Főoldal Szereplők Részek Díjak és Blogversenyek Cserék

2016. március 24., csütörtök

XLVII. Rész


De nagyon durva. :) Tényleg hoztam részt. Köszönöm a biztató hozzászólásokat. Jó olvasást!


Bár még mindig szokatlan volt rajtam ez a szerelés és egy kicsit idegesített, hogy ha leveszem, a kabátom a nem létező mellem majdnem teljesen kint van, de mindezektől eltekintve nagyon bejött a dolog, hogy valaki más vagyok. Tisztába voltam vele, hogy egy teljesen új helyre megyek ahol nem fognak ismerni, aminek most nagyon örültem. Most más lehetek, csak ez járt az eszembe.. nem tudom miért akartam más lenni, de ez a gondolat teljesen megmérgezte az elmémet.
- Hahó! – csettintgetett előttem Tyler. – Kiszállnánk a kocsiból, ha nem bánod. – látta, hogy vissza tértem a Földre és oldalba lökött. – Kifelé! – én pedig engedelmesen szó nélkül kiszálltam a kocsiból. Egy teljesen normális környéken voltunk, az emberek pont úgy néztek ki, mint általában szoktak. Próbáltam kiszűrni a kocsik zajától, hátha meghallok valami zeneféleséget, de nem hallottam semmit.
- Biztos jó helyre jöttünk? – fordultam feléjük. A taxi elhajtott és mi ott álltunk négyen az út mentén, mint a bolondok. Steen a tálcával egyensúlyozott, ami vicces látványt nyújtott, míg Tyler magabiztosan elsuhant mellettem. – Köszönöm a választ, akkor gondolom jó helyen vagyunk. Neki indultunk egy hosszú utcának. Steen-be nem tudtam kapaszkodni mert a süteményt fogta, így Collins-ba voltam kénytelen belekarolni. Nem mutatta jelét, hogy bánná, de nem is érdekelt annyira.. szükségem volt egy biztos pontra és ő volt az egyetlen lehetséges áldozat. Taylor olyan volt, mint aki Duracell nyuszit ebédelt volna csak úgy vágtatott előttünk.
- Miért nem maradtunk a taxiba? – kiabált előre Collins. Nekem is megfordult ez az eszembe mikor másodjára fordultunk le, de nem mertem szóvá tenni. Tayler nem válaszolt csak megtorpant egy kis utca előtt. Megvárta míg utolérjük majd megszólalt.
- Itt is vagyunk. – szembe fordult velünk. Komolynak tűnt, mintha valami fontosat akarna közölni. – Ez nem egy szokványos buli emberek.. titkos és a titok lényege, hogy nem adjuk tovább senkinek. Kapizs? Tehát nem idehívni a haverokat, és a haverok haverjait, mert csúnya vége lesz az estének. Jó szórakozást! – mosolyodott el és indult be a szűk utcába. Egymásra pillantottunk Steen-nel és elnevettük magunkat.
Az utca felénél volt egy kapu, amin besétáltunk. Szembe jött velem egy Vulkáni és tudtam, hogy már ott vagyunk. A járás egyre jobban ment, már szinte nem volt szükségem mankóra, de a biztonság kedvéért nem engedtem el. A zene egyre hangosabban szólt, ahogy egy tornaterem szerű épülethez közelítettünk. A ház falának dőlve emberek cigiztek, ittak vagy épp egymás torkát takarították.  Őket néztem, így észre se vettem a biztonsági őrt aki megragadta a kezem és rányomott egy pecsétet.  Kezemre néztem és visszanézett rám egy rajzolt szem nézett vissza rám. Felnéztem a biztonsági őrre, aki kedvtelen pofát vágott és rámosolyogtam, hogy ennyi jó legyen legalább az estéjébe. Kettőt léptünk előre, ahol egy kopasz csaj ült egy asztal tetején.
- Halihó.. Mindenki kap egy kis palackot, ezt lehetőleg ne hagyjátok el, még szükségetek lesz rá az est folyamán. Jó szórakozást. – neki láthatóan jobb kedve volt. Elvettem a kis palackot amin egy felírat állt „ Üzenet a palackba”. Eddig tetszett a dolog, bár még csak most érkeztünk, de úgy éreztem ez egy jó este lesz. Megérdemeljük ezt. Sokat dolgoztunk mostanság, és bár nem vagyok egy nagy bulios fajta megérdemlem, hogy bulizzak. Mindenki megérdemli.  Egyre bentebb mentünk. Meglepett, hogy nem egy nagy terem volt, hanem egy labirintus. Több folyosó össze-vissza, ilyen helyet se láttam még.
Most már segítség nélkül sétáltam a többiek után. Steen lepasszolta a sütit amit egy külön helységbe vittek. A csapat szétvált, de én szorosan Steen mellett maradtam.
- Félsz? – nézett rám.
