XXX. Rész

Üdv ifjú Titán! Ma nagyon nem kellett volna résznek lenni. Ma tanulásnak kellett volna lenni ezerrel, de barátnőmmel kötöttem egy egyességet miszerint, ha tesz fel egy új részt a blogjára akkor én is teszek fel egyet. Így született meg a mai napon a 30. rész. Igen már itt járunk, nem tudom, hogy csak nekem ennyire hihetetlen vagy nektek is az. El sem hiszem. Ezt megünnepelve a mai rész ezt a kis beszélgetést nem bele számítva 3333 szóból áll, nem több nem kevesebb pontosan annyi. Jó olvasást. És mindenki köszönje meg az új részt azzal, hogy bekukkant barátnőm blogjára. ITT lesz a link. 

Jó olvasást!

Arra keltem, hogy nem tudok grimaszolni. Általában a nap gyilkossági kísérlettel próbál felkelteni, amire én egy hülye grimaszt vágok, ám most nem ment, mert fájt az arcom. Mivel egy lusta ember vagyok nem volt kedvem lezuhanyozni miután haza jöttünk, az arcomat se mostam meg amit mostanra megbántam. A tegnap szerzet harci sebem még vérzett egy kicsit és a vérem az arcomra száradt. Kicsoszogtam a fürdőbe és jót nevettem magamon.. a szememnél vérfolt a számnál nyálfolt. Egy kész főnyeremény lehetek, mindenki ilyen arc akar kelni reggelente. Ledobtam a ruháimat és beálltam a fürdőkádba.. szívesebben fürödnék, most egy nagyot, de be kell mennem így marad az elhúzott zuhanyzás. Bedugtam a kádat és kinyitottam a meleg vizet. Addig sosem szállok ki, míg a lábam nem ég már teljesen. Ha ez megtörténik és kimászok, a kádból hosszú perceken át lüktet a lábam ami nem a legjobb dolog, de szeretem érezni, ahogy dobog a szívem. Körbecsavartam magam egy törölközővel és kimentem azzal a tervvel, hogy oda teszek egy kávét magamnak. Lekéstem a dolgot.. Steen félkomásan öntötte ki a bögrémbe a forró itókámat.

- Jó reggelt! Hogy aludtál? – érdeklődtem, kedvesen.  Meghatározó, hogy viselkednek vele reggel az emberek, ha most bunkón oda szóltam volna neki, akkor valószínűleg elrontottam volna az egész napját. Sokkal érzékenyebb ember nálam.. sőt majdnem mindenkinél.

- Rosszul, fájt a fejem és azt álmodtam, hogy elmentünk egy helyre ahol neki estél egy csajnak. – a fejét fogta, pontosan ott ahol tegnap találkozott a lépcsővel. Mosolyogva hallgattam végig az este történéseit, sokkal vicesebben mesélte el az álmaként, mint az valójában is történt. Voltak benne olyan dolgok, amiket valószínűleg tényleg csak álmodott. Ilyen személy volt az a fekete hajú csaj akivel majdnem összejött, csak kiderült, hogy az a csaj nem is csaj hanem srác. – és neked lett a fejeden egy szép kis seb. – fejezte be a történetet. A fejemhez kaptam és mutattam meg, hogy ez tényleg megtörtént. – tényleg majdnem össze jöttem egy transzvesztitával? – lefagyott egy pillanatra.. kiélveztem minden egyes tizedmásodpercet mielőtt közöltem vele a hírt.

- Nem hiszem.. szerintem azt csak álmodtad. Viszont neked is van egy puklid a fejeden. – léptem mellé és nyomtam meg a fején lévő duzzanatot. Fájt neki, nem csodálom hisz tényleg nagyot koppant. Elemeltem a bögrém a pultról és benyúltam a hűtőbe a tejért.

- Én is verekedtem valakivel? Ügye nem Michael-nek mentem neki? – olyan dolgokat feltételezet, ami csak nevetni lehetett. – drogoztunk? Miért nem emlékszem semmire? – annyira szívesen hagytam volna még egy darabig kétségek között, de el kell csípnem Jordan-t ami nagyon nehéz.

