XXXII. Rész

Már megint olyat játszottunk, hogy csak akkor olvashatok új részt az egyik kedvenc blogomon, ha én is produkálok valamit. Ez az előző rész felének mondható, de rész úgyhogy nekem is jár az olvasni való. Jó olvasást nektek és jó olvasást nekem is! 

A jutalmam linkje. 

Úgy látszik nekem a düh az a plusz ami segít az írásban.  Dühös voltam.. nagyon dühös, utáltam magam és Őt is. Míg rá csak dühös volt magamat gyűlöltem is egyben. Hagytam, hogy elvakítson a szerelem és nem vettem észre mi is történik itt valójában. Minden erőmmel neki álltam a videoklipnek és állíthatom, hogy sikeresen haladok. Ma lesz a megbeszélésem, és ha jól haladok, akkor holnap kezdhetjük is a forgatást. Alig várom már, hogy elkezdjük ezt az egészet. Mivel nem tudok vele foglalkozni, így minden energiámat Steen-re és a klipre forgatni. Így is ott van a lyuk a mellkasomban, de ezek a dolgok segítenek betölteni azt.  Az órámra pillantottam és rájöttem, hogy megint késésben vagyok. Találkozóm van.. vagyis volt már négy perce a park északi részén kellene lennem.. én pedig a nappaliba állók egy száll pólóba. Mint egy idióta szaladgáltam össze-vissza, magamra kaptam egy farmert és egy pulóvert is. Hű voltam önmagamhoz, végig szaladtam a Lights street-en és már ott is voltam. Két taxi majdnem elütött, de sikerült kikerülnöm őket.. bár megkaptam a káromkodást és a mutogatást is, de a rohanás miatt pont nem érdekelt.  Még ott volt a hölgy. Tudtam, hogy nézz ki, mert rákerestem a netten. Szőke haj..  fiatalos külső, de mégis látszik rajta, hogy nem mai csirke. Negyvenen felül van, de nem nagyon látszik meg rajta. A napszemüvege eltakarta a szemeit, így nem tudtam mit is gondolhat rólam. Lazán volt felöltözve február végéhez képest, egy farmerkabát volt rajta és egy vékonyabb fekete póló.

- Elnézést a késésért. – nyögtem ki, két levegő vétel között. A tüdőm erőteljesen próbálta elhagyni a testemet.

- Semmi baj, de legközelebb figyelj oda egy kicsit. Nekem is van egy veled egykorú lányom.. olyan, mint te minden honnan elkésik. – de jó, már is ismer.

- Még egyszer elnézést.  Elisa Green vagyok. – nyújtottam a kezem, hogy kezet foghassunk.

- Olivia Miller. Üljünk le és beszéljük, meg az elképzeléseidet. Jordan mondta, hogy nem akarod túlbonyolítani a dolgot. Ennek személy szerint nagyon örülök, már teljesen kivagyok a sok tinédzser videokliptől. – leült egy padra és elkezdett nevetni.

- Megnyugodhat, én nem vagyok olyan átlagos tinédzser. – ültem le mellé.

- Kérlek, tegezz.. túl öregnek érzem magam, ha a veled egykorúak is magáznak. – a magázódás a tiszteletadás kifejező eszköze nem? Én minden emberre próbálok tisztelettudó lenni.

- Ha gondolja.. azaz gondolod. Jordan mesélt neked az ötleteimről? – mióta sikerült elcsípnem Jordan-t és az engedélyét kérnem az ötleteimre azóta nem beszéltem vele.

- Csak, hogy nem a csinos kis arcocskáddal szeretnél hódítani, hanem a hangoddal, ami miatt így ismeretlenként is tiszteletet váltott ki belőlem. – színpatikus. Könnyen sikerült megbeszélnünk mindent.. voltak ötletek, amikről lebeszélt, mint például, hogy egyáltalán ne legyek benne a videóba. Azt tanácsolta, hogy legyek benne minimálisan, e ha nagyon nem akarom, hogy az arcom benne legyen akkor háttal lehetek a kameráknak.

- És ha ülnék egy széken és gitároznék, de lenne előttem egy függöny szerűség, amire rá lenne vetítve a dalnak a szövege?  - ez az ötlet volt az egyetlen amit el is mertem neki mondani.. ennél sokkal rosszabbak is jutottak az eszembe, aki jobb ha soha nem kerülnek ki a fejemből.

- Ez nagyon jó ötlet! Még otthon megtervezem, hogy mit és hogyan kellene csinálnunk és akkor holnap neki kezdünk a dolognak, ha neked is megfelel. A felvétel elkészült már? – tudtam én, hogy valamit be kell még ma fejeznem.