- Mitől félnék? – néztem vissza rá. – Csak nem ismerek senkit  se csak téged. – magyaráztam.
- Persze, persze. Pedig félhetnél. Tudod, van egy meglepetésem. – nem tudtam mire gondol, de most nem is érdekelt. Tudtam, hogy csak hülyeséget beszél és nem volt kedvem tovább gondolkozni rajta.
- Rendben, akkor most inkább elmegyek, keresek valami innivalót, és közben iszonyatosan félek. Nem akartam egyedül maradni, de Steen nem nagyon értékelte a társaságomat így nem volt választásom. Fel- alá mászkáltam, hogy megtaláljam a bárt. A kis folyosókat ajtók szakították meg itt-ott ahol kis bulik voltak. Mindenhol más stílus volt, de egyik helyesen találtam meg amit kerestem. Mikor meguntam erőt vettem magamon és megkérdeztem egy csajtól, akinek egy pohár sör volt a kezébe, innen is gondoltam, hogy tud majd nekem segíteni.
- Szia! – próbáltam túlkiabálni a zenét, hogy meghalja amit mondok. Nem épp a legjózanabb embert választottam. Mikor rájött, hogy neki szóltam egyből a nyakamba ugrott.
- Szia csajszi! Mizujs?
- Nem sok.. azon gondolkoztam, hogy honnan szerezted a sört? – egy kicsit távolabb toltam magamtól, nem akartam a pohár tartalmát magamon találni.
- Ahhoz ki kell menni a főterembe. – ezzel nem lettem sokkal előrébb.
- És hol találom a főtermet? – mintha egy viccet mondtam volna, a képembe röhögött.
- Hát nem tudod? – kezdtem feladni a dolgot. Valószínűleg azért kérdeztem meg, mert nem tudom. – Kimész a szobából és mindig jobbra fordulsz. Mindig csak jobbra kell menned. Ha már ott jársz hozol nekem még egy sört?
- Hát persze. – mosolyogtam rá, és a lehető leggyorsabban  leléptem onnan. Mindig csak jobbra, ez nem olyan bonyolult. Követtem az utasításokat amíg egy hatalmas kivilágított ajtóhoz nem értem. Felette pedig a felírat Valhalla. Büszke voltam magamra, hogy sikerült megtalálnom.
A főterem, nem véletlenül viselte ezt a nevet. Egy hatalmas nagy terem volt, aminek a túlsó végén ott volt a bár, és még színpad is volt benne. Ott abba a pillanatba eldöntöttem, hogy az est további részét ebbe a terembe töltöm. Céltudatosan indultam meg a pulthoz.
- Egy vodka narancsot. – szóltam a pincérnek.
Boldogan kortyoltam bele az italomba, mikor megszólalt a telefonom. Michael. Soha jobbkor. A jobb fülemhez tettem a telefont a szabad kezemmel pedig befogtam a másik fülemet, hogy halljam a hangját.
Nem hallottam semmit se amit mondott.
- Michel! Nem hallak. Nem hallok semmit, majd visszahívlak! – és letettem a telefont. Nem telt bele fél percbe, de már kaptam is az üzenete, hogy mi történt. – A poharam társasságával indultam meg újra az ajtó felé. Nem volt épp a legjobb döntés sétálás közbe gépelni.. nem vettem észre, hogy vannak előttem és valakit szépen nyakon öntöttem. Égett a pofámon a bőr, éreztem, ahogy teljesen elvörösödök.
- Nagyon sajnálom. – kezdtem bele a magyarázkodásba. Lefutott az agyamon a két lehetőség. Vagy normális lesz és nem vág pofán, vagy pedig nekem esik.  Félve pillantottam fel a srácra, reménykedve az első lehetőségen. Nem tűnt dühösnek, az ingjét nézte, hogy felmérje a károkat. Nem szólt egy szót se, ami nem nyugtatott meg. – Kifizetem a jelmezt. – fogalmam sem volt, hogy mit kell mondanom, össze vissza beszéltem.
- Semmi baj Sandy, de a követező italom te állod. – egy hatalmas kő esett le a szívemről. Megúsztam a kiabálást.
- Természetesen. A következő kettőt is ha ezen múlik. Tényleg nem szándékos volt, ne haragudj. – megfogtam a karját és a bár felé húztam magam után. Teljesen kiment a fejemből, hogy merre tartottam. Mikor oda érünk felé fordultam és megkérdezem mit iszik. Magamnak is rendeltem egyet majd leültem vele szembe a bárszékre.
- Szerintem annyira nem feltűnő.
- Mi?
- A felsőd, azaz a folt. – teljesen hülyének éreztem magam.
- Ohh már lassan szokássá válik, hogy leöntenek. A vörös bor sokkal rosszabb ennél, de legalább ingyen piához jutok általa és ha mázlim van akkor egy szép csaj önt le nem egy részeg állat. – kedves volt, annak ellenére, hogy leöntöttem. A pulzusom újra normális lett és hagytam, hogy lefoglalja a figyelmemet.
- Jó csajozási módszer?
- El se hinnéd mennyire, csak a felsőim bánják a dolgot. – nevette el magát. A telefonom megállás nélkül rezget, nem mertem elővenni, nem akartam bunkónak tűni. Szorított az idő, tudtam, hogy vissza kéne írnom neki, és lassan megkellene keresnem Steen-éket, de nem tudtam felállni. Olyan csajozós dumákat hallgattam tőle, amiket még nem is ismertem. Mondtam neki, hogy van barátom, de nem zavartatta magát. Megitta a második italát is mikor erőt vettem magamon és felálltam.
- Na jó nekem mennem kell, még egyszer sajnálom, és örülök, hogy megismertelek.
- Várj! – felém nyújtotta a kezét. Tenyerére tettem a tenyerem. A kézfejemre írta a telefonszámát.
- Ezt nem a lányoknak kéne csinálni? – nevettem fel. Ő csak megrántotta a vállát és mosolygott.
- Hívj fel, ha már nem lesz barátod Sandy. – magabiztosan rám kacsintott.
- Mindenképp. –ahogy távolabb mentem elővettem a telefonom és megnéztem kiknek voltam ennyire fontos. Steen, Tyler és Mikey is keresett. Bele az életbe. Nem is tudtam melyiknek reagáljak. Kimenve a eremből igyekeztem megtalálni a kijáratot. Mindenkinek írtam egy SMS-t, hogy élek és virulok és kint a hátsó bejáratnál találkozunk. Hamarabb kiértem, mint ők. Bent jobb volt az idő, bár kint se volt túl hideg de ez a fekete szerelés nem nagyon melegített.. sőt.
- Elisa! – rontott ki Steen az ajtón. Látszott rajta, hogy ivott. Nem volt részeg, de én látam rajta, hogy már van benne pár pohár. – Elisa!
- Itt vagyok, ne kiabálj te. – nevettem el magam.
- Itt van srácok. – közelebb jött és megragadta a vállamat. – itt a meglepetésed. Csukd be a szemed. – parancsolt rám,én pedig teljesítettem kérését. – Jöhettek. Összeszorítottam a szemem és mindvégig azon voltam, hogy ne lessek, de nagyon nehéz volt tartanom magam. Pár másodpercig csend volt majd valaki átkarolta a derekam és ajkait az ajkaimhoz nyomta. Felismertem az illatát, és a csókja ízét. Átfutott rajtam egy ismerős melegség és a kajaiba dőltem. Michael itt volt előttem, végre hazajött. És abban a pillanatba eszembe jutott, hogy mennyire is hiányzott, és szorosabban magamhoz húztam.
- Haza jöttél. – jelentettem ki kábán. Egy újabb nagyon értelmes mondatot nyögtem ki a mai est folyamán.
- Haza jöttem. – mosolygott rám. Rövidebb volt a haja és megint kék és annyira, de annyira szexi. – te pedig ittál. – hatalmas mosoly ült ki az arcomra eszembe jutott a srác akit leöntöttem és, hogy megadta a számát.
- Mindent el kell mesélned! De előbb én mesélek. – leültünk kint egy padra és neki láttam elmesélni az estém, ő pedig csillogó szemmel hallgatta végig az egészet. Csak ült ott velem szembe nekem pedig be se állt a szám. Leírhatatlanul boldog voltam. Befejezve a sztorit vártam a reakcióját.
- Tehát rád mozdult egy indiáncsaj és bepasiztál még én távol voltam?  A dögös szerkódról és a sminkedről nem is beszélve. Megláttalak és azt hittem….
- Látom megragadt a lényeg. – vágtam a szavába. – na bemegyünk, vagy kint elmeséled milyenvolt otthon. Annyira felpörögtem, hogy itt vagy. - hadartam neki. – vagy elmehetünk bárhova, ahova csak akarod.
- Fogd már be egy kicsit. – csitított el, majd hogy biztosra menjen lefoglalta a szám. – látod mennyivel jobb ha csendbe vagy? – távolodott el egy kicsit tőlem, de nem hagytam,hogy messzire menjen visszahúztam magamhoz.
Így dőlt el, hogy nem megyünk vissza a buliba. Inkább hozzá mentünk. Útközbe igyekezettmindent elmesélni lerövidítve, én pedig csak csodáltam őt.

2 megjegyzés:

  1. Omg ez valami nagyon jo lett *-* Nem szamitottam uj reszre, de orulok, hogy megleptel :D A meglepetes pedig ereztem, hogy Michael lesz.. K;s aranyosak :3 Egy keresem lenne: a kovetkezo reszre ne kelljen ezer meg egy evet varni :*

    VálaszTörlés
  2. Annyira örülök, hogy folytatod már tényleg kezdtem azt hinni, hogy befejezted 😞 pedig imádom a sztorit és nagyon várom a következőt💗

    VálaszTörlés