XXXIX. Rész

Három nap három rész. Ez már haladás. A mai rész a leghosszabb közel 3000 szóból áll. Ha már a számoknál járunk akkor szeretném megköszönni a 20.000+ oldalmegjelenítést és az 56 féliratkozót is. Jó olvasást mindenkinek. 




- Tehát akkor két hétig nem fogsz kimozdulni a stúdióból? - kérdezve hitetlenkedve Calum.
- Valahogy úgy. Nem akarom elszúrni a dolgot. - míg én komoly beszélgetésbe elegyedtem Calum-el addig a többi srác shake ivó versenyt tartott. Intelligens tárasság az már biztos. Luke elkezdte ütögetni az asztal mikor már csak pár korty volt a pohara alján. Sikeresen itta meg azt is majd nevetve felkiáltott.
- Agyfagyás! - erre mindenki elnevette magát. - lehet, hogy hülyeséget mondok, de tudjátok be az agyleállásom miatt. - kezdett hadonászni maga előtt. - ez most csak úgy kipattant az agyamból. Ki hívlak egy versenyre. - nem nézett senkire se. Félő volt, hogy elment az esze és magába kezdett el beszélni.
- Luke, kit akarsz kihívni és mire? Még egy shake versenyt akarsz? - Ash nevetve ütögette meg barátja hátát.
- Nem! Mindenkit, otthon láttam egy kihívás szerűséget. Az volt a lényege, hogy összeírták mindenki nevét majd mindenki húzott egy nevet. Azzal a személye kellett töltenie az egész napot, meg kell mutatni mindent amit érdemes rólad tudni. Vagyis, hogy mi a kedvenc helyed, kajád, italod és minden márt. A nap végén összeülünk és megnézzük melyik páros ismerte legjobban meg egymást. - büszkén magyarázta hatalmas ötletét, aminek én nem sok értelmét láttam.
- Ti nem tudtok megülni a seggeteken? Mikor egy kicsit pihenhetnétek, kitaláltok valami bolondságot ami biztos nem hétköznapi, csakhogy egy pillanatra se szusszanjatok. Ez valami ausztrál életvitel? – komolyan nem értettem a dolgot, én örülök ha nyugodtan megcsinálhatok valamit és utána élvezhetem a nyugodt pihenést.
- Nem hiszem, hogy sok köze lenne a származásunkhoz, csak nem szeretünk egyhelyben ülni. – magyarázta Michael.
- Komolyan? – néztem rá hitetlenkedve. – ez még fel se tűnt.
- Ezek vagyunk mi, majd megszokod. Na akkor benne vagytok a játékba? – Luke nagyon akarhatta ezt a valamit, amiért én annyira nem voltam oda.
- Ez hülyeség, ti évek óta ismeritek egymást, nincs semmi értelme. - hoztam fel a negatív érveket. Most közöltem, hogy beköltözöm a stúdióba erre azt kéri pocsékoljak el egy napomat az ő hülyeségére.
- Nem biztos! Ha lenne valami tétje akkor bele mennél? - nagyon nincs kedvem ehhez a dologhoz. Kevés olyan dolgot tudna mondani ami miatt bele mennék.
- Nem tudsz olyat mondani.
- Ha benne vagy és sikerül nektek a legtöbbet megtudnotok egymásról akkor két héten át a koncerted napjáig segítek neked bármiben amiben csak akarod. - nagy csend támadt. Fejembe pakolgattam az érveket, hogy mennyire is éri meg nekem ez a dolog.
- Most felajánlottad Elisa-nak, hogy a csicskása leszel két teljes hétig? - csodálkozott Michael. - biztos bevállalnád ezt egy ostoba játékért? Ne hidd azt, hogy olyan egyszerű mellette az élet.
- Héé! - ütöttem oldalba. - rendben elfogadom, de akkor Steen is részt vesz a játékban. - kezet ráztunk és a szalvétákra felírtuk a nevünket. Calum sapkájába tettük őket majd jól megráztuk. Három páros lesz és egy páros biztos a bandából lesz. Ashton húzta ki a neveket a sapkából és hirdette ki a csapatokat.
- Khmm.. Akkor az első páros Calum és Luke. - megindult a szócsata. Sokkal könnyebb nekik, hisz régóta ismerik egymást, az lenne a legjobb, ha én Steen-nel lennék, mert akkor biztos lenne a győzelmem. - a második páros Elisa és - kérlek Steen-t mond! Kérlek! Kérlek! Kérlek! - és szerény személyem!
- Basszus! - rávágtam egy hatalmasat az asztalra.
- Ennyire nem kell nekem örülnöd.
- Bocsi, csak sokkal könnyebb lett volna ha Steen-t húzod ki a saját neved helyett, de te is megfelelsz. Remélem jó a memóriád, mert nyerni akarok. - kacsintottam rá. Ekkor esett le, hogy Steen Michael-el lesz együtt. Ez viccesebb, mint gondoltam. Az a két férfi akik a legközelebb állnak a szívemhez kötelezően össze lesznek zárva. Kíváncsi leszek, hogy fogadja ezt az egész dolgot Steen.
Még egy darabig a cukrászdába voltunk és átbeszéltünk mindent a holnappal kapcsolatban. Nyolc óra múlt mikor haza értem, Michael-re támaszkodva mentünk fel a lakásig. Az ájulás határán jártam, a nem alvás és a sok nevetgélés minden energiámat elszívta, amim csak volt. Körbe néztünk, de Steen nem volt otthon. Michel, mint egy igazi lovag ágyba bújtatott, betakart és nyomot egy csókot a homlokomra mielőtt lelépett volna. Nem kellett mesét mondania senkinek se, csak lecsuktam a szemeimet és már aludtam is.
Tizenegy óra alvás után, frissen és üdén ébredtem. Nem is olyan rossz dolog ha az ember minden második nap alszik csak. Első dolgom volt megkeresni barátomat és közölni a tényt, hogy ma egész nap Michael-el kell lennie. Ő kevésbé volt olyan fitt, mint én. Ennek lehet az volt az oka, hogy nem épp szokványos módon sikerült felkeltenem. Kezdtük a hagyományos kellegetésen, ami a szép szavakat tartalmazta. Ez nem nagyon akart beválni. Muszáj volt keményebb eszközökhöz folyamodni, az ugrálást túl ódivatúnak tartottam így a redőny felhúzást választottam és az ágyról lelökést. Ez volt a tökéletes módszer, bár lehet, hogy a lelökés előtt tehettem volna valami puhát a földre, de ez már részletkérdésnek bizonyult.
- Miért nem hagysz aludni? – nyöszörgött a földről. Ilyenkor büszke vagyok magamra, nincs jobb, mint viszonozni azt a sok korai keltést, amit ő adott nekem még anno iskolába menet. Egyszer még bele is harapott a karomba, csakhogy tuti fel kelljek.
- Ilyenkor már nem kell aludni. Csodaszép napunk van, ki kell élvezni. Van egy jó programom a számodra. – karórájára pillantott majd megpróbált hozzám vágni egy ruhadarabját, ami szerencsére elkerült.
- Hisz még csak nyolc óra! Nem szeretem mikor ilyen fejet vágysz, lappang benned egy pszichopata ami engem nagyon megrémiszt. – nagy nehezen, de felkelt a földről és magára húzott egy nadrágot. – ma amúgy sem érek rá, megyek a kórházba levetetni a gipszet.
- Már el is telt az öthét? – komolyan mondom, fel se tűnt. Gyorsan szalad mellettünk az idő, és ha nem figyelünk már a repülőn fogunk ülni ami az otthonunk felé tart. Rémisztő dolog. – de ez a program már le van fixálva és nem zavarja meg a gipszlevételedet se, sőt nem fogsz unatkozni. – szemeit dörzsölve próbálta értelmezni mondanivalómat, ami nem volt könnyűfeladat, hisz kora reggel nem a normál és érthető beszédemről vagyok híres. Neki láttam hát elmesélni neki miért is kell ma azt csinálnia, amit én mondok neki. Ezt úgy ahogy el is fogata míg ki nem mondtam Mikey nevét. Még mindig nem voltam képes felfogni mi az a dolog, ami miatt nem bírják elfogadni egymást, nem utálják egymást csak szimplán érezhető a feszültség, ha össze vannak zárva. Örök rejtély marad a számomra. – szó mi szó, nincs választásod. Nem kell megjegyezned róla semmit, mert én akarok győzni, csak annyi a dolgod, hogy beszélgess vele és élvezd a napot. Az se érdekel, ha végig játszatok az egész napot, csak este nyolcra érjetek oda hozzájuk. Oké?
