XXIV. Rész

Hellóka! Mivel nagyon hosszú lett ez a Michael-es szemszög ezért kettő darabot fogtok kapni a hétvége folyamán. Jó olvasást és ne felejtsetek el komizni.. 

Ez gyors volt. A képernyőre pillantottam negyvenkilenc másodperc. Ez villogott a jobb sarokban, ennyi idő alatt hadarta el Elisa mit csinált ma. Ezekből csak címszavak maradtak meg, ez se nagyon. Ledobtam a telefont a párnámra és kivonulok a többiekhez. Németország egy nagyon szép hely, de annyira sose érdekelt. Nem értem mit beszélnek és ez idegesít. A srácok a kanapén ülve nyomkodták a játékot.
- Na él még? – dobott felém egy párnát Calum.
- Úgy tűnt. – minden energiámat a dobásra összpontosítottam. - francba!
- Béna vagy, maradj inkább a gépes játékoknál, mindenki tudja, hogy szerencsétlen vagy. - még hogy szerencsétlen. Én? Inkább különlegesen ügyes. Igen, én különlegesen ügyes vagyok.
Kikaptam az egyik játékot Ash kezéből és elkezdtem nyomkodni. Fényévekkel jobb vagyok náluk, lehet én vagyok a legjobb játékos a világon. Míg én minden energiámmal a játékra koncentráltam a beszélgetés elterelődött Elisa-ra.
Nem szeretem mikor a szerelmi ügyeimbe vájkálnak ezért nem is szóltam közbe míg meg nem hallottam Luke megjegyzését.
- Vajon meddig tart ez a kalandja? Tehetnénk rá fogadásokat. Szerintem nem húzzák ki Valentin napig. - nem tudtam komolyan gondolta-e de idegesített.
- Miért ne bírnánk? - tettem le a játékot. Három röhögő marhával néztem szembe.
- Mindenki tudja, hogy a bandából te vagy a legnagyobb nőcsábász. - köhögte be Calum.
- Nem vagyok nőcsábász. - húztam fel magam. Közben ki nyílt az ajtó és Louis lépett be.
- Mi van Michael-el? - nézett fel a telefonjából. A nőcsábász szóról én juttottam az eszébe ez nem szép dolog.
- Nem vagyok. - próbáltam hangosabb lenni a nevetésektől, de nem nagyon ment.
- Ne beszélj félre az vagy. Pedig én sokkal jobban nézek ki. - vágta hátra a haját Ash.
- Mindenki tudja, hogy nekem van a legjobb stílusom. - húztam ki magam.
Ebből az egészből egy hatalmas ki a legjobb képű csata kezdődött eleinte csak szóval, majd tettel. Volt a cigarettázóasztalon egy pohár szörp amit felkaptam és mikor Luke elkezdte sorolni miért ő a legjobb pasi a világon pofán öntöttem.
Luka hamar észbe kapott és felém tartott egy pohár nem tudom mivel. Cal és Ash a kanapéról nézte a dolgokat elkezdtem hátrálni és kezeimet magam elé tettem. Sejtettem, hogy nem fogom megúszni a dolgot ezért inkább csak próbáltam menteni a menthetőt.
- Na jó lehetsz te a második leghelyesebb pasi. – próbáltam jobb belátásra téríteni. – de akkor se nekem volt a legtöbb csajom. – vontam vállat. Nem tudom, direkt vagy csak véletlenül került Cal lába az enyém mögé, de szerencsétlenül megbotlottam benne és seggre estem. Ezt követte a hideg zuhany amit Luke öntött a fejem tetejére.
- Neked volt a legtöbb és én vagyok a legszexibb. – húzta ki magát büszkén egy pillanatra majd oda esett a többiek közé és elkezdett röhögni.
