HoHoHoHo!
Boldog Mikulást mindenkinek!
Egy igen terjedelmes részt hoztam nektek.
Egy igen terjedelmes részt hoztam nektek.
Jó olvasást!
Cause darling I’m a nightmare dressed like a daydream!
Hogy vagy?
Mikor engednek ki?
Anyukád aranyos asszony, de nem nagyon kedvel.
Annyira sajnálom, hogy nem tudok ott lenni.
Amint tudsz, hívj fel!
Gyógyulj megfele!
Írtam neked egy dalt.
Péntek reggel otthon leszek.
- Írt nekem egy dalt. – mondtam ki hangosan, aminek nem sok értelme volt, hisz nincs a szobában senki rajtam kívül, de akkor is jól esett kimondani. Ez milyen aranyos már. De nem! Nem aranyos, szánalmas. A gondolat kavalkádomat kopogás zavarta meg.
- Bejöhetek? – Steen lépet be az ajtón. Az a fekete kopott nadrág volt rajta, amit velem vett és szerintem ez áll neki a legjobban és egy kockás ing.
- Nem! Menjél ki. – próbáltam hitelesen ráförmedni, de a torkom mindenre érzékeny volt. Nem zavartatta magát nem vette magára, érdekes is lett volna, hiszen ő a legjobb barátom ismernie kell.
- Bocsánat, hogy csak ilyen későn jöttem, de olyan kényelmes az ágyad. – meglepve hallottam, amit mondott. Volt két pohár a kezébe, reménykedtem benne, hogy valami tea.
- Tudom, de te miért az én ágyamba aludtál? De az jobban érdekel, mi van a kezedbe? – Édes pillantás vetettem rá.
- Tayler megmutatta a karácsonyi vásárt és mielőtt ide jöttem vettem neked forró csokit. – nem tudom miért, de teát szívesebben ittam volna valami zöldet.
- Akkor nem is aludtál, hanem épp szórakoztál miközben én itt szenvedek egyedül?
- De hoztam neked forró csokit, úgyhogy inkább egy köszönömöt várnék, mint lecseszést.
- Majd megköszönöm, ha végre eljut hozzám, ki fog hűlni mire ideér. – a kezembe nyomta és meg is kóstoltam. Meleg, nagyon meleg. A torkom nem tudta eldönteni, hogy fáj-e neki vagy épp jó esik.
- Igazi belga, legalább is azt mondta az eladó, tett rá fahéjat is meg sok tejszínhabot. Annyira jó ez a város. – a mosolya a füléig ért jó volt látni, sok mindent áldozott fel értem.
- Mi van a bandával. – olyan gyorsan ültem fel, hogy kilöttyent a csokim.
- Nem meséltem még? Feloszlottunk, elmentek egyetemre meg az ország másik végére. Pár napig teljesen össze voltam törve, de már nem is bánom az egészet. – nem mesélte el nekem, ő itt van miattam én pedig meg se hallgattam mindig mást csináltam mikor beszélni akart velem, pocsék barát vagyok.
- Sajnálom, miért nem mondtad el?
- Nem értél rá, de mindegy most már itt vagyok.
- Nem is mondtam még. Azt mondta az orvos, hogy ha nem leszek lázas, haza mehetek, hatkor jönnek ellenőrizni, megvársz? – nincs egy óra addig.
- Mert szerinted csak öt percre jöttem be? Itt akartam maradni egész estére. – felállt és kidobta a poharát, én még a felénél sem jártam jól esett szürcsölni és már a torkom is meg szokta.
- Mesélj milyen volt a házamba aludni? Összehaverkodtatok Tayler-rel?
- Igazából alig aludtam, rávett, hogy nézzünk horror filmet, ami elég hosszú ideig elhúzódott. Olyan reggel hat körül aludtunk el, de neki tizenegyre menni kellett felvenni valamit, de megbeszéltük, hogy háromkor találkozunk a szálloda előtt és megnézzük a vásárt. Nagyon jó fej, de ezt eddig is tudtam, segített Nadia-val. Jajj, most, hogy eszembe jutott meg kell ismerned, még nem is láttad őt. – ez csak arra tett egy lapáttal, hogy pocsék barát vagyok a csaj nevét sem tudtam, nemhogy a kinézetét.
