XXVI. Rész

Sziasztok. Nagyon vicces módon került ma fel a rész. Megírtam tabon, megosztottam a telomon a netett, rácsatlakoztam a tabbal, elküldtem barátnőmnek, hogy elolvassa, ő vissza küldte messengeren, megint megosztottam a netet, és most pedig nagyon sikeresen felteszem. Köszönöm Viviennek, hogy segített nekem benne.. Jó olvasást. 


A telefon rettenetes zaja keltett fel csodás álmomból. Mindig elfelejtem kihajíntani a kukába éjszakára azt a fostalicskát. Amikor kellene akkor sosem csörren meg, most pedig, hogy semmi szükség nem volt rá...
-Szia életem, remélem volt okod felkelteni... – elvettem a készüléket a fülemtől és meglestem az időt. – hajnai tízenegykor. – hajnalodott mikor végre úgy jött ki a menet, hogy ágyba bújhatok. Arra számítottam, hogy kettőig senki nem fog zavarni és végig aludhatom a napom.
-Meg akartam tudakolni mit csinálsz ma. Elmehetnénk csavarogni, vagy mit tudom én.
-Kecsegtető ajánlat, de mára már foglalt vagyok. – meg ígértem Steen-nek, hogy beülünk a moziba és spontán megnézünk minimum három filmet.
-Mert? – nem tetszett neki a dolog. Egyszerre nem tudok mindenkivel lenni, és a két srác között mindig volt egy kis feszültség ami nem Steen hibája volt, bár ő se rajongott Michael-ért.
-Moziba megyek...
-Kivel? És miért nem viszel magaddal? – hangjából még a telefonon keresztül is lehetett hallani a sémódon etséget.
-Ennek két oka is van.. – kezdtem ecsetelni a dolgot. – Steen-el megyek és, ha veled állítunk be egy moziba akkor nem tudunk majd szabadulni a sok rajongótól. – igaz ami igaz, már rengeteg ember szereti őket és sok helyen találhatunk olyanokat akik szívesen készítenének vele egy fotót vagy kérnének egy aláírást.
- Steen nem zavar, ha őt sem zavarom. A másik dologra pedig van egy ötletem.
- Megosztod velem? – nem nagyon bízom az ötleteiben, rendszerint okozta káromat az ötletei.
- Majd meglátod, kérdezd meg Steen-t mehetek-e. – ez egy hosszabb meccs lesz.
- Majd vissza hívlak. – válaszoltam és mielőtt meghallgattam volna a választ megszakítottam a hívást.
Egy icurka-picurka energiám sem volt kimászni az ágyból. Ha felállok nincs vissza út, kihűl az ágyam és nem is lesz olyan kényelmes, mint eddig. De, ha nem állok fel akkor nem megyünk sehova. Múlthéten miután Steen sértődötten kivonult a szobából utánna mentem és megbeszéltük a dolgokat. Elég nagy fejmosást kaptam, de tanultam belőle. Mindenemmel azon vagyok, hogy vissza változam eredeti önmagammá. A lehető legkedvesebb formámat próbálom előtérbe helyezni, ami nagyon nehéz. És nem utolsó sorban többet vagyok együtt Steen-el. Komolyan megmondva, már látható a változás. Bár ez az egész legyek kedves és foglalkozzak többet embertársaimmal igen csak energia igényes feladat. Kimásztam az ágyből, de a takarómtól nem voltam hajlandó megválni. Be bugyolálva magam átvánszorogtam a mellettem lévő szobába. A két szoba között ég és föld volt a különbség. Itt világos volt és úgy ahogy rend, míg nállam hát, hogy is mondjam.. Kevésbé voltak megfigyelhetőek ezek a dolgok. Steen az íróasztalnál ült és a gépét nyomkodta. Háta mögé léptem és a takaróval együtt átöleltem.
-Szép jó reggelt. – pusziltam arcon a drágát.
-Neked is.. Azt hittem még egy darabig nem jössz ki az egérlyukadból. – lecsapta a laptopját és felém fordult. – Mikor megyünk?
-Felkeltettek.. – avattam be a részletekbe, sokkal jobban fogadta a dolgot, mint gondoltam. Bár elő kellett hozakodnom a szavaival miszerint „legyek pozitív és mondjak mindenre igent”. Miután ezt megbeszéltem vele közölte, hogy egyre készüljek el és beszéljek a potyautassal is. Vissza vándoroltam a szobámba, felhívtam Michael-t, hogy fél kettőkor találkozunk a mozi elött és utána neki kezdtem rendbe tenni magam.
