Prológus

Sziasztok! Íme ez lenne a blogom bevezető része. 

Remélem elnyeri a tetszéseteket. Próbálom nem elsietni a dolgokat benne, de ne féljetek lesznek benne izgalmak és fordulatok csak nem az első oldalon.

"A türelem rózsát terem"

Jó olvasást! :)

Lehet, hogy most rögtön megőrülök! Forog a világ körülöttem. Legtöbbször csak úgy magától jön a dallam. Mikor történik velem egy esemény, akár jó akár rossz az agyam átkapcsol és szöveget kezd alkotni, majd a szöveget egy dallamra helyezi és kész a dal.

Ez így enyhén tűnik könnyebbnek, mint ahogy valójában zajlik ez az egész folyamat. Van, hogy egy dalt 1 nap alatt megírok, de előfordult már az is hogy több hetembe került. Az viszont tény, hogy ennyire még sohasem volt fontos egy dal megírása. Lehet ez az oka annak, hogy nem akar jönni az ihlet.

A szobám közepén ülök a tintafoltos babzsákomba a gitárommal az ölemben. A téma adott, szerelmi élmény. Nem lenne más dolgom csak leírni a sorozatos csalódásokból egyet vagy épp a jó emlékekből. Azt szokták mondani a csalódások azok a dolgok amik jobbá formálják az embert.

Kizárni mindent! Kizárni mindenkit! Csak erre koncentrálni!

- Elisa! Gyere ki a szobádból. Meghozták a felvételi kiskönyvet.

Ő az én drága édesanyám. Nagyon akaratos egy jellem. Sok veszekedésünk oka volt a zene iránti szenvedélyem. Mikor még kisebb voltam még aranyosnak és kinőhetőnek gondolta, de ahogy nőttem nőtt velem a zene iránti szeretetem. Meg soha nem tiltotta, de jeleit rendszeresen kimutatta nemtetszésének. A mostani versenyre való jelentkezésem volt az utolsó csepp a pohárba.

Nem sok szülő hallja szívesen az egyetlen gyermekétől, hogy nem akar tovább tanulni, mert élete hátralevő részét zenéléssel akarja tölteni. Szerencsére a nagymamám kötött egy egyességet vele, miszerint ha nem kerülök be a legjobbak közé, akkor jelentkezem az egyetemre és ügyvédnek fogok tanulni.

- Tedd le az asztalra most nem érek rá! –lehet egy kicsit durvábbra sikerült a válaszom, mint ahogy akartam. De most is rosszba vagyunk. Vagyis nem bocsátottam még meg neki, hogy képes volt megzsarolni.

- Jó! Fél óra múlva indulok dolgozni. Takaríts ki mire hazaérek.

A jól megszokott munkamániás magabiztossága. Ő egy hivatásos ügyvéd, és egyben egy élő példa miért kell külön választani a szakmát és a magánéletet. Nem mindig volt ilyen, halványan, de emlékszem mikor 5 éves voltam olyanok voltunk, mint egy tökéletes család. Anya otthagyta a munkahelyét, hogy minél több időt tölthessen velem és apával. Ámde 2000 nyarán apánál vég stádiumú agydaganatot diagnosztizáltak és még az év karácsonya előtt elvitte. Azóta ilyen az anyám.

Vissza a jelenbe! Koncentrálj! Ha ki akarsz menni és bebizonyítani, hogy meg tudod csinálni akkor most a legjobb formádat kell hoznod!

I was waiting for you, but you left me.
The best part of my life is gone.
 

Ez az első elfogadhatónak mondható részlet. A szőnyeget körülöttem elnyelte a papírgalacsinok áradata. Viszont ma be kell fejeznem, holnap lejár a határidő. Van még 26 órám, hogy megírjam és eljuttassam a TIME RECORDS-ba, ami versenyt írt ki fiatal dalszerzők számára.

I thought that everything ended.

