Nem mondott semmit, csak rám nézett azzal a zöld szemeivel. Ilyenkor a csend a legrosszabb dolog amit tehet. Nem tudom mi lenne a jobb, ha veszekedne vagy csak simán beszállna a kocsiba ezzel közölve, hogy nem érdekelem. Ajkai elkezdtek mozogni, de egyből abba is maradt. Idegőrlő pillanatok teltek el, nem értettem miért is mondtam el mikor megbeszéltem magammal, hogy ez senkinek nem jelentett semmit.
- Mondj már valamit! - muszáj voltam megtörni a csendet. Fejét oldalra hajtotta majd egy mély lélegzetet vett.
- Ki az a Jamie? - hangja nyugodt volt, de tekintete teljesen másról árulkodott. Gyönyörű szemei egy fokkal sötétebb, ijesztőbb árnyalatba váltottak át.
- A szőke srác aki beszólt neked mikor részeg voltam. - lehet normálisabban is elmagyarázhattam volna.
- De az már hetekkel ezelőtt volt! Semmit se értek. - bedobta a táskáját a csomagtartóba, lecsapta az ajtaját és szólt a srácoknak, hogy mehetnek. Mi gyalog indultunk a nagy útnak. Elmeséltem neki mindent ő pedig figyelmesen hallgatta végig a mesémet. Kicsit remegett a hangom, de nem mutatta jelét annak, hogy szívesen elhagyna. Beszéltem és beszéltem, alig tudtam abba hagyni, igyekeztem a lehető legrészletesebben bemutatni a dolgot. Fél úton jártunk mikor befejeztem, felé fordultam és vártam a reakcióját.
- Éreztem én, hogy annak a kis köcsögnek be kellett volna húznom egyet, de ami késik nem múlik. - úgy jelentette ki, mintha teljesen normális dolog lenne.
- Akkor nem haragszol? - tapogatóztam a sötétben. Nem szeretek ezen az oldalt állni, most nála van a labda, Ő irányít ami nem a legjobb dolog. Szeretem tudni mi a következő lépés, ám most fogalmam sincs róla.
- Nem. Mindenki szívesen megcsókolna téged, viszont csak nekem lehet. Ezt majd közöld a szőke pasidnak. Most már mind a ketten hibáztunk, nem tudsz többet zsarolni a hibámmal mert te se vagy tökéletes. - ekkor jöttem rá, hogy sokkal nagyobb feneket kerítettem a dolognak, mint amit érdemelt. Nevetése megtörte a jeget a szívembe és rákényszerített, hogy én is mosolyogjak.
- Tisztalap mindkettőnknek! - apró kezemet hatalmas kezébe tettem és így kézen fogva sétáltunk el hozzájuk.
Boldogan hallgattam végig családi történeteit. Nyugodt lelki állapottal léptem be a házukba, érdekes érzés volt, hogy a házba csend honolt. Ők azok a srácok akik szinte soha sincsenek csendbe, de most mégis megtörtént a megtörténhetetlen.
- Biztos lefeküdtek. - suttogta Mikey. Halkan váltunk meg lábbelinktől és indultunk meg a szobája felé.
Az ágyra leülve valami megszúrta a fenekem. Felugrottam az ágyról, és megnéztem mi is volt amire ráültem. Az ágyon nem volt semmi. Kezemet a farzsebembe tettem és megéreztem a pendrievet amit Olívia nyomott a kezembe. El is feledkeztem róla. Ugrálva közöltem Michael-el, hogy elkészült a klipem. Kiviharzott a táskájáért amiben a gépe volt. Izgatottan vártam a véleményét, sokat számít nekem a véleménye.
- Nem tetszik. - lazán jelentette ki. Akkorát néztem, hogy a szemem majd kiesett a helyéről.
- Komolyan?
- Nem. - legszívesebben a gépét vágtam volna hozzá, de sajnáltam volna így megelégedtem egy párnával is. - ne hidd, hogy vicces vagy, mert nem vagy az Clifford!
- Mindenki tudja, hogy humoros vagyok. – kiabálta. Próbálta védeni az arcét, de túl jól céloztam.
- Én nem nevetek. – szólaltam meg komoly hangon.
