Főoldal Szereplők Részek Díjak és Blogversenyek Cserék

2015. június 24., szerda

XLIII. Rész

Sziasztok! Túlszárnyaltam a mostanság hozott formám. Nem kellett hosszú heteket várni a részre, ami még engem is meglepett, de ha egyszer van ihlet és kedv nem tudok mit tenni. Szeretnék mindenkitől bocsánatot kérni,mint kiderült irtó nagy bunkóság nem reagálni a megjegyzésekre, de ezt a szokást tesómtól vettem át. Engem a ti véleményetek érdekel és mindenkinek köszönöm aki elmondta/elmondja azt. Majd minden rész elején megköszönöm azokat és rettentő jól esnek, és zavar ha nem kapok visszajelzést, de már megszokásból se írok vissza, és nem azért mert bunkó vagyok csak ez maradt meg bennem. Remélem senki nem haragudott még meg miatta, de ha igen sűrű elnézését kérem. Jó olvasást.. 

- Akkor mondom a harci felállást. – csapta az asztalhoz üres papírdobozát anya. – Steen és Elisa letusol, persze külön-külön majd felveszik az alkalmi ruhájukat, amiket megvettünk nekik, Michael pedig haza megy, keres egy hát.. inget, esetleg fekete zakót, bármit, amiben úri ember kinézeted van. – erre a kijelentésére mindenki felkapta a fejét és elkezdett röhögni.
- Látom, senki e gondolja, hogy van alkalomnak megfelelő öltözetem. Nagyon gonoszak vagytok, mindannyian nagyon gonoszak vagytok. – felállt és kidobta az üres ételes dobozt majd felém közeledett. Magabiztos léptekkel közeledett felém, féltem, hogy a hangos véleményfelvállalásom miatt jön, és megpróbál legyilkolni.  Mikor a székemhez ért leguggolt és ajkait a fülemhez illesztette. – A ruhád eszméletlen jó, te pedig még jobbá fogod tenni.  A dobozba van még egy levél is. Este találkozunk. – nyomott egy csókot az arcomra, majd fájdalmas búcsút vett a társasságtól és lelépett.
Azt mondta van egy levél, tehát reagált az én retardált vallomásomra. Hatalmas őszinte boldog mosoly ült ki az arcomra, elöntött egy ismerős melegség, amit mindig is szerettem érezni.  Kicsit elkalandoztam a gondolataimba, a következő pillanatban már Steen tapsikolt az arcom előtt. Visszatérve a valóéletbe, elpakoltam magam után és villámgyorsan beszáguldtam a fürdőszobába, mielőtt ezt más tette volna meg. Mivel volt még idő és kedvem is, így teli engedtem a kádat forró vízzel és vettem egy kellemes habfürdőt. Furta az oldalamat, hogy mi lehet abba a levélbe, de jobb volt nem tudni, mert így nem romboltam le azt, amit a képzeletembe kitaláltam. A zene elhallgatott, mert a telefonom már megint rezgett.
- Pedig ez a szám, annyira jó! – dünnyögtem majd érte nyúltam a telefonért. A látvány kárpótolt az elvesztett zenémért. Kaptam egy képet Mikey ruhájáról, ami az ágyára volt leterítve. Erre reagálva lefényképeztem a habos lábamat. Erre persze ő is elküldte a lábát, ami nem éppen volt oly vonzó, mint az enyém. Nem sok embert kápráztat el a hófehér láb, amin jókora szőrcsomók vannak.  Utána egyből kaptam egy szöveges üzenetet is amiben az állt, hogy inkább maradjunk az én csupasz lábaimnál, de azért az övéi is irigylésre méltóak.  Jobban láttam, nem írni erre a kijelentésére semmit sem vissza. Visszatettem a telefont a mosdókagyló szélére és kiszálltam kádból. Steen már tűkön ülve várt a fürdő ajtaja előtt a törülközőjét szorongatva.
- Azt hittem sose jössz ki onnan, mint mindig most se sietted el a dolgokat.
- Jajj, de hisztis ez a kislány. Most már mehetsz pancsolni, de bele ne fulladj a vízbe. – a hajamat az arcába nyomtam, hogy el ne aludjon, míg beér a kádhoz.
- Akkor már nem is kell megfürdenem. – megragadta a hajam és visszahúzott maga mellé. – van még néhány hely, amit megmosnék az arcomon kívül, oda is szolgáltatod a hajad?
- Fúj, de gusztustalan vagy. – téptem ki a kezei közül a hajamat.  – És perverz is. – oldalba löktem és próbáltam a képzeletemet nagyon mélyre elnyomni.
- Ne gondolj rosszra bartosném, én a hónaljamra gondoltam. – nevetett fel sátánian.
- Ijesztő vagy, ma éjszakától kulcsra zárom a szobám ajtaját. Csak szólok. – véleményét kifejezve becsapta a fürdő ajtaját.