- Még újra fel kell énekelnem a dalt és össze kell tenni a éneket és a gitárt és a többi hangszert, de azok már fel vannak véve már csak a hangom kell, de ha mindent megbeszéltünk akkor megyek és azt is elintézem.

- Akkor jobb, ha mész. Holnap reggel írok egy üzenetet hova kell menned, ha lehet ne késs el. – megfogta a vállam majd köszönésként megpuszilt. Elmosolyodtam, nem számítottam ilyen barátságos gesztusra, de jól esett.

- Oké.. és megpróbálok pontos lenni, de ez a dolog tőlem független. A világegyetem valahogy mindig bekavar és miatta kések el. Én mindent megteszek, hogy a lehető legpontosabb legyek. – Olivia felállt és elsétált. Míg eszembe volt felhívtam Steen-t. Azt mondta a környéken van dolga és ha befejeztem akkor feltétlen csörgessem meg. Hiába hívtam nem vette fel. Én megpróbáltam ez megnyugtatta a lelkem.

Én is felálltam a padról és elindultam célom felé.. a stúdióhoz. Most meg se próbáltam magam elüttetni.. bár most se nagyon figyeltem oda a kocsikra. Ha nem csal az érzésem, akkor ma esni fog az eső. Nagy szél fújt és a Nap is elbújt egy hatalmas sötét felé mögé. Rég nem esett itt az eső. Remélem, fedél alatt leszek, mikor elkezd esni, nincs kedvem ronggyá ázni az esőben.  Bevágtattam a épületbe és céltudatosan felmentem a harmadik emeleti hangfelvevő terembe. Nem is én lettem volna, ha nem botlok beléjük. Ez egy újabb dolog, ami miatt meg fogok tanulni kopogni. Éget az arcomon a bőr. Két-három óránként hív vagy küld egy sms-t amit olvasás nélkül törlök.

- Azt hittem nincs bent senki. – megfordultam és gyorsan kisiettem még mielőtt megszólalhattak volna.  Gyorsan elindultam a női mosdó felé, nem kellett hozzá sok tehetség, hogy kitaláljam utánam fog jönni.  

- Elisa várj! – nem! Nem várok, ha meglátom, nem tudok ellen állni neki, de közbe úgy gyomorszájon vágnám. Na, pont ezek az érzések miatt nem szabad várnom. – Elisa! – összeszorított ököllel szaladtam be a mosdóba. Ilyenkor hálát adok az Úrnak, hogy a nőknek és a férfiaknak külön illemhelységük van.  

- Mi a francot csinálsz? – nem zavartatta magát. Gondolkozás nélkül nyitott be az mosdóba. Körbe néztem és felmértem a terepet. Mennyire lenne gáz, ha beszaladnák egy wc-be és magamra zárnám az ajtót? Oda is utánam jönne?

- Nem hívsz vissza, nem írsz vissza és nem tudok beszélni veled. – lihegett.

- Talán azért mert nem akarok veled beszélni. – jelentettem ki lenézően. Fizikai fájdalmat okozott így beszélni vele, de muszáj volt.

- De miért nem?

- Mert hazudtál nekem és mert megakadályoztad, hogy sikeres lehessek. – most, hogy emlékeztettem magam mi miatt is utálom sokkal könnyebb volt beszélnem vele. Egy láthatatlan fala húztam fel magam és Ő közötte.

- De megvolt az okom rá. Hamar túltetted magad rajta és olyan boldog voltál. – ezt a sok mentegetőzést, falnak fogok menni tőle.

- Nem! Ne lehetett rá okod, nem dönthetsz helyettem. – kezdett elszállni az agyam, hogy tud ilyen hülyeségeket beszélni?

- De nem akartalak elveszíteni.

- Így is sikerült, most pedig ha megengeded, elmennék pisilni. – hátat fordítottam neki és bementem az első ajtón. Nem kellett pisilnem, fogtam magam és ruhástól ráültem a wc-re. Nem hallottam, hogy nyílt volna az ajtó, ami nagyon idegesített.

- Maga mit keres itt? Ez egy női mosdó! – szám elé kaptam a kezem, nehogy felnevessek.

- Bocsánat. Még egy pillanat és kimegyek. - A cipője a ajtó elé került. – Elisa, remélem azért nincs igazad és nem veszítettelek el teljesen. – oh, hogy baszódj meg. Hogy lehet részlegesen elveszteni valakit? Mennyire veszített el? Nem érdekel! Nem foglalkozok vele, ez a kulcs.. nem szabad foglalkozni vele.

