XXXIV. Rész

Sziasztok! Boldog ünnepeket kívánok mindenkinek, és sok locsolót vagy egyet se az helyzettől függ. Szó, mi szó jó olvasást és nagyon hálás lennék néhány komentnek mert az nagyobb energiát ad és kedvet, hogy hozzam nektek a részeket.. Csók mindenkinek!

Nem csak én voltam részeg. Jamie és Alice is kellőképpen ittas állapotban volt. A többiek se voltak józanok de rajuk nem látszott annyira, mint rajtunk. Néhány pillanatba azt se tudtam, hogy hol vagyok. Nagyon vicces helyzet volt. A gondolkodásom sokszor volt teljesen normális, amivel nem sokat értem ha a testemet már az alkohol irányította. Épp Joo-val próbáltam megértetni magam mikor megszólalt Demi Lovato-tól a kedvenc számom, a Nightingale. Mindenkire a frászt hoztam mikor felugrottam és elkezdtem énekelni. Még így részegen is elviselhető volt a hangom, vagy pedig a többiek is annyira részegek voltak, hogy már mindegy mi szól úgyse jut el az agyukig. Megpróbáltam felmászni az asztalra és úgy folytatni csodás éneklésemet. A dal végén mikor megpróbáltam meghajolni levágódtam és közelebbről megismertem a padlót. Különös módon kényelmesnek találtam a helyzetet, rám jött az álmosság és az egyébként kemény parkettát puha ágynak képzeltem. A világ lassan kezdett elcsendesedni körülöttem.

- Kelj fel csajszi! - szólt rám Alice. Legalábbis úgy tippeltem, hogy ő volt.. de már a saját hangomat se ismertem volna meg ha arról lenne szó.

- Aham.. - nyögtem ki. Minden elsötétült..nem érdekelt semmi, nyugodt voltam és képes voltam arra amire rég óta nem.. nem foglalkozni senkivel és semmivel.

- Elisa! Mi a francot csináltatok vele? - erre a hangra keltem,  és, hogy valaki megpróbált megfordítani pedig olyan kényelmesen feküdtem.

- Hagyjál már! - szóltam oda, és kezdtem el ütögetni az idegen csuklóját. - aludni akarok!

- Nincs semmi baja, csak fáradt. - nevetett Jamie. - azt mondta, hagyd békén.. alszik egy kicsit és jobban lesz, mint valaha. - magyarázta. Próbáltam feldolgozni a szavakat, de nem ment. Az agyamig semmi se tudott eljutni, de jól nevettem rajtuk és magamon is.

- Ne szólj bele! - fenyegetőzött. - te pedig kelj fel! - rájöttem ki az Michael, mit keres itt? Megragadta a két kezem és megpróbált lábra állítani. Ahogy a talpam a földhöz ért azt hittem képes leszek megállni, de mikor nem volt semmi amire támaszkodhattam volna a lábam, mint egy áruló elhagyott és összecsuklott.

- Mit keresel itt? - nevettem az arcába.

- Érted jöttem. - hangja komoly volt, nem tetszett elrontotta a kedvem.

- Nem kell! Jól elvagyok. - megtámaszkodtam az asztalba és felé fordultam. - nem kell a segítséged, sose kértem és nem is fogom. Egyedül is képes vagyok megcsinálni mindent! - a kezeimmel magam előtt hadonásztam, hogy komolyabbnak nézzek ki, bár ezen a helyzeten már semmi sem segített volna. - én önálló vagyok, érted? Önálló! - az apró komolyságom is szertefoszlott mikor elkezdtem röhögni magamon.

- Nagyon önálló vagy mondhatom. - szánalom áradt a hangjából. - menjünk haza, jó? Felejtsük el ezt az egészet. - s a keménység hírtelen átalakult kedvessé és lággyá, viszont én még mindig biztos voltam benne, hogy nem akarok haza menni.

- Nem! Te mehetsz. - adtam ki az útját.

- Nélküled nem, de én nem maradok itt egy percet se tovább.. Vagy önszántadból jössz vagy kiviszlek!

- El akarsz rabolni? - a többiek felé fordultam, hogy lássam az arcukat. Mindenki figyelmesen követte az eseményeket.

- Elisa, ez jobb, mint egy mozi.. Ebből kellett volna klipet csinálni. - ezt támogatásnak kellett volna vennem? Hayley bíztató mosolyt villantott. - ne hagyd magad befolyásolni kislány!

- Mehetünk? - vonta fel a szemöldökét.

- Nem! - válaszom egyértelmű volt. Én innen nem mozdulok el, ha akarnék se menne, de nem is akarok, és nem is fogok!