- Feltétlen, te nem félsz attól, hogy nem jön össze a távkapcsolat? – láttam, hogy elgondolkozik és a mosolya is kisebb lett ,de mikor újra a szemembe nézett egy kicsi kételyt sem láttam a szemeibe.
- Ha szeret annyira amennyire én őt, akkor egy fikarcnyi esélyt sem látok rá, hogy szakítsunk miatta. – jó kis gondolatmenet, de én teljesen másképp látom az ilyet, nem tudom miért, de inkább nem kezdek kapcsolatot, ha tudom távkapcsolat lesz belőle.
- Van benne valami, mit csináljunk hatig? – az írás jó dolog, de Steen jelenlétébe nem tudok írni mert mindig elkezd nevetni.
- Fogalmam nincs, neked kellett pisi mintát adnod? – kíváncsi szemekkel nézet rám, nem nagyon értettem a kérdését.
- Nem, miért?
- Láttam egy filmet ahol a csaj almalevet öntött a dobozkába és mikor bejött az ápolónő megkóstolta a szeme láttára, kipróbálhattuk volna.
- Te nagyon hülye vagy! Nincs más ötleted a pisi kóstoláson kívül?
- Sok minden van a fejembe, de egyik sem olyan, amit itt meg lehetne csinálni és lehetséges, hogy a törvény büntetné az ilyen dolgokat.
- Sok horrort néztetek?
- Lehetséges, de jók voltak tudom, hogy kell megölni egy embert úgy, hogy utána ne kapjanak el.
- EZ nagyon hasznos dolog nem is tudom, én miért nem tudok ilyen dolgokat. De én olyat láttam, hogy savba teszik a részeit az AHS valamelyik részébe volt.
- Tudom, én is elkezdtem nézni az új évadot. Beteg egy évad, de tetszik elvileg tegnap jött ki új rész.
- Elkezdhetnénk nézni. – arrébb csusszantam, hogy mellém tudjon feküdni. Az internet egy kicsit lassú volt, így nem sokra jutottunk. Mikor bejött az orvos pont úgy nézett ki, mint az egyik fickó benne, aki eladja az emberek részeit. Nem szívesen engedtem meg neki, hogy megvizsgáljon. Meggondolta magát azt állította még nem vagyok elég jól, hogy haza menjek.
- De azt tetszett mondani haza mehetek. Nincs lázam! – nagyon nem akartam itt maradni egy percet se.
- Tudom, de nem akarom, hogy újra magas láza legyen. – már nincs és nem is lesz legszívesebben ezt kiabáltam volna a fülébe, de visszafogtam magam.
- Ha hőemelkedésem lesz az lesz az első dolog, hogy bejövök. Ha kell, óránként megmérem a hőmérsékletemet, akkor haza mehetek? – ha erre is nemet mond, nem tudom, mit csinálok vele, de lehet Steen új tudását fogom alkalmazni.
- Rendben, de ha rosszul lesz, egy teljes hétig itt kell maradnia. – komoly mégis vicces volt a hangja. Elgondolkodtam rajta hány éves lehet nem tudtam pontosan megmondani olyan negyven és ötven között valahogy. Próbáltam a ruhái alapján meghatározni, de hosszú köpenyt viselt és csak egy sötétbarna nadrágszárat láttam.
- Megbeszéltük! Akkor most pakolhatok és leléphetek? – majd kicsattantam az örömtől végre elmehetek.
- Igen, de vigyázzon magára.
- Meglesz, doktor úr ,ígérem. – felálltam és elkezdtem összepakolni a maradék holmimat, amit kint hagytam. Felvettem a farmer nadrágomat és két nagy pulóvert és a kabátot is, ha még jobban megfázom, akkor már nem az én hibám lesz. Steen a nyakam köré tekerte a hatalmas fekete kötött sálját. Nagyon jó meleg volt. Pontosan úgy, mint egy nappal ezelőtt a kezébe nyomtam a táskákat és elindultunk, csak most nem kellett óvatosnak lenni, mert legálisan is szabad vagyok. Fogtunk egy taxit és elindultunk a szállodához. Az egész szálloda sokkal szebb volt, mint eddig nem csak azért mert nagyon örültem neki, hanem mert felkapcsolták a karácsonyi fényeket és az előtérbe bevittek egy hatalmas karácsonyfát. A házba belépve olyan volt, mintha egy sütőbe léptem volna be. Tayler fél pucéron ült a konyhapult mellett és épp valami trutyit evett.
