XI. Rész

Köszönöm a féliratkozókat és a kommikat is. Sietek a következő résszel, remélem a z is tetszeni fog.. 

Jó olvasást!

Az ágyban fekve vártam, hogy végre elaludjak. Folyton csak Calum járt az eszemben. Nagyon ideges volt én pedig nem tettem semmit, Michael sem keresett, ami jó volt, de tudni akartam mit mondott nekik Luke. Kétszer is megfogtam a telefonom azzal a szándékkal, hogy felhívom, de az összes bátorságomat összeszedve sem sikerült megtennem. Nem tudok aludni, de semmit sem akarok csinálni. Síri csend volt a szobámban, csak a fali óra kattogását hallottam. Felültem és körbenéztem a szobámban. Mindenhol papír fecni és egy-egy ruhadarab volt. Elgondolkoztam, hogy összébb pakolok, de inkább hanyat vágtam megint magam az ágyba. Én ,aki mindig el tudok aludni, nem tud aludni elég ironikus. Fél óráig még forgolódtam, de semmi, próbálkoztam zene hallgatással ,de ez sem segített. Kimentem egy kis tejért hátha az álomba ringat, de ez is hiába, csak feküdtem a plafont bámulva és próbáltam semmire sem gondolni. A nap kezdett felkelni ezért behúztam a függönyt és egy kis idő múlva a telefonom hangjára lettem figyelmes. Az ébresztő! Mennem kell az órámra. Nem aludtam egy percet sem. Álmos voltam, de nem tudnék most sem elaludni. Nagy nehezen sikerült felöltöznöm, egy fekete kötött pulóvert vettem fel és egy egyszerű farmert. Céltudatosan céloztam meg az ajtót nem foglalkozva a többiekkel, de nem is voltam benne biztos, hogy ott volt-e valaki.
Ritka alkalmak egyike mikor nem kések el vagy nem épp egy perccel hamarabb érek be a tanár előtt. Ha az órám jól jár, még van minimum öt percem a tanár érkezéséig. Akkora lendülettel vágtam magam a kanapéra, hogy megfájdult a hátam. Éreztem, hogy nem bírok ébren maradni, és elsötétült előttem a világ.
- Kisasszony próbáljon meg otthon aludni! – csapta be az ajtót a tanár. Mint aki halálos lövést kapott riadtam fel, a fejem színe eleinte a faléra majd egy rák színére hasonlított.
- Elnézést kérek! – habogtam, de nem nagyon érdekelte. Letette a táskáját, kivett belőle egy kottát és a kezembe nyomta.
- Azt mondták, olyat énekeljünk, amit a fiatalok mostanság hallgatnak. – látszott, hogy nem tetszett neki az ötlet. Megnéztem milyen dalt kell ma énekelnem. Ismerem és szeretem. Selena Gomez-től a Hearts what it wans. Megdörzsöltem a szemem, hogy normálisan lásam a betűket.
- Még ma kezdje már el, ha lehet. – csapott az asztalra. Nincs túl jó kedve, nem mertem meg se szólalni. Behangoltam és elkezdtem a dalt.

The bed’s getting cold and you’re not here

The future that we hold is so uncear

But I’m not alive until you call

And I’ll bet the odds against it all

Save your advice ’cause I don’t hear

You mightt be right but I don’t care

There’s a milion reasons why I should give you up

But the heart wants what it wants.

Minden voltam csak tiszta nem. De nem strapálta magát, hogy rám szóljon, csak ült és mutogatta a hatalmas ujjaival, hogy újra, újra. Egy ilyen órán ,ami pontosabban két óra hossza meg tanulok egy egész dalt. Mindig más dalokat hoz más hangnemekben. Volt már nagyon magas, ami nem az én világom ,de megpróbáltam nem hamisan énekelni, de hozott már be régi rockot is, ami nagyon vicces volt. Nem egyszer kétszer csuklott le a fejem. Állni sem bírtam, de már a vége fele kezdtem megtanulni, hogy kell énekelve aludni. Érdekes volt, az óra eleje óta egyszer sem emelte fel a hangját, pontosabban alig beszélt.
- Csütörtökön találkozunk. Hozzon el egy saját szerzeményét. – összepakolt, és már el is tűnt a szobából. Öt perc múlva újra itt lesz, mert Grace-nek lesz órája, akit hetek óta nem is láttam. Mióta Eric vagy ki a barátja még a szállodában sem találkoztunk. Különösnek tartottam, mert azt hittem igazán jó barátnők lettünk, de változnak az emberek. Mikor ide jöttem nem gondoltam volna, hogy Tayler-rel fogok egy háztartásban élni, és mégis. Most pedig már nem is tudnám elképzelni az életemet nélküle.
Kifele sietve megpillantottam Grace-t, elsiettem mellette valószínűleg észre sem vett. Megfordultam és utána szóltam. Beszélni akartam vele, ha mást nem is megkérdezni, hogy van. Nem reagált. Még egyszer szóltam neki mikor oda értem mellé láttam, hogy napszemüveg van rajta. Tél van az emberek nem szoktak napszemüveget hordani.
- Mi történt? – kérdeztem. Levettem a szemüvegét és egy igen csúnya monokli virított a bal szeme körül. Egyből arra gondoltam, hogy Eric csinálta ezt vele. Fáradságom helyét lassacskán átvette a düh.
- Semmi. – próbálta lerendezni ennyivel az egészet.
- Eric volt az? Megverem azt a kis szemétládát. – hülyén hangzott, hogy egy két fejjel alacsonyabb lány megver egy izomkolosszust, de erős tudok lenni, ha kell.
- Nem ő volt.
- Akkor mondjad már?
- Hosszú sztori, de nekem most mennem kell, mert ha elkések, akkor engem felakaszt a tanár, várj meg, kettő előtt végzek. – amúgy is itt akartam maradni, mert mostanság elhanyagoltam a zenét és a zongoraórámra is gyakorolni kell.
- Fenn megvárlak a gyakorló teremben. – szóltam utána. Épp akkor csukta be az ajtót, remélem hallotta mit mondtam. Nyugodtan sétáltam az épületben, mert okosan utána néztem merre vannak és épp, valahol Európa közepén lesz koncertjük egész héten. Felérve a negyedikre levegő után kapkodtam, végig az járt az eszembe, ha nem Eric tette ezt vele, akkor vajon ki? Lehet, hogy bele keveredett valamibe? Kopogás nélkül nyitottam be a terembe, szerencsémre nem volt bent senki. Ahogy múlt a dühöm az álmosság újra megtámadott. Ledobtam a holmimat és elmentem a folyosó végén lévő automatához. Ez a kávé se nem erős se nem mondható kávénak, de most megteszi, hátha segít valamit, ha megiszok vagy hat pohárral. Igazából semmi mást nem éreztem, amit eddig ne éreztem volna. Alig bírtam nyitva tartani a szemem, de próbáltam félre tenni ezt a dolgot, és arra koncentrálni, ami miatt ide jöttem. A zongorázás egy igen bonyolult dolog. Első problémám, hogy nincsenek húrjai én pedig életemben nem játszottam máson csak a gitáromon. A kotta ugyan az, mégis teljesen már, mikor megszokom, hogy billentyűket kell ütnöm akkor, mintha elfelejtenék kottát olvasni. Mondhatnám, hogy egyre jobb vagyok, de ez nem igaz. Egy mondókát sikerül eljátszanom egyedül, de a dalaimat még nem, és ha így haladok akkor nem is fogom tudni. „Ne gondolkozz, csak játssz” hallottam a saját gondolataimat. Megpróbáltam semmire sem gondolni csak a kottát néztem és elkezdtem játszani. Na, itt adtam fel az egészet az ujjaim összeakadtak. Inkább átültem egy másik székre és maradtam az én igazi hangszeremnél, a gitárnál, amin tudok is játszani. Az idő érzékemet teljesen összezavarta az alváshiány, ami amúgy sem egy jól működő gépezet. Vagy nem kopogott vagy a gitár miatt nem hallottam, de mikor felnéztem ott állt mellettem Grace a napszemüvegében.
- Egyre jobb vagy. – állapította meg, és leült velem szemben.
- Mert eddig rossz voltam? – emeltem fel a szemöldököm.
- Nem azt mondtam, hanem jobb vagy, mint eddig, ez bók, te hülye – zavart, hogy szemüveg volt rajta, de az sem zavart volna kevésbé, ha meglátom a lila foltot a szeme körül.
- Mesélj mi történt veled, de mindent mesélj el mióta nem találkoztunk, ami egy jó ideje volt.
- Azt tudod, hogy össze jöttem Eric-cel ,simán ment minden ahogy eddig is. Hittem benne, hogy ez egy jól működő kapcsolat tudtam, hogy itt én vagyok az alárendelt és ez nem így szokott lenni. Szeretem a kezemben tartani a dolgokat, de most egyáltalán nem volt nálam a kormány. Egy darabig zavart majd meg is feledkeztem róla, teljesen beleszerettem a srácba. Aztán jött a pofára esés. – láttam, hogy nem szívesen beszélt nekem erről. Nem egy olyan stílusú lány ,aki bármit elmond bárkinek. Ahogy megismertem ő inkább olyan, hogy hamar ismerkedik mivel nagyon kedves, de ha valaki a bizalmába akar férkőzni ahhoz rengeteg idő kell, sokkal több ,mint amióta én ismerem.
- Kiderült, hogy ő egy kicsit sem szeret engem és, hogy nem én vagyok az egyetlen csaja. Itt lett igazán vicces a dolog, én csak hagytam a francba, és próbáltam nem foglalkozni vele, de a másik csaj nem hagyta annyiban, megkeresett egy délután és megfenyegetett, hogy szálljak le a pasijáról. Én közöltem vele, hogy megtarthatja, mert egy igazi segfej, de mintha megőrült volna a szó hallatán ,a semmiből fogta, és nekem ugrott. Nem vagyok gyenge, de egy féltékeny picsával az erőm nem sokat ér. Amennyire tudtam védtem magam, de a szemem nem úszta meg jól, sőt még a lábamon is van egy hatalmas lábnyom, melyik hülye verekszik magas sarkúba? – úgy látszott a végén már ő is viccesnek tartotta a dolgot. Én kevésbé ,sok örült szaladgál a világban és nem szívesen találkoznék eggyel sem, de még egy olyannal, mint én se. Belegondolva, hogy mi lenne, ha még egy lenne belőlem végig futott a hátamon a hideg.
- De már jól vagy? . próbáltam a lényegre koncentrálni.
- Persze, nem nagy kárt tudott bennem tenni egy negyvenöt kilós csaj, jobban fájt a szívem. – nem tudtam mit mondani, nekem is törték már össze a szívem, ennél nincs rosszabb dolog. Kezdett a csend eluralkodni a teremben.
- Képzeld a legjobb barátom ide költözött. – felcsillant a szeme, látta más képekről és úgy látszik már nem is fáj annyira szíve.
- Hogy-hogy? – a hangja már sokkal lágyabb volt.
- Beteg lettem és vállalta, hogy itt marad, hogy ne nekem kelljen haza mennem, de van barátnője. – kellőképpen kiemeltem a mondatom végét ,amit ő is észre vett.
- Ami Los Angelesben történik, az itt is marad. Mi bajod volt, most sem nézel ki valami jól.
- De nem fog semmi Los Angelesben kettőtök között történni hidd el nekem, nem lényeges mesélj te valamit.
- Te tudod mit, elmehetnénk kajálni, rég nem beszéltünk, sok mesélni valóm van. – összepakoltam a holmimat és elindultunk egy kifőzdébe. Nem voltam nagyon éhes, de őt nem zavarta. Kimentem megmosni az arcom és mire vissza értem egy hatalmas gyros tál várt rám az asztalon. Első számú szabályom ételt sosem hagyok kárba menni ,ezért erőt vettem magamon és amennyit csak bírtam megettem. Közben hallgattam nagyon részletesen mi történt vele ez alatt a pár hónap alatt. Az biztos, hogy a csaj nagyon sokat tud beszélni az nem is kifejezés, rengeteget ,de nem zavart, kellett nekem, hogy beszéljenek nekem ,és ahogy láttam neki is jót tett, hogy kiadhatja magából ezeket a dolgokat.

Érdekes dolgokat tudtam meg róla ,amit eddig még nem is tudtam. A szülei elváltak, van még három testvére, ebből kettő fiú és a legfiatalabb négy éves lány. Ő az apukájával maradt, de a többiek az anyjuknál vannak. A válás szinte zökkenőmentes volt, az apja félre lépett ez volt az oka a válásnak, és szerintem ez az oka annak, hogy Grace folyton váltja a barátait, mert mielőtt bele szeretne valakibe ott hagyja ,ne tudja azt tenni vele ,amit az apja az anyukájával. Ezért nem is értettem miért maradt vele, de jobbnak tartottam nem megkérdezni. Ő művészeti iskolát végzet, de nem a zene volt a fő szaka, hanem a színészet. Ezek az apró információk segítenek megértenem miért olyan az ember amilyen.