- Besültél haver. Menj haza és fesd a hajad neon zöldre! - szólt közbe Jamie, már neki se sok hiányzott, hogy az én szintemre jusson.

- Mondtam már, hogy ne szólj bele! - szólt vissza neki. - te pedig akkor is haza jössz! - megfogta a derekam és a nyakába vett. Ez nem nagyon segítette a gyomrom megmaradását. A fejem még jobban forgott, mint eddig.

- Michael jobb, ha leteszel. - kiabáltam előre neki. - komolyan mondom, nagyon nem lesz az így jó! - nem érdekelte. Mint aki nem is hallja a hangom ment tovább előre. Nem küzdöttem ellene, esélyem se lett volna. Felemeltem a fejem és fájdalmas búcsút vettem a többiektől.

Az ajtón kiérve megtorpant egy pillanatra.. talán keresett valamit. Körbe nézett majd a jobb irányba elindult. Nem tudtam befogni a számat.. teljesen értelmetlen mondatokat alkottam az önálló, tehetségtelen, szeretet, bizalom, vodka, és a barátság szavakkal. - tudta, hogy egy kupac kopasz kukac az tizenkettő kopasz kukacot jelent? Én eddig ezt nem tudtam.. Amúgy merre megyünk, én a másik irányba lakom, vagy nem? Lehet, hogy jó felé viszel? Haza fogunk gyalogolni? Mindjárt hányni fogok, nem vicc. - megállt, azt hittem sikerült elérnem, hogy letegyen, de tévedtem. Egy kocsi ajtaja nyílt ki ahova Michael nem éppen gyengéden hajított be. - köszi, szépen, már mondani is akartam, hogy nincs szükségem a fél oldalamra és szabadítsál meg tőle. - még mindig nem beszélt, csak rám csapta az ajtót és beült előre az anyósülésre. Körbenéztem, hol is vagyok és akkor a kormány mögött megláttam Ash-t ahogy épp rajtam nevet.

- Szia, kicsit illuminált állapotban lévő Elisa! - a telefonjáért nyúlt és megörökítette ezt a csodás pillanatot.

- Szia Ashton! Azt is ilyen széles mosollyal fogod fényképezgetni mikor behányok a drágalátos kocsidba? - még részegen is baromi jó beszólásaim vannak. Gratula magamnak. Eltűnt az arcáról a mosoly. Előre fordult majd a gázpedálra lépet, én pedig próbáltam kényelmesen elhelyezkedni az üléseken, de nagyon nem ment. A bárban a föld is kényelmesebb volt, mint ez a három elvileg puha ülés. Addig mozgolódtam míg meg nem találtam azt a kényelmes pózt ami nekem is megfelelt. A lábam a kocsi plafonján volt. Hülyeség volt azt hinni, hogy sokáig maradhatok ebbe a pózba. Ash lefékezet én pedig leestem az ülésekről, ekkor már biztos voltam benne, hogy holnap kék, zöld foltokkal fogok felkelni. Kinyílt az ajtó a lábamnál. Michael megragadta mindkét lábam és magához rántott, ott és akkor lett végem. A gyomrom feladta a küzdelmet. Gyorsan feltápászkodtam kihajoltam a kocsiból és hagytam, hogy kijöjjön belőlem az a sok pia amit megittam a mai nap folyamán.

- Basszus! - ugort el tőlem Michael. Mikor úgy éreztem, nincs már semmi a gyomromba megtöröltem az arcom és rá mosolyogtam.

- Örülj, hogy csak most jött ki. - megkapaszkodtam a kilincsbe és felálltam. Nem a szálloda előtt voltunk, hanem az ő házuk előtt. - nem tudtatok volna haza vinni? - háborodtam fel

- Örülj, hogy érted mentünk. - vágta hozzám Ash a szavakat egy üveg víz társasságában. Bele kortyoltam, de épp elég volt annyi is, hogy újra neki kezdjek hányni. - Mikey te takarítasz ki utána, ha mindent összehány.

- Kösz. - veregette meg barátja vállát, aki mire felnéztem már nem volt mellettünk. - befejezted? - a nézése nem volt dühös, talán csalódott volt vagy csak simán fáradt. Újra megtöröltem a szám és fejemmel biccentetem. Kezemet áttette a válla felett és így próbált újra lábra állítani. Nagy nehezen, de eljutottunk a szobájába. Végig feküdtem az ágyán míg ő lecibálta rólam a ruhákat.

- Ügye tudod, hogy nagyon szeretlek. - nyögtem ki még félig alvós állapotomba.

- Ezt egyszer józanon is kimondhatnád. - válaszolt miközben megszabadított a cipőmtől.

- Holnap szólj rám miatta. - nevettem el magam. A többire már nem emlékszem. Még egy darabig beszélt nekem valamit, majd befeküdt mellém az ágyba.

