XIV. Rész

Sziasztok! Meghoztam nektek a XIV. részt. Remélem mindenkinek jól telt a karácsonya és szívesen olvassátok ezt a részt is. Jó olvasást! 

- Meggondoltam magam inkább haza szeretnék menni. – próbáltam bent maradni a taxiban. Egész úton csöndben ültem és próbáltam nem arra gondolni, hogy hova kell mennem.

- Ne hülyéskedj már, nem lesz semmi baj. – rángatott ki a taxiból. Mire megfordultam elment az utolsó lehetőségem és már az utca végén járt.

- Nem akarok bemenni, nem ismerek senkit és ők sem engem, nem bírom az idegeneket.

- Ők a családom, nem lesz semmi baj.

- Korai ez még, majd ha jövő karácsonykor mutatsz be nekik, is megfelel, ha addig még együtt leszünk.

- Ez egyértelmű és nem úgy mutatlak be, mint a jegyesem, sőt még azt se kell tudniuk, hogy tetszel, csak gyere már. – nagy nehezen, de beadtam a derekamat. Michael nem hagyta, hogy hátul menjek, szerinte kitelik tőlem, hogy elszaladok, amiben lehetett is volna lehetőség. Kezemet a kilincsre teszem, és hátra fordulok hozzá egy kis erősítésért. Nála ez egy pusziban teljesült ki, nem volt sokkal jobb a helyzet. Nagy levegőt vettem és benyitottam.

Pozitív csalódás volt számomra, hogy nem fel alá szaladgáló embereket láttam. Ehelyett kellemes karácsonyi illatok ütötték meg az orromat miden egyes lépésnél, ahogy bentebb mentem. Kezdtem feleslegesnek érezni az aggodalmamat. Michael már mellettem volt mikor levettem a cipőmet.

- Látod, még mindig élsz.

- De meddig? – kacagtam el magam.

- Az majd kiderül.

- Jaj, tényleg most akkor játsszam el a hisztis barátnőt vagy így is eléggé utálnak?

- Így is eléggé utálnak. - súgta a fülembe és megfogta a kezem. Én persze egyből elrántottam, mert ezt mondta. Pontosan tudtam merre kell mennem az étkezőig, de őt ez teljesen hidegen hagyta úgy kaptam az útbaigazításokat, mintha egyszer sem jártam volna ebben a házba. Ahogy közeledtünk a célhoz nőt a hangzavar is, és a szívverésem is felgyorsult.

- Sziasztok! – emelte fel a hangját Michael mellettem, mire mindenki elcsendesedett. Vagy húszan lehettek az asztal körül és mind engem néztek, ami igen frusztráló volt. Michael bemutatott mindenkinek, de egy nevet se tudtam megjegyezni. Nem értettem miért vagyok ideges ennyire az egy dolog, hogy nem szeretek idegenek között lenni, de ennyire nem szokott zavarni. Egy kedvesen mosolygó hölgy felállt és hozott nekem egy terítéket Michael terítéke mellé. Minél hamarabb próbáltam elvegyülni köztük, az egyetlen szerencsém, hogy pont Luke mellett ültem, aki biztatóan mosolygott rám. Éhes voltam, de nem mertem hozzá nyúlni semmihez, inkább beszélgetésbe elegyedtem Luke-kal, míg Michael jóízűen beszélgetett a családjával tudomást sem véve rólam. A vacsora nagy része így telt el, amit nem igazán bántam. Egyszer kétszer Calum-ra néztem és mit ne mondjak nem éppen szép pillantásokat kaptam vissza. A desszert elfogyasztása után, ami különb féle sütemények voltak a gyerekeket, azaz mindet átzavarták egy másik szobába. Mindenki egyszerre pattant fel és kezdet átszaladni a nappaliba. Igazat meg mondva nem nagyon tudtam mit kellene tennem, Michael felkapta a kishúgát Lisa-t és vele együtt szaladt. Én szépen lassan indultam el, mire oda értem mindenki kényelembe vágta magát és a dvd-ket nézegettek.

