XXXIII. Rész

Sziasztok! Egy extra hosszú rész csak nektek, mert megérdemlitek. A Napokba átléptük az ötvenes számot. Mikor megláttam köpni nyelni nem tudtam. Nagyon hálás vagyok nektek! Jó olvasást! És kellemes Húsvéti ünnepeket mindenkinek. Csók Zsuzsi!

A lábtörés nem csak vicces dolog, igen megterhelő feladat segíteni egy lábtöréses szerencsétlennek. Bár Steen hisztizett, hogy nem kell neki a segítségem mégse tudott meglenni nélkülem. Hiába fájlalta a lábát nem volt nagyobb problémája annál, hogy a kedvenc farmerját vágták ketté.

- Megoldom én a problémádat. - nevettem el magam. Átszaladtam a szobámba és a tolltartómból kivettem a papírvágó ollót, ugyanazzal a lendülettel mentem vissza a másik helységbe. - nyújsd ki a másik lábad. - parancsoltam rá. Pontosan úgy cselekedett, ahogy mondtam. Megragadtam a nadrág szárát és elkezdtem felvágni.. pontosan addig ameddig a másik lábán levágták, a térde aljáig.

- Komolyan szétdarabolod a nadrágom?

- Már nem mindegy? Rosszabb úgy se lehet, max javíthatok rajta. - nevettem el magam s folytattam a darabolást. A fekete hosszú farmerből pillanatok alatt csináltam térdgatyát. Úgyis jön a jó idő, az orvosok csak szívességet tettek neki. - kész is! Szerintem így sokkal jobban nézz ki, még a tetejét is megvagdoshatjuk ha akarod.

- Ez így is megfelel, igazán rendes vagy. - felálltam és távolabbról is megnéztem egyezik-e a szárak hossza..

- Ilyen nadrágja biztos nem lesz senkinek. - kacsintottam rá. Telefon pityogásra lettem figyelmes, elkezdtem keresgetni a nadrágomba a telefonomat.. - ez nem az én telefonom. - szóltam, mikor megtaláltam a telefonomat. Steen a zsebébe nyúlt és kivette a telefonját. Elnevette magát, majd felemelte a telefont.

- Az enyém volt. - elkezdet pötyögni. - hát ez nagyon hülye?

- Ki? Már megint csajozol? - leültem mellé és szorosan hozzá bújtam, hogy lássam az üzenetet. A feladója Luke volt. Pislogtam párat, és újra megnéztem a képernyőt.. még mindig Luke neve és száma volt a feladónál. - te miért beszélgetsz Luke-al?

- Miért ne beszélgetnék? Csak te barátkozhatsz? - fel se nézet a képernyőről, elküldte az üzenetet és már jött is rá a válasz. - azt kérdezi, hogy akkor most véglegesen szakítottatok Michael-el? - elgondolkoztam a válaszon.

- Ha Michael kérdi, akkor igen, de amúgy nem. - ez a válasz engem is megzavart. Valószínűleg Michael-t érdekelte a dolog tehát bármit is mondtam volna úgyis megtudta volna. Haragszom rá és látni se akarom, de elveszíteni se. Csak kell egy kis idő míg meg tudok neki bocsátani és megszokni a jelenlétét anélkül, hogy ne akarjak bemosni neki egy nagyot. Nagyot Steen majd begépelte a választ.

- Miért nem lehettek csak simán szerelmesek?

- Pont neked kell párkapcsolati tanácsokat osztogatnod életem. Szerintem inkább figyelj az orrod elé még mielőtt a nyakadat is kitörnéd. - nyomtam egy csókot az arcára majd felálltam. Holnap nem szabad elkésnem.. Úgy döntöttem hamar lefekszem és megpróbálok aludni.

Hat órakor már nyitva volt a szemem, fel még nem keltem, de már nyitva volt mind két szemem. A takarót a a lábam köré tekertem és így fetrengtem az ágyba. Izgultam, féltem, álmos voltam és még vagy ezer bajom volt. Vártam az üzenetet, de tőle nem kaptam üzenetet.. Mikey még mindig küldte a sorozatos bocsánat kérő üzeneteit, de azok nem érdekeltek. Hármat néztem meg.. mindbe ugyan az állt, sajnálom de szükségem van rád! Nekem is rád. A többit egyből szelektálom, mert már unom a dolgot. Magam mellé hajítottam a telót és erőt véve magamon kimásztam az ágyból.

Bekukkantottam Steen-hez, de ő még húzta a lóbőrt. A lábát még este segítettem felpárnázni, de a párnák már a földön a lába pedig majdnem a nyakába volt. Visszahajtottam az ajtót és az anyatermészet szabályainak tovább nem ellenállva beszaladtam a mosdóba.

Teljes harci felszerelésbe vártam az üzenetet. Az óramutató lassan átvándorolt a nyolcashoz én pedig még mindig a konyhába ültem. Egyre izgatottabb voltam, egyszer próbálok meg pontos lenni és akkor se szólnak mikorra kell mennem.

- Még mindig nem szóltak? - ugrált ki lakótársam a szobámból. - szerintem elfelejtettek, lehet rosszul hallottad és nem is ma kell menned. De én minden esetre nagyon élvezem az unott fejedet bámulni. - késztetést éreztem, hogy az épp lábát kirúgjam a teste alól.

- Köszönöm a támogatást, én is ilyen rendes leszek, ha támogatásra szorulsz. - a fejemet a pultra tettem és vártam mikor halok bele az unalomba. Ha így haladok, akkor bármelyik pillanatba bekövetkezhet.

- Azt mondta az orvos, hogy öt-hétig lesz rajtam ez a szar. - közölte velem ezt az érdekfeszítő tényt. Felemeltem a bal kezem és jeleztem, hogy hallottam a dolgot, de nem érdekel. Persze ezt csak kedvesen. - akkor én, hagylak, hogy közelebbről tanulmányozd a márványt.

- Ez műmárvány! - osztottam meg vele ezt az aprócska tényt.

- Tök mindegy. Ha Luke megjön, engedd be. - nem várta meg a válaszom bement a szobájába és becsapta az ajtót, pedig igen jó kis beszólást találtam ki neki. Folytattam semmittevésem és már épp az alvás határán jártam mikor megszólalt a telefonom. Olivia hívott. Kábultam emeltem fel a fejem és emeltem a telefont a fejemhez.

- Olivia Miller vagyok. Tegnap találkoztunk..

- Igen tudom. - vágtam a szavába.

- Minden kész, már csak te hiányzol. - megadta a pontos címet én pedig már hívtam is a taxit. A késés dologról fogalmam sem volt, nem mertem megkérdezni, hogy elkéstem-e vagy sem. Abba az épületbe kellett bemennem ahova Michael hozott az első hivatalos randinkra. Nem abba a terembe kellett mennem ahol vele voltam, hanem az utána lévőbe. Hasonló felépítésű volt, mint az csak kisebb. Itt is megvolt az a sok kütyü ami a másikba ám itt most mind használatba is volt.

-Elisa! Elisa, ide gyere. - Olivia a terem másik végéből kalimpált nekem. A fal mentén mentem el célomig, hogy ne zavarjam meg a munkálatokat. A terem közepre most engedték le a fehér lepedőt amire majd a dalszöveget vetítik majd ki. Alig várom, hogy megnézzem a videot. Alig várom, hogy elkészüljön, vagy, hogy elkezdhessük forgatni. Mire oda értem hozzájuk már ugráltam izgalmamba. - látom te is felvagy pörögve. - ölelt meg és folytatta a beszélgetést egy fiatalabb sráccal. Elmagyarázta, mit hogyan kell majd tennie. - a zenét tegnap este elküldték a szöveggel együtt. Egész este a szöveget írtam, hogy a lehető legjobb legyen. A zenére rákellett tenni meg minden apróságra oda figyeltem, hogy nagyon jó legyen az a klipp. - nem hagytam, hogy végig mondja.. nekem is hírtelen jött, hogy megöleltem. Olyan kedves, nem lenne kötelessége, hogy ennyire jó fej legyen velem, mégis az.

- Köszönöm. - kezdtem érezni, hogy minden szem rák szegeződik. Reménykedtem benne, hogy nem veszi rossz néven az ölelésem.

- Igazán nincs mit, ez a munkám. - nem vette annak. Karjai a átöleltek így viszonozva ölelésem. Olyan érzésem volt, mintha anyát ölelném át. Nem akartam elengedni szükségem volt erre az ölelésre az anyai szeretetre ami segít, ami erőt add kitartani. - elhiszem, hogy nagyon örülsz, de kezdeni kellene a forgatást így is itt leszünk egész nap.

- Bocsánat. - húzódtam el tőle. - egész nap szabad vagyok, de azért csak nem leszünk itt olyan sokáig. Mennyi időbe telik, felvenni egy négy perces videót? - Olivia elnevette magát majd arrább állt.

Már értem miért nevette el magát. Több mint öt órája ültünk itt. Mit kell ennyi ideig felvenni ezt? Az elején féltem és remegtek az újaim, majd mikor kezdtem bele jönni és tudatosult bennem, hogy senki se lát, hisz előttem van egy hatalmas fehér lepel és amúgy is sötét volt. Most viszont már ennyi idő eltelte után már nem élvezem annyira a dolgot. Délbe volt egy fél órás ebéd szünet ami alatt sikerült össze barátkoznom néhány operatőrrel, úgy látszik Olivia egész csapata nagyon barátságos.

- Még egyszer előröl és szerintem befejeztük mára! - kiáltott a rendező.

- Mára? - bújtam ki a lepel alól és kerestem a tekintetét.

- Neked már nem lesz több dolgot csak ülni a fenekeden és várni a csodát. - kacsintott rám. Megnyugodva ültem vissza a székemre és folytattam a gitározást. Ha nem gitároznék már évek óta akkor nem biztos, hogy vak sötétbe megtaláltam volna a megfelelő húrokat.. bár az nem igaz, hogy vak sötét van, mert mögöttem van egy lámpa, hogy az én csodálatos alakom is látszódjon a videón. Ahogy az előző ezer felvételen is, most is próbáltam a lehető legjobb formámat hozni. Már fájtak az újaim a húrok pengetésétől, de nem szóltam.. némán tűrtem a fájdalmat. Befejezve a gitározást felkapcsolták a villanyt én pedig azt hittem leesek a székről. Hosszú órákig voltunk sötétbe, most pedig hírtelen felkapcsolták a fényeket és a szemem nem volt felkészülve, így reflexszerűen próbáltam valahogy eltakarni a szemem.  

- Akkor befejeztük? – kérdeztem befogott szemmel. Lassan próbáltam megszoktatni a szememmel ezt a vakító fényt, ami a lámpákból áradt.

- Igen, befejeztük. Nagyon ügyes voltál majd hívlak ha kész az alap és ha valami nem tetszik benne akkor szólsz és változtatunk rajta.

- Biztos nagyon jó lesz, hisz egy profi csinálja. – húztam mosolyra a szám. A szemem kezdet alkalmazkodni, így már láttam az emberek körvonalait.

- Oh, de drága vagy. – megsimította a karomat majd elment kiabálni a többiekkel, hogy pakoljanak már össze. Összepakoltam a dolgaimat és elindultam a kijárat felé. Muszáj pihennem, nem tudtam miért, de nagyon fáradt lettem.. pedig csak ültem és azt csináltam, amit szeretek, gitároztam és énekeltem.

- Hé Green! – hátra fordultam és azt láttam, hogy egy csaj szalad felém. Vele is beszéltem szünetbe, de meg nem mondanám a nevét.

- Elisa vagyok. – közöltem vele.. nem szeretem, ha azt mondják Green, mert az nem az én nevem engem Elisa-nak hívnák.

- Bocsi akkor Elisa. – bele túrt rövid fekete hajába, akkor vettem észre, hogy jobb oldalt teljesen fel van nyírva neki. – a srácokkal elmegyünk inni és beszélgetni miután összepakoltunk, és azt beszéltük, hogy téged is elhívunk. Lenne kedved eljönni?

- Nem nagyon szoktam inni, de azért köszi. – jólesett, hogy gondoltak rám.

- Akkor épp itt az ideje, nem csak inni fogunk ne aggódj.. nagyon jó lesz.  – nagyon rámenős volt. Valahogy éreztem, hogy mindenképp el kell mennem.

- Oké.. úgyse árt egy kis kikapcsolódás. – nevettem el magam. – megadod a számod? Haza megyek átöltözni és lepakolni és akkor utánatok megyek. – a kezébe nyomtam a telefonom és vártam, míg beírja.

- Persze, nem kell sietned, mert szerintem még itt leszünk egy darabig. – visszaadta a telefon én pedig zsebre tettem.  – majd megcsörgetlek.. most pedig megyek, mert kitekerik a nyakam, ha nem segítek a pakolásba. – mire felnéztem már el is tűnt.

Hazafelé tartva a szél többször is megpróbált elfújni. Nem akartam taxival menni, mert annyira nem vagyok oda érte. A szél nagyon azt hitte, hogy vicces.. a hajamat vagy nyolcszor próbálta megetetni velem.  Egyszer bedurrant az agyam és megláttam egy fodrászatot, gondolkozás nélkül mentem be és ültem le az első szabad helyre.

- Jó napot, miben segíthetek? – lépet mögém egy fodrász. Nehéz kitalálni miért jöttem be? Valószínűleg nem kaviárt akartam rendelni.

- Le szeretném vágatni a hajam. – a tükörből néztem a reakcióját. Megborzolta az amúgy is borzos hajamat majd elhúzta a száját.  A tükörbe egymásra talált a tekintetünk, egyből szemet szúrt, hogy kontaklencsét visel. AZ egyik szeme zöld volt míg a másik kék. Igencsak furcsa stílusú emberekkel találkozom ma.

- Nem fogod sajnálni? Olyan szép. – gyorsan átváltottunk tegezésbe.

- Tudom, de idegesít és szeretnék újítani egy kicsit. – mosolyodtam el.

- Milyen legyen? Vadabb vagy maradjunk ennél a stílusnál? Nyírjuk fel? Vagy be is festhetjük, most nagyon elterjedt a színes haj.. el tudnák neked képzelni egy kék vagy akár egy zöld hajat is. – csak úgy néztem. Nekem zöld haj? Bár akkor már tényleg olyan lennék, mint Michael. Nem tudtam magam elképzelni egyik extrém stílussal se.

- Csak le akarom vágatni.. a színével nincs semmi bajom, csak a hosszával. – magyaráztam. – egy idáig érő hajat szeretnék. – a vállamhoz tettem a kezem, nem akartam nagyon rövid hajat, de a hosszútól is meg akartam válni. Ez a köztes állapot teljesen megfelel nekem, se nem hosszú,se nem rövid..pont jó.

- Értem akkor egy sima vágás rendel. – mögém tolta a hajmosó edényt és elkezdte mosni a hajam. Csendbe tűrtem, ahogy néha hideg, néha pedig meleg vízzel megmossa a hajam. Tetszett a sampon illata, olyan erdei gyümölcs és mentol keveréke volt. Hajmosás után megtörölte és neki látott a vágásnak. A gyönyörű hosszú fürtjeim egymás után hullottak le a földre. Egy kicsit se sajnáltam, úgy éreztem kell a változás..  felszabadultam, hogy megszabadultam a hajamtól. Mindenki a hajamról tudott azonosítani. Tudod az a csaj akinek hosszú vörös haja van. Én pedig mindig arra vágytam és most is arra vágyom, hogy egyszer a hangom fogja meg az embereket nem pedig a hajam. – fufrut szeretnél?  

- Nem. – már nagyon a végénél járhattunk. A fél hajam a földön hevert, én pedig a tükörbe néztem az új külsőmet. Nem tudom a többiek, mit fognak rá mondani, de nekem nagyon tetszett.  A srác nagyon jó munkát végzet. A vágás befejezése után, megszárította és kent rá olyan sok folyadékot, amitől fényes és jó illatú marad a hajam egy jó darabig. Megköszöntem, kifizettem és már folytattam is az utamat hazafelé. Nagyon boldog voltam, a szél még így is fújta a hajam, de nem idegesített annyira. Jó érzéssel töltöttel, hogy kitaláltam ezt a hajvágásos dolgot.  

Nagy kiáltozás fogadott a házba belépve. Steen hangjától zengett az egész lakás.

- Csaltál! Csaltál! Nem ér, ez csalás volt! – ledobtam a cuccaimat és elindultam a zaj forrása felé. Nem sok értelme lett volna kopogni, mert a nagy zajtól esélytelen lett volna meghallani a kopogásaim amennyiben nem kalapáccsal esek neki az ajtónak.

- Jogos és egyben nagyon szép győzelmet arattam feletted jobb, ha elfogadod, hogy csak második lehetsz. Ha gondolod, adok neked külön órákat, de nem sok esélyét látom, hogy egyszer olyan jó leszel mint én.  – Luke arcán a mosoly akkora volt, hogy félő volt leesik onnan. Az ajtófélfának dűltem és vártam mi sül ki belőle.

- Jaj, ne nevetess már. Te jobb nálam? Ez még viccnek is rossz. – védte meg magát Steen.

- Most aláztalak le. Mit jelent ez ha nem azt, hogy jobb vagyok nálad? Mint, ahogy mondtam én vagyok a legjobb.. ne is próbálkozz, nem tudsz a nyomomba érni.

- Khmm.. ego.. – köhögtem el magam. – mindkét srác rám nézett majd megakadt a szeműk a hajamon. Az a kép amit vágtak, felbecsülhetetlen volt. Le kellett volna fényképezni, vagy felvenni videóra.

- Mi ez a haj? – szólalt meg Steen, mikor már feldolgozta az információkat.

- A hajam? – kérdésre, kérdés a válasz, ha az a kérdés értelmetlenül van megfogalmazva.

- Azt vágom, de hova lett a vége? Sose láttalak még rövid hajjal. Nagyon fura. – nem is vártam tőle más reakcióra.. tényleg mindig hosszú hajam volt. Ovis koromba volt rövid egyedül, akkor még olyan gomba frizurám volt.. nagyon gáz volt. Csak rágondoltam és a hideg is kirázott.

- Nekem tetszik. – dicsérte meg Luke. – az előbb beszóltál? – nézett rám ferde szemekkel.

- Enyhe fáziskésés, a bókot pedig köszönöm. Kellett az újítás és már annyira idegesített. – a telefonom új életre kapott a zsebembe. A hívó valamilyen Heyley volt.. fogalmam se volt ki az a Heyley. Bizonytalanul vettem fel a telefont.

- Igen? – szóltam bele halkan. A srácok pedig folytatták a veszekedést a legjobb játékos címért.

- Szia Elisa. Befejeztük a pakolást ismered a Neon bárt? – pörgött az agyam, ki az és mi a manóról beszél.. majd beugrott, hogy ki is Hayley a felnyírt hajú csaj.

- Nem, nem ismerem. – egy bár nevét se tudom, ami ebbe a városba van.

- Nem baj akkor ülj be egy taxiba és mond meg neki, hogy a Neon bár elé vigyen. – a háttérből hallatszott az emberek jóízű nevetése. Késztetést éreztem, hogy én is elnevessem magam, valaki nagyon furán nevetett.. s közben ez a két idióta is itt veszekedett egy hülyeségen.

- Oké.. indulok is. – válaszoltam vissza neki.

- Bent majd megtalálsz minket.. várunk.

- Rendben. – letettem majd visszafordultam a srácok felé. – majd jövök valamikor, nem kell megvárni. – nem egyszer volt már belőle baj, hogy nem tudta, hogy hol vagyok és mikor hazajöttem kaptam a fejmosást, mert képes voltam önállóan, engedély nélkül kimenni a házból.

- Hova mész? – hagyta abba egy pillanatra a veszekedést Steen és kezdett el faggatni. – Michael-el találkozol? Kibékültetek? Lógsz nekem egy tízessel Luke! Én mondtam, hogy még ezen a héten kibékülnek. – Luke a homlokára tette a kezét. Mind a ketten tudtuk, hogy ez olyan fogadás volt amiről nekem nem kellett volna tudnom.

- Megyek bulizni.. és nem vele, nem csak vele lehetek, ha jól tudom apuci. – nevettem el magam és léptem ki az ajtón. – nyugi apuci, nem fogok semmi rosszat csinálni és haza jövök takarodóra, vagy nem. – gyors tempóba cseréltem le a felsőmet. Megszagoltam magam, nem voltam büdös, de azért fújtam magamra egy kis parfümöt. Visszavettem a cipőm a hátamra csaptam a hátizsákom és már száguldottam is lefele a lépcsőm. Szerintem ez a sok lépcsőzés miatt feszesebb lett a seggem, még a végén kiderül, hogy van valami haszna is annak, hogy nem a földszinten lakunk. A kicsi embereknek sose áll meg egyből a taxi.. vagy csak én vagyok szerencsétlen. Minden taxi csak úgy elszáguldott mellettem, mintha én nem lennék ugyanolyan ember, mint bárki más. Végre valahára megállt egy kocsi, amibe kérdezés nélkül beugrottam.

- A Neon bárhoz kérem. – pont úgy mondtam, mint a filmekbe a színészek. A sofőrnek is feltűnt és egy kicsit hülyének nézett, de nem érdekelt, mert elindult és ez volt a lényeg. Közelebb volt, mint gondoltam. Azt hittem át kell menni a város másik végébe, de nem csak pár utcányit kellett menni, míg meg nem érkeztünk egy nem éppen mai épülethez, ami tetején világított a Neon felírat. Oda adtam a sofőrnek a pénzét majd kiszálltam a kocsiból. AZ épületet látva már nem voltam annyira biztos, hogy be akarok menni. Erőt vettem magamon és megindultam előre. Annyira nem volt sok ember bent. Belépve megcsapott az alkohol és a dohány szaga, nem ez a legjobb illat, amit valaha éreztem. Körbe néztem és reménykedtem benne, hogy nem csak felültettek és tényleg itt vannak. A pulthoz léptem, hogy belássam az egész helységet. Minden féle asztal volt az egész helységbe. Oldalt nagyobb bokszok voltak és tőlük távolodva váltották egymást a különböző asztalok. Volt üveg asztal, fa asztal, de fém is. Ez olyan retro stílust adott az egész helynek. Tetszett, hogy nem üvöltött a zene, mint néhány helyen.. normál hangerőben szólt a zene.

A sarokba a legeldugottabb helyen ültek a srácok. Heyley-t szúrtam ki a fekete kalapja felhívta magára a figyelmet. Így távolról is látszódott, hogy jó már nagyon jó a hangulat. A pultoshoz fordultam és megkértem, hogy adjon még egy kört abból, amit ott isznak. Egyik se ivott limonádét, hat poharat nyomott a kezembe, amiből öt tömény volt és egy valami koktélféleség. A hat pohárral együtt indultam meg a társaság felé. A koktélból pár csepp kiborult, míg oda értem, de több mint a fele benne volt, tehát nem voltam annyira béna.

- Szia Elisa! - köszöntek kórusba. Letettem középre a poharakat és hagytam, hogy mindenki elvegye a sajátját.

- Sziasztok! – mosolyogtam és néztem hova is ülhetek le.

- És a te piád hol van? – kérdezte Zoe. Az ő neve volt az egyetlen amit megjegyeztem, mert szerintem vele beszéltem a legtöbbet. Már ott is láttam, hogy hasonló az ízlésvilágunk és jól el tudok majd vele beszélni.

- Én nem iszok. – nevettem el magam. Ők is nevettek, de nem azon, amin én.

- Dehogynem iszol. Mindenki meghív téged egy italra, mert te is meghívtál minket. – válaszolta a szőke srác a sarokból.

- Nem kell, köszönöm. – látszódhatott rajtam, hogy nem vagyok tisztába a nevekkel ezért Zoe mindenkit bemutatott még egyszer nekem. Jamie volt a szőke srác, aki felajánlotta a piát, mellette ült egy szakállas srác aki ha jól emlékszem a fényeket kezelte őt úgy hívták, hogy Joo. Joo barátnője Alice és mellette pedig egy teli tetovált lány foglalt helyet, akinek az arcán nem egy piercing volt, Kate.

- Akkor mit iszol? – jött fel megint ez a kérdés.

- Semmit. – válaszoltam megint ugyan azt.

- Csak, hogy tisztázzuk muszáj lesz innod. Vagy te választasz, mit iszol, vagy mi, de lehet, hogy annak nem lesz jó vége. – világosított fel Jamie. – pontosan hat dolgot kell rendelned most úgyhogy, kattogjon az agyad. – hat dolgot? Haza négykézláb fogok menni?

- Jamie megmondta a frankót. Hajrá kislány mutasd meg milyen fából faragtak. Vagy te is olyan kis picsa vagy? – Kate, meg se próbálta visszafogni magát. Én picsa? Valószínűleg ez valami fordított pszichológia akart lenni, de bele mentem a dologba és csak reménykedtem benne, hogy jól bírom az alkoholt.

- Jó akkor iszok, de ti visztek haza és nem vállalok felelősséget, ha valakit telibe hányok.  – közöltem velük, mire számíthatnak, ha én elkezdek inni. – elkérhetem az ital lapot? – a kezembe adták én pedig próbáltam olyat keresni, amiben a lehető legkevesebb az alkohol. Bár ha keverni fogom a dolgokat, akkor úgy is a fejembe fog szállni, de készen álltam a sárga földig leinni magamat. Egyik italt se ismertem és a nevük se tetszett, visszatettem az asztalra és megkértem Jamie-t, hogy válaszon nekem inni, ha már ő találta ki ezt a dolgot. Felpattant és megragadva a kezem elhúzott a pulthoz.

- Tudod, hogy full részegre fogunk leitatni? – nevette el magát, megvillantva fehér fogait. Az elején azt gondolná az ember, hogy olyan kis aranyos típus. Szőke haj, cuki arc, aranyos kinézet, de kezdek rájönni, hogy a külső néha csalóka.

- Rájöttem, de mit tehetek? – néztem farkas szemet vele.

- Semmit.. már akkor nem volt választásod mikor elfogattad a meghívást. – rám mosolygott és a pultoshoz fordult. Egy kisebb hadseregnek való alkoholt rendelt. A kezembe nyomot, egy feles poharat majd rám kacsintott. – fenékig újonnan jött barátosném.

- Fenékig! – néztem a szemébe és húztam le a pohár tartalmát. Fogalmam sincs mi volt az, de abba biztos vagyok, hogy végig égette a torkomat.  Biztos nagyon mulatságos fejet vágtam mert elkezdett röhögni rajtam. Mikor már úgy tűnt életbe maradok vissza mentünk a többiekhez és becsatlakoztunk a beszélgetésbe.

Nagyon jól éreztem magam.. és a harmadik feles után már nem is égette annyira a torkomat az alkohol. A fejembe már éreztem, hogy sokat ittam, de nem volt addig baj míg fel nem kellett állnom pisilni. Hayley oldalba karolt és elkísért a mosdóig. Forgott körülöttem a világ, de nem bírtam abba hagyni a nevetést. Már a kötelező alkohol mennyiséget megittam, úgyhogy nem mondhatták, hogy nem tettem, meg amit kértek.  Épp pisiltem mikor megszólalt a csengőhangom. Elkezdtem énekelni majd mikor Hayley rám szólt, hogy fel kellene venni gondolkozás nélkül nyomtam meg a zöld telefont a képernyőn.

- Végre, hogy felvetted. Haragszol még? – Michael édes hangja szólt bele a telefonba.

- Szia Michael. Beszélj még. – hallani akartam a hangját, olyan cuki volt.

- Akkor nem haragszol? – olyan cuki az ausztrál akcentusa.

- Beszélj nekem.. olyan cuki az akcentusod. – a szavak akadozva hagyták el a számat. Mikor megpróbáltam felállni még a telefon is ki esett a kezemből így elvesztettem Michael cuki hangját is. Eközben Hayley folyamatosan kérdezte, hogy egybe vagyok-e még. Nagy nehezen felhúztam a gatyám és kiestem a fülkéből, de vissza kellett mennem, mert a telefonomat a kuka mellett hagytam. – itt vagyok életem! – kiabáltam bele a telefonba. Hayley megpróbált csitítgatni, de már nem voltam olyan állapotba, hogy felfogjam mit is mond nekem.

- Elisa te részeg vagy? – szólalt újra meg Mikey hangja.

- Lehetséges. – nevettem el magam.

- Hol vagy? Kivel vagy? Elmegyek érted.

- Nem kell tudok magamra vigyázni. Miért kell folyton úgy tennetek, mintha vigyázni kellene rám. Felnőtt nő vagyok ha inni akarok akkor inni fogok, ha úgy döntök öngyilkos leszek és vonat elé ugrok akkor azt fogom tenni.. neked  és másnak sincs bele szólása a dolgaimba. Nem volt jogod bele szólni mit kezdek az életemmel. Utállak! Szeretlek! Utállak! Szeretlek! – ezeket a szavakat kiabáltam teljes erőmmel még Heyley el nem vette a telefonom és ki nem kapcsolta a hívást.

- Jó voltál csajszi! – ölelt át. Nem érdekelt semmi csak boldog akartam lenni és most az voltam.