- Csá csajszi, hogyhogy itthon? – mintha nem számított volna rám.
- Szia, hazaengedtek. Mi a francot eszel, és miért van ilyen meleg? – ledobtam a kabátom és a cipőm és közelebbről is szemügyre vettem az ételét. Lehet, hogy nem kellett volna.
- Nem igazán tudom, lent vettem egy kifőzdébe. Ne ítélkezz az íze nagyon jó. Megkóstolod? – nyújtotta felém a kanalat.
- Inkább nem. – a kezemet a szám elé tettem. Kinyitottam a hűtőt remélve, hogy találok valami elfogyaszthatót, de csalódtam. Üresebb volt, mint amikor elmentem.
- Mi mit fogunk enni? – fordultam Steen felé, aki még mindig az ajtóban a cipőjével szenvedett.
- Nem tudom, menjek le valami kajáért? – vágytam a házi kosztra, de inkább eszek valami bolti készítésűt, minthogy éhen haljak.
- Ilyenkor nagyon szeretlek, nem tudtad volna ezt akkor mondani mielőtt leműtöm magamról a cipőmet?
- Te ajánlottad fel. Siess ,éhen fogok halni! – kiabáltam utána miután becsapta maga után az ajtót. Tayler-t otthagytam a kajájával és megcéloztam a szobámat. Nem szoktam rendet tartani, de ehhez képest még az is rendnek számítana. Gyorsan feldobáltam a székre ennek a marhának a holmijait és nekiálltam keresni egy füzetet, tudtam, hogy van valahol egy üres csíkos füzetem ezért nem is vetettem Steen-nel. Kell egy füzet a nem napló naplómnak. Gondolkoztam rajta, hogy a gépembe írom bele, de jobban szeretem a tollat használni. Hiába kerestem nem találtam sehol sem. Úgy döntöttem megkérdezem Tayler-t nem látta-e?
- Nem találkoztál egy fekete borítós vonalas,üres füzettel? – még mindig ugyanott ült.
- De, köszönt nekem a múltkor, mikor a szobádba láttam. Panaszkodott, hogy elhanyagolod.
- Most komolyan, hogy tudod megenni azt a valamit?
- Mondom, hogy finom. A füzeted pedig a nappaliban van a gépem alatt, lehet, írtam bele valamit, tépd ki nyugodtan. – tényleg ott volt a laptopja alatt. Az első két oldalon, olyan nyelven volt írva, amit nem értettem meg, de nem is nagyon próbálkoztam vele. Kitéptem és visszatettem a gép alá. Visszavonultam a szobámba és elkezdtem írni, ami a szívembe volt.
"Édes drága …..! Nem nagyon tudom eldönteni, mit csinálnék veled a legszívesebben vagy halálra rugdosnálak vagy csókolnálak. Voltam már szerelmes, de senki sem váltott ki belőlem ilyen kettős érzelmeket. Azt írtad hiányzom mégsem próbáltál meg felhívni. Nekem a legnagyobb szerencsém, hogy elkezdtem ezt a füzetet vezetni, mert így nem gondolok mindig rád. Tudom, hogy a kapcsolatunk már most halott és ez a kis izé segít túllepnem rajtad, ami csak idő kérdése. Minden jó érzés, amit irántad táplálok, felemészt belülről. Az álmokról nem is beszélve, kinek képzeled magad, hogy befurakodsz az álmaimba?"
Steen lépet be az ajtón, a szívroham kerülgetett épp a képzeletbeli Michael-t akartam felpofozni mikor megjelent. A füzetet gyorsan bedugtam a párnám alá, és reménykedtem benne, hogy nem vette észre, mert ezt neki sem akartam megmutatni.
- Hamburger megfelel? – mutatta a szatyrot.
- Fantasztikus, folytatjuk a sorit? - nem vette észre. Bejött és leült mellém. Pont befejeztük a kajálást mikor vége lett a résznek.
- Nézzünk valami jó filmet? – kérdezte.
- Előbb elmegyek, megfürdök, utána behívhatnánk Tayler-t is filmezni, ha van kedve.
- Elment, azt mondta programja van, és nem tudja, mikor jön. – felálltam és megkerestem a fürdőköpenyemet.