- Reszkessetek betörők! – kiabálta be valaki.

- Nem az olyan uncsi inkább legyen a Grincs. – vetette fel nevetve Lisa.

- Mert az nem uncsi? – háborodott fel egy számomra úgyszintén idegen, nálunk pár évvel fiatalabb srác, aki nagyon hasonlított Ashton-ra. Ez a vita még egy jó ideig eltartott, én pedig jobbnak tartottam nem részt venni benne.

- Amúgy te ki is vagy? – terelődött rám a szó a nagy vitába.

- Elisa – jelentettem ki.

 Az tudom, mert Mikey mondta, de ki vagy és mit keresel itt nem mintha zavarnál, csak úgy kérdem. Legyek magabiztos. De miben? Mit kellene mondanom?

- A srácok egyik közeli ismerőse vagyok. – hírtelen ez tűnt a legértelmesebbnek, ami Michael-nek nem nagyon tetszett.

- És ezért vagy itt nálunk Szenteste? Nincs jobb dolgod, mint velük tölteni? – mintha egy kihallgatáson lennék, miért nem lehet inkább valami szar filmet nézni és békén hagyni? Na ha ezt hangosan mondtam volna ki, lehet még jobban elástam volna magam.

- Oh, te ostoba ő a tesóm csaja, erre tényleg ilyen nehéz volt rájönni? – elég meglepő volt Lisa kijelentése, de bevált mindenki elkezdett nevetni és viszonylag feloldódott a hangulat. Végül mégiscsak a Grincs-et indították el.

A csapat három részre volt felosztva. Azok, akik a kanapén ültek vagy feküdtek, akik a kanapé előtt ültek vagy feküdtek, vagy akik egy, egy fotelbe ültek vagy feküdtek. Én a kanapé előtt ültem Michael mellett és az ölembe pedig Lisa feküdt. Nem emlékszem mit mondott Michael, öt vagy hat éves. De korához képest nagyon értelmes kiscsaj, a szeme ugyan olyan gyönyörű zöld, mint a testvéréé, a haja pedig világos barna és a derekát veri. Szó mi szó nagyon szép kiscsaj.

A film végére Lisa elaludt a lábamon, amit már nem nagyon éreztem, de inkább meg sem mozdultam, nehogy felkeljen. Nem ő volt az egyetlen, aki kinyúlt a filmen. Körbenéztem és társaság java része aludt bele értve Michael-t is. Pontosítva csak én voltam ébren és Calum. A lehető legóvatosabban emeltem fel Lisa-t és tettem le egy üres helyre a kanapén. Leporoltam magam és úgy döntöttem haza megyek. Nyomtam egy puszit Michael arcára és elindultam az ajtóhoz. A cipőmet húztam mikor Calum lépett be az előtérbe. Ránéztem, majd folytattam a cipőm felvételét, s próbáltam nem tudomást venni a jelenlétéről.

- Elisa.

- Mond. – nem tudom miért, de annyira nem érdekelt. Lehet, hogy azért mert le szajházott vagy csak úgy unszimpatikus.

- Szeretnék bocsánatot kérni. – na, erre a kijelentésre már ránéztem. Azt hittem most jön az, hogy mekkora szemét vagyok, és mit keresek itt, de erre a kijelentésére nem számítottam.

- Hát izé.. köszi. – na, igen nem ez volt életem legértelmesebb válasza, de sokk alatt voltam és csak ez tudtam produkálni.

- Boldog karácsonyt! – odalépett mellém és megölelt. Én pedig megmerevedtem, eltelt pár másodpercbe, míg rájöttem, hogy viszonoznom kellene ezt a gesztust.

- Neked is. – még mindig ölelt, ami már elég kellemetlen volt nekem. Megpróbáltam kiszabadulni a karjaiból, de olyan nagy karjai vannak, hogy bele telt egy időbe. Utána kikísért és fogott nekem egy taxit.

A taxiban jött rám a fáradtság, elég hosszú napom volt, és tele volt izgalmakkal. Ha valaki reggel azt mondta volna nekem, hogy szerenádot fogok kapni, és pont tőle, akkor valószínűleg az arcába csapom az ajtót és kiröhögöm. De megtörtént és most visszagondolva nem is volt olyan rossz. A szívemben lévő üresség kezdett megszűnni, lehet, hogy visszatérek végre a boldogabbik énemhez. Mikor a sofőrt fizettem a szemem a műszerfalon lévő órára tévedt. Mindjárt tízenegy óra. Csak reménykedni mertem, hogy a srácok még ébren vannak és még esetleg Grace is ott van.

Bejött. A srácok a nappaliba voltak és még csak most bontogatták ki a még meglévő ajándékokat. Grace pont az én ajándékomat csomagolta kifele, nem úgy, mint Steen, sokkal kulturáltabban. Ledobtam a kabátomat a szobámba és odaültem melléjük.

- Köszike! – ugrott a nyakamba.

- Reménykedtem ebben a reakcióba.

- A te ajándékaid ott vannak. – Tayler a kanapéra mutatott, ahol három kisebb nagyobb doboz volt egymás mellett. Én hanyagoltam a kultúrát és csak úgy letéptem a csomagolást.

- Imádom. – jelentettem ki. Az egyikben, amit valószínűleg Grace-től kaptam, egy faládika volt telis tele ékszerekkel. A másik egy pulóver volt, amin egy gitározó lány volt, akinek nem látszott az arca és felette egy felírat „Music is my life!”. A harmadikban pedig, ami minden valószínűség szerint Steen-től kaptam a kedvenc édességeim voltak, amiket csak Angliában lehet kapni és egy notesz, amibe valószínűleg az új dalaim fognak kerülni.

- Na, most, hogy te is megkaptad az ajándékaidat és mindenki teli ette magát meséld csak el mi történt , míg nem voltam itt, mert a srácok elmondták, de szerintem egy kicsit kiszínezték a dolgokat. – elmeséltem neki az egész történetet teljesen addig, amíg be nem ültem a taxiba.

- Ez olyan romantikus, nekem senki sem csinált még ilyet. – jegyezte meg Grace.

- De én meg is szenvedtem érte és a végén a dicső lovagom elaludt a rajzfilmen.

- De elvitt a családi vacsira, mindegy az a lényeg, hogy szerencsés vagy, hogy ilyen udvarlód van. – az udvarló szón elgondolkoztam, nekem nem udvarolt Michael, sőt meg se kért, hogy legyek a barátnője, tehát még nem vagyok az. Csak csókolóztunk. Ez egy remek lehetőség, amivel szekálhatom majd.

- Igazad lehet. –tértem vissza a való világba.

- Még csak éjfél! Mit csináljunk?- kérdezte Tayler, aki a beszélgetés közben lelépett és négy bögre forralt borral tért vissza közénk.

- Mi is nézhetnénk valami karácsonyi valamit. – semmi kedvem nincs a karácsonyhoz, még mindig nem rajongok annyira érte, mint a szobában mindenki.