Felöltöztem egy teljesen átlagos ruhámba majd kivonultam reggelizni. A konyhapulton találtam túrós bélest amit kérdezés nélkül lenyúltam. Hozzá készítettem egy jó erős tejeskávét, majd felpattantam a konyhapultra elfogyasztani e felséges lakomát. Meg tudtam volna még enni belőle hármat is, de a moziba úgyis felvásárolom magamnak a fél büfét ezért hiába való lett volna, meg nem is volt több amit megehettem volna. Magamhoz képest már megint gyors voltam, a felöltözés nállam a leggyorsabb menüpont egy nap. Még a WC-n is többet ülök. Csak fogom jobb esetben kinyitom a szekrényem, rosszabban felveszem a földről, az első ruhát ami a kezembe akad és ha nem büdös akkor felveszem. Nem mondható el rólam, hogy mindenem a látszat. Az idő visszatérve még van pontosan hat percem. Ez a hat perc hamar eltelt. Steen nagyon pontos volt a szobája ajtaja pontosan egy órakkor nyílt ki. Én ugyan ott ülve vártam meg, míg észre vesz.
-Haladunk.. Ma már pontos vagy, holnap lehet, hogy te főzől majd kávét. – becsapta az ajtót majd elindult a fogas felé.
-Azért ne vessük el a súlykot. Ez is nagyon nehéz. – elővettem a fájdalmas képem. Lepattantam a púltról és követtem Steen példáját, felvettem a cipőm. – Remélem nem nézted meg mi fog menni a moziba. – rendszeresen jártunk így moziba, megbeszéltünk egy időpontot és ami a leghamarabb kezdődött arra ültünk be. Csak egy kikötésünk van, hogy nem nézzünk semmit sem 3D-be. Bár nem lakunk épp a város közepén mégis hamar oda értunk, hamarabb, mint Michael. Már kezdtem azt hinni nem jönn el. Bármerre néztem sehol sem láttam azt a rikító piros fejét.
-Míg te várod a hős lovagod, megnézzel milyen választási lehetőségünk van. – indult el Steen a vetítési rend felé, de megragadtam a csuklóját és vissza rántottam magam mellé.
-Együtt nézzük meg. – szögeztem le és folytattam keresésem.
-Lefogjuk késni a filmet. – duzzogot.
-Hogy késnénk le? Nem is tudod mit fogunk nézni. – lábujjhegyre álltam, és mintha megpillantottam volna a bőrdzsekijét a mozgolépcső tetejénél. Rámtört a nevethetnék. Szokott fekete nadrágja, bőrdzsekije alatta szürke kapucnis felső ami kapucnija fejére volt húzva és csak a biztonság kedvéért még egy fekete napszemüveget is felvett. Steen ijedt pillantást vetett rám majd rá. Szám elé kaptam a kezem, hogy ne látszódjon, hogy alig bírom ki nevetés nélkül.
-Elkéstem? – letolta orráról a szemüveget, majd komolyan rám nézett. Ennyi, nem bírtam tovább, megkapaszkodtam Stenn-be és elkezdtem röhögni. Ezt már nem lehetett nevetésnek nevezni, ez rögögés volt. Addig folytattam ezt a tevékenységemet amíg az állkapcsom fel nem adta a szolgálatot. Levette a kapucnit, tágra nyílt szemekkel bámultam egykor piros hajának helyét, mepy most kékes lila színben pompázott.
-Hol a piros hajad? – az arcomról eltünt a mosoly. Színte idegennek tűnt számomra ezzel az új külsővel.
-Meguntam. – felhúzta a vállát. – visszatérve a lényeges dolgokra, mit nézünk meg? – utánozva őt vállat vontam, majd Steen-t átkarolva elindultam a műsorlista felé. Ujjaimal követtem az időpontokhoz megfelelő filmcímeket.
-Kódjátszma, Szerelmes nővérek, Jupiter felemelkedése, Joker vagy Későnérők? – olvastam fel a nemsokára kezdődő vetítéseket.
-Kódjátszma! –hangzott el az első javaslat. Hallottam már róla, Benedickt Cumberbatch főszereplésével. Nem vonz a története, tudtam mit akarok megnézni, de megvártam az ők véleményét is nehogy az legyen, hogy túl akaratos vagyok és ők nem tudnak érvényesülni. Ami nem lenne nagy hazugság.