- Nem.. nem drogoztunk és nem is vertél meg senkit csak közelebbről megismerkedtél a lépcsővel. Rosszkor keltetelek fel és már a haza fele utat nem bírtad, ezért nem is emlékszel csak részletekre. De a te történeted is nagyon tetszik. – megittam a kávém és bementem felöltözni. A ruhák keresése közben rájöttem, hogy ki kell vinnem a szobámból a piszkos ruháimat mert nem lesz mit felvennem. Magamra ráncigáltam a szürke farmeremet és a tegnapi zöld pólómat egy nagyobb és melegebb pulóver társaságában. Kiszaladtam a teraszra csekkolni az időt. Végre nem kell kabátot felvennem, bár lehet megfagyok, de vállalom a kockázatot. Utálom a kabátomat sőt minden kabátot utálok.. háromszor akkorának látszok benne és nem jó értelemben, mert ha még megnyújtana és nem úgy néznék ki, mint egy törpe a normális emberek mellett akkor azt mondom jó, de olyan kabátot még nem találtak fel csak olyat amiben úgy nézek ki, mint egy elefánt vagy egy rinocérosz.

- Merre mész ma? – mióta nem dolgozik a Johanna apjánál egynapos munkákat talált csak. Én mondtam neki, hogy beszéljen valakivel a stúdióba és próbáljon meg ő is elhelyezkedni a zenével de folyton csak kifogásokat kereset.. egy idő múlva meguntam és inkább hagyom, hogy a saját feje után menjen.

- Ma éppenséggel pizza futár vagyok..  kaptam tök jó biciklit is meg minden, bár még a helyekkel nem mindig vagyok tisztába de van mini térképem és a térkép forgatásba jó vagyok hála az otthoni cserkészetnek. – kezdet hatni a kávé hatása látszott rajta. Ezek az apró gesztusok amivel közli, hogy menyire jól is érzi magát a bőrében.. imádom őt.

- Ügyes legyél.. és ne hozz pizzát haza, mert elhányom magam. Inkább majd csinálok én valami kaját ha hamar eltudom intézni a dolgokat. – nyomtam az arcára egy igazi nyálas és cuppanós puszit és elhagytam a házat. A nap most sokkal szebben sütött, az emberek is kedvesebbek voltak. Itt a tavasz és ezt már mindenki tudja a fák is az épületek előtt és az emberek is.  A rövidke kis utamon találkoztam egy öreg bácsival aki ibolyákat árult.. nem nagy sikerrel, de lehet, hogy neki az a csokor ibolya amit eladna jelenti a napi étel árát. Nem volt sok pénz nálam, nem akartam semmit venni így felesleges lett volna. Bele nyúltam a zsebembe és megnéztem mennyim is van összesen. Pár dollár, nem sok mindent tudok venni belőle.

- Szép jó reggelt. Mennyibe kerül egy csokorral? – ebbe a hatalmas városba is találni olyan embert, aki ismeretlenként is kedvesen tud nézni a másikra.. szeretettel és nem utálattal.  

- Inkább dél, mint reggel ifjú hölgy. Amúgy 75 centért adom, de magácskának oda adom 60-ért.

- Vagy én adok magának 6 dollárt és ön nekem adja mind az hét csokrot. – több pénzem nem volt de ezt szívesen költöttem volna el a virágokra. Max nem veszek ma három pohár kávét, de tudni fogom, hogy jobbra költöttem.

- Nagyon kedves magától. Illik a hajához a virág. – igaza volt tényleg jól passzolt a két szín egymáshoz. Kivettem az egyik csokorból három szálat és a hajamba tűztem. 

- Én köszönöm ezeket a virágokat.. további szép napot. – köszöntem el és most már céltudatosan mentem a bejárati ajtóhoz. Nekem, nincs szükségem hét csokorra. Úgy döntöttem ma n leszek a megtestesül jóság és felvidítok pár embert. A virág mindenki arcára mosolyt csal, nem ismerek olyan embert aki nem szeretné a virágokat ezek pedig olyan kicsik és aranyosak. A portán ülő hölgy volt az első áldozatom. Nem kellett oda figyelnem, hogy mosolyogjak, mert le se tudtam vakarni magamról a mosolyt. Nem sokszor csináltam ilyet de jól esett.. mivel, nem vagyok tisztában ki kicsoda így olyanokat kerestem akik tudom jó szívvel fogják majd fel ezt az apró ajándékot. Ők pedig nem mások mint a személyzet. A takarító nénik és a öreg bácsi aki a zárakat szokta javítani, ha valaki elrontja vagy épp eltünteti a kulcsot. Ők azok az emberek, akik igazán kevesek tudnak lenni tudom, mert az iskolánkban is velük voltam jóban. A tanárokat nagyívben elkerültem, mert sosem bírtam őket, az osztály táraimat pedig még jobban kerültem, de azt nehezebb volt kivitelezni így maradt az iskola személyzete, akik mindig szívesen fogadták az apró sütiket amit anya vett az osztály bulikra. Még egy mindig maradt amit úgy döntöttem megtartok, hisz megy a hajamhoz és mert megérdemlem.

Felkocogtam a harmadikra és meglestem itt van-e az én drága feledtesem. Miért is lett volna itt, mostanság túl könnyű volt megtalálni.  Muszáj voltam telefonos segítségért fordulni.. annyira nincs jó kedvem, hogy átszaladjam a fél várost a nevét kiabálva. Bár ahhoz inkább hülyének kell lenni, minthogy jókedvűnek.

Utálom a hangpostát, vegye már fel ha egyszer felhívom.. nem nehéz művelet elhúzza a zöld telefont valamelyik irányba és már fel is vette. AZ anyám is képes rá pedig ő nem született bele a technikába.

- Drága Elisa-m miben segíthetek? – vette fel harmadik hívásra a telefont. Már az első hívásra elment a kedvem a beszélgetéstől vele.

- Merre vagy? Beszélni szeretnék veled, de nem vagy az épületben. – nem siette el a dolgot, megvárta míg minden egyes szó eljut az agyáig és fel tudja fogni a dolgokat. – imádsz az idegeimen táncolni mi?

- Mi tagadás sokkal viccesebben viselkedsz, ha ideges vagy. – nevetett. Elgondolkoztam, hogy lehet valakit megölni telefonon keresztül, de semmi kézen fogható ötlet nem jutott az eszembe.

- Erre bezzeg válaszolsz.. mikor jössz be a stúdióba?

- Figyelembe kell venni, hogy nem tartózkodok azon a kontinensen. Szerintem holnap után már bent találsz az irodába, ha nem jön semmi közbe. – hogy ennek folyton el kell mennie.. születésnapjára veszek neki ragasztót és a seggét a székéhez ragasztom ez már biztos.  

- Addig én mit csináljak?

- Gyakorolj és pihenj.. menj el vásárolni mindenki szeret vásárolni, vegyél valami szépet, láss világot mit tudjam én.

- Oké akkor majd feltalálom magam.. köszi a semmit. Örülj, mert most ideges vagyok. – és rácsaptam a telefont. Menjek vásárolni, mert azzal elérek valamit? Kétlem, hogy jobb hangom lesz attól ha veszek magamnak egy új pólót. Viszont kellene egy cipő. a mostani bakancsom egy kicsit tropára ment, nem értem miért megy olyan hamartönkre a cipő a lábamon, de nekem havonta vagy két havonta kell egy új cipő mert járásképtelenné teszem őket. Búcsút mondtam a mai terveimnek és újakat kezdtem szőni. Elmegyek cipőt venni és kitalálok valami egyszerű de laktató ételt amit meg tudok csinálni vacsorára. A nap még mindig sütött ez egy nagyon jó dolog, ha az én kedvem változtatná az időjárást már rég apokalipszis lett volna a világon és jött volna a kasztrendszer és a csoportok. Én lehettem volna az Éhezők viadala vezetője.  Érdekes dolgok pattannak ki a fejemből.

A lakásban már nem volt senki tehát Steen is lelépet dolgozni, pedig reménykedtem valami ételjavaslatra. Mindenen járt az eszem csak azon nem.  Vehetnék fagyasztott krumplit és fasírtot és kisüthetném, az egyszerű és hamar készen van. De az se valami otthonos kaja, mármint ez gyorskaja én meg valami meleget és laktatót akarok.

- Spagetti! – kiáltottam fel. Az nem nehéz, és finom. Most, hogy ezt megtárgyaltam magammal azt éreztem fel kell hívnom Michel-t és el kell mondjam neki ezt a remek hírt miszerint én fogom csinálni a vacsorát. Ő egy nagyon jó ember, első csörgés után felvette a telefont.

- Szia Elisa! – vagyis felvette Calum, de ez is jobb volt a Jordan eseténél.

- Szia Calum.. hogy vagy? – igazából teljesen ráérek, egész nap azt csinálok amit akarok hála a tervetlen tervemnek. Annyi volt biztos, hogy most nem fogok itthon ülni és semmit sem csinálni túl jó idő volt és bennem volt a kényszer, hogy mozogjak. Meg kell mondani ez a dolog megijesztet nem is kicsit, de egyszer ezt is ki kell próbálni.