- Vagy nézhetnénk valami olyat, ami nem karácsonyi. – vetettem fel az ötletet, ami nem nyerte meg az emberek tetszését. Míg itt újra elkezdődött a vita, mit is nézzünk, a telefonom folyamatosan rezget a zsebembe. Három új üzenetem jött csak úgy a semmiből. Michael felkelt ezzel tisztában vagyok, mert a három lassacskán nőt, még meg se tudtam nézni máris hatot mutatott a telefonom. Nem sok hiányzott, hogy ki ne kapcsoljam, de inkább visszafogtam magam. Az üzenetek rövidségéből arra mertem következtetni, hogy egy kicsit álmos a gyerek és a helyesírásával is voltak problémák. Az üzenetek összefoglalva annyit tartalmaztak, hogy miért mentem el, miért nem keltettem fel és, hogy hiányzom neki. Nem igazán vagyok az a túl nyálasan romantikus fajta, ezért nem tudtam mit írjak neki vissza. Próbálkoztam a lehető legnormálisabban visszaírni. „Bocsi, de nem akartalak felkelteni majd holnap találkozunk” Első ránézésre nem túl szerelmes, de egynek megteszi. Hamar jött a válasz rá. „ Én foglak kelteni”. Erre már nem reagáltam, de kíváncsian várom, mit fog szólni, mikor Grace-t találja majd az ágyamban mellettem. Visszacsúsztattam a telefont a zsebembe és kíváncsian vártam milyen filmet indítottak el. Bele-bele szürcsöltem a forralt boromba, míg gondolkoztam. Egy viszonylag karácsonyinak mondható filmet választottak, amit nagyon szeretek az első Harry Potter-t. Ami durván egy jó két órás film, felálltam és kihoztam a takarómat, mert kezdett fázni a lábam. Igen a többiek lusták voltak ugyan ezt megtenni, ezért az én kis takarómat rabolták el, nem lett sokkal jobb, de mivel én voltam középen boldogan jelenthetem ki, hogy én voltam a leginkább betakarva. Elég jól bírtam és szokásomhoz híven, pont a legvégén aludtam el, az a jelenet még megvolt mikor sakkoztak, de utána semmi.

Édes férfi parfüm illatra keltem fel és, hogy valaki puszilgat. Kinyitottam a szemem és egy piros hajú srác feküdt mellettem a földön. A többiek valószínűleg bementek a szobákba, engem pedig kint hagytak, na szép.

- Remélem Grace-t is így keltetted fel. – mosolyogtam rá kicsit még kábán.

- Nem az egy kicsit extrémebb volt, amiért hozzám vágott valami kemény dolgot. Legközelebb szólhatnál, hogy nem te vagy az ágyadban. – felültem, miközben elmesélte hogyan is kelltette fel Grace-t.

- Ha engem keltettél volna így lehet,hogy rosszabbul jártál volna.

- Akkor lehet még jobban jártam, mit fogsz ma csinálni?

- Fogalmam nincs, kipaterolom Grace-t a szobámból és valószínűleg megpróbálom átaludni a karácsonyt. – magyarázom neki, miközben a konyha felé haladok.

- Hogy lehet átaludni a karácsonyt? – nézett rám furán.

- Hidd, el én nagyon jó vagyok benne, meg is mutatom mihelyst ittam egy kávét. – felült a konyhapultra és onnan leste mit csinálok, mintha sose látta volna még, hogyan csinálnak kávét.

- És mi van, ha nem hagylak aludni?

- Akkor fejbe csaplak, mert mit akartál csinálni? – nem éreztem túl nagy különbséget most, hogy együtt vagyunk, Pontosan ugyanúgy viselkedünk egymással, ahogyan egy hónappal ezelőtt.

- Hát a család ma repül vissza, kikísérjük őket utána pedig fogalmam nincs még, de biztos nem fogunk aludni.

- Tedd ezt. – nyomtam a kezébe a bögrét és felültem mellé a pultra.

- Most jut eszembe lesz egy karácsonyi buli szerűség nem is tudom kinél, elmehetnénk oda.

- Engem nem vonz az ilyen dolog, de te menjél nyugodtan. – felhajtotta a bögre tartalmát, leugrott a pultról és a lábamnak támaszkodott.

- Ne legyél, már ilyen passzív, végre együtt vagyunk. Élvezzünk ki minden percet és bulizz velem. Elmehetünk bárhova ahova akarsz, miénk az egész nap.

- Igazából nem vagyunk együtt. – vetettem fel neki.

- De.. Együtt vagyunk! – nézett rám komolyan.

- Ha szakszerűek akarunk lenni, akkor nem, mert meg se kérdezted akarok-e lenni a barátnőd és nem is randiztunk. – megittam az utolsó korty kávémat, és én is leszálltam a pultról.