- Akkor ketten nézzünk, mire visszajövök, keres valami jót. – minden nap szeretek beleülni a forró vízbe és zenét hallgatva kikapcsolni az agyamat. Erre már jó pár napja nem volt lehetőségem a korházban vagy csak nagyon meleg víz volt, vagy hideg. A meleg víz jobban esett a szokottnál, lemerültem a víz alá és hallgattam, ahogy a kádba folyik a víz. Olyan volt, mintha egy vízesés mellett lennék. Próbáltam minél tovább lennt maradni. Szeretem próbára tenni magam és a tüdőmet. Jó párszor próbálkoztam meg vele a mai rekordom harmincnyolc másodperc lett. Fájó szívvel szálltam ki a kádból, igazából nem volt sokkal hidegebb a levegő, mint a víz. Belebújtam a köntösömbe és bementem a szobámba. Steen az ágy közepén ült az alsónadrágjában egy tál popcorn társaságában.
- Komolyan alsógatyába fogsz aludni?
- Tudod, milyen meleg van ebben a lakásban? – kérdésre kérdés volt a válasz.
- De, ha velem alszol, egy ágyban legalább egy pizsamanadrágot vegyél fel. – igen kívánatos hasa volt nem volt kockás, de látszott rajta, hogy izmos. Dünnyögve kelt fel és rángatta magára a gatyáját.
- Remélem, örülsz. – visszaült most már mellém.
- Milyen popcorn? – nagyon szeretem a popcornt, kivételes tehetségem van hozzá, olyan hangosan tudom enni, hogy az ember legszívesebben kimenne a teremből.
- Olyan, amiből te nem eszel. Olyan a hangod, mint egy sárkánynak és a popcorn nem nagyon segít benne. Van a fagyóba fagyasztott joghurt azt ehetsz. Kicsoszogtam a hűtőig és lám tényleg volt ott három nagydoboz fagylalt. Eper, erdei gyümölcsös és sárgabarackos. Nem szeretem a barackot és az epreset láttam meg elsőnek, ezért az erdei gyümölcsöset fogtam meg. Visszacsoszogtam, már elég sötét volt, fel voltak kapcsolva a lámpák és a karácsonyi fények. Nem sok ember mondaná meg, hogy este van, a város konkrétan ragyogott. Szinte minden ház tele volt égőkkel, minden bolt előtt világító figurák voltak, amiket innen is tisztán ki lehetett látni, csodaszép.
- Mit nézünk? – visszaültem az ágyra.
- A Bambanőt. – láttam már vagy ötször a filmet, de régen, nagyon régen.
- Uh, az jó, indíts már elfele. – fel voltam pörögve, benyomtam az egész joghurtot,a torkomnak kellőképpen kellemes volt a hideg. Nem jártunk a felénél, mikor elkezdtünk mocorogni. Steen végig feküdt az ágyon, én pedig a hasára tettem a fejem. Nem tudom mikor aludtam el, nem tudnám megmondani mi volt az utolsó jelenet, amit láttam, talán mikor leejti a mikrofont, de nem vagyok benne biztos. De elég fáradt voltam hozzá, hogy ne róla álmodjak.
Ugyanott voltam ahol elaludtam Steen hasán. Minden ugyanúgy nézet ki kivéve az ajtó, ami nyitva volt előtte pedig Michael állt. Mosolyogva lépet be majd az arcára fagyott a mosoly. Kellett egy kis idő mire rájöttem mi baja van. Steen ott fekszik mellettem fél pucéron, én pedig az előbb még a hasán aludtam.
- Szia. – megdörzsöltem a szemem, hogy tisztábban lássak. Fekete bőrdzseki és egy fehér póló volt rajta fekete gatyával, elég menő beütése volt, mint egy igazi sztárnak.
- Megzavartam valamit? – nem értettem, mi baja van látta már képen Steen-t és egyébként is semmi köze hozzá kivel alszok együtt.
- Nem mondanám. – nem telt többre túl korán van még.
- Nem válaszoltál az üzeneteimre. – Leült egy székre és bevágta a durcást, komolyan nem értettem miért viselkedik úgy, mint egy óvodás.
- Mert vagy ezret küldtél.
- Mert te kórházba kerültél és féltetelek. – mégsem voltál ott, akartam mondani, de inkább magamban tartottam.
- Igen, köszönöm, hogy bevittél.
- Emlékszel miket mondtál útközben? – pontosan minden egyes szavamra emlékeztem, de bárcsak ne emlékeznék. Éreztem ,ahogy elönti az arcomat a pír.