- Most már kimenne fiatalember?  - szólt rá ismét a hölgy.

- Megyek, már megyek.. nem akartam megzavarni a pisilését. – elnevettem magam. Nem bírtam ki. – hallottam, hogy nevettél. –jegyezte meg és kiment.

- Megáll az ember esze, még itt se lehet egyedül az ember? – jobbnak láttam nem válaszolni erre a kérdésre. Megvártam, míg bemegy egy mosdóba majd kimentem. Ez elég viccesen sikerült. Mennyi ideig lesznek még vajon bent? Nekem nem lenne sok idő, míg felénekelném.. de ma muszáj megcsinálnom. Míg nem tudtam bemenni, úgy döntöttem megnézem Jordan bent van-e. Nem sokszor volt ekkora sikerem. Nem csak, hogy bent volt, de még rá is ért. Több se kellett nekem. Tudván mennyire szereti társaságomat, kötelességemnek éreztem, hogy boldogítsam egy jó arabig.

Elmondtam neki mit is beszéltem meg Olivia-val s, hogy holnap, ha minden igaz kezdjük a forgatást. Enyhén feltűnően próbált lerázni.. megkérdezte, hogy akkor miért nem a hanganyagon dolgozom ahelyett, hogy őt boldogítom. Nem akartam bele menni az egész dologba, így lezártam annyival a dolgot, hogy épp vannak a terembe. Segítettem neki összekeverni a papírjait, csak mert én nagyon rendes vagyok. Egy jó darabig még boldogítottam, míg úgy nem döntött, hogy elmegy ha engem már nem sikerült leráznia. Félve mentem vissza a harmadik emeletre.. nem akartam megint benyitni így maradt a hallgatódzásos verzió. Egy anyag felvétel igen hangos még akkor is ha jó a szigetelés, itt viszont síri csend volt. Kopogtam majd benyitottam. Szerencsére nem volt bent senki más csak az a srác aki a technikával foglalkozik. Hatalmas kő esett le a vállamról.. beálltam az üvegfal mögé, felvettem a fejhallgatót és vártam a dallamot.

- La..la..la..la..la..

Nem is olyan könnyű dolog jól felénekelni egy dalt. Négyszer vagy akár ötször is el kellett kezdenem a dalt mire sikerült normálisan elénekelnem. Büszke voltam magamra mikor megkaptam a nyers változatot. Jó volt a hangzása.. fülbe mászó dallam és illett hozzám. A zsebem elkezdett rezegni. Elvettem a sráctól a pendrievet és a telefonomért kaptam. Nem más hívott, mint az én legjobb barátom. Végül is négy óra múlva kell csak visszahívni.

- Pont most hívtalak.. neked is van egy kis fáziskésésed. – üdvözöltem.

- Bocsi, de dolgom volt. Haza tudsz jönni? – olyan nyúzott hangja volt. Egyből elment a kedvem a viccelődéstől, pedig még volt pár poén a tarsolyomba.

- Persze, öt perc és otthon vagyok. Baj van?

- Nincs csak kellenél.

- Oké.. akkor megyek. – letettem, megköszöntem a dalt és kisiettem a szobából. Nagyon úgy tűnik ma olyan szaladós napom van. Ha így folytatom, még le fogok fogyni.. el fogok fogyni. Átsiettem a szomszédba, de a lépcsőn már elfogyott az energiám. Felkínlódtam magam a lakásunkig és félve léptem be. Steen a konyhába ült a bal lábán fehér gipsz volt kezében pedig mankót tartott.

- Te meg mit csináltál magaddal? – néztem rá hatalmas szemekkel.

- Bicikliztem. – húzta el a száját.

- És hogy tört el a lábad? – oda mentem mellé és megnéztem közelebbről is a lábát. Nem volt valami szép látvány.

- Mint mondtam bicikliztem és az ingem bele akadt a küllő közé és előre estem és a lábam fogta magát és kicsavarodott. – kezével mutogatta, hogy is történt az egész. Elképzeltem ahogy a maga szerencsétlen módján beakad a felsője és elnyal. – ne nevess már. – észre sem vettem, hogy elkezdtem nevetni.  Én életemben nem törtem még el semmimet sem, de ő rendszeresen törte el akár a kezét akár a lábát. Sokszor kerültünk a balesetire, mert focizott és a kezére esett és az kifordult a helyéről.. vagy éppen a futóversenyen megbotlott és kifordult a bokája, de még a kis lábúját is eltörte mikor bele rúgott a szekrénybe.