- Azt hittem téged nem vonzanak az ilyen dolgok. – húzta fel a szemöldökét.

- De lányból vagyok.

- Fel sem tűnt. – hasba vágtam ezért a kijelentéséért. Megindult az ajtó felé majd el is tűnt. Nem is mondott semmit csak lelépett. Pillanatok múlva megcsörrent a telefonom.

- Hova mentél? – vettem fel.

- Öltözz fel valami szépbe és kényelmesbe.

- Mert? Aludni jó a pizsamám is.

- Elviszlek az első randinkra. – nem is tudtam mit mondani, mert rám csapta a telefont. Kinéztem az ablakon ő pedig épp elfele szaladt isten tudja, mire készül. Végig néztem magamon, még mindig a tegnapi szerelés volt rajtam. Ha ki akarom tenni a lábamat, le kell zuhanyoznom, ezért egyből a fürdő- szobát céloztam meg, végig azon gondolkozva merre fogunk menni. Próbáltam az ő fejével gondolkodni, de ez egy igen nehéz feladatnak bizonyult.

Gyorsan lezuhanyoztam, nem tudtam mennyi időm van, hajat nem is mostam pedig ráfért volna egy mosás. Berontottam a szobámba, Grace az ágyon feküdt keresztbe fején a kispárnám. Próbáltam halk lenni és nem felkelteni. Csak felkaptam a farmeremet és már ki is jöttem. A karácsonyi ajándékomat vettem fel. Nagyon szeretem a kapucnis pulóvereket, nagyon kényelmesek. Nem telt el egy fél óra mire teljesen elkészültem. Még tíz percet vártam rá mire sikeresen megérkezett kezében egy csokor kék rózsával.

- Mi van nem volt vörös rózsa?

- Nem akartam lehetőséget adni neked egy újabb poénra a hajszínem miatt. – kacagott és a kezembe nyomta a virágcsokrot.

- Pedig biztos ki találtam volna valami nagyon jót. – megcsókoltam, majd elindultam keresni egy vázát. Igazából még ebben a házban sosem láttam vázát, és nem is találtam most sem ezért teli engedtem a konyha csapot vízzel és abba állítottam bele a rózsát.

- Készen állsz életed legjobb első randijára?

- Kétlem, hogy túl tudsz tenni az első randimon. – felvettem a kabátomat és neki vágtunk a nagyvilágnak, közben elmeséltem neki az legeslegelső randimat. Még kilencedikes voltam mikor az egyik évfolyamtársam elhívott randira. Nagyon izgatott voltam és fogalmam sem volt, hogy kell viselkednem. Nagyon izgultam, mert akkor még ennyire se voltak barátaim Steen-t még nem ismertem és a volt osztályom minden egyes tagját utáltam. Eljött elém a házunkhoz, én próbáltam a lehető legcsinosabb lenni az összes dolgot, ami szebbé tehet, felvettem, tényleg nagyon vicces volt. Elmentünk csónakázni egy közeli tóhoz. Én akkor viseltem életemben utoljára szoknyát. Beültünk a hajóba és beevezett a tó közepére, minden teljesen normálisan ment, beszélgettünk és nevetgéltünk, majd meg akart csókolni. Nagyon féltem nem tudtam mit tegyek. Tényleg nagyon ideges voltam, és mindenem remegett. A többi dolog már pillanatok alatt történtek jobbra dűltem, jobban, mint kelletett volna. Bele estem a vízbe. Nagyon ciki volt, a srác pedig kiröhögött. Kimásztam a vízből és csurom vizesen egyedül sétáltam haza, mindenki hülyének nézett, és másnapra az egész iskola tudta, ami igazából nem rontott az imadzsemen, mert nem is volt olyanom.

- Ne nevessél már! – löktem meg. Fogalmam nem volt merre megyünk csak sétáltam mellette és meséltem a történetet.

- Megnéztelek volna olyan idősen, és csupa vizesen is. Volt alga a fejeden?