- Nem sok.. most keltünk fel. – a háttérbe veszekedés hallatszott.

- Kik veszekednek? Valaki megette az utolsó sütit? – eltudtam képzelni a jelenetet, ahogy kitör a világháború mert valaki nem evett a sütiből és megsértődött.

- Nem Ash nem hajlandó kimenni a házból pedig megígérte Luke-nak, hogy elmennek megvenni az új videojátékot.

- Hát ez borzasztó dolog. Én is kiabálnék miatta.. szegényt becsapták és az érzéseivel játszottak. Felháborító! – nehéz volt nem elnevetni magam, de nagyon próbálkoztam tartani eredeti hanglejtésemet. – Michel ott van? Vagy ő is benne van ebbe a nagy harci helyzetbe? – jól eltértem a tárgytól, most el kell dicsekednem Mikey-nek, hogy én fogok vacsorát csinálni.

- Michael! – kiabált Calum. – a csajod beszélni akar veled! Jön.

- A telefont elveheted volna a szádtól. Szerintem a dobhártyám háromfelé szakadt. – tényleg éreztem, ahogy megreped a dobhártyám, de hisz ez nem az ő hibája nem mindenki tudhatja, hogy el kell emelni a telefont a fejünktől, ha másnak akarunk teli torokból kiabálni.. vagyis de mert ez egy alap dolog.

- Szívesen, na adom a lovagodat.

- Örök hálám. – de ezt már nem hallhatta, mert a telefon már Mikey kezében volt.

- Szia életem. Bocsi csak helyzet van..

- Tudom, Calum beavatott ebbe a borzalmas helyzetbe, nem tudom, hogy tudtok így ránézni Ash-re. Én kitagadnám a házból. Segítsek kidobálni az emeletről a ruháit? Közben berakunk valami szakítós számot nagyon jó lesz. – annyira jó vagyok. Ilyeneket is csak én tudok elképzelni.

- Látom jó kedved van. – állapította meg két nevetés közepette.

- Az.. képzeld el. – hagytam egy kis időt még elképzelheti a dolgot. – elképzelted?

- Igen. Látom szemeim előtt a semmit, kérlek folytasd.

- Ma én azaz én Elisa fogok vacsorát csinálni nem is akármit spagetti lesz a menü és lehet veszek hozzá bort is és nagyon jó lesz, hisz én fogom csinálni. Legyél büszke a csajodra. – bár ő ezt nem látta, de kihúztam magam és dagadtam a büszkeségtől.

- Én is meg vagyok híva?

- Csak annyi eset le az egészből, hogy kaja? – kérdeztem kicsit sértődötten..

- Nem! A bort is tisztán kihallottam a szövegkörnyezetből. – mit is vártam.. a férfiak nem tudják értékelni a dolgot Grace-nek kellett volna elújságolnom, de ő épp a magánrepülőn utazik és valószínűleg nem erre a hírre kíváncsi, hogy spagettit fogok csinálni vacsorára.

- Sajnálattal kell közölnöm, hogy nincs meghívód erre a bulira. – jól esett ezt kimondani. De ha jól sejtem nem fogja érdekelni és hét óra tájt az ajtóm előtt fog állni. Kipattant valami nagyon jó a fejemből. – Luke kiveszekedte magát?

- Még nem biztos, mi az, hogy nem vagyok meghívva? – ezen fel tudja kapni a vizet, ha nem kap kaját bezzeg, más nem érdekli.

- Oda adod Luke-nak a telefont? Ha oda adod hagyok neked is a spagettiből. – áldozat nélkül nincs győzelem.

- Én ott akarom veletek megenni. Édes hármasban. – fúj!

- Jó, de tudd Steen azt hitte este beverte az orrod. – fogtam és kinyomtam a telefont. Rájöttem, hogy nekem megvan Luke száma és nem telik sokba felhívni őt és így legalább nem kell könyörögnöm Michael-nek. Pontosan úgy cselekedtem, ahogy ez előbb kiterveltem.

- Szia Luke. Hallottam mennyire becsaptak téged a többiek és mivel nekem is el kell mennem, vásárolni mert a cipőm, nem fogja sokáig bírni és jobb társaságba menni, mint egyedül és amúgy is rég beszélgettünk és mert ez egy nagyon hosszú és lassacskán értelmetlen mondat. Lényegében nem megyünk el ketten a plázába? Te megtudod, venni a játékot én pedig magamnak egy lábbelit? – ha akart volna, se tudott megszólalni. Képes lettem volna elfelejteni mit is akarok így gyorsan elhadartam és vártam a reakciót.

- Hahahaa! Elisa eljön velem pedig meg se ígérte. – ő sem tudja, hogy nem illik akkor oda kiáltani a társadnak, ha közben valakivel telefonálsz. Már fel sem vettem a dolgot a fülemnek már mindegy.

- Ez akkor egy igen? – reménykedtem benne, hogy nem feledkezett meg rólam se, nagy örömében.

- Aha. Érted megyek Ash kocsijával. Húsz perc és ott vagyok. – még jobb még fuvarom is lesz. Ennél nem is kell több.

- Oké várlak.

- Köszönöm. – ezt nem tudtam miért kaptam, de jól eset. Ma tényleg nagyon jó fej vagyok az emberekkel. Csak nehogy rászokjanak, mert ezek után el fogják várni. Nem vagyok benne biztos, hogy életem végéig képes leszek kedves lenni.. szeretek bunkó is lenni annak is megvan a maga öröme. Ezt a napot már nem rontom el azzal, hogy gonosz leszek.. a bennem élő kisördögöt elküldtem nyaralni. Összeszedtem a dugipénzemet és lementem a szálloda elé. Nem telt el húsz perc mikor leparkolt egy fekete terepjáró elém. Bepattantam az anyós ülésre és próbáltam nem elnevetni magam, de nem sikerült.

- Mit nevetsz? – nézet rám Luke.

- Semmin.. – fogtam vissza magam, tényleg nem tudom miért kellett ennyire nevetnem, de ha egyszer kell akkor kell. – örülök, hogy én is megfelelek Ashton helyett.

- Nagyon utálom most. – szemében felgyulladt a harag szikrája. Még mindig nevetséges volt, hogy et a kis semmiséget mekkora dobra verték, de tudtam, hogy én is így cselekedtem volna.

- Elhiszem. – rálépett a gázra és meg sem állt a plázáig. A forgalom meglepően jó volt vagy csak két piros lámpát fogtunk ki, ami itt nagyon jónak számított. Kerestünk a pláza parkolójában egy szabad és könnyen megközelíthető helyet és leparkoltuk ezt a hatalmas monstrumot. Nem szándékoztam sokat szenvedni a cipő vásárlással, teljesen lényegtelen számomra a cipő márkája, csak legyen kényelmes és ha lehet egyszínű. Céltudatosan mentem be abba a boltba, ahol a mostani cipőmet is vettem. Luke addig elment a játékér,t ami miatt ide jött. A bakancsomat ideje volt lecserélni tornacsukára és megláttam egy olyan színűt, ami nagyon hasonlított Michael mostani hajszínére. Kaptam a lehetőségen és felpróbáltam a legkisebbet. Kicsi embernek kicsi láb. Nehéz az én lábméretemre felnőtt cipőt találni de gyerek cipőben csak nem mászkálhatok. Elképzeltem magam egy rózsaszín Violetta cipőbe és azt hittem bele hányok a bakancsomba. Nagyon nem az én stílusom. Egy kicsit nagy volt rám, de ez még a jobbik eset.. úgy voltam vele, hogy majd kitömöm zsepivel ha nagyon zavar. Gyorsabban vettem meg a cipőm, mint Luke a játékot pedig ő tudta, hogy mit akar venni én pedig nem voltam benne biztos. Szerintem a videojáték bolt neki olyan, mint Grace-nek egy ruhásbolt. Mindent meg kell nézni és ki kell próbálni.. borzasztó.

- Még ma megveszed vagy itt éjszakázunk? – léptem mögé.

- Igen csak még ezt elolvasom. – mutatott rá egy dvd-s doboz hátuljára.. ha akartam volna se értettem volna.

- Kimegyek, veszek egy shake-t. – bólintott én pedig kimentem a szentélyéből. Rendeltem magamnak egy csokis banános shake-t és mikor rájöttem, hogy nemsoká Luke is csatlakozni fog még egyszer elolvastam a kínálatot és próbáltam ki találni melyiket szeretheti. A választásom az oreo-s ízesítésre esett az nem lehet rossz vanília és keksz. Elkészült mind a kettő még a kísérőm kitalált a boltjából.

- Remélem, szereted az oreo-s shake-t, de ha nem akkor szívesen megiszom a tiedet is. – simán belém férne ebből három pohárral is, de biztos kapnék vagy három agyfagyást ivás közbe.

- Még nem ittam. Mennyi volt? – nyúlt a pénztálcája után.

- Meghívtalak. – mosolyogtam és bár elővette a pénzt nem fogadtam el.

- Hát akkor köszönöm. Mehetünk haza? – kérdezte.

- Még be kell mennem darált húst venni a boltba de előbb meginnám az itókám, ha nem bánod. – leültünk egy padra és elkezdte magyarázni a játék lényegét. Próbáltam úgy tenni, mint aki érti is. Majd mikor rájött, hogy ebből semmi sem marad meg az egészből átértünk az emberek kibeszélésére. Volt mellettünk egy szerelmes pár akik már szinte össze nőttek a szájuknál fogva, nem volt jobb dolgunk, mint róluk beszélni. Majd Luke beszólt nekik, hogy ez közterület és megláttuk, hogy a srác sokkal izmosabb, mint mi ketten együtt véve így gyorsan leléptünk onnan. Bementem a boltba és megvettem mindent ami a tökéletes vacsorához kell. Még négy szelet sütit isvettem desszert gyanánt.

- Mivel ma nagyon jó kedvemben vagyok és mert szeretlek meginvitállak a ma esti vacsorára amit én csinálok. – hívtam meg Luke-t is vacsira.

- Attól függ mi lesz. És ki lesz a negyedik? Dupla randit szervezel? – mindenki rosszra gondol, hol marad a normális gondolkodás?

- Spagetti és amennyiben nem buksz Steen-re nem lesz dupla randi. Sőt semmilyen randi nem lesz, mert Michael-t meg se hívtam, de valószínűleg ez őt nem érdekli. Érdekel az ajánlatom Hemmings? – egyszeri ajánlat ez, nem fogok minden nap főzőcskézni. Annyira nem unom az életemet.

- Ezer örömmel. – kivette a kezemből a szatyrokat és megindultunk a kocsi felé.

- Szerintem fölösleges haza menned.. ha gondolod, gyere fel és nézd végig, ahogy  megszenvedem a vacsorát. – kiszálltam a kocsiból ő pedig követett ezzel válaszolva a felhívásra. Többször is felajánlotta a segítségét nekem, de egyedül akartam megcsinálni mert csak akkor dicsekedhetek el vele a többieknek. Kihoztam neki a gépem a szobámból és mondtam neki, hogy pakolja be a zenéket egymás után. Ez ment mind addig míg Steen haza nem jött és tudomást nem szerzet a játékról ami Luke zsebében lapult. Fénysebességgel rohantak be a szobába és ki nem jöttek addig míg el nem készültem a kajával. Akkor se szívesen jöttek elő, de muszáj volt nekik. Megterítettem és vártam az utolsó hiányzó láncszemet a vacsorához, Michaelt. Nem kellett sokat várni mindenki leült és kiszedte az ételt mikor megszólalt a csengő.

- Mondjam, hogy mí váratlan meglepetés? – nyitottam ki az ajtót.

- Igen.. kérni akartam, sokkal jobban esne a lelkemnek.

- Oh Michael te itt? Nem is tudtam, hogy a házatokig érződik az étel illata. – léptem el az ajtótól és engedtem be.

- Hát úgy gondoltam, megkóstolom ehető-e a kosztod.

- Az! – szólalt meg a két játékmániás.

- Luxus megvárni az embert? – kérdeztem felháborodva. Leültem a helyemre és én is kiszedtem egy jó adag tésztát, majd rá a húst s végül ráöntöttem egy fél tányér reszelt sajtot. Michael nem is próbálkozott kiszedni ráöntötte a maradék húst a tésztára majd a sajtot is rá öntötte és összekeverte. Felajánlottam, hogy hozok valami kiszedő villát, hogy könnyebben tudjon enni, de megfelelt neki a normál villa is. Ritkán volt ekkora csend a lakásba, pedig négyen is voltunk itt. Megint kitettem magamért, bár egy kicsit sótlan lett, de más baja nem igen lehetett. Senki sem panaszkodott érte, gyorsan benyomták én pedig dagadtam a büszkeségtől, hogy ehető ételt tettem az asztalra. Leszedtem az asztalt és elővettem a bolti süteményeket desszertként.