Ő sokkal hamarabb befejezte a kajáját úgyhogy míg én a sajátommal szenvedtem ,rendelt magának fagylaltot. A szívembe mart az emlékek hada, de minden erőmmel azon voltam, hogy elfelejtsem őket.
Erősnek kell lennem, az emlékek elfelejtése érdekében elkezdtem tömni magamba a maradék ételt a tányérról. Nem gondolná az ember, de sikerült, bár irtózatos hasfájásom lett, de elmúlt a másik fájdalom. Órákig nem bírtam enni, még egy jó darabig voltunk ott és beszélgettünk, vagyis ő beszélt én pedig figyelmesen hallgattam, majd olyan hat óra fele mondtam, hogy lassan menni kéne. Nagyon ,de nagyon fáradt voltam. A menésem olyan volt, mint egy részegé, sokat szoktam aludni most pedig egy percet sem aludtam, ez így nincs jól. Haza fele tartva elgondolkoztam, már amennyire tudtam, hogy ezek alap dolgok ,amiket nem tudtam Grace-ről. Eddig fel sem tűnt mennyire nem is ismerjük egymást. Tayler-ről ezt mind tudom, már neki egész családja van és van egy bátyja. És én azt hittem nagyon jól ismerjük egymást.
A házba belépve nem a megszokott világosság várt, sötét volt. Tehát a fiúk nincsenek itthon. Kihasználva a csendet, végig vágtam magam a kanapén és hagytam magam átadni az álmoknak.
Ajtó csapódásra keltem fel, nem aludtam túl mélyen, de legalább aludtam. A fiúk egymást lökdösték és kiabáltak egymással.
- Hahó! Rajtatok kívül még van más is a lakásban, akit sikeresen felkeltetettek. – még nem keltem fel teljesen, nagyon nem szeretem, mikor felkeltenek, ezért egy kicsit csúnyábban szóltam oda, mint amennyire kellett volna. Fogtam a plédemet és bevonultam a szobámba. Befeküdtem az ágyba, nem figyelve az órát. Azt hittem sima ügy lesz visszaaludnom, hisz még fel sem keltem teljesen, csak alvóhelyet váltottam, de nem ment. Pontosan úgy, mint tegnap, hiába forgolódtam nem találtam olyan pózt amiben kényelmesen el tudtam volna aludni. Mindenhogy forgolódtam ,már a fejem a földön volt,de úgy sem sikerült aludni. Még egy jó ideig próbálkoztam, majd úgy döntöttem megpróbálok a kanapén aludni, ott az előbb is sikerült. Szerencsémre a fiúk már elhúzták a csíkot innen, ezért nyugodtan feküdtem végig a kanapén. Becsuktam a szemem és próbáltam valami semleges dologra gondolni. Nem jutott semmi érdekes az eszembe, ezért kipróbáltam a bárányok számolását.
Egy.. Kettő.. Három.. Négy.. Öt.. Negyvenöt.. Kilencvenkilenc..
Meddig szoktak elszámolni, míg ez beválik? Nekem miért nem sikerül? Az órára pillantva azt hittem rosszul leszek hajnali három! Az egyetlen dolog, ami megnyugtatott, hogy holnap azaz ma, szerda van, nem kell sehova se mennem. Elviseltem a tényt, hogy nem fogok aludni ezért bekapcsoltam a gépemet és elkezdtem nézegetni mi történik a nagyvilágban. Nem vagyok, nagy számítógép mániás, legtöbbször akad jobb dolgom is, mint a gép előtt ülni. Eddig azért használtam, mert Steen-nel így tudtam tartani a kapcsolatot, de most már elég érdekesen nézne ki, a szoba egyik végéből a másikba web kamerázni. Sok baleset, háború meg olyan dolgok, amihez nagyon fáradt vagyok. Életemben nem foglalkoztam ilyen dolgokkal mindig csak olyanokat olvastam ,miknek valami féle képen köze van a zenéhez. A kedvenc oldalam a musicnews.com-on . Miden érdekes dolog fenn van mai és régi zenékkel együtt, és nem utolsó sorban kották. Olyan emberek töltenek fel ide zenét ,akiket nem ismer a világ ,és nem is akarnak híressé válni a hangukkal, ezért inkább nem pazarolják el a tehetségüket és feltöltik a frissen megírt zenéjüket. Régebben én is tettem fel zenéket. Még pár óráig nézegettem szövegeket és egyéb dolgokat majd hírtelen elaludtam. Ez úgy kellett nekem, mint egy falat kenyér.
Már megint nem aludtam túl sokat. Mintha a szervezetem kínozna, csak annyit enged aludni, amennyit muszáj egy kicsit sem többet, de nem értem miért? A gépem még mindig az ölemben volt, nem kapcsolt ki csak a képernyővédő szappanbuborékok repültek összevissza rajta. Olyan két órát, ha aludhattam, nem túl sok, de jobb a semminél. Úgy terveztem ma nem csinálok semmit, ahhoz pedig nem sok energia kell.
- Jó reggelt! – jött ki a konyhából Steen ,kezében két bögrével.
- Neked is. Mi van a bögrébe?
- Csináltam neked kávét. Hogy-hogy itt aludtál? – a legkevésbé sem hiányzik nekem a kávé, az kéne még, hogy ne akarjak aludni.
- Nem tudok aludni. Sehol sem, kijöttem hátha itt jobb lesz. – a kezembe adta a bögrét, de utána el is vette, és letette a dohányzóasztalra.
- Akkor már értem azokat a fekete táskákat a szemed alatt. De mikor kijöttem akkor aludtál.
- Igen ,de olyan hat órakor aludhattam el. – meséltem neki.
- Miért nem tudsz aludni?
- Ha tudnám ,szerinted nem tennék ellene? – nem bírom reggel a fárasztó kérdéseket.
- Jogos. Mész ma valamerre?
- Nem, egész nap az ágyban fogok feküdni esetleg, nézek valami unalmasat hátha segít elaludnom. Te? – azt tudtam, hogy Tayler nem lesz itthon, mert neki ma lesz órája és, mintha magyarázott volna valami olyasmit is, hogy találkoznia kell Collins-al. Ha jól tudom egy jó ideje nem beszéltek már.
- Néztem pár álláshirdetést, amire el akarok menni azt hittem elkísérsz. – hogy én felöltözzek ,és egész nap utazgassak? Biztos, hogy nem.
- Nincs annyi energiám, ne haragudj. De miért keresnél állást? – igen lassú fáziskésésem van.
- Mert nem tudok mit csinálni, és amúgy is be kell, szálljak a kajába. – igaza volt, nem sok pénzt kapunk a stúdiótól, még szerencse, hogy a rezsit ők fizetik.
- Mikorra mész? – fel volt öltözve, fekete farmer és egy sötétkék mintás póló, kockás flanel inggel.
- Nem soká, azért hoztam neked a kávét. De akkor pihenj tovább. – felállt és kiment a konyhába.
- Oké, de hívj, ha van valami! –kiabáltam ki, letettem a gépem az ölemből és befordultam a fal felé.
Becsuktam a szemem, de nem volt meglepő dolog, hogy nem tudtam elaludni. A kávé illata is csábított, de minden erőmmel azon voltam, hogy ne igyam meg. Még vagy egy fél órát forgolodtam a kanapén mikor úgy döntöttem fölösleges ez az egész. Kivittem a kávét a konyhába és fájó szívvel bele öntöttem a csapba. Láttam, ahogy a lefolyóba eltűnik az a csodás ital.
Mit csináljak akkor ma? Tettem fel magamnak a kérdést. Elgondolkoztam, hogy milyen nap is van, és egy kisebb jegyzettet készítettem a fejembe. A mai nap egy nagy kérdőjel volt, holnap zongoraóra, pénteken pedig ének órám. A hétvégén úgyszint nem tudom mit csinálok. Hétfőn bemegyek gyakorolni, kedden órám lesz, és akkor jön haza Jordan, és meg akarom mutatni neki a dalokat, amiket írtam. És ahogy az ujjamon számolgattam a napokat jöttem rá, hogy pontosan két hét múlva lesz karácsony. Semmit sem vettem a lakótársaimnak, se senkinek. Azt sem tudom, kinek kellene venni. Grace, Steen, Tayler és szerintem ennyi embernek. Kezdet rám törni a pánik, sosem voltam jó az ajándékok kiválasztásában, annyira nem mondanám, hogy ismerem őket, legalábbis mindig hülyeséget veszek nekik. Elterveztem, hogy ha hazajön Tayler, kikérdezem, miket szeret és akkor hátha eszembe jut valami, első gondolatra valami zenei dolgot gondoltam azzal nagyon nem lőhetek mellé. Grace is nagy kihívásnak tűnik, de csak kitalálok valamit a hétvégéig. Érdekes dolog, hogy annak a legnehezebb ajándékot venni, akit a legjobban ismersz, egy icike-picike ötletem sincs ,mit vegyek Steen-nek. Miközben gondolkozom, bemegyek a fürdőszobába megmosni az arcomat. A tükörbe pillantva egy kicsit megtántorodtam, még csak két napja nem aludtam normálisan, de a szemem alatt olyan fekete karikák vannak, mintha hetek óta nem aludtam volna. Azért hozzá kell tennem, hogy rásegít az a dolog, hogy vörös vagyok, ami miatt nagyon világos a bőröm.
A konyha még mindig üres nagy akaraterő kellett, hogy lemenjek a boltba bevásárolni, de kitaláltam, hogy megpróbálok valamit sütni, ahhoz pedig muszáj valami hozzávaló például liszt meg tojás. Nem sokszor tettem be a lábamat a konyhába olyan céllal, hogy süssek, de nem lehet olyan nehéz dolog. Mielőtt elindultam ,kiírtam egy receptet, úgyhogy tudom, mit kell keresnem. A boltban sok ember mászkált céltudatosan, én pedig össze-vissza toltam magam előtt a kosarat tele sütéshez szükséges eszközökkel. Mindent vettem, ami megtetszett és vettem valamit majd vacsorára is, ami még odébb volt, de ha ilyen tempóval haladok nemsoká itt lesz. A pénztárcám fél tartalmát oda adtam a pénztárosnak, de nem jöttem el üres kézzel. Három nagy szatyorral léptem ki a boltból. Mire beértem a házba majd leszakadt a kezem. Ledobtam a szatyrokat és felvettem valami itthoni cuccot. Az órára pillantottam, ami pontosan fél egyet mutatott. A telefonom még nem csörgött, pedig egy jó ideje már, hogy elment Steen. Mindent kipakoltam a konyhapultra, aminek az volt a következménye, hogy semmit sem találtam meg. A gépről indítottam zenét és a receptet is onnan néztem. Próbáltam mindent pontosan úgy csinálni ,ahogy a recept leírta. A tehetségem már ott megállt, hogy válasszuk ketté a tojást. Az első három tojás sárgája belefolyt a fehérjébe, ami miatt a kukába kerültek. Miután valahogy sikerült ketté választani, az egész kezem ragadt a tojástól. Vége lett egy számnak és hallottam, hogy szól a telefonom. Nem volt időm kezet se mosni beszaladtam a szobámba és felkaptam a telefont az ágyról.
- Szia! – szóltam, bele én bamba lélek, elfelejtettem megnézni ki hív.
- Szia, mi történt veletek mostanság? Vártam, hogy te hívsz fel. – anya volt, az kicsit mintha csalódott lettem volna másra számítottam. Nem tudom, miért, de folyton azt híszem felhív, hogy beszéljünk vagy valami ,de nem.
- Nem sok minden, elfelejtettem. Kitakarítottuk a házat felvettünk két dalt és voltam az órámon. Most pedig sütni akarok valami csokis sütit.
- Te sütni? – csodálkozás hallatszott a hangjából.
- Igen, unatkoztam és rég ettem sütit. Megpróbálkozom vele, de eddig nem nagyon jött be a dolog. - elmeséltem, neki ez alatt a tizenöt perc alatt mekkora felfordulást csináltam. Megállapítottam, hogy nekünk nagyon jót tesz a távolság. Nem kötekedünk egymással és még kulturáltan is képesek vagyunk beszélgetni. Rendszeresen nevetett, mikor elmeséltem neki milyen ügyetlen is vagyok. Azt a kis részletet nem osztottam meg vele, hogy nem tudok aludni. Igazából nem tartottam nagydolognak és remélem, minél hamarabb megoldódik ez a problémám. Ő is mesélt, hogy a szomszéd öregasszony meghalt és, hogy a szokottnál sokkal több munkája van, amit el sem tudtam képzelni. Valószínűleg már haza se jár, ott alszik az irodájában, a fotelben. Elég hosszú ideig beszéltünk. Mikor letette a telefonom a számoló huszonnégy perc negyvenhét másodpercet mutatott. Szokásosan dobtam volna le az ágyra a telefonomat, ami a kezemen maradt. Vicces volt a tojás miatt a kezemhez ragadt a telefon, fájdalmas volt a levétele, mintha egy ragtapaszt téptem volna le. Becsaptam magam után az ajtót és visszamentem a konyhába. Én próbáltam a legjobbat kihozni ebből a valamiből ,de mire sikerült az első adagot betennem a sütőbe a padlón ültem. Mindenem tésztás volt, biztos nagyon vicces látvány lehettem. Nagyon kényelmesnek találtam a földet a gáztűzhely mellett, úgy döntöttem míg nem lesz kész a süti meg sem mozdulok, és úgy is tettem. Jól esett a semmittevés amúgy is úgy volt, hogy nem csinálok semmit. Mikor kivettem elég érdekes látványt nyújtott egyik nagyobb volt ,mint a másik és nem túl étvágygerjesztőek. Kivettem őket és betettem a következő adagot. Most már inkább a széket választottam és megkóstoltam a csodás süteményem. Pozitív csalódás volt, sokkal finomabb volt, mint ahogy képzeltem. Az utolsó harapás után hallottam, ahogy kinyílik az ajtó. A zene még mindig szólt. Nem hallottam ki jött, de ha jól sejtettem ,akkor Tayler, mert Steen még mindig nem hívott. Így lenne ötösöm a lottón.
- Itt meg mi történt? – kérdezte nevetve.
- Sütöttem sütit. – húztam ki magam, és a kezébe nyomtam egyet.
- Biztos vagy benne, hogy ehető ez a muffin? – nem tudtam megjegyezni a nevét ennek a vacaknak, ami nagyon idegesített.
- Nem olyan rossz,mint amilyennek kinéz. – mondtam neki. Beharapott és vártam a reakciót. Elmosolyodott és nem is köpte ki, azaz tényleg nem olyan rossz.
- Tényleg nem olyan rossz. És az arcodat is meg fogod sütni? – nem értettem a kérdését.
- Miért?
- Mert több tészta van rajta ,mint amennyi egy adag muffin. – megérintettem az arcom és igaza volt, biztos akkor kentem össze magam mikor kavargattam és viszketett az orrom. A kezem is olyan volt.
- Milyen volt a napod? – kérdeztem, miközben benyúltam a sütőbe ellenőrizni, hogy ne égjen meg a süti.
- Hosszú, azt hittem haza érek négyre, de beültünk egy kávézóba és ott ragadtam. – leült a pulthoz és elkezdte enni a sütiket. Nem tűnt túl vidámnak. Ahogy ránéztem eszembe jutott, hogy ki kell faggatnom, mit akar karácsonyra.
- Szívesen meghallgatlak, ha gondolod. Már csak ez az egy adagnak kell megsülnie utána bedobom a fagyasztott pizzát, amit vacsorára vettem és közbe elmesélsz mindent, vagy segíthetsz addig összepakolni. – de ahogy meghallotta a takarítás szót felpattant és elviharzott.
- Szólj, ha kész a kaja addig lezuhanyozok. – ennyit a segítségről. De nem is számítottam nagyon rá.
A legjobb dolog abban, hogy egész nap dolgoztam az az volt, hogy biztos voltam benne, hogy aludni fogok. A pakolás közben Steen is megjelent. Csak köszönt és közölte velem, hogy kajánál mindent elmesél és berohant a szobába.
- Lusta banda! – kiabáltam el magam. Meg se dicsért a sütim miatt. Befejezve az összepakolást sértődötten ültem fel a konyhapultra egy muffin-nal a kezembe. A pizza illatára mind a ketten kidugták az orrukat. Kivettem a tepsit és letettem eléjük az asztalra. Én egy falatot sem tudtam volna enni, annyi nyers tésztát benyaltam, hogy csodálkozom még fel nem robbantam. Ők ellenben pillanatok alatt tüntették el a pizzát.
- Hogy sikerült az interjú? – kezdtem el a beszélgetést.
- Voltam, négy helyen majd az ötödik helyen azt mondták, jól jön egy ilyen fiatal egyéniség. Sok papírt ki kellett töltenem azért nem jöttem haza csak most. Holnap már kezdhetek is. – alig tudott beszélni úgy sietett, nem tudom hova ez a sietség, inkább rá se kérdeztem. De abba biztos voltam, hogy nem megy sehova, mert az egy hete hordott pólóját vette fel és a haja is elég érdekesen állt.
- Hol fogsz dolgozni? – szólalt meg Tayler.
- A város túlsó végén egy jó fél óra busszal, de most ne haragudjatok, be kell mennem. – felpattant az asztaltól és beviharzott a szobába.
- Biztos a csajával beszél. – állapította meg Tayler. Erre nem is gondoltam, akkor már mindent értek.
- Te amúgy, hogy állsz a lemezeddel? – próbáltam minnél több információt kihúzni belőle akármiről ,ami egy picikét is segíthet nekem.
- Érdekesen. Több közös számunk is van Collins-sal, ami miatt most találkoztunk. Az album felén együtt énekelünk ,és arra már nincs időnk, hogy újat csináljunk. Most vagy maradunk annál a helyzetnél, hogy együtt adjuk ki, vagy külön-külön folytatjuk a másik felét. – figyelmesen hallgattam, amit mond, ha én lennék ebben a helyzetbe, valószínűleg már nem élnék.
- De ehhez kell Jordan bele egyezése is nem?
- De majd elvileg kedden jön vissza ,addig azt mondtam meggondolom. – tehát Collins nem akarja külön folytatni.
- Mit szeretnél? – elgondolkozott a dolgon, érdekes volt látni a kapcsolatukat ,nagyon szerethették egymást és most pedig szenvednek.
- Nem tudom. – éreztem, hogy nem szívesen beszél róla és ezt tiszteletben akartam tartani ,ezért inkább hanyagoltam a témát.
- Akkor mostanság te sem fogsz unatkozni, mit terveztél a hétvégére?
- Be akarok költözni a stúdióba és írni, ki kell adnom magamból adni a feszültséget és ahhoz pedig magány kell, ne vedd magadra. – tudtam miről beszél. Nekem se ártana, de per pillanat azt sem tudom, mit kellene csinálnom, azt csinálom, ami épp az eszembe jut. Szétszórtabb vagyok a kelleténél. Kérdezni akartam még tőle valamit, mikor megcsörrent a telefonja.
- Ezt fel kell vennem. – felállt és kiment. Már megint egyedül voltam, egy adag mosatlannal. Nem fogok felmosogatni ez biztos. Mindent begórtam a mosogatóba és otthagytam.
Elterveztem, hogy majd reggel mosakszom meg, mert már mozdulni sem bírtam ,aminek most az egyszer nagyon örültem. A ruháimat sem cseréltem le, csak végig feküdtem az ágyon és már aludtam is.
Nagyon kellet az alvás, de nem mondanám rendes hosszúnak. Olyan este kilenc körül feküdtem le és hajnali ötkor már fenn voltam, de az eddigiekhez képest ,haladás. Tanultam a hibáimból így meg sem próbáltam visszaaludni. Van négy órám a zongoraórámig. Úgy döntöttem befekszem egy kád meleg vízbe addig. Kellemes észrevétel volt számomra, hogy kisebb a szemem alatti fekete paca. Kinyitottam a csapot és teli nyomtam a kádat fenyőillatú habfürdővel. Ledobtam magamról a csokis tésztás ruháimat és beleültem a vízbe. Kezdtem úgy érezni visszatértem régi önmagamhoz, bár a szívem rettentően fájt, de ha nem veszek levegőt, akkor nem is fájt annyira.
Rá jöttem, ha teljesen ki fárasztom magam, akkor normálisan tudok aludni, ami nem is nehéz feladat. Ha felöltözök, akkor bemehetek gyakorolni az órám előtt ,és utána is gyakorolhatok. Próbáltam az eltervezésnek eleget tenni, de nagyon nehéz feladat volt kiszállni a kádból, túl kényelmes volt ahhoz.