Megnyaltam az ajkaimat megtudni mit is kaptam a fejemre, almalé. Szeretem, de jobban bírom, ha a számba kerül és nem a hajamra. Végig feküdtem a földön és elgondolkodtam hány csajom is volt. Ott volt Samantha de ő nem is volt annyira a barátnőm, de valami hasonló lehetett. Abigail akivel igen csúnyán váltunk el, nem is értem miért jöttem vele össze. Ki is volt még? Jah, persze Dorina. Az volt életem legjobb éve, azt a lányt igazán szerettem még akkor ismertem meg mikor nem voltunk egy kicsit se híresek. Azonos zenei ízlésünk volt és sok mindenbe egyet értettünk, de neki nem volt elég ennyi. Komolyabb kapcsolatot akart én pedig csak élveztem az életet lógtam a suliból és folyton csak zenéltem, ő viszont hiába volt nagyon laza a tanulás volt az élete. Szakított velem mikor eljöttünk a One Direction előzenekarra ként. Bántam, de a zene elfelejtette velem. Sok vicces élményem volt már eddig is pedig még csak tízen nyolc múltam. Imádom az izgalmakat és az adrenalin tart életben.
- Majd, ha kibohóckodtatok magatokat akkor kezdjetek el készülődni. – értetlenül pillantottunk Louis-ra. – az ország másig végébe lesz koncertetek, nem kevesebb, mint öt óra múlva. Mi lenne veletek nélkülem. – megforgatta a szemét és kivonult a konyhába.
Imádom ezt a nőt, emlékeztet anyukámra. Magabiztos és céltudatos. Felkeltem és megtámadtam a fürdőszobát. Piros hajamat az almalé nem nagyon értékelte. Úgy néztem ki, mint egy lenyalt hajú stréber akinek nagyon zsíros a haja. Bár nem sok ilyen helyes strébert láttam akinek piros a haja. Lassan hajszínt kellene váltani, de nem tudom milyen legyen, szinte már minden felé volt. Imádom a hajam bár ha így haladok életem közepére már nem sok marad, de akkor majd hordok parókát. Ledobtam a gönceimet és a lehető leggyorsabban lezuhanyoztam. Vissza vettem a fekete farmert és kerestem egy tiszta pólót. A többiek már harcra készen vártak rám. Össze dobáltam a holmijaimat és már indultunk is a kocsihoz. Az út pont olyan volt, mint máskor. A szálloda előtt rajongók vártak ránk. Mi mindenkinek akinek csak tudtunk oda mentünk, de lehetetlen mindenkivel foglalkoznunk. Megszakad a szívem, hogy ezek az emberek órákat töltenek el, hogy csak pár másodpercre is de lássanak minket. Bemásztunk a kocsiba és indultunk is. Nyűgös voltam ezért inkább bedugtam a fülem és végig aludtam az utat.
Imádom a zenélést, de a sok utazást inkább kihagynám. Bár minden hol más a kaja ami miatt mégis csak szeretem, de nagyon elfáraszt és hiányzik Elisa is. Igazából még mindig nem ismerem úgy ahogy akarom. Minden alkalommal más arcát mutatja. Nem mindegyiket szeretem, de magát a személyt annál inkább. Viszont azt nem biztos, hogy ő is elmondaná.
- Siessetek, meg kell nézni a színpadot. – kiabált ránk a mi anyánk. Inkább diktátor, mint anya. Mindig az idővel van baj. Vagy túl sok vagy túl kevés, kezd elegem lenni belőle. Ledobáltunk mindent a nappaliba és már mentünk is vissza a kocsihoz. Ash a kocsiban videót készített a rajongóknak. Minden második mondatába bele szóltam. Tudom, hogy ezzel a világból ki tudnám kergetni, mikor már kezdett vörösödni a feje letette a kamerát és Calum-on keresztül rám vetette magát. Az arcomat az ablaknak nyomta és valamit kiabált amit nem tudtam kivenni a saját nevetésemtől. Közben Calum is röhögött rajtunk, Luke pedig felvette az egészet.