- Nem. – próbáltam meggyőző lenni. Közben Steen felkelt mellettem. Mint akit rajtakaptak valamin, rántotta magára a takarót. Nagyon vicces volt.
- Nem hiszem, hogy találkoztatok volna még személyesen. Steen ő Michael, Michael ő Steen. – mutogattam egyikről a másikra és rájöttem tényleg vicces helyzetben vagyunk.
- De a kórházban mikor anyukád elzavarta, de nem sok ideig. Te vagy a nagy piros kutya. – Steen odanyújtotta a kezét Michael-nek és kezet ráztak.
- Igen, az én lennék. Remélem az egész világnak elmondtad.
- Nyugodj meg csak a felének. – a vállára tettem a kezem, hogy hitelesebb legyek. Kimásztam az ágyból és kerestem valami itthoni ruhát. Kimentem a fürdőbe hogy felöltözzek. Megpillantottam magam a tükörbe és azt hittem rosszul leszek, a hajam, mint egy madárfészek vagy még annál is rosszabb és az egész arcomon száraz nyál volt. Elgondolkoztam rajta akkor vajon milyen lehet Steen hasa. Siettem amennyire tudtam, mert nem akartam magukra hagyni őket, nem ismerik egymást, de én igen, egymás ellentétei nagyon és kétlem, hogy jól kijönnének egymással. Steen-nek is sikerült felöltöznie vagyis felvennie egy pólót.
- Nyálas a hasad? – tettem fel a kérdést amire két hülye fejet kaptam vissza. Steen felhúzta a pólóját és igen az volt száraz nyál volt ott ahol néhány perccel ezelőtt még a fejem volt. Eleresztettem egy gonosz kacajt. Michael túl csendes volt, nem láttam még ennyi ideig nem beszélni vagy éppen nem csinálni semmit.
- Fúj, nyál. – Steen kisietett a szobából, gondolom a fürdőszobába, hogy lemossa a nyálamat. Oda léptem Michaelhez és a nyakába dűltem.
- Mi van, te is beteg leszel? – mosolyogtam rá, de ő még mindig ugyan olyan unalmas fejet vágott.
- Nem csak le vagyok sokkolva.
- Mitől? Történt valami? – kezdtem azt hinni valami történt vele, vagy a családjával végül is Ausztráliába volt, lehet,hogy családi problémáik voltak.
- Semmi. – és elkezdett mosolyogni, próbáltam nem tudomást venni róla, hogy nem akar elmondani nekem valamit.
- Te tudod.
- Nincs kedved csinálni valamit ma? Szabad napom van, vagyis este lesz egy koncert, de az itt lesz a városban, addig pedig el kéne ütni az időt. – nem nagyon akartam a közelébe lenni feszélyezve éreztem magam, és tudtam, hogy vele is van valami ,amit nem árul el nekem.
- Nem tudom.
- Elmehetnénk korcsolyázni, felállították a téli korcsolyapályát a város közepén, mindig akkorákat nyalok, biztos élveznéd.
- Nem mehetek ki a szabadba, hideg van és még beteg, az orvos alig akart haza engedni. – Michael vetett egy csúnya pillantást Steen-re majd szemét forgatva rám nézett.
- Akkor beülhetnénk valahova, lenne kedved? – elkezdtem gondolkodni, nem akartam elmenni ,lusta vagyok és nem akartam vele lenni, de mit mondjak neki, hogy ne bántsam meg?
- Nem lehet Steen-nel megbeszéltük, hogy filmes maratont tartunk, Harry Potter-t nézzünk egész nap. - Jah értem. Pedig szerettem volna veled beszélgetni. – én is, de mégsem. A szívem mélyén azt kívántam, hogy menjen már el látni sem bírtam, most még nem. Szégyent és sok mást éreztem mikor rá néztem és ezek közül egyiket sem akartam, eddig olyan jól megvoltunk, annyira jó volt, de mintha egy szakadék keletkezett volna köztünk. Még beszélgettünk egy darabig majd elment.
- Nem is tudtam, hogy Harry Potter-t nézzünk. – nézet rám ferde szemmel.