- Mindjárt változtatunk a dolgon. – kivette a kezemből a párnát és a földre dobta. Hatalmas kezeit a derekamhoz közelítette, majd elkezdett csikizni. Több-kevesebb sikerrel megtalálta azt a pontot ahol igencsak csikis vagyok és hiába kiabáltam rá, hogy hagyja abba nem tette. Félővolt, hogy bele halok a nevetésbe. Már a gyomrom és az állkapcsom is fájt. Mikor sikerült kiszabadulnom kajai fogságából kiszaladtam a szobából reménykedve, hogy nem jön utánam. Nem is jött, halkan leindultam e lépcsőn és a konyhába töltöttem magamnak egy pohár hideg vizet. Ez a folyadék már nagyon kellett, lassan vattát köptem volna. Ma igencsak többet beszéltem a szokottnál, ami nagyon megterhelt, hisz nem vagyok egy nagyon beszédes típus. A poharat a csapba téve, elindultam visszafele. Figyelmesebben sétáltam így Luke szobája előtt meghallottam horkolását. Mint egy igazi medve, kuncogva mentem tovább.
- Luke igen hangosan horkol. – közöltem a tényt Michael-el aki már biztos megtapasztalta a dolgot, hisz egy jó ideje él vele egy fedél alatt. Nem kaptam választ a dologra, hátra fordultam és megláttam, hogy ő is beadta az unalmast. Elég érdekes pózban talált rá az álom. Fél feje lelógott az ágyról, és a jobb keze mintha eltört volna, kicsavarodva pihent a hasa mellett. Fejét rátettem a párnájára és egy pléddel betakartam őt.
Mindenkinek fárasztó napja volt. Írtam egy cetlit amit a homlokára ragasztottam majd halkan elhagytam a házukat. A lábam már nem bírta a gyaloglást így muszáj voltam telefonos segítséghez fordulni.
Nem volt még túl késő, az emberek, mint mindig most is össze-visszaszaladgáltak. Kikerülve őket nagy nehezen bejutottam a szálloda aulájába ahol viszont nagy csend volt. A lábaim már alig bírtak dolgozni, a lépcsőzés így külön élménynek számított. A korlátba kapaszkodva próbáltam felhúzni magamat, ami elég vicces látványt nyújthatott a nézelődőknek. A lakás előtt elgondolkoztam, hogy négykézláb mászok be a házba, de összeszedtem magam és a talpamon estem be a bejárati ajtón. Viszont ahogy ledobtam a cipőm elfogyott az utolsó csepp energiám is. Végig feküdtem a padlón és vártam a csodát. Egy jó tíz percet fetrengtem a földön mire sikerült felállnom és bemennem a nappaliba.
- Miért alszik mindenki? – háborodtam fel, mikor megláttam Steen-t a kanapén kinyúlva. Nagyon felidegesített, miért kell mindenkinek aludnia? A srácok kifáradtak a repüléstől meg a többi dologtól, de Steen? Egész nap itthon volt. Rájöttem, hogy senkit sem érdekel a hisztim így bevonultam a szobámba megfulladni saját hisztimbe. Ledobtam a farmergatyám és a kezembe vettem a gitárom. Unalmamban elkezdtem videókat nézegetni és megpróbáltam hallás után elgitározni egy-egy számot. Érdekes módon volt olyan ami egyből sikerült is, na akkor igen büszke voltam magamra. Egy jó két órát játszottam a gitárommal, majd kimentem valami laktatóért a konyhába. Igen érdekes dolgokat pakoltam össze. Édes kalácsot kentem meg margarinnal majd abba csípős szalámit és pirit ott hagymát tettem. Meglepő módon nagyon finomra sikerült, csináltam még egy szeletet majd visszavonultam a szobába. A kaja meghozta az ihletem az íráshoz. Törökülésbe vágtam magam és a ceruzával neki láttam megalkotni új dalomat.
Az elején még könnyű volt csak úgy jöttek a különféle dallamok, amiket gyorsan le is véstem a lapra, de ahogy szállt az idő egyre inkább hagyott alább az írás is. Kiszaladtam kávéért, hogy újult erővel folytathassam az írást, de nem sokat segített a koffein. Hat, azaz hat darab sort tudtam megírni szöveggel és dallammal együtt. Ez volt az összteljesítményem, szégyen, de igaz. Még egy jó darabig szenvedtem, aminek a gyümölcse még két sor lett. Írni nem tudtam viszont a kávé miatt aludni sem. Az órára pillantottam éjfél múlt húsz perccel, jól bírom a dolgot. Nyolcra mennem kell órára, de addig még el kell ütnöm az időt. Égett bennem a tettvágy, de a lustaság is. A gitárt lecseréltem a gépemre és elkezdtem kutakodni a neten. Elsőnek még képeket keresgettem és utána olvastam mi történt mostanság a nagyvilágban. Egyik sztár után jött a másik, amiket a videoklipek váltottak le. Jó pár klippel le voltam maradva, amit másfél óra alatt sikerült pótolnom. Már alig tudtam olvasni, a képernyőről a betűk egyesével ugráltak le. Nagyon az alvás határán jártam mikor megláttam egy vörös srác képét oldalt a cikksávban. Az volt oda írva, hogy jön a hatodik évad. Rákényszerítettem a szemem, hogy nyitva maradjon és elolvastam a cikket, egy sorozatról szólt amiről még nem is hallottam. Nagy hiba. Shameless volt a címe. Kezdett felszínre törni függőségem, az eddigi sorozataim most szünetet tartanak így egy jó ideje nem néztem fel ilyen oldalakra, ám most itt állt előttem a lehetőség. Rákerestem és megnéztem az első részt. Nem álltam meg ennyinél négy részt néztem végig, már mozogni se tudtam, de nem is kellett csak a szememet nyitva tartani. Olyan voltam, mint egy élőhalott, csak ültem és bámultam a képernyőt. Ez ment min addig míg az ébresztőm meg nem szólalt. Csodálkozva állapítottam meg, hogy fél hét múlt. Lecsaptam a gépem és megfontolt mozdulatokkal felálltam a földről. Olyan voltam, mint egy részeg,forgott velem a világ amin csak nevetni tudtam. Pár lila folt megszerzésével kijutottam a fürdőig ahol a fejemet bele nyomtam a hideg vízbe. Nem a legjobb megoldás, de célnak megfelelt. A kifésültem a hajam és egy hajráffal hátra fogtam. Rég volt már olyan, hogy egész este nem aludtam, bár így belegondolva aludtak helyettem mások. Legurítottam még egy csésze kávét majd átöltözve átsétáltam a stúdióba. Büszke voltam magamra, egyszer se ásítottam és nem is voltam annyira álmos. Felballagtam a másodikra és megvártam, míg bejön a tanár. Mivel már több mint fél éve tanít lazábbra fogta az órákat. Sokkal több önállóságot kapok, mint az elején. Hozhatok saját dalokat és olyanokat is amik csak úgy tetszenek. A zongorázással még mindig bajban vagyok, de nem zongoristának készülök így efelett szemet hunyt. Van egy-két darab, amit már elakadás nélkül eltudok játszani, de ha elém tesznek egy számomra ismeretlen kottát biztos nem tudom eljátszani. Nagy hévvel, e mint mindig most is pontosan rontott be az ajtón a tanár. Nem köszönt csak a kezembe nyomott egy kottát, hunyorogva néztem rá a lapra, a szememre nem hatott a koffein. Kellett egy kis idő még normálisan kiláttam a hangjegyeket és a szöveget is. Másfél óra alatt szinte kotta nélkül tudtam énekelni a dalt. Minden órán beleköt valamibe, amin javítanom kell. Múlthéten az volt a baja, hogy nem jó a tartásom, ami zavarja a hangok kiáramlását, most pedig a levegővétellel volt problémája. Ő az egyetlen ember, akinek nem merek visszaszólni, nem tudom miért de parázok tőle. Amúgy is tudom, hogy csak a javamat szolgálja az a sok kötekedés, amit minden órán kapok, viszont sokkal jobban esik ha ő megdicsér, amit meg kell mondani nagyon ritkán csinál.
Ugyan olyan hangulattal léptem ki a teremből, mint amilyennel be oda. Egész órán rezgett a zsebem a telefonom jóvoltából, de nem akartam elővenni. Kivéve egy kisebb könyv várt rám SMS formájában. Igen fontos ember lehetek ha ilyen sokan felkerestek pár óra alatt.