- Vagy a Jupiter felemelkedése.. – az se érdekel.
- Mivel úgy látom nem egyezik a véleményünk úgy gondolom az a legészszerűbb, ha én döntöm el mit nézzünk meg.. – önelégült fejet vágva elindultam a jegypénztár felé, igazából nem zavart mit mondanak én mindenképp megnézem azt a filmet mert érdekesnek tűnik a címe. – Jó napot.. Három jegyet szeretnék kérni a Mindenség elméletére.. A negyed kettes vetítésre. – kifizettem, majd vissza tértem a fiúkhoz akik még mindig a filmeket nézegették. Kezükbe nyomtam a jegyüket és vártam a reakciókat.
- Nem volt jobb? – húzta el a száját Michael. – Nézhettünk volna valami horrort.
- Drága életem.. örüljél, hogy eljöhettél velünk. Nézd meg Steen tudja, hogy a következő filmet ő választja amibe én nem szólhatok bele.. Ergo, ha nem robban ki a harmadik világháború vagy nem robban fel a mai nap folyamán a harmadik filmet te fogod választani. Megfelel?
- Meg.. már tudom is mit fogunk nézni. – csapta össze kezeit.
Órámra nézve rájöttem, hogy, ha nem sietünk egy kicsit lefogjuk késni az igen csak érdekes reklámról. A büféhez siettem és vettem magamnak egy sajtos nachost, egy hatalmas popcornt és egy literes üdítőt. A többiek se sajnálták rá a pénzt, Michael két nagy popcornt vett és egy üdítőt, Steen pedig két üdítőt és egy nachost. Ez még csak az első kőr, ha így haladunk a harmadik vetítésről gurulni fogunk kifele. Egy kisebb terembe kellett bevonulnunk, a jegyünk a leghátsó sor közepére szólt. Azt hittem sokkal többen leszünk, rajtunk kívül csak hárman voltak. Egyikük se volt közvetlen közelben, aminek csak örültem.. Nem bírom, ha mellettem csámcsognak. Én ültem középen jobb oldalamon Steen balomon pedig Michael. Sikerült kényelmesen elhelyezkednem mire lekapcsolták a lámpákat. Bár a reklámok nagyon unalmasak,mégis akkor tudom legizgalmasabban falni a popcornom. Nagyon figyelnem kellett, mert mindkét oldalamról lopkodós kezek támadtak a rágcsáimra. A kukoricám fele eltűnt mikor elkezdődött a film. Síri csendben ültem végig a filmet.. Már kint tudtam, hogy ez egy remek film lesz, és mit ne mondjak nem szokásom tévedni a filmek terén. A srácok nem értékelték annyira a filmet, mint én. Egyszer kétszer megpróbáltak hozzám szólni, de hiába.. Egyik fülemen be, a másikon ki. Lényeg a lényegben, hogy egy nagyon szép filmmel kezdtük a mozizást ami ráveszi az embert, hogy gondolkozzon el életéről s annak értelméről.
A következő filmet Steen választotta, ami Wiplash lett. Erről csak annyit tudtam, hogy a Beavatottból a gonosz srác játszik benne. Még maradt a kajáimból így csak üdítőt kellett vennem. Zene.. Mentorság.. Szenvedés.. Siker. Ezek a szavak jutottak eszembe a film végén miközben  mosdóba szaladtam. Kettő liter cukros trutyi után nem csodáltam volna, ha a film alatt pisilem össze magam. Nagy megkönnyebülléssel léptem ki a női mosdóból. Vissza csoszogtam a többiekhez akik már az ajtónál vártak a jegyekkel a kezükbe.
-Na nézzük azt a nagy horrort.. – kaptam ki a kezéből a jegyet. – Hőshatos.. az nem egy mese? – néztem fel értetlenül. Steen fejét fogva bólogatott. Mesét fogunk nézni, tetszik a dolog.
-Nem volt semmi normális ilyen időpontban. – magyarázkodott.
-Gondolom.. – nevettem el magam. Lábujjhegyre álltam és nyomtam egy csókot az arcára. A két kóla megtette a hatását, alig bírtam megülni a fenekemen. Egyedül voltunk a teremben, tehát senkit sem zavart mikor feláltam és oda sétáltam a vászonhoz. Nagyon tetszett ez a mozi is. Mindegyik másképp volt jó, de utolsónak mindenképp ez volt a legjobb választás. Nagyon felpörögtem a stáblista alatt a maradék popcornommal dobáltam a srácokat.