- Inkább ezt tegyétek fel, biztos mindenki imádná. – Ash úgy ahogy megnyugodott és vissza ült a helyére. Megpróbálta újra a videózást amibe már nem szóltam bele, részben mert nem akartam meghalni, másrészt pedig mert Luke befogta a szám, nehogy ki tudjam nyitni. Mire sikerült megcsinálni a tökéletes felvételt teljesen össze nyálaztam Luke kezét és meg is érkeztünk az ulticélunkhoz. Még több rajongó. Ők nem tudták, hogy abba a kocsiba vagyunk ami lefordul a sarkon majd megállt a másik oldalt. Nem szeretek bujkálni, szeretem a rajongóinkat. Nem csak én mind a négyen hiszen miattuk tartunk ott, hogy most is felléphetünk itt németbe és nem egy kis tornaterembe kell dalolgatnunk. Vissza gondolva azok is jók voltak. Elkapott a nosztalgia és nem vettem észre az előttem lévő falat aminek sikeresen neki mentem. Mindenki nevetett körülöttem kivéve Louis-t gyorsan felálltam és bementünk a hátsó ajtón. Körbe néztük majd be vonultunk a saját kis öltözőnkbe.
- Egy óra múlva koncert! – ugrottam Luke nyakába. Már most érzem az energiát.
- Mi is hallottuk, te marha. – ütött a hátamra Ash. Luke-nak jobbam fájhatott, mint nekem. Jobbnak láttam leszállni róla mielőtt megszakad a gyerek. Gyorsan telt az idő, egyik pillanatba még egymást dobáltuk a felsőkkel most pedig már mehetünk is a színpadra. Az ereimben egyre jobban izzik a vér, hallom a rajongókat akik a nevünket kiáltják. Érzem ahogy minden egyes szavuk a szívemig jut és megdobban miattuk.
- Kéz és lábtörést. – kiálltja valaki utánunk. Felkapom az egyik gitáromat és várom, hogy Luke kiszaladjon a színpadra.
Ash hátulról már felment a színpadra és leült a dobjai mögé. Calum balról megy mi pedig jobbról. Az egyébként is hangos rajongótábor egyre hangosabb lesz ahogy meglát minket. A szívem majd kiugrik a helyéről. Lámpaláz,még mindig gyötör és fog is. Míg  érzem addig nem szálltam el magamtól. Napom legjobb másfél óráját töltöttem a színpadon. Hulla fáradtan és izzadtan másztam le a színpadról. Minden alkalommal mást érzek a színpadon. Szerintem életem végéig képes lennék felállni úgy a színpadra, hogy nem unom meg. Fél tíz volt mire végre megérkeztünk a szállodához, ami hozzánk képest nagyon jó időnek számít. Út közben beugrott Ash egy gyors kajáldába és mindenkinek vett egy-egy adag hatalmas sajtos gyros-t. Nem egy pizza, de a németek köztudottan nem csinálnak túl jó pizzát.
Benyomtam a gyros-t miközben elkezdtünk valami hülye filmet nézni. Még fáradtan is én voltam az első aki megette. Leöblítettem egy kis hideg kólával majd elkezdtem elböfögni az abc-t.
- Ebbe legalább jobb vagyok. – büfögött egy hatalmasat Luke. Igen, nem tudok nagyot büfögni, de az abc-t el tudom vinni az m-ig.
- Blööö.. – szált be a versenybe Calum is. Ash megragadta a két literes flakont és megitta a felét ami vagy négy deci lehetett. Nagy levegőt vett.. A legközelebb lévőtárgyat kaptam magam elé tudván, hogy jobb ha nem kerülök kereszt tűzben, ami most egy műanyag tálca volt, és vártam a robbanást. Nem telt bele egy fél perce és az egész világ megremegett. Még a tálca is megremegett a kezembe e csodás hang hallatán. Kijelenthetem, hogy Ashton tud a legnagyobbat büfögni köztünk. Mekkora dicsőség ez már neki, bele írhatja a nem létető önéletrajzába.