A szobám pontosan ugyan olyan volt, mint mikor otthagytam. Minden kivéve az ágyamon lévő díszdoboz. S ekkor tudatosult bennem, hogy megint ruhát kell felvennem. Féléven belül másodjára, ha így haladok, még rászokok a dologra. De remélhetőleg nem. Felvettem a fehérneműimet és megnéztem mibe kell végig szenvednem az estémet. Csodaszép fekete kis ruhát rejtett a doboz és egy borítékot, amin a nevem állt. A félelem legyűrt, nem mertem kinyitni a borítékot. Rátettem a párnámra és inkább a ruhára koncentráltam. A ruha tiszta csipke volt, a melle alatt egy fekete selyem masnival.
- Ehhez a ruhához pont nem megy a harisnya.. De azért jó fejek vagytok. – az ajtóhoz álltam, hogy biztos meghallja, akinek szántam ezt az üzenetet. A törülközőt a fejemre tekertem és belebújtam a ruhába. – Anya! Felhúzod a zipzárt? – be se kellett fejeznem a mondatomat, de máris ott termett.
- Nagyon csinos vagy. Többet hordhatnál ilyet fel. – mintha egy kicsit elérzékenyült volna.
- Azért annyira ne éld bele magad. Jobban szeretem a nadrágot, ami a két lábam között is zár. – nevettem fel, majd tükörhöz léptem. Tényleg nem volt, olyan borzalmas. Jobban tetszett, mint a másik, de ebbe se éreztem magam teljesen önmagamnak.
A gépemet bámultam még mindenki elkészült. A Bar honlapját nézegettem, ahova töltöttek fel képeket a tegnap estéről is. A képek alatt pedig voltak vélemények is. Jók és rosszak egyaránt. Néhánynak megemlítettem az anyukáját, de minden megvolt a saját véleménye, amihez mindenkinek megvan a saját joga, de nekem is megvan a jogom hozzá, hogy szidjam őket.  Amiről nem tudnak, nem fáj nekik. Viszont voltak olyan megjegyzések is, amik övön aluliak voltak és teljesen jogtalanok.
Már épp azon voltam, hogy az egyik picsát a gépen keresztül fojtom meg, de Steen megzavarta a gyilkolási hajlamomat. Első pillantásra nem az tűnt fel, hogy ki van csípve, hanem, hogy nem volt rajta semmi kockás. Mondanám, hogy biztos a zoknija, de a papusból kilátszott és a zoknija színe fekete volt. Sima fekete, nem volt benne egyetlen, egy kocka sem.  Ferde szemekkel néztem újból végig rajta, majd még egyszer, míg le nem esett neki a dolog és tette szóvá.
- Ne félj, olyan helyen van rajtam kockás, amit nem akarsz látni. Tudod, én szívesen megmutatnám, de az előbb is megkaptam, hogy egy perverz disznó vagyok, pedig semmi rosszra nem gondoltam. – kezeit a mellkasára téve tetette magát ártatlannak.
- Én csak annyit mondtam, hogy perverz vagy. A disznót már te tetted oda, bár van benne valami, úgy sokkal jobban hangzik. Ha gondolod csináltatok neked egy ilyen feliratú pólót. „Steen a perverz disznó!” Biztos sikered lenne a nőknél. – és folytattam volna még egy darabig ezt a beszélgetést, de ő nem élvezte annyira, mint én és hozzám vágott egy koszos pólómat. Egy nagyon koszos pólómat, egy pillanatra megszédültem mikor megéreztem milyen aromája volt annak a felsőnek. Az agyamba feljegyeztem, hogy most már muszáj, leszek összeszedni a szennyest és kivinni, míg nem döntenek úgy, hogy a saját lábukon mennek ki a fürdőbe, vagy rám nem támadnak, mert hagytam őket a szobámba rohadni.
- Remélem befejezted. – nézett rám, és jobb kezével felvette a következő ruhadarabot és már majdnem eldobta mikor megszólaltam.
- Be! Csak tedd le, kérlek! Ha kitörne, a harmadik világháború a ruháimat használhatnák biológiai fegyvernek. – megszagolta, és gyorsan el is hajította. – Jó döntés drága barátom, nagyon jó döntés. Most pedig jobb, ha kimegyünk, ha elkésünk, anyám rosszabb dolgot csinál velünk, mint ezek a ruhák. Anyát volt a legtermészetesebb dolog ilyen ruhába látni. Sokszor járt el estékre, ahol ki kellett csípnie magát, ez a vörös ruha ami nem mellékesen tökéletesen állt rajta kiemelte fehér bőrét, ami miatt nagyon haragszom rá, hisz miatta lettem én is egy tejföl gyerek, mert a legtöbb gént tőle örököltem. Viszont ő tudta is hordani ezeket a ruhákat, mintha ráöntötték volna. Göndör haját kiengedte és hagyta, hogy a vállára omoljon. Ellenben velem, aki sose tudta mit is csináljon a madárfészekkel a fején. Ezért is váltam meg tőle, de már így is sokkal hosszabb, mint amilyenre vágattam, pokolba a hajnövekedéssel. Szó, mi szó én voltam, aki kilógott a sorból, vagy az egyetlen, aki nem érezte jól magát a ruhájába, aminek időnként jelét is adtam.
- Ha Steen nem lenne fekete hajú, simán mondhatnám, hogy egy normális családnak nézünk ki akik elmennek egy étterembe ünnepelni. – vidáman csapta össze a kezeit édesanyám.
- Mondhatjuk azt, hogy örökbe fogadtad. Árva kisfiú, akit találtunk az utcán és megsajnáltuk. Az én kisöcsém.. – lábujjhegyre álltam és megborzoltam fekete haját, csak a látszat kedvéért, és mert tudom, hogy ki nem állhatja.
 - Ne feledd el kishúgom, hogy idősebb vagyok nálad. – lépett el mellőlem. – Ami azt jelenti, hogy lehet téged fogadtunk örökbe. Megesik, hogy a gyerek nagyon különbözik a szülőktől.. Én elgondolkoznék rajta. – a szavak embere, úgy képes kifordítani a másik szavát, hogy csak lesek, mit is magyarázott nekem. A legrosszabb az volt mikor bele keverte a tudományt is, na, akkor egy két órás kiselőadást hallgattam meg az uborkasalátáról, mikor abba kötött bele, hogy a pólómon lévő felírat, el van nyomtatva. Azóta inkább igazat adok neki az ilyenekbe, mert nagyon meggyőzően képes érvelni, amitől félek. Egész úton ez volt a téma, csodálom, hogy a taxisofőr nem tett ki minket a második sarkon. Szinte már veszekedtünk, de nem azon a komoly hangon, csak úgy, mint aki nagyon célba akar érni, és szeretné, hogy neki legyen igaza, mert igenis neki van igaza. Félúton járva, már kaptam is az SMS-t, hogy merre vagyunk már. Otthon se sűrűn jártam puccos éttermekbe, nemhogy itt Amerikába, sejtettem, hogy valami más oka is volt, hogy ki kellett öltözni, de nem kérdeztem inkább semmit. Már az út végén egymást csapkodtuk Steen-el, ami csak azért volt rossz ötlet, mert anya ült középen és nem nagyon értékelte, mikor egy-egy fejbevágás őt érte Steen feje helyett. A taxi egy hatalmasat fékezett az étterem előtt, mitől én majdnem lefejeltem az anyósülést, de sikerült elkerülnöm a fejfát.
- Kifelé! Most! – ezzel a kijelentéssel már tényleg úgy éreztem magam, mint egy tíz éves, aki egy igazi rosszcsont. Kár, hogy ez nem tíz évvel ezelőtt történt, akkor lehet, hogy minden másképp alakult volna, de ezt már soha nem tudom meg, inkább örülök, hogy ha még csak pár napig, de az anyám olyan, mint amilyennek egy igazi anyának kellene lennie. Kinyitottam az ajtót és a ruhám szoknya része úgy döntött önálló életet él, azt hittem letépem magamról azt a ruhát, az egészet a nyakamba fújta a szél. Nagy nehezen sikerült kiszállnom a kocsiból, de mihelyst felnéztem vissza is ültem az ülésre. Padlót fogtam a látványtól, a szó szoros értelmében.
- Kisasszony szeretne még egy fuvart? – csak halkan hallottam meg a sofőr hangját. A szívem az agyam helyén dobogott, alig tudtam gondolkodni, de nagy nehezen rájöttem, hogy mi is csináltam és gyorsan kipattantam a kocsiból. Erősen a járdára koncentráltam, a köveket szuggeráltam, mert féltem felemelni a fejem. Az üres járdán egy fekete tornacipő jelent meg. Kezét az állam alá tette és felemelte a fejem, hogy a szemébe nézzek.
- A sírba kergetsz. – nyögtem ki a szavakat. Igyekeztem nem elnevetni magam, de tudtam, hogy ha nem nevetek, akkor sírni fogok, azt pedig semmiképp nem akartam.
- Pedig nem állt szándékomba. – mosolyodott el.
- Akkor ne vegyél fel többé öltönyt, komolyan mondom ezzel képes lennél megölni. – éreztem, hogy a szívem kezd visszamászni eredeti helyére, de még mindig az egész testem remegett.
- Ennyire rossz? – mosolygós ajka hirtelen lefelé gördült.
- Épp ellenkezőleg, de megmentett, hogy megláttam a cipőd. – kezeit a derekam köré fonta én pedig az arcomat a vállába temettem. Túl jó volt ez a pillanat, agyam már teljes mértékbe ráállt a jó dolgokra, ami nem jelenthetett mást, minthogy valami rossz fog történni. De nem ma, ma semmiképp. Eldöntöttem, hogy ez egy jó este lesz és ezt semmi és senki nem ronthatja el.
- Akkor én mit mondjak? Álomszép vagy, és a lábaid.. Esküszöm többet foglak téged ilyen helyekre hozni, ha ez rávesz az ilyen ruhák hordására. – muszáj voltam elengedni, mert a többiek már majd éhen haltak.
Az étterem nem véletlenül kapott annyi csillagot, még nem is választottunk vacsorát, de máris el voltam ájulva a helytől. Még a pincér elvezetett az asztalunkig olyan ételek mellett haladtunk el, amikkel még nem is találkoztam életembe. Legszívesebben mindenki elől elvettem volna a tányérját és végig kóstoltam volna az egész étlapot. Leültünk a helyünkre és a pincér a kezünkbe nyomta az étlapot. Kinyitottam és az arcom elé tartotta, hogy csak a szem látszódjon ki és elkezdtem kacagni.  Mindenki felnézett az étlapról és megkereste a tekintetemet, hogy rájöjjenek mit is nevetek.
- Most olyan, mintha Michael lenne az apánk. – kimondtam és muszáj voltam hangosabban nevetni. A szám elé kaptam a kezem, mert nem akartam, hogy mindenki engem nézzen, elég volt nekem az a három szempár, amik épp a pokolba kívántak.  Szegény Michael nem értett belőle semmit, így ő vágta a legértelmetlenebb képet.
- Igen Elisa, mindenre rájöttél. – anya letette az étlapot és a kezét Michael-éra tette. – Michael az apád. – teljes mértékben olyan voltam, mint aki beszívott ez a sok boldogság az agyamra ment. Anya elkezdte magyarázni Mikey-nek, hogy mi is a bajom, míg a pincér elvitte az étlapunkat a rendeléssel együtt.
- Hát életem te nagyon hülye vagy! – odahajolt hozzám és a kedves bókja után nyomott egy csókot az arcomra.
- Ezt bóknak veszem.. – önelégült arccal kezdtem bele a salátámba. Nem a kedvenc ételem a saláta, mert nem tartom magam egy kiköpött nyúlnak, de azon, amit ott készítettek eltudtam, volna élni egy darabig, bár az árát is megkérték az tuti, de nem én fizetem. Ha én álltam volna az estét, akkor valószínűleg a sarki boltban árult gyorsfagyasztott pizzát ettük volna.  Mind a hárman büszkék lehettek rám, mert igen művelt kislány voltam az este folyamán. Bár volt mikor túlzásba vittem az illemet, de nem várhatták el tőlem, hogy normális leszek két teljes órán át, az lehetetlen lett volna és kínszenvedés. Michael is sokszor megbotlott az illem terén, de olyankor jót nevettünk egymáson. Összességében egy csodálatos estét töltöttem a szeretteimmel. többet se kívánhattam volna és ott abban a pillanatban készen álltam elviselni azt a rosszat, ami a jót fogja követni, mert ott és akkor azt éreztem, hogy megéri az ilyen pillanatokért mélyponton lenni.
Tizenegy óra is elmúlt mire a taxi megállt a szálloda előtt. Michael ki sem akart szállni, mert állította, hogy most nem maradhat itt, hisz anya is itt van, de sikerül meggyőznöm, hogy nem fogja éjszaka megtámadni egy baltával. Mindenki bevonult a saját kis kuckójába és nyugovóra tért, kivéve minket. Bár álmos voltam, de nem volt kedvem aludni, de nagy zajt nem csaphattunk ezért inkább csak beszélgettünk. Ledobtam a ruhát magamról és belebújtam a pizsamámba, ami a levél mellett volt. Szerencsém, hogy hamarabb vettem észre, mint ő. Nem biztos, hogy örült volna neki, hogy még arra se vettem a fáradtságot, hogy elolvassam. Az éjjeliszekrény legalsó fiókjába tettem, hogy nehogy rátaláljon. Mikre megfordultam már elkezdett lefele öltözni, ami nagyon nem tetszett.
- Ne! – szóltam rá gyorsan. Rémülten pillantott rám.
- Mit ne? – és folytatta az öltözködést. Oda mentem és szépen visszagomboltam a fehér ingét.
- Ne öltözz le.
- De azt mondtad aludjak itt. Összezavarsz.
- De még nem vagyok képes elengedni az öltönyös szerelmemet. Hadd ne váljak meg még tőle, lehet soha többé nem foglak így látni. – bevetettem a kiskutya szemeket is, de megérte. Kilazította a nyakkendőjét és levágta magát a földre. Ledobáltam a párnáimat és oda bújtam hozzá. Nem tudom mikor vagy, hogy de a beszélgetés közepe táján bealudtam. Valahol akkor adtam fel mikor elmeséltem neki a Jordan-es veszekedésemet. A többi már csak ködösen van meg.