A kelleténél több kávét ittam. Anya már 7 órája elment én pedig csak a refrénnel vagyok kész. Elhasználtam egy fél füzetet, eltörtem kettő ceruzát és megittam 3 bögre kávét. Egyre kevésbé hiszek benne, hogy ez tényleg összejöhet.

- Elisa. Haza jöttem. Hoztam vacsorát.

Kinézek az ablakon, már lemenőbe van a nap. Az órára pillantva rájövök, hogy pont ugyanígy állt akkor is mikor anya elment 12 órával ezelőtt.

A kotta már teljesen kész és a szövegnek is csak a vége hiányzik. Most hogy már látom, mi sült ki belőle kezd vissza térni a hitem.

- 10 perc és lent vagyok.

But finally the luck was on my side.

És kész! Leteszem a gitárom, az ujjaim már átvették a gitár alakját. Átvágok a papírhegyeken és elindulok a konyha felé. Rendszeresen ülök órákon át egy helyben és a lábam szinte annyira elzsibbad, hogy mikor felállok és megpróbálok elindulni előre a lábam cserben hagy és előre esek. Ez még a viccesebbik rész a rossz az ami utána van. Olyan érzés mintha a lábamra több ezer hangya próbálna felmászni a derekamig.

Mire a konyhába érek, elmúlik ez az érzés. A házunk nagysága pont akkora hogy kényelmesen elférjünk egymás mellet. A legnagyobb része a háznak a konyha. Anya évek óta nem főzött már semmit, viszont mikor megvették a házat akkor még élt-halt a főzésért.

A konyha fal tört fehér, amit olykor egy felfüggesztett szakácskönyvekkel teli polc tör meg. 

A helyiség közepén egy 8 személyes üvegasztal van a hozzá megfelelő fém székekkel. Anya az asztalfőn ül, előtte egy nagy adag olasz tésztával mellette pedig a kis könyvvel, amit reggel hoztak nekem. Maga elé veszem az edényt majd a lehető legtávolabb helyet foglalok az asztalnál.

Kong a ház az ürességtől. Nem szokásunk beszélgetni, csak ha valami baj van. Fel-fel pillantok a tányérról és anya szúrós tekintette hasít belém mindig mikor egymásra talál a tekintetünk.

Ezt a napot se úszok meg kiabálás nélkül. Már csak az a kérdés mikor robban a bomba. Miután mindketten befejeztük az étkezést mindketten a helyünkön maradunk egy darabig, és várjuk ki teszi meg az első lépést. Semmi kedvem sincs kiabálni, de itt ülni sem mint aki épp a halálbüntetésre vár.

- Most mit nem csináltam meg? –csattanok fel.

- Konkrétan? Semmit. Nem volt sok dolog rád bízva csak hogy ki gyere a szobából és felsepregess, netán felmoss, de azzal is beértem volna, ha vetted volna a fáradalmat és megnézed a könyvet. Nincs egy hónapod és le kell adni a jelentkezést.

- Én nem fogok ügyvéd lenni, sőt egyetemre se fogok menni!

- Dehogynem. És ez lesz mindenkinek a legjobb.

Úgy érzem, mindjárt felrobbanok. Igaza van nem csináltam, meg amit kért nem is ez az, ami zavar hanem, hogy egy kicsit sem támogat, hogy elérjem az álmaimat.

- Nem! Meg fogom nyerni a versenyt és elutazok Los Angelesbe!

- Mekkora is az esélyed rá? Egy a millióhoz? Gondolkodj reálisan!

Tudtam, hogy igaza van. De sokkal rosszabb vagyok, minthogy beismerjem neki ezt. Tehát a lehető leggyorsabban felálltam majd beviharzottam a szobámba.

Átvettem a ruháimat az alsós szerelésemre majd befeküdtem az ágyamba.

Tisztába vagyok vele, hogy még egy jó darabig nem fogok aludni. A kávé megtette a hatását érzem az ereimbe száguldó energiát. Legszívesebben ordítanék magammal. Ehelyett behunyom a szemem és átadom magam az álmaimnak.