A legtöbb üzenetet Michael küldte. Sorba jöttek az üzenetek, mindegyikben egy-két szó állt. „Én is szeretlek! Találkozunk ma? Eljössz a próbára? Mikor mentél haza? Itt is aludhattál volna.” Én erre egy igencsak tömör válasszal válaszoltam letudva az összes üzenetet. „Igen, majd találkozunk.” Utána következett Steen aki az egyik kenőjét kereste rajtam, mert ma menne randira és az mindenképp kell a fejére. Mivelhogy a saját cuccaimat se tudom hova pakolom, így az övét se tudom, sajnálatos dolog, de a memóriám lassan kisebb egy aranyhalénál.
Folytattam az olvasást. Kaptam üzenetet Jordan-től is és anyától is. Jordan azt mondta jöjjek be a stúdióba, mert beszélni akar velem, ami vicces mert itt vagyok. Anyát hanyagolva visszatettem a telefont a zsebembe és elindultam az irodája felé. Ritka esett mikor egyből megtalálom őt, de ma lehet szerencsés napom van mert az irodájában volt.
- Megint elfelejtettél kopogni. – cseszett le. Szinte már direkt csinálom, élvezem, hogy szívhatom a vérét.
- De hivatalos belépőm van. – elővettem a telefonom és megmutattam az üzenetet amit írt. – egy, null nekem. – foglaltam helyet. – miért hívatott kapitány?
- Megkaptam a videódat. – pillanatnyi hatásszünetet tartott, hogy fokozza a hangulatot. – meg kell mondanom rosszabbra számítottam. Elküldtük néhány csatornának és feltettük a hivatalos youtube oldalunkra is, innentől kezdve már minden rajtad múlik.
- Szerintem nagy sikere lesz, tudod az a klip nagyon ott van. – elkezdtem fényezni magam, lehet néhol túlzásba estem, de mindent a cél érdekében.
- Igazi szupersztár vagy, mi tagadás. – nevette el magát. – hosszú éjszakád volt? Mintha a szemed alá táskák költöztek volna. – már otthon éreztem, hogy felkellet volna venni a napszemüveget.
- Ne is akard tudni. Ezért hívattál?
- Igen és meg, mert megkaptunk néhány helyszínt ahol felléphetnél, nem tudom mennyire vonz a dolog. – úgy tett, mintha ez teljesen jelentéktelen lenne. Kikaptam a kezéből a lapot és elkezdtem nézegetni az időpontokat. A legközelebbi két hét múlva április harmincadikán lesz. Már most alig várom! Ez a dolog igencsak feldobta a napom további részét. Bár nem olyan egyszerű, a dolog. Le kell adni a dall listát, és az elkövetkezendő hetekbe napi szinten kell bejárnom gyakorolni, és Jordan-t boldogítani jelenlétemmel. Majd megkérem Steen-t is, hogy segítsen gyakorolni.
Boldogan léptem ki az épületből és kész voltam mai napom hátralévő részét Michael-el tölteni.
Türelmesen hallgattam végig a próbájukat, a zene teljesen elfelejtette velem, hogy huszonnégy órája nem aludtam. Bő órán át gyakoroltam majd utána együtt elmentünk egy cukrászdába ahol Ash folyamatosan a gyönyörű keresztlányáról beszélt. Ők is nagyon fel voltak pörögve, teljes volt a boldogság mindenki részéről. Meghívtam őket a fellépésemre is amit egy újabb szelet süteménnyel ünnepeltünk meg. Egy orosz krém tortát rendeltem, aminek a fele rejtélyes módon Michael arcára került. Nem én voltam a ludas, mert az incidens közben én a mosdóban voltam. Mind a négyen mást mondtak. Volt olyan történet, hogy meg akarta nyalni a tetejét és Calum bele nyomta az arcát, de olyan is, hogy direkt csinálta. Sajnáltam a süteményem, mert az a fele ami megmaradt nagyon finomnak bizonyult.
Ennyire jó eskü nem lehetsz! Már is új rész *-* Remélem a következőt is nagyon gyorsan hozod. Imádom!
VálaszTörlés