Jó nap volt ez is, csak az a baj, hogy mindjárt vége. Vége ahogy a januárnak is vége lett. Holnap új hét, újra mehetek be gyakorolni és szenvedni. Elméletileg kezdeni kellene a forgatást, de ami a legjobb ebben az új hónapban, hogy kiderül ki mehet el előzenekarként. Bár még mindig fogalmunk sincs, ki vagy kik azok az emberek akiknek ezt el kelle dönteni, de én mindenre fel vagyok készülve.
Hamar kiment belőllem az energia, ahogy kiléptünk a plázából már le is nyugodtam. Haza sétáltunk, jó idő volt és így kibeszélhettük a látottakat. Én nem is szóltam bele a beszélgetésbe a srácok nagyon jól elvoltak nélkülem is, így egy kicsit lemaradva folytattam gondolataim kigobozását a jövőmet illetően. Már csak egy fél évem van itt, gyorsan repül az idő ha az ember élvezi amit csinál. Viszont Jordan szerint most jönn majd a fekete leves, most derül ki siker lesz-e vagy bukás. Nem félek, most még nem, rá érek még a félelemre. Ha nem jön össze a szívem kismillió darabra törik, de akkor is minden egyes perce megérte a dolognak. De mindenhez pozitívan kell állni. Magamnak tartott hegyi beszéd véget is ért mire befordultunk az utcánkba. Neki futottam és Michael hátára ugrottam. Meglepte a dolog, de sikerült megtartania egyensúlyát.
-Említettem már, hogy nem ártana neked egy kis diéta?
-Említettem már, hogy te nagyon nem tudsz bókolni? – vágtam vissza, nem is vagyok kövér. Csak jó húsban vagyok és szeretek enni.
-Rólatok se az jutt az ember eszébe, hogy.mennyire szeretik egymást. – szólt közbe a szópárbajunkba Steen. A fenekemre vágott egy nagyot, minek következtében Michael elvesztette az egyensúlyát és arcal előre estünk. Nekem még nagyobb szerencsém volt mert volt ki felfogja az esést. Nevetve szálltam le róla.
-Mi különlegesek vagyunk.. Különlegesen szerencsétlenek. – kezemet felé nyújtottam,hogy segítsek felállni. Megragadta a kezem és magára rántott. – Nem pont így gondoltam a segítség adást. –csókoltam szájon, ajkai sós popcorn izűek voltak.
- Nem itt kellene nyáladzani, mindjárt elhányom magam. – erőt vettem magamon és a mellkasára támaszkodva újra felkeltem a földröl. Ezúttal meg sem próbáltam segíteni neki felkelni. Steen-hez léptem majd hátra löktem, hogy ő is feküdjön le egy kicsit.
- Akkor én most haza megyek, nektek pedig jó éjszakát. – dicsőségesen léptem át őket és hagytam magam mögött azt a két elmefogyatékost.
Még mindig álmos voltam, de, ha most elalszok egész este fent leszek. Be ültem a fotelba és vártam míg az a két majom feljön. Lehet nem sikerült felkelniük, vagy a rendőrök letartoztatták őket mert azt hitték részegek. Kiléptem az erkélyre meglesni, de már nem voltak ott. Úgy látszik elnyelte őket a föld. Nem zavartattam magam, majd haza jönnek, ha akarnak addig is lesz egy kis csend. Bementem a fűrdőszobába és lezuhanyoztam. Piszoktól kezdve minden volt rajtam, a zoknimba még nachost is találtam el sem tudom képzelni, hogy került oda. Viszont a hajamban lévő popcornon meg sem lepődtem. Egy kisebb fajta büfékínálatott mostam le magamról. Sikerült felfrissűlnöm a forró zuhany következtében. Magam köré csavartam egy törülközőt és vissza sétáltam a nappaliba.. Azaz a konyhába, mert eszembe jutott, hogy van egy málnás jughurtom még a hűtőben. Tudatosult bennem, hogy én, ha a konyhába eszek akkor a pulton ülve eszek. Ezt a pulton ülve a joghurtomat majszolva állapítottam meg egy száll törülközőbe. A zár fordulására lettem figyelmes, az elveszett báránykák egy óra késéssel haza találtak. Nem zavartattam magam folytattam az evést. Kinyílt az ajtó és két fiatal ember helyett öt lépett be szerény kuckóm ajtaján.