- Nem szeretnék róla beszélni jó? Amúgy hova megyünk? – érdeklődtem kíváncsian. Az órájára pillantott majd rám nézett.

- Nem szeretnék róla beszélni. – átölelt azokkal a hatalmas kezeivel. Hosszú utat tettünk meg mire megérkeztünk az állítólagos célunkhoz. Egy hatalmas szürke épület előtt álltunk meg, körülötte nem voltak bérházak se üzletek. Körbenéztem és még emberek se mászkáltak az utcán, akkor kapcsoltam, hogy karácsony első napja van. De akkor mi lesz nyitva?

- Remélem, nem akarsz megölni? Steen tudja, hogy veled jöttem el. – komolyan fogalmam nem volt, milyen randi helyszín lehet egy elhagyatottnak látszott ház.

- Túl híres vagyok hozzá, hogy lecsukjanak. – kacsintott rám. Elindultunk az ajtó felé, érdekes érzések kavarogtak a gyomromba. Belépve még mindig az elhagyatott ház érzetét keltette. A falakról a fehér festék már kopott lefele és helyenként egy-egy csokis papír vagy újságpapír hevert összegyűrve. Szorosan Michael-hez bújtam és vártam, hogy valaki előugrik egy baltával a kezében.

- Egyáltalán,honnan ismersz ilyen helyeket? – vetettem fel.

- Itt szoktam megölni a barátnő jelöltjeimet. Sajnálom drágám, te lettél a következő áldozatom.

- Simán legyőzlek egy verekedésbe, úgyhogy neked kellene félned. – húztam ki magam, de még mindig nem engedtem el őt, kellett az a biztonság, amit ő nyújtott nekem.

- Két fejjel magasabb vagyok, és izmosabb is nálad. Nem kérdéses, hogy én győznék. – beszélgetés közben megérkeztünk egy ajtóhoz. Mint egy igazi úriember nyitotta ki előttem az ajtót. Beléptem a szobába, nem voltak ablakok, amik beengedték volna a téli nap sugarait. Így az egész szoba sötétségben úszott. Becsukódott mögöttem az ajtó és már végképp semmit sem láttam. Hátra fordultam és próbáltam megkeresni Michael-t, de nem találtam csak a falat. Már az ajtót sem találtam. Michael nevét kezdtem suttogni.

- Michael, ha megijesztesz, leütlek az első dologgal, ami a kezem ügyébe akad. – egy ideig nem kaptam választ. Ott álltam a nagy sötétségben , és vártam mi sül ki ebből.

- Próbálj egy kicsit ellazulni. Nem kell mindig rosszra gondolni, ha rólam van szó. – a hangja a terem másik végéből jött. Megpróbáltam a fal mentén oda jutni, de valami nagy szerkezet az utamat állta. Kezdtem magam egy horror filmben érezni magam.

- Michael én nagyon romantikus tudok lenni, de kezdek félni. – kimondtam és hirtelen nagy fényözön támadta meg a szemem. Olyan volt, mint a fogorvosnál a vakító lámpák. A kezemet a szemem elé tettem, nem álltam készen ennyi fényre hirtelen. Lassan kezdte megszokni a szemem a világosságot. Az első biztos dolog, amit ki tudtam venni az Michael rikító haja volt. Utána már szinte mindent láttam, és a lélegzetem is elállt. Egy parkban voltunk, ahol két-háromcentis hó fedett mindent. Minden teljesen élethű volt a fák a bokrok és minden más, ami egy parkban szokott lenni, még egy kis patak is volt ott, ami átszelte a parkot.

- Egy forgatási helyszín. – jelentettem ki és a szám elé kaptam a kezem. A látvány leírhatatlan volt. Közben Michael elindult felém.

- Na, megfelel első randinak? – még mindig sokk alatt voltam, elindultam felé és a nyakába ugrottam.

- Igen! – azt hittem felborulunk, de nem sikerült. Megcsókoltam, hogy igazán romantikus legyek.

- Én pedig elég romantikus voltam? – kérdeztem tőle, még mindig a nyakában voltam. Nem is szándékoztam leszállni innen, olyan jó érzés volt itt tudni mellettem, ilyen közel.

- Mind ketten kitettünk magunkért úgy hiszem. – elég bizonytalanul, de elindult az egyik pad felé. Nem hiszem, hogy túl könnyű vagyok, de ebben a helyzetben egy kicsit sem zavart. Nagy nehezen sikerült úgy leülnie, hogy én még mindig az ölébe voltam.

- És most mit fogunk csinálni? – kíváncsiskodtam. Hátra fordult és felmutatott az emelvényre ,ahol minden féle technikai ketyerék voltak. Néztem, mit ismerek fel és megláttam egy projektort világítani.

- Filmezés a parkban, ahol hó van és mégis meleg. Csodás dolgokra vagyok képes. – büszkélkedett. Nem tudtam betelni vele, és az édes ajkaival, legszívesebben egész nap csak csókoltam volna.

- Már csak valami kaja hiányzik. – kötekedtem, mert végül is ez vagyok én. Az a csaj, aki mindenbe beleköt. Nem telt el egy fél perc és kinyílt az ajtó, amin az előbb mi jöttünk be. Ash lépett be rajta egy kosárral.

- Haver nem vagyok futárszolgálat legközelebb, ha ilyen ötleteid vannak, szervezd meg magadnak. Amúgy, szia Elisa. – akaratlanul is elnevettem magam és Michael vállára tettem a fejem. Elég kényelmetlen lehetett neki ide jönni, csak, hogy mi együnk. Az sincs kizárva, hogy Michael keltette fel, mert még nagyon álmos feje volt.

- Szia. – köszöntem neki, de a fejemet még mindig nem emeltem fel a válláról. Nem akartam a szemébe nézni.

- Jövök neked eggyel.

- Nem eggyel vagy öttel minimum. Amúgy a család repülője ötkor indul, ha nem megterhelő feladat és ráértek eljöhetnétek elköszönni tőlük. – basszus, tényleg arról meg is feledkeztem, hogy neki még ki kell kísérnie őket. De még van négy és fél óránk, abba simán belefér egy hosszú film is.

- Ott leszünk. – jelentette ki Michael. Ashton letette a kosarat mellém, majd lelépett.

- Ez cikki volt. – emeltem fel a fejem és néztem a szemébe.

- Miért lett volna az?

- Mert.. Nem tudom csak az volt.

- Tudnád én hányszor segítettem ki őt.. – elképzeltem a jeleneteket.

- Mindig ide hozzátok a csajaitokat?

- Nem! Te vagy az egyetlen, és valószínűleg az utolsó, mert aki ide beengedett egy kicsit csípős kedvében volt. De teljes mértékben megérte a kockázatott. – a hajamba túrt és magához húzott. Egyik kezével a hajammal játszott, a másikkal pedig a derekamat simogatta. Olyan érzésem volt, mint amikor valami nagyon finomat eszünk és nem tudunk betelni vele. Pontosan ugyan így éreztem ,nem tudtam betelni vele, én is bele túrtam a piros hajába és élveztem a pillantott. A csók közben a keze egyre fentebb csúszott. Már a pólóm alatt volt a jéghideg keze, amitől kirázott a hideg, de nem zavart. Mikor már a keze elérte a melltartóm csatját éreztem, hogy abba kell hagyni. Fájó szívvel vettem el az ajkaimat az övéről.

- Filmezni jöttünk, nem?

- De! – lemásztam róla, hogy fel tudjon állni és el tudja indítani a filmet. Addig én bele kukkantottam a kosárba. Minden féle jó dolgok voltak benne, amik valószínűleg a tegnapi vacsorából maradtak ki. Az ételek láttára megéheztem. Michael még fenn piszkálta a technikát, én pedig neki álltam enni. Sunyiban ettem a finom rántott húst hozzá rizskása volt a dobozban és kukoricasaláta. Életmentő volt ez a falatnyi mennyország.

- Héé ne edd meg a kaját nélkülem! – kiabált le az emelvényről.

- Nem tudom, miről beszélsz. Mikor indítod már a filmet? – tereltem el a témát, és bekaptam az utolsó falatot is, ami a dobozban volt.

- Segíthetnél. – dünnyögve, de felálltam, és felmásztam a létraszerű lépcsőn. Arrébb nyomtam és megnéztem a laptopot.

- Ohh, te zseni gyerek. Nem dugtad össze a gépet a projektorral így nehezen lesz kapcsolat köztük.

- Tudtam, hogy össze kell tenni, csak kíváncsi voltam te észre veszed-e. – ölelt át.

- Jah, gondolom. – toltam el magamtól. Sikeresen összetettem minden vezetéket és el is indítottam a filmet, ami igazából mese. Az öt legenda. Hallottam már róla, de sose vonzott annyira, hogy meg is nézzem. Lemásztunk és visszaültünk a padra. Olyan volt, mintha moziba lennénk.

- Megetted az összes húst? – zavarta meg a koncentrációmat.

- Lehetséges, de csak a rántottat a sült húsból nem ettem. – magyaráztam neki, miközben még mindig a mesét néztem. Nagyon megfogott. Úgy néztem végig az egészet, hogy nem is figyeltem Michael-re.

Mikor vége lett a filmnek oda fordultam hozzá, de még mindig evett.  

- Nem fogsz kiférni az ajtón. – nevettem el magam.

- Kiütjük a falat. – mondta teli szájjal, nagyon gusztusos volt. Látszott a félig megrágott rakott tészta a szájában. Az órára pillantottam, ami már majdnem négy órát mutatott. Michael felé fordítottam a telefont.

- De még nem is ettük meg a sütit. Ash anyukája csinálja a világ legfinomabb sütijeit.

- Még fér beléd bármi is?

- Még rengeteg minden fér belém, a gyomrom egy fekete lyuk. – kikaparta a dobozban maradt tésztát és nyúlt volna a sütikért, de rácsaptam a kezére.

- Ha azt el kezded enni, el fogunk késni. – bevágta a dúrcát ,de abba hagyta az evést. Össze- pakoltam amíg ő kikapcsolta a gépet. Nem tudom, miért telt olyan gyorsan az idő. Még az előbb volt dél aztán máris négy óra. Gyorsra fogtuk a tempót, próbáltunk rendet hagyni magunk után. Lekapcsoltuk a világítást és már el is mentünk.

- Nagyon jó nap volt, köszönöm.

- Még nincs vége. Este bulizni megyünk. – nem szeretem a bulikat. Hangulatom sincs hozzá, de olyan vidámnak látszik, nem akarom elrontani a kedvét.

- Mikor? – próbáltam, úgy tenni mintha érdekelne is.

- Nyolcra kell ott lennünk.

- Akkor én most haza megyek és értem fordultok, az úgy jó?

- Nem, most eljössz velem a reptérre.

- Nem sok kedvem van, inkább átöltöznék és pihennék egy kicsit. – nem hatotta meg a dolog. El volt döntve, elkísérem a reptérre. A családok magánrepülővel mentek vissza Ausztráliába. Próbáltam háttérbe maradni, de nem nagyon sikerült. Mindenki oda jött hozzám is, mintha ismernének, kellemes ünnepeket kívántak és meg is pusziltak. Lisa a fülembe súgta, hogy vigyázzak a bátyjára. Mindenki felszállt a gépre és a létszám lecsökkent öt főre. A repülőtértől már kocsival mentünk tovább. Sikerült rábeszélnem Michael-t, hogy tegyenek ki a szállodánál, mert ha olyan helyre megyünk ahol sok ember lesz, akkor át kell öltöznöm. Megbeszéltük, hogy fél nyolcra legyek ott náluk teljes harci öltözetben.