Anya kora reggel keltett minket még nem múlt el tíz ót mikor ránk törte az ajtót. Szegény Michael majdnem lefordult ijedtében az ágyról. Alig voltam magamnál, de már sietni is kellett. Anya azt kiabálta, hogy már így is késésben vagyunk. AZ egyik pillanatban még pizsamába álltam a mosdókagylónál fogkefével a kezemben, a másikban pedig már felöltözve száguldottam le a lépcső és közben igyekeztem felfogni a hajam a fejem tetejére. Szinte az egész utat végig aludtam Mikey vállán, nagyon nem sikerült magamhoz térnem. Anya a búcsúzkodást rövidre zárta, megkért, hogy vigyázzak magamra meg Steen-re, Mikey-t pedig megfenyegette, hogy vigyázzon magára majd már szaladt is a repülőre. Mi pedig szépen haza kocsikáztunk és visszafeküdtünk az ágyba aludni. 

2 megjegyzés:

  1. jujj, happy, meg minden *-* szeretem az ilyen részeket :) és igen, megint sikerült mosolyt csalni az arcomra, és még a nevetés is előtört belőlem.. csodálkozok, hogy nem kelt fel senki a fuldoklós nevetésemre.. lehet, hogy már csak túl fáradt vagyok, de én akkor is jót nevettem. És örülök, hogy ilyen gyorsan hoztad a részt, lehetne ez mindig is így :D Azért kíváncsi vagyok, hogy mi áll a levélben, és most egy gyilkos pillantást vetek rád, amiért nem tudtuk meg, hogy mi áll benne. De azért imádlak, meg minden, és siess a kövi résszel :D

    VálaszTörlés
  2. Folytasd nekem NAGYON tetszik !!!! ❤❤❤

    VálaszTörlés