- Pedig igen, megbeszéltük tegnap, biztos nagyon álmos voltál és nem hallottad. – megvakarta a fejét egy szavamat sem hitte el ,de nem kérdezősködött inkább megölelt. Hosszú napnak néztünk elébe. Nyolcszór másfél óra az a hülyének is tizenkét óra, ami azt jelenti, hogy ha nem állunk meg egyszer- sem akkor olyan éjfél és egy óra között végzünk. Az első rész után megéheztünk és gabonapehellyel az ölünkben kezdtünk bele a másodikba, kijelenthetem, hogy az egész második részt végig ettük. A harmadikat szeretem a legkevésbé, mert nem tetszik benne a vérfarkas, én figyelmesen néztem mert elterelte mindenről a figyelmemet, de Steen a telefonját nyomogatta úgy sejtettem, hogy Nadia-val beszélgetnek mert mikor rá néztem olyan fejet vágott, mint aki most azonnal belehal a szeretetbe. Jól esett látni, hogy boldog. Fél hatkor kezdtünk bele a negyedikbe, ez necces volt, mert előtte megittam még fél liter tejet azért tíz percenként kellett megállítani, hogy elmehessek pisilni. A végén elgondolkodtam rajta, hogy felnőtt pelenkát fogok venni magamnak karácsonyra, az mennyire jó lenne már, de csak a pisilésre, mert nem csinálnék magam alá semmi képpen sem. Még volt egy fél óra ebből a részből mikor megcsörrent a telefonom, édes drága anyukám volt az már megint. Azt mondta hetente egyszer akarja hallani a hangomat, de mióta elment naponta felhívott és kifaggatott mindenről. Hogy vagyok, mit ettem, milyen az idő stb.. Nem egyszer akartam rácsapni a telefont, de mindig meggondoltam magam. Megpróbáltam a leggyorsabban elmesélni neki a mai nagyon izgalmas napomat. Tényleg rövid volt csak hat perc, ami nálunk rekordnak számít, kihasználva az alkalmat míg Steen a konyhába volt, kisurrantam megint pisilni. Megfenyegetett, hogy ha még egyszer kimegyek, a lábamat hozzá köti a vécéhez és onnan kell néznem a filmet. Még nem ért vissza mikor én már a helyemen vártam, hogy folytathassuk a filmezést. Elkezdett rezegni a telefonom, egy pillanatig azt hittem megint anya az, de nem. Michael küldött egy képet magáról, ahogy a haját csinálja. Mindjárt kezdődik a koncertjük. Azon vacilláltam, hogy vissza írjak-e neki, de Steen kikapta a telefont a kezemből.
- Nem jogos! Te az Azkabani foglyot és én meg sem szólaltam.
- De én megtehetem, te meg nem. Nézd, mindjárt jön Voldemort. – nincs orra és emiatt olyan hülyén néz, ki viszont szeretem, mert mindenki a jókat szereti ezért én a rosszakat, fordított pszichológiának mondanám, de ez nálam alapból jön. Gyorsan telt az idő már leszoktam a kijárkálásról és belemerültem a filmbe. Nem tudtam már, mikor melyiket néztük össze folyt az egész. Konkrétan már csak a képernyőt láttam magam előtt semmi mást. A Főnix rendje ment mikor megcsörrent a telefonom, teljesen kizökkentett a gondolatmenetből. Teljesen bele képzeltem magam mit érezhet Harry és, hogy én mit csinálnék. Steen megnézte a telefon képernyőjét és felém fordította.
- Ki az az Ashton? – tudtam, hogy meg van a száma ,de még soha sem beszéltem vele telefonon. Végig vetettem magam az ágyon és kivettem a kezéből a telefont olyan sebességgel, amitől én is meglepődtem.
- Szia. – fogalmam sem volt miért hívhatott fel most, már majdnem tíz óra. Egy ideig nem szólalt meg csak a háttérzajt hallottam. Valaki gitározott és énekelt, nem túl jól és kiabálásokat is hallottam.
- Elisa, ide tudnál jönni? – nem nyugtatott meg ez a mondata, egy kicsit sem.
- Mi a baj? – a háttérzaj egyre hangosabb volt és kihallottam Michael hangját, de azt nem mit mondott.
- Michel megörült és nem nyugszik, míg nem beszélt veled, nem lenne túl jó ha ő menne el ,azért kellene ide jönnöd amilyen hamar csak tudsz. – válasz nélkül csaptam le a telefont, hallottam a szívem gyorsuló ütemét, ahogy rohangálok fel alá a ruháimért. Fel sem tünt, hogy nem láttam még ma Tayler-t de nem tudtam erre is gondolni, csak Michael járt az eszembe. Steen mellettem kiabált hova megyek és ki az az Ashton.
