XV. Rész

Sziasztok! Ezzel a résszel szeretnék mindenkinek sikerekben gazdag új esztendőt kívánni. Ez a rész egy kicsit rövidebb a szokottnál de technikai problémák adódtak (a gépem fel adta szolgáltatott). Jó olvasást! 

Felérve a lakása ajtójához azt hittem nem kapok levegőt. A hideg arra késztetett, hogy a lehető leggyorsabban érjek be a lakásba. Nem néztem körül csak ledobtam a holmijaimat a fogasra és berohantam a szobámba. Bár a matekom nem a legjobb nem kellett sokat gondolkodnom rajta, hogy egy bő másfél órát aludhatok úgy, hogy ne késsek el a buliról.

Két egész napja nem gyötör az álmatlanság, és most sem volt problémám az alvással, lecseréltem a nadrágomat egy szakadt bemelegítőre és a pólót is átvettem egy itthonira, majd befeküdtem az én puha ágyamba. Nem kellett sok idő és el is nyomott az álom.

Kipihenve ébredtem fel, kipihenve és egy kicsit kómásan. Felültem és elgondolkodtam valamin, rám tört a valamit elfelejtettem érzés, de az istenért se jutott eszembe mit felejