Főoldal Szereplők Részek Díjak és Blogversenyek Cserék

2015. november 8., vasárnap

XLVI. Rész


Nézzétek csak ezer év után kit vitt arra a lélek, hogy írjon nektek. Hát engem. Bocsánat ezért a nagyobb szünetét. Jó  olvasást, és ne feledjétek, hogy a véleményeket mindig szívesen fogadom.

- Nézd csak mit találtam. - bújt ki az ablakon Steen és a kezembe nyomta a gépét.Ülő helyzetbe küzdöttem magam és megnéztem mit akart mutatni. Egy régi kép kettőnkről. A kép láttán kartalanul is megjelent egy aprócska mosoly az arcomon.
- Ez most, hogy jött? - mellém ült és így könnyedén tettem át az ő ölébe a gépet.
- Tudod csak kattintgattam és megtetszett. - lehajtotta a monitort és maga mellé tette. - nemsokára haza megyünk. Tudod már mi lesz utána? Mármint, hogy mit csinálsz vagy csinálunk? - a kedves és aranyos emlékezésből áttértünk a komor jövőre. De miért pont a komor szó jutott az eszembe? Inkább ismeretlen, ez a legjobb szó talán rá. Fejemet a vállára hajtottam és egy távoli fénycsóvát kezdtem nézni.
- Fogalmam sincs. Ami most valamiért megrémiszt, de igyekszem pozitívan hozzáállni.. - lassabban beszéltem. Minden szót elhúztam, úgy tűnt sose fejezem be a mondatot.
- Ebből kétlem, hogy túl rosszul jöhetnél ki. Ha másnak nem tapasztalatszerzésnek remek volt ez az év, de szerintem sokkal több volt.
- Igen. De inkább hagyjuk, beszéljünk másról.
- Az jó másnak, hogy Jamie-t, hogy leordítottad? - nevetett fel. - szegény srác a jelenet után meg öt percig fal fehér volt.
- Mit ne mondjak meg is érdemelte. Nagyon felidegesített. Ne akard tudni. - válaszoltam meg előre a benne felmerülő kérdéseket.
Jó ideig ültünk még kint a tűzlépcsőn. Volt mikor csak bámultunk magunk elé és hallgattuk a város zaját, de olykor felmerült egy-egy téma, amit kiveséztünk. Legszívesebben ott végigfeküdtem volna a rácson és kialudtam volna magam. De túl hideg volt és elnyomtam a fenekem. Zsibbadt hátsóval másztam vissza a lakásba. Könnyes búcsút vettem Steen-től és miután kiment átvedlettem a pizsimbe. Beugrottam az ágyba és magamra húztam a takarót. Kezembe vettem a telefont és elkezdtem olvasgatni az üzeneteimet. Két ember irkál nekem rendszeresen. Drága anyukám, aki rászokott az SMS írásra, ami miatt, napi tízet kapok, minden különösebb ok nélkül. A másik pedig Michael. Rájöhetett volna már, hogy nem vagyok oda az ilyen kommunikációért, de ha rá is jött, nem nagyon érdekelte. Az üzenetek tetejére tekertem és elkezdtem feldolgozni a sok infót. Ami megmaradt, hogy nemsokára haza jönnek, de pontos dátumot nem árul el, mert meg akar lepni. Rá hagytam a dolgot és inkább letettem a telefont. A jobb oldalamra fordultam és lehunytam a szemem. Nem jött rögtön álom a szememre, pedig igencsak fáradt voltam. Egy képzeletbeli világot alkottam magamnak és hagytam, hogy elragadjon, az álom mikor már észre se veszem.
A kinti zene üvöltése keltett. Nem bántam a dolgot, nem tudom mit álmodtam, de éreztem, hogy nem volt valami túl jó. Nyomasztó volt és ezért is jobb érzés volt felkelni. Ahogy kibújtam a meleg takaró öleléséből, megcsapott a saját testszagom. Bűzlöttem. Kimásztam az ágyból, a szekrényből kikaptam egy farmert és egy pólót majd megrohamoztam a fürdőt.
Steen észre se vett. A konyhába énekelve és táncolva kotyvasztott valamit.
Ledobtam magamról a pizsamám, a szennyesbe vágtam és beálltam a zuhany alá. Jó forró vízzel leégettem magamról a koszt és egy fél tubus tusfürdővel újra jó illatúvá varázsoltam magam. Az egész zuhanytálca habos volt, nem sok hiányzott, hogy az egész fürdőszobát ellepje a hab. Még mielőtt ez megtörténhetett volna abba hagytam a zuhanyzást. Tisztán és boldogan léptem ki a fürdőből. Steen még mindig egy sajátos produkción dolgozott. Leültem egy székre és néztem, ahogy egy fakanálnak énekel. Felkönyököltem az asztalra és vártam, hogy észrevegyen. A spanyol tudása hagyott némi kívánnivalót maga után, de az biztos, hogy nagyon vicces volt, ahogy megpróbálta Enrique Iglesias-t utánozni. Megvárta, míg vége a számnak és csak utána fordult felém.
- Reggelt. - kacagott vidáman. - tetszik a koncert? - belenyúlt a tálba és megkóstolta a tartalmát.
- Igen, bár nem vagy valami jó spanyolból. - az asztalra támaszkodtam, hogy bele lássak a tálba. Ínycsiklandó csokis krém köszönt vissza a tálból. Összefutott a nyál a számba. - mi jót kotyvaszt a spanyol szakos mesterszakácsunk? - letette az asztalra a tálat és felém tolta.
- Kóstold meg! - nem kellett kétszer szólnia. Belenyomtam az ujjam és egy hatalmas adag krémet nyomtam a számba. Elsőnek a narancs íze csapta meg az ízlelőbimbóim, aztán már egyre inkább az édes csokoládé megszokott íze. Összességében isteni finom valami volt. Nyúltam volna újra bele, de Steen elhúzta előlem a tálat. - nem azt mondtam, hogy zabáld fel, csak, hogy kóstold meg. - kiöltöttem a nyelvem majd durcásan visszaültem a székre.
- Finom egy valami, de mi ez a valami?
- Süti lesz egyszer, ha elkészül. - azt a csodás krémet tepsibe öntötte és berakta a sütőbe.
- Kinyalhatom? - csillant fel a szemem. Vállat vont, majd újra átcsúsztatta az asztalon a tálat. 
Ez a csokis narancsos ragacs lett a reggelim, mire befejeztem a tál tisztára nyalását az egész arcom és a jobb kezem is csokis volt. Ennyit ért a zuhanyzás, de legalább jó illatúan fogok mindenhez odaragadni.
- Mire felkészítesz sütit? - érdeklődtem miközben lemostam magamról a mázat.
- Lesz egy buli. Olyan nem tudom milyen az este. A srácok hívtak és azt mondták valami kaja a belépő és kedvet kaptam.
- Buli? Milyen buli? Hol? Ki szervezi? - sok kérdés merült fel bennem. Steen nem szokott buliba járni, ez felkeltette az érdeklődésemet, vajon mi vette rá, hogy elmenjen.
- Jelmezes. Nagyon izginek hangzik. Ne aggódj te is jössz. Ha kész a süti elmegyünk ruhát kölcsönözni. - nem akartam ellenkezni. Nem voltam még jelmezes bulin, érdekelt milyen lehet és már el is terveztem, minek akarok beöltözni.
- Oké. - zártam le a dolgot és átugráltam a szobámba. Nyitva hagytam az ajtót, hogy jól halljam a zenét. Dúdolgatva kapcsoltam be a gépem. Mint egy igazi kis kocka bújtam a világhálót. Semmi izgalmasra nem akadtam, de mégis elszórakoztam magamban. Jó két órát gépezhettem, mire elkészült a süti és Steen kiadta a felöltözési parancsot. Magamra rángattam egy vastag kötött pulóvert, ezt követte a sapkám, a cipellőm majd a kabátom. Az biztos, hogy én nem fogok megfázni, bár annyira még hidegnek sincs hideg, de én felkészültem egy véletlenszerű jégkorszakra is így belekezdvén az őszbe.
Jó ideig mászkáltunk a városba, míg megtaláltuk a boltot, amit kerestünk. Az oda menetel alatt részletesebben is beszámolt a ma estéről, az egészet Tyler találta ki.. Vagyis az ő valakijének lesz bulija, és így kerültünk mi a képbe. Meg se lepődtem mikor ez kiderült, annak a gyereknek annyi ismeretsége van, mint égen a csillag.
Az üzletben az egyik legjobb dolog a meleg volt, és, hogy nem fújt a szél. A kirakatba próbababákon más, más jellegű ruhák voltak. Volt kint Batman jelmez, Hamupipőke kék báli ruhája, Pán Péter zöld szettje és még sok más. Olyan ruha nem volt kirakva amilyenre én gondoltam.
- Szép napot! Segíthetek valamiben? - lépett elő a semmiből az eladó.
- Jelmezt szeretnénk kölcsönözni. - jelentette ki határozottan Steen. Én szorosan mögötte igyekeztem felfedezni a kisbolt rejtett kincseit, de mikor meghallottam, amit mondott elnevettem magam.
- Komolyan Steen? Szerinted a hölgy nem gondolta, hogy jelmezt akarunk kölcsönözni, egy jelmezboltból?
- Hahaha.. - igyekezett egy kamunevetést produkálni. A hölgy viszont elég kedves volt és megvédte őt.
- Ami azt illeti, volt, már aki megpróbált tejet venni itt. Nem tudom pontosan, hogy gondolta azt, de azt állította, hogy tejet kell vennie és azt hitte itt kapni fog.
- Látod? - fordult felém drága barátom és nevetett a képembe.
- És gondolom ez nagyon rendszeres. - dünnyögtem az orrom alatt, nem hallották meg, de nem is volt baj. Már a bolt közepe fele mutogatta a hölgy a jelmezeket, engem pedig otthagytak se szó se beszéd nélkül. Saját utamat járva indultam meg balra. Minden ruha nejlonba volt, hogy senki se tegyen kárt benne, de volt mindegyiken egy kép, hogy mi is lenne benne. Bár nem találtam olyat, amilyet reggel elképzeltem, de találtam kettő másikat, amik nagyon tetszettek. Leakasztottam a helyéről mind a kettőt és Steen-ékhez vittem.
- Remélem nem baj, hogy ide hoztam. - fordultam oda hozzájuk.
- Dehogy is, örülök, hogy sikerült egyedül feltalálnod magad. - mosolygott rám a nő. A lelkemet nyugtatja, mikor rájövök, hogy vannak még normális emberek a Földön, akik kedvesek is tudnak lenni.
- Jack leszek! - kiabálta el magát Steen, hogy mind a ketten rá figyeljünk.
- Melyik Jack? A tökkirály, a gitáros vagy a kalóz? - hirtelen csak ez a három jutott eszembe.
- A kalóz kapitány! Melyik másik is lehetnék. - úgy tett, mintha ez teljesen egyértelmű lett volna. - nem Halloween-i buli lesz. - forgatta meg a szemét.
- Bocs má! - szóltam vissza hasonló hangnemben. Letettem eléjük a két jelmezt és vártam míg Steen befejezi az önimádatát.
- És drága barátom, hogy lesz szakállad? Még jó pár év kellene, hogy egyáltalán megjelenjen egy szőrpihe az arcodon.
- Nem vagy vicces. Megoldom. Mert te mi leszel? - ránézett a képekre majd vissza rám. - Sandy? Mi a másik lehetőség?
- Nem viccnek szántam.. Nem nevetek, ha nem tűnt fel. - az eladó jól szórakozott a szócsatánkon, pont olyanok voltunk, mint két testvér, aki mindig marják egymást. - A másik pedig egy régi kosztümös ruha. Tessa lennék, de neked nem hiszem, hogy bármint mond ez a név. - megforgattam a szemeimet és vártam, hogy segítsenek dönteni.
- Szerintem legyél Tessa. Nagyon vicces lennél ebbe a ruhában.
- Szerintem pedig nagyon csinos lennél, de ahogy elnézlek, jobb lenne a Sandy jelmez. Illik hozzád, de mégis mássá tenne. - javasolta a nő, és igaza volt.
- Oké, akkor Sandy leszek. - csaptam össze a tenyereimet. Felkaptam a másik vállfát és visszavittem a helyére. Addig Steen kitöltötte a szükséges papírokat és kifizette a bérlés felét.
Mindketten megfogtuk a magunk ruháját és elhagytuk a boltot. Újra a szeles utcára kerültünk. Mielőtt haza mentünk volna beugrottam egy fodrászkellékesbe és megvettem mindent, ami a sminkhez kellhet. Nem tudtam, hogy fogom megoldani a dolgot, de bíztam benne, hogy egy egyszerűbb sminket és frizurát még nekem is sikerül megcsinálni.
A hidegen kívül kezdtem azt is érezni, hogy izgulok. Vajon milyen lesz? Bár az egy rossz dolog, hogy a srácok nem lesznek ott, de ez nem fogja elrontani a kedvem. Nélkülük is van életem, de közük is inkább csak Mikey hiányzik, de ez nem meglepő.
Steen telepatikusan érezhette, hogy rá gondolok.
- Te tudod, mikor jönnek haza a dalos pacsirták?
- Nem árulta el. Azt mondta meglepetés, bár jobban örülnék, ha tudnám.. - befordultunk a szálloda utcájára, mikor feljött ez a téma. Már alig éreztem az ujjaimat, a vállfa teljesen elszorította a vérkeringést az ujjamba.
- Vicces. - mosolygott bambán.
- Mi?
- Lehet, csak ellenőrizni akar.. - nem értettem a gondolatmenetét, de mostanság ez sokszor előfordult velem. - tudod. Egy pillanatba betoppan mikor nem várnád és lehet, olyan helyzetben talál, ami nem történt volna meg akkor, ha tudod, mikor jön.
- Pfuu.. Értem mire gondolsz viszont ez a mondatod durván értelmetlen volt.
- De megértetted ez a lényeg. - tartotta a tenyerét, hogy pacsizzunk, de inkább bementem az épület ajtaján. Nem érdemelte meg a pacsit. Felmásztam a lépcsőn s miután bejutottam a lakásba első dolgom volt folyadékot keresnem. Vattát tudtam volna köpni. Fel se tűnt, hogy Steen még egy jó ideig nem jött fel csak mikor már nem volt jobb dolgom és hozzá akartam szólni.
Végigterítettem a ruhát az ágyon és kerestem egy képet, hogy felmérjem a helyzet súlyosságát. A sminkkel nem lesz baj, viszont nem tudom, hogy fogok olyan hajat csinálni magamnak. Az biztos, hogy szőke nem leszek a buli miatt, jó leszek én vörös Sandy-nek is.
Muszáj volt újra lezuhanyoznom, de most nem kellett egy fél tubus tusfürdő. Gyorsan elintéztem a dolgot és felpróbáltam. Durván rám tapadt a bőrruci. Az első pár percben csak nevetne mászkáltam fel-alá a szobába. Valamikor megérkezett az elveszett bárány is, de le is lépet a srácokhoz, hogy segítsenek neki a sminkben.
A hajam elkészítése majdnem az őrületbe kergetett. Volt pár perc mikor le akartam vágni az egészet, de visszafogtam magam. Szerintem háromszor annyit foglalkoztam a hajammal, mint bármi mással, de megérte. Nem úgy néztem, ki, mint szoktam. A számon vérpiros rúzs ragyogott. A szemem vastagan feketével volt kikenve, mint akinek bevertek, de tetszett.
Miután kifordultam magamból és egy teljesen más ember lettem megint magamra pakoltam a kabátom. A magas sarkú okozott egy kis nehézséget, de sikerült nem orra esnem. Mire felöltöztem Steen is megjelent a többiekkel.
- Azta. - szólalt meg egyszerre Collins-sal.
- Tudom. - mosolyogtam, mint aki citromba harapott. - és ti kik lennétek? - néztem végig rajtuk. Steen-t is sikeresen kifestették, de ők is nagyon durván néztek ki.
- Én, kérlek.. - fordult körbe Tyler. - személyesen Andy Biersack még az arcfestős korszakából. Collins pedig valamelyik AHS szereplő. Mindig elfelejtem a nevét szegény gyereknek.
- Tate. - szólt közbe Collins.
- Mindegy. Nagyon jól néztek ki. Olyan Halloween hangulatom van, de tudom, hogy még nagyon messze van. - magyaráztam miközben átkaroltam Tyler-t. Ő volt az én mankóm, hogy ne essek el. Steen felkapta a sütit és elindultunk a bulira. A taxi már lent várt minket, nagyon felpörögtem és teljesen úgy éreztem teljesen más ember vagyok.

- Amúgy van egy meglepetésem. - kacsintott rám Steen. Felhúzott szemöldökkel néztem rá. Már megint nem érthető, de csak legyintett én pedig figyelmen kívül hagytam a dolgot.

4 megjegyzés:

  1. Úú anyám 😍 ez... Ez... Zseniális! Nagyon jó. Imádom. És ezek a tipikus rád illő karakterek akiknek beoltoztek. Marmint mind az ízlési körödben van. Na jó, megint jól megmondta, de talán megerted xd lényeg: nagyon jó ismét 😍😘

    VálaszTörlés
  2. Szia! Van egy díjam számodra a blogomon, itt a link: http://szerkafenyszivok.blogspot.hu/2015/11/liebster-award-dij.html :)

    VálaszTörlés
  3. Már nagyon vártam az új részt, féltem, h nem lesz folytatás! De most végre itt egy új fejezet, ami durván jó lett! Ami még jobb lehet, az a következő fejezet, mert elképesztően kíváncsi vagyok a meglepetésre! Remélem, hamar hozol kövi részt!

    VálaszTörlés
  4. Szia.Rettenetesen várom az új részeket remélem hamarosan megint jelentkezel, mivel borzasztó lenne ha abba maradna a történet! :( <3 <3

    VálaszTörlés