Az hinné az ember, hogy ha leissza, magát segg részeg legalább tud utána egy jót aludni. Hát pont nem! Egész este fészkelődtem, fél óránként felkeltem mert a fejem le akart esni a helyéről, vagy éppen pisilnem kellett. De ezek csak egy, egy példája számtalan problémámnak. A leghosszabb időtartam amit egyhuzamban aludtam az három óra volt, ekkor már Michael nem volt mellettem és a nap is az ég tetején tanyázott. Egy icike picike energiát se volt felkelni, és nem is tettem csak feküdtem és olykor aludtam.

Erőt vettem magamon mikor már úgy éreztem képes vagyok szembenézni mind azzal amit az este csináltam. Nem kicsit éget az arcomon a bőr.. Szánalmasan viselkedtem. Michael-nek kellett értem jönnie, így ő is látta milyen hülye vagyok. Nagyon sok minden kiesett, de mindenkinek az lesz a legjobb, ha nem emlékszem a dolgokra. Kiléptem a szobából és próbáltam kisakkozni merre is menjek. Egyik srác szemébe se néznék most szívesen bele, a hasam döntött helyettem. A konyha felé vettem az irányt, szerencsémre senki se volt ezen a szinten így nyugodtan kerestem valami olyat ami lemegy a torkomon. Gabonapehely, az nem olyan hatalmas étel, de azért laktatja az embert. Kerestem egy tányért és összeborítottam a pelyhet a tejjel. Biztosra mentem, körbe néztem és gyorsan visszasiettem a szobába ahonnan az előbb kijöttem.

- Felkeltél? - a frászt hozta rám. A tányért is majdnem kiesett a kezemből. Michael az ágyán ült és engem bámult, szinte teljesen biztos voltam benne, hogy mikor felkeltem még nem volt itt. - kialudtad magad? Amúgy jó a hajad, komolyabbnak tűnsz, már ha leszámítjuk a tegnap előtti éjszakát. - ecsetelte a dolgokat. Teljesen normálisan viselkedett, ahogy mindig is szokott. Pedig vártam a nagyon gáz poénjait, de eddig még nem vetett be egyet se.

- Tegnap előtt? - akadtam meg ezen a részen. - hányadika van? - beszéd közbe próbáltam a legtöbb táplálékot a számba lapátolni.

- Huszonöt.

- Átaludtam egy egész napot? - néztem értelmetlenül. Ez nagyon gáz, ilyet még sose csináltam és bele gondolva nem is akarok. Jó nekem az alkoholmentes élet is. - miért nem keltettél fel? - elfogyott a tányérom tartalma. Letettem az igen csak kupis szekrény szélére, majd oda ültem Mikey mellé.

- Lett volna értelme? Gondolkozzunk reálisan. Felkeltelek tegnap és a lehető legnyűgösebb éneddel találkozom, amelyik valószínűleg elküld a búsba, vagy megvárom, míg kialszod magad és remélhetőleg jobb kedvedben leszel így van egy kis esély arra, hogy megbeszéljük értelmesen a dolgokat. - már rég rájöttem, hogy mikor komolyan beszél akkor egy fokkal mélyebb a hangja, mint általában. - tehát lehetne, hogy megbeszéljük a dolgokat? - és képes volt bevetni a kiskutya szemeket is ellenem. Nem fair, így esélyem sincs keménynek maradni.

- Gondolom, nincs sok választásom.. - magamra erőltettem egy fél mosolyt és törökülésbe szembe fordultam vele. Ő is szembe fordult velem, de nem szólalt meg, ahogy én se. Csak néztük egymást hosszú percekig míg elegem nem lett belőle és oldalra nem dűltem. - ez aztán beszélgetés a javából. A nagy Michel Clifford nem tud megszólalni mikor, kellene, mondhatom nagyon szép.

- Ritkán fordul elő, mi? - dűlt ő is el s így megint ott voltunk, mint az előbb. Egymást néztük s nem beszéltünk. Nekem teljesen megfelelt ez a helyzet, nem kellett s nem is tudtam volna szavakba önteni mit is érzek. - azt mondtad szóljak rád reggel. - nem értettem mit kellene csinálnom, nem hiheti, hogy bármire is emlékszem ami este történt.. azaz tegnap előtt este.

- Mire fel? - kérdeztem rá.

- Azt mondtad szeretsz. Én pedig, hogy ezt egyszer józanon is kimondhatnád s erre még mielőtt teljesen ki nem dőltél mondtad azt, hogy szóljak rád reggel. Tudod, a részegek nem tudnak hazudni, és te nagyon az voltál. Tehát szeretsz még engem, Luke-nak is azt mondtad, hogy nem szakítottunk. - mind igaz volt amit mondott.

- Pontosan így van. Senki se mondta, hogy ennek vége. Nem vagyunk, már dedósok nem szakíthatunk minden kis probléma után..

- Akkor miért nem beszéltél velem? Miért nem vetted fel a telefont? A mosdóba azt mondtad elveszítettelek. Az mi más ha nem szakítás? - jobban bírtam míg nem beszélt.

- Nem akartam beszélni veled, és nem akartalak látni.. mikor megláttalak legszívesebben bemostam volna neked egyet mert nem volt jogod azt tenni amit tettél! - szaggatottan beszéltem, mert nem tudtam még mindig józanul gondolkozni. Nem akartam olyat mondani ami nem lenne igaz, vagy amit utána megbánok. Kezdtem magam egy spanyol szappanoperába érezni, túl sok volt a nyálas rész..

- Akkor szent a béke?

- Oh, ez azért enyhe túlzás. Gondoltad, hogy ennyi - csettintettem egyet az újammal, hogy érezze a súlyát a dolgoknak. - és mindent megoldottál? Még most is szívesen felképelnélek! Nem tudom, meddig fogom még ezt érezni, lehet mindig, de lehet, csak addig míg a sorsom jóra nem fordul újra. - elkezdett mocorogni majd rá mászott. Kezei között volt a fejem, mint mikor egyszer eljött hozzánk. Akkor simán kigördültem alóla és hagytam, hogy arcra essen, de most én járnék rosszabbul. Én leesnék, ő pedig csak a párnával találkozna.

- Pofozz fel! - becsukta a szemét én pedig meglendítettem a kezem. Ha nagyon akartam volna meg tudtam volna tenni, de nem akartam. Olyan aranyosan húzta össze a szemeit és várta a pofont. Tudtam, hogy fájni fog amit csinálni fogok, de muszáj volt megtennem. A jobb oldali kezét amivel tartotta magát kivertem a teste alól, nagy levegőt vettem és vártam a halálomat. Majd kétszer akkora, mint én nem kell sok ész, hogy kitalálja az ember, hogy palacsintát csináltam magamból. Viszont volt benne valami jó is. A fulladáson és azon kívül, hogy homlokunk igen erősen találkozott egymással. A szánk is egymásra talált.. Napok óta nem volt lehetőségem érezni forró ajkainak ízét, szinte elvonási tüneteim voltak. Mikor már egy kicsi levegő se volt a tüdőmbe muszáj voltam lelökni magamról. Véletlennek mondható, hogy rossz irányba löktem és így a földre került.

- Békülős szex? - kérdezte.. azaz nyögte, mert neki mind két cselekedetem hírtelen jött.

- Álmodjál! - lenéztem, hogy egybe van-e még. Hiányzott már nekem ez az érzés, látni akartam a képes részét és nevetni rajta. - túl sok volt nekem mára a romantika, te nem vagy így vele?

- De szerintem is nagyon sok volt. Mondani is akartam, hogy egy kicsit békén hagyhatnál.. Nem bírom a nagyon tapadós csajokat, te pedig két napja az ágyamba vagy és nem tudtalak sehogy se kiszedni onnan. - fogtam a fejem alatti párnát és hozzá vágtam.

- Pont erre értettem én is. Akkor megyek is és hagylak egyedül az ágyadba. - felkeltem és megpróbáltam megkeresni a ruháimat, nem éppen tenne jót ha fehérneműbe sétálnék haza.

- Ne keresd eltettem őket. - önelégült nézése mindent vitt. - muszáj lesz itt maradnod. Sarokba szorítottalak.

- Ennyire biztos voltál benne, hogy megbocsátok? - nem gondoltam volna, hogy ilyen rafinált is tud lenni.

- Nekem senki se tud ellen állni.. - érdekes pillantást vetettem rá. - amúgy nem csak lehánytad magad és a cuccaidat pedig betettem a gépbe és lusta voltam kivenni. - ez már inkább hangzik valósnak.

- Akkor az összes ruhám csupa víz? Hogy megyek haza?

- Itt kell maradnod. - kacsintott rám. Meg még, mit nem. Kinyitottam a szekrényét és kerestem egy nagyobb pólót. Az rám jön, de a nadrággal bajban vagyok. Bele bújtam a pólóba és kimentem a szobából.. biztos nem fogok ott maradni, hogy élvezhesse győzelmét. Megkerestem a mosógépet és kiszedtem a ruháimat. Gyorsan átdobtam őket a szárítóba és elindítottam a gépet. Másfél óra és felvehetem a saját ruháimat, addig simán el tudok tölteni itt egy kis időt. Felforgatom nekik az egész házat.