- Ha már részt veszek ezen a baromságon akkor már hagy nyerjek. – ennyit arról, hogy könnyű lesz a dolgom. Már elkönyveltem, hogy elég egy csapatott túlszárnyalnom, de még így is több esélyt látok a mi győzelmünkre, mint az övékére.
- Nem kell győznöd. – a csengő zavarta meg beszélgetésünket. – ezek ők lesznek. – gyorsan felugrottam és énekelve nyitottam ki az ajtót. Az ajtóba két ifjú férfiú állt fülig érő mosollyal. –gyertek be. Most közöltem a dolgokat Steen-el, benne van a játékba.
- Mintha lenne választásom. – erre a kijelentésre csak egy aranyos mosollyal válaszoltam, ami annyit tett, hogy igazad van tényleg nincs választásod. – tíz perc és indulhatunk. – közölte Michael-el aki nem tudta hova és miért kell mennie. Élveztem a dolgot, hogy én vagyok közöttük az egyetlen aki mindent tud, még ha csak kis időre is akkor is én voltam a legokosabb. Mindenkivel mindent tisztáztam, elmondtam ki, hogy,mit s merre csinál és, hogy miért. A végén még én is belebonyolódtam a saját beszédembe.
- Luke és Calum egész nap otthon lesz és nem csinál semmit, ami nem is csoda, hisz a kezükben van a győzelem.
- Hékás! Mi fogunk győzni. Ez tény, semmi kétség nincs felőle. – magabiztosságom megvolt az már biztos. Visszaszaladtam a szobámba és a pizsamámat lecseréltem egy utcai viseletre. Nem tudtam merre fogunk menni, de mindenre fel voltam készülve. Egy kicsit ideges voltam, nem sokszor beszéltem még Ash-el kettesben, talán ő az akit a legkevésbé ismerek a csapatból, de itt a lehetőség, hogy mindent megtudjak róla. Míg én elkészültem a srácok kényelembe helyezték magukat a kanapén.
- Mozgás Irwin sok dolgunk lesz még ma! - Ash-nek szóltam mégis Michael-hez léptem oda. De érdekes is lett volna ha Ash-t csókolom meg Mikey helyett.
- Most már én is Green-nek hívjalak? - háborodott fel mellettünk.
- Ha ideges vagy ha próbál komoly lenni akkor mindenkit így hív. Ne akard tudni milyen hangsúllyal képest azt kimondani, hogy Clifford! Ijesztő. - megsimította combomat majd mikor megpróbáltam felállni megragadta a derekam és visszarántott maga mellé. - nem cserélhetnénk partnert? Egy teljes napot veled tölteni nem lenne túl rossz dolog. - sunyin kezdett el kacagni. Gyermeki jósággal vágtam pofon, majd végre sikeresen felálltam és az arcára adtam egy csókot ahol az előbb a kezem volt.
- Green! - ordította el magát Ash a bejárati ajtóba.
- Itt vagyok már! - szóltam vissza ugyan olyan hangerősséggel, mint ahogy azt ő tette. Csak, hogy stílusosak legyünk becsaptuk magunk után az ajtót, de úgy, hogy félő volt, hogy kiszakad a helyéről. Beültünk a kocsijába majd egymásra néztünk, fogalmam se volt, hogy is tovább. Az biztos volt, van mit bepótolnunk, ő se túl sokat tudhat rólam és ez a dolog kölcsönös. - merre menjünk?
- Te tudod, nekem a kanapétok is jó lett volna az információ átadásra. - fejét a kormányra helyezte és várta az ötleteimet, amiből nem volt túl sok.
- Van kedvenc helyed itt nem? - nem értette a kijelentésemet. - tudod ahova elmész mikor eleged van a világból, a filmekbe mindig oda viszi el a főszereplő a szerelmét, megmutatja milyen is ő valójában.
- Ez nem egy film, és a tudomásom szerint nem vagy a szerelmem, de ha lemaradtam valamiről világosíts fel.
- Látom neked is túl jó kedved van.
- Tudom milyen helyre gondolsz. - megerőltette magát és sikeresen rálépet a gázpedálra. - de akkor, előtte vegyünk valami kaját, ha ott akarod tölteni az egész napot, szerény személyemmel. - nem tudtam hova megyünk, de célunk elérése előtt beugrottunk egy kávézóba ahol vettünk magunknak egy-egy pohár kávét és pék sütit, majd egy boltba ahol felvásároltuk az édességrészleget.