- El kell mennem valami baja van Michael-nek, nem soká jövök. – és becsaptam az ajtót. Ahogy csak tudtam siettem lefele a lépcsőn, volt egy-két alkalom mikor azt hittem kitöröm a nyakam, de nem lassítottam. Az ajtón kisietve megcsapott a decemberi hideg, de próbáltam nem tudomást venni róla, csak mentem előre, míg nem találtam egy üres taxit. Egész úton az ujjaimat tördeltem annyira ideges voltam, minden eshetőséget végiggondoltam kétszer mi történhetett. Az ajtó nem volt bezárva, nem sűrűn voltam itt, de egyszer is elég volt, hogy megtanuljam, mi merre van. A fiúk hangja fentről szólt. Már alig volt energiám, de próbáltam a lehető leggyorsabb lenni. A tetőtérbe voltak, ahol először voltam, ahol végig kellett néznem a videóikat. Most, mintha egy hurrikán mentem volna át a szobán Michael a földön ült gitárral a kezében, a fiúk a szoba másik végén voltak. Luke magyarázott neki
valamit, ami nem nagyon érdekelte, ő csak a gitárjával foglalkozott. Calum kezében a telefonja volt, amivel épp Michael-t videózta. Belépve akaratlanul is elkáromkodtam magam. Mindenki felfigyelt rám és csak ekkor láttam meg Michael szemét. A gyermek olyan részeg volt, hogy szerintem azt sem tudta, fiú-e vagy lány.
- Remélem nem azért hívtatok ide, mer leitta magát. – azt hittem kiköpöm a tüdőm.
- Örüljél, hogy csak most értél ide, egy tíz perccel ezelőtt még a gitárját dobálta, most viszonylag nyugodt ,azt mondta addig nem nyugszik meg, még nem beszélt veled. – azért rohantam, mint egy örül át a városon, mert egy részeg beszélni akart velem. Azt hittem valami nagy baj van.
Felugrott a földről a gitárját a hátára csapva. Nem tudott megállni normálisan, kíváncsi voltam mi fog ebből kisülni.
- Elisa! - nevetségesen nézett ki.
- Remélem nagyon jó indokod volt ide hívnod, vagy különben a hátadon verem szét a gitárodat. – tényleg képes lettem volna rá. Elindult előre, de csak két lépést tudott megtenni. Luke oda lépett mellé, hogy megtartsa, de nem engedte meg neki.
- Annyira pokolian fáj!
- Mid fáj? – próbáltam komoly lenni, de nem volt olyan körülmény, ami miatt komolyan tudtam volna venni.
- A szívem.
- Menj el az orvoshoz. – nem akartam tovább nézni, céltudatosan megfordultam és elindultam az ajtó felé.
- Ha kilépsz azon az ajtón, akkor megölöm magam. – a helyzet csak rosszabb lett, kezdtem megunni ezt az egész hisztit.
- Mit akarsz mondani? – visszafordultam és a szemébe néztem.
- Szeretlek, szeretlek, szeretlek! – kiabálta.
- Szerinted nem vettem észre? Nem vagyok vak, de ezt megbeszéltük négy hónappal ezelőtt. Megígérted.
- Nem érdekel, tudom, hogy te is szeretsz, csak azt nem, miért nem ismered el. – inkább álltam volna egy szakadék szélén, mint itt. Már kicsit sem volt kedvem nevetni, rájöttem, hogy ő miattam itta le magát és ez nagyon nem jó.
- Muszáj ezt csinálnod? Nem kell találkoznunk sem többet. – lehet, tényleg az lenne a legjobb dolog, amit tehetnénk. Mindkettőnk számára sokkal jobb lenne.
- Féltékeny vagyok, én miért nem vagyok jó neked. Mikor elmentem hozzád azt mondtad szeretsz, és hogy aranyosan mosolygok, tudom, hogy emlékszel.
- Lázas voltam nem tudtam mit beszélek. – elindult felém. Ahhoz képest, hogy részeg volt, igen gyors volt. Megpróbált megcsókolni, de helyette egy pofont kapott, ami elég hírtelen érte. Hallottam a többiek hangját, ahogy meghökkentek ,Michael pedig a falnak támaszkodva fogta az arcát. Rám nézett és a kezem nyoma az arcán virított. Mint aki meg sem érezte, indult el felém újra. Megfogtam, ami a legközelebb volt hozzám egy gitárt és közénk fogtam.