Utolsó koncertet adtuk itt Európában legalábbis ebben a hónapban. Itália volt az utolsó állomás. Holnap reggel indulunk vissza Los Angeles-be. Alig várom, hogy lássam az én dögös csajom. A rekord az egy nap volt. Addig bírtam, hogy ne hívjam fel. Azt róla nem lehetne elmondani, igen hamar lerázott mikor épp felvette a telefont. A videóklippijét tervezgetni,meg órákra jár, dalokat ír. Azt nem értem, hogy él még. Folyton csak rohan, fejemet tenném rá, hogy enni is elfejtett. Nem zavar, hogy ennyire vágyik a sikerre én is ilyen voltam, de nekem ott voltak a srácok együtt cipeltük azt a tehet amit a szóló énekesek egyedül visznek. Fel van pörögve mert valaki elmehet egy bandával a fél éves turnéjukra, nagyon vágyik rá, én pedig tudom, hogy nem szabadna, de azért imádkozom,hogy ne kapja meg. Tudom, hogy ez nem túl szép, de nem akarom, hogy ennél is távolabb legyen tőlem.
- Nem megyünk el valamerre? – zengett a ház Luke-tól. Ki akar bárhova is menni hajnali kettőkor? Ha nem szólal meg akkor lehet el is alszok.
- Holnap megyünk haza, hova akarnál menni? Minden zárva van, ha nem tűnt fel éjszaka közepe van. – világosította fel Ash a bolondot.
- Mit érdekel engem. Fel vagyok pörögve, muszáj valamit csinálnom különbem meghalok.
- Én a halál mellett szavaznék. – szóltam bele a beszélgetésbe. – te marha!! – rám ugrott én pedig lendületből vágtam fejbe mire ő a földre került és elkezdett röhögni.
- Ha nem nyugszol meg bezárunk az ágyba. – jelentette ki komolyan Ash. Luke nem hitt neki és el kezdet fel-alá rohangálni a szobába. Ezért szeretem, ha mindenkinek külön szobája van. A másik kettő elkezdte kergetni én pedig felkeltem és felnyitottam az ágyamat. Elkapták ami nem volt túl könnyű feladat és nagy nehezen de sikerült berakni az ágyamba őt. Vissza feküdtem és élveztem az ingyen hátmasszást ami igazából kiszabadulási kísérlet volt.
Már kezdtünk lenyugodni mikor megcsörrent Luke telefonja. A marhának ott volt a zsebébe. Fülemet az ágynak tapasztva hallgattam ki az aki ilyenkor hívja fel. Elmesélte annak a bizonyos személynek, hogy épp az ágyamban nyaral, mert mi nem akartunk elmenni vele bulizni. Jó ideig elbeszélgetett vele. Csak annyira jöttem rá, hogy egy srác mert Luke  így beszél ha nővel van dolga. Teljesen megváltozik a hangja.
- Az kérdezi Alex, hogy ismerünk-e Elisa Green nevű csajt. – kiabált ki. Egy percre megállt bennem az ütő. Ki az az Alex és honnan ismeri Elisa-t?
- Ki kérdezi? – szaggatottan vettem a levegőt. Lehet, hogy valami baj történt vele? Felugrott és kirángattam az ágyból Luke-ot vagyis csak a telefonját utána pedig kiviharzottam a szobából. – Mi van Elisa-val? – nem szólt bele senki a telefonba. – szólj már bele.
- Nyugi van Clifford, nem kell leharapni a fejem. Akkor a te csajod Elisa? – ismerős volt a hang, de nem sikerült archoz kapcsolnom.
- Igen. Ki vagy? – még mindig lihegtem az izgalomtól, de rájöttem,hogy nem történhetett baja.
- Alex vagyok te hülye. Tudod akivel együtt írtatok dalt. – Alex Gaskarth. Hamarabb is rájöhettem volna, de még mindig nem tudom mit akar tőle.
- Jó rájöttem. – rájöttem fel, ezzel leplezve még mindig el nem tűnő aggodalmam. – honnan ismered Elisa-t? – próbáltam teljesen átlagos hanglejtésbe feltenni a kérdést, de nagyon érdekelt a dolog.
- El kell vinnünk valakit a turnénkra és azt mondták ti ismeritek a csajt,gondoltam megkérdezem érdemes-e őt választani. Pár számába bele hallgattunk, nem rosszak, sőt igen csak jó.
Tudom. – vágtam a szavába. Nem akarom,hogy rajtam múljon a dolog. Szívem szerint nemet mondanék, de az eszem azt mondja igen. Némán állok a falnak támaszkodva és rágódtam a dolgon.
- Még ma ha lehet. Amúgy Luke ivott?
- Nem ivott semmit csak elmentek neki otthonról, szokásos öt perc.
- És mi legyen a másik üggyel. Nem muszáj válaszolnod, akkor majd Jack választ. Vagy ő vagy pedig Grace.
- Grace! Legyen ő. Nagyon jó a hangja megérdemli.- nem hazudtam mégis zokon esett saját magamnak ez a kijelentésem. Jól döntöttem próbáltam meggyőzi magam, de valahol nagyon mélyen, nagyon de nagyon mélyen tudtam, hogy nem ez volt a helyes döntés.
- Oké. Oda tudnád nekem adni a telefont Ash-nek? – ennyi volt, nem is kérdezett tovább a dologról és én is azon voltam, hogy elfelejtsem ezt a telefonhívást. Vissza tértem a szobába, a telefont Ash ölébe dobtam én pedig vissza feküdtem az ágyba. Nem beszéltem többet, a fal felé fordultam és hagytam, hogy elnyomjon az álom. A srácok meg voltak szeppenve, nem tudták mit akart Alex én pedig nem mondtam nekik semmit se róla.
Délelőtt tíz órákkor tört ránk Louis. Addig kiabált míg mindenki fel nem öltözött és el nem hagyta a szállodát. Ez nagyon megy neki, ha egyszer neki kezd kiabálni egy óráig minimum csinálja. Van, hogy olyan dolog miatt kiabál amihez nekünk semmi közünk csak már nem bírja abba hagyni. Nem értettem mire fel ez a nagy sietség, a gépünk még egy óráig meg sem mozdult pedig mi már rajta voltunk. Bedugtam a fülem, fejemre feltettem ülésemre helyezett szemfedőt és vissza mentem csodás álom világomba. Nem mertek felkelteni, ha valaki felkelt és nincs életveszélyben akkor majd én csinálok olyat, hogy életveszélyben legyen. Nagyon nyűgös tudok lenni olyankor. Simán aludtam végig a repülő utat, ami már csak azért volt jó, hogy így frissen és üdén mehetek Elisa-hoz.
Átvettem a felsőmet az ő általa dedikáltra és leszálltam a gépről. Haza se mentem. Külön taxiba ültem és megcéloztam a stúdiót. Tegnap reggel beszéltem vele azt mondta az egész napját bent fogja tölteni. Az órámra pillantok és szokatlanul állapítom meg, hogy itt még csak délután egy óra van. Akaratlanul is dúdolni kezdtem és mire a taxi megállt az épület előtt a sofőr teljes mértékben hülyének nézett. Minek is tagadni az vagyok. Kifizettem és beszáguldtam az épületbe. A másodikra rohantam, legtöbbször ott szokott lenni. Tévedtem, minden olyan terembe benéztem ahol lehetne de mind üres volt vagy épp nem ő volt bent. Akkor irány a harmadik. Kirontok a folyosóra, meg is van. Ott áll a kávé automatánál és táncol. Gondolom be van dugva a füle. Lassan de biztosan mögé lopóztam. Kezeimet a dereka köré tettem, megemeltem és megforgattam. Megijedt, ezt bizonyította a sikoly amivel fogadott. Hiányzott az illata és hiányzott mindene.
- Szép napot. – tettem le a talajra. Kihúzta a fülest majd felém fordult.