Kíváncsian vártam, hol is találja meg a nyugalmát. Leparkoltunk egy bérház alá es gyalog folytatjuk az utunkat. Megkerültük az épületet, majd Ash felmászott a szemetes konténerre. Figyelmesen néztem, ahogy lehúzza a tűzlépcsőt.
- Hova megyünk? - félve húztam fel a szemöldököm.
- Megijedtél? Inkább add ide a szatyrot és kövess. - hozzá vágtam a szatyrot és megvártam, míg egy kicsit fentebb megy. Remegő lábakkal léptem rá a vasra. Sokkal kellemesebb volt, mikor már lépcsőkön folytattuk a felmenetelt. Felmentünk a tetőre ahol igazából semmi sem volt, csak galambürülék.
- Nem tudtál volna, olyan helyet választani ahol legalább van egy pad? Mióta jársz te ide?
- Most vagyok itt először. Te hivatkoztál a filmekre, hát a filmekbe mindig ilyen helyekre jönnek, csak ott nincs ennyi galambszar.
- Te se vagy egy normális ember. - hangos nevetésbe törtem ki, kinek jut ilyen az eszébe?
- Na, akkor itt egy info rólam nem vagyok normális. Akkor most te mondj valamit. - kerestünk egy olyan helyet ahova biztonságosan le lehetett ülni anélkül, hogy galambürülékes lett volna a nadrágunk.
- Akkor már ketten vagyunk. Én se vagyok normális. - hosszú beszélgetésbe kezdtünk, nagyon jól elvoltunk. Nem kellett sok idő, hogy a hasam elkezdjen fájni a nevetéstől, de teljesen megérte az áldozatot. Előkerültek az energiaitalos dobozok és a gumicukrok is idő közben. Nem tudom, így gondolta-e Luke azt az egészet, de az biztos sok mindent megtudtunk egymásról. Olyat is elmondtam neki amit még szerintem Mikey se tudott, de sok olyan dolog van amit ő nem tud rólam, és én se róla. Egy kapcsolatba mindig kell lennie titoknak, azok tartják fent a kapcsolatot.
- Tehát azt állítod, hogy az legjobb zene amit hallottál az a Gumimacik főcímdala? - kicsit hitetlenkedve kérdeztem vissza. Egy már híres ember akinek mindene a zene.. az ízléses zene, ilyet állít. - minden esetre érdekes ízlésed van az már biztos.
- Én csak azt mondtam, hogy kiskoromba ezt hittem. Kétlem, hogy te öt évesen Green Day-re csápoltál. - lassacskán elfogyott az összes rágcsánk.
- Nem, kérlek szépen én ACDC-re csápoltam.
- Ja, bocs. Nekem normális gyerekkorom volt. - néhány kijelentésen jókat veszekedtünk. Sok hülyeség került elő a múltból, amit jók volt felhozni. Pozitív csalódást éreztem miközben lemásztunk a tetőről, bár fájt a szívem, hisz már ma is gyakorolnom kellett volna. A legnagyobb meglepetést az okozta, hogy kiderült Aston-nak nincs is rossz hangja. Nem tudom miért, de eddig abban a hittben éltem, hogy nincs jó hangja, ám mikor bekapcsoltuk a rádiót és elkezdett énekelni rá kellett jönnöm, hogy hazugságban éltem eddig. Végig énekeltük a hazafelé vezető utat, nem azon a koncert tiszta hangon, hanem inkább, az a barátok között vagy nem ciki, ha hamisan énekelsz hangon. Azért egy kicsit érdekes volt, mikor Ash megpróbálta kinyomni a magas C-t, ami majdnem sikerült neki, de állítása szerint ha megcsinálta volna új ablakokat mellett volna venni.
Luke és Calum a tévé képernyője előtt játszott, nem vitték túlzásba a dolgot, pedig ez az egész Luke ötlete volt.
- Ennyire biztos vagytok a győzelmetekbe? - ugrott be melléjük Ash.
- Esélyetek sincs. - nagyon biztosak voltak magukban.
- Ezért fog rosszul esni, majd ha porig alázunk benneteket. Gondolom Steen-ék még nem értek célba. - ledobtam a cipőm és leültem, hogy nézzem, ahogy ezek unalmasan próbálják legyőzni egymást.
- Jó megállapítás Green!
- Ha még egyszer így hívsz Iwrin éjszaka leborotválom a hajad és a hátadra ragasztom.
Majd egy órán át bámultam a képernyőt mire megérkezett az utolsó csapat is. Steen kicsit bicegett, de lényeg az volt, túl élték egymás társaságát.
- Kezdjük, még mielőtt mindent elfelejtek amit Michael mondott. - pánikolva csapott a homlokára.
Körbe ültük az asztalt és vártuk, mi a következő lépés. Luke mindenki elé lerakott egy lapot amin kérdések voltak. Nem tűnt olyan nehéznek. Az első igen könnyű volt. Mikor született a párod? 1994. Július 4. Büszkén írtam be a helyes válaszokat a megadott helyekre. De volt olyan kérdés ami kifogott rajtam, miért osztotta volna meg velem, hogy volt-e lyukas foga. Ezeken csak jót nevettem és reménykedtem, hogy a többiek se tudják rá a választ. Steen tette le elsőnek a tollat majd Luke. Én voltam az utolsó aki befejezte az írást, de biztosra akartam menni. Mindenki oda adta a társának akiről írnia kellett. Nevetve javítottam ki a harminc kérdésből álló kérdőívet. Ashton szerint a kedvenc filmem a Titanic, hogy ezt honnan szülte arról fogalmam se volt, de távol állt az igazságtól. Huszonnégy a harmincból szerintem teljesen jó.
- Mindenki kijavította? - kérdezte meg Ash röhögve. Gondolom akkor nekem is sikerült néhány hülyeséget beírnom. - összesítsük. Elisa huszonhat pontot ért el.
- Én huszonnyolcat Calum pedig huszonkettőt. - kicsit csalódott volt Luke, de én élveztem a dolgot. A legjobb barátok, se tudhatnak mindent egymásról.
- Steen és én huszonhetet és ezzel a számmal porig aláztunk titeket. - felpattant a fotelba és ott járta el a győzelem táncát. - mi vagyunk a legjobbak! Gázok vagytok, gázok! - még az ő győzelmük is jobb volt, mint a Calum-éké, de azért egy kicsit szomorú voltam. Fáradságra hivatkozva elindultam haza. Egész úton faggattam Steen-t, hogy mit is csináltak, de ahogy Michael-ből úgy belőle se lehetett semmi infót kiszedni.
Haza érve lezuhanyoztam majd befeküdtem az ágyba, nem voltam álmod, de tudtam kemény hetek állnak előttem és ki kell minden egyes percet élveznem amíg aludhatok.
Épp mikor már viszonylag mélyen aludtam volna megcsörrent a telefonom.
- Tisztába vagy vele, hogy majd két órán át voltunk egy légtérben és alig szóltál hozzám, de most mikor jó messze vagyunk képes vagy felhívni! Hol a logika?
- Neked is szia. Gondolom, kedvességed annyit tesz, hogy sikerült felkelteni.
- Nagyon jó meglátásaid vannak. Mit szeretnél?
- Csak gondoltam elmondom, hogy hiányzol. Feltűnt, hogy elhanyagolsz így gondoltam közlöm veled a tényt. - kihangosítottam a telefont és letettem a mellettem lévő párnára.
- Ennek több oka is van. Például, hogy ha a közelembe voltál általában társasság is társult hozzád, tehát nem lehettem tapló és foglalkozhattam csak veled. Második apró megfigyelés, hogy a drága barátod kitalált egy hülye játékot, amibe bele mentem és az volt a dolgom, hogy Ashton-nal legyek egész nap. Harmadik dolog, hogy igyekszem célt érni amihez dolgoznom kell. Tudod, hogy nekem is hiányzol, de van életem amit élnem kell. - esti fáradtságnak köszönhetően rám jött a szófosás.
- De akkor még szeretsz? – ilyenkor mindig elgondolkozom ki a lány a kapcsolatban. Ha az érzelmekről van szó akkor Ő az aki jobban kitudja magát fejteni. Én tudom mit érzek és hajlamos vagyok magamban tartani az ilyen információkat.
- Hülye lennék nem szeretni. - nem volt szívem kikapcsolni a telefon. Amíg bírtam folytattam a beszélgetést majd felvetettem egy olyan témát amiről sokat tud beszélni. Úgy aludtam el, hogy az ő hangját hallottam kívánni se lehetett volna többet.