- Ha közelebb jössz, komolyan mondom, leütlek ezzel a gitárral. – tudta, hogy megtenném. Meg sem mozdult csak nézett azokkal a hatalmas szemeivel. Én nem voltam benne biztos, hogy megtettem volna. Motyogott valamit, de nem akartam hallani.
- Most elmegyek. Addig ne is hívj, ameddig nem tudsz viselkedni. Szeretnék a barátod lenni, de csak a barátod, ha nem tudod elviselni, akkor fölösleges köröket, futunk. - letettem a gitárt és a lehető leggyorsabban elhagytam a házat. A szívem ezer darabra tört, nem azért,amit mondtam, hanem hogy így kellett látnom. Az út sokkal rövidebbnek tűnt, mint idefele, már a hideg sem zavart ,csak fájt a torkom a kiabálástól. A lakásba érve ledobtam a kabátom és a cipőm és beviharzottam a szobámba. Kellőképpen becsaptam magam után az ajtót. Nem telt el egy perc miután bejött utánam Steen és Tayler. Sajnálattal néztek rám, ami a világon a legrosszabb dolog.
- Mi történt?
- Sok minden, de egyik sem értelmes. Srácok lehetnék egy kicsit egyedül? – még mindig úgy néztek rám. Szó nélkül kimentek, ami jól esett nem akartam senkivel sem összeveszni. Befeküdtem az ágyba és elővettem a füzetemet és a fülhallgatóm. Most egyetlen egy dolog tudna lenyugtatni a zene. Ma egész nap nem hallgattam és nem is írtam. Bedugtam a fülem, felálltam és kidobtam a füzetet. Ez az egész hülyeség. Visszafeküdtem és addig bámultam a falat, amíg a szemem automatikusan le nem csukódott.
Nem telt el egy óra, nem tudtam aludni olyan érzésem volt, valamit meg kell tennem. Elkezdtem videókat nézegetni és rájöttem nagy baj van velünk. Hetek óra szenvedünk, pedig nem is ismerjük egymást. Soha nem láttam még olyanak, mint néhány videón. Ki akarok lépni az életéből, vagy csak azt akarom, hogy ő lépjen ki az enyémből, de a cél ugyan az volt. Nekem a zenémre kell koncentrálnom, ő pedig nem érdekel. Hogy lehetne ezt elintézni? Beszélnem kell valamelyik barátjával, akivel meg lehet szervezni ezt az egészet. Luke ,ő volt ott mellette, ő segíteni fog. Írtam neki egy SMS-t hogy jöjjön le elém. Az ajtó előtt találkoztunk és beültünk egy éjjel nappali kávézóba.
- Nincs semmi baja, ha ezért aggódsz ,csak sok minden történt vele mostanság és te rajtad csattant, ne vedd magadra.
- Segítened kell! – nem akartam semmit sem tudni róla. Így döntöttem és nem akartam megváltoztatni a döntésemet.
- Miben? – nagyon álmos lehetett, hálás voltam neki, hogy eljött ide éjnek éjjelén.
- Beszélned kell vele, nem akarok vele többet beszélni, sőt látni sem. – erre kinyitotta a szemét.
- Biztos vagy benne?
- A lehető legbiztosabb, beszélned kell vele, hogy nem akarom látni többé, találj ki valamit. Mindegy, ha kell utáljon meg ,nem zavar, csak érd el, hogy ne keressen. Meg tudod tenni? – reménykedtem egy igen válaszba.
- Nem tudom, de meg próbálhatom. – újra vissza a boldog életembe. Felesleges volt beülni a kávézóba, mire kihozták a kávét már fel is álltunk, nem akartam semmi mást sem, csak ezt megbeszélni vele. Megbeszéltük, hogy értesíteni fog és úgyis el kell menniük néhány napra újra.
Boldogan feküdtem vissza az ágyamba, tudtam, hogy jót tettem. Sűrűn napokon voltam túl és végre úgy éreztem nyugodt lehetek. Azt csinálhatom, amit kiskorom óta akartam, anyával, úgy ahogy kibékültünk és Steen is itt van mellettem ez a lényeg a többi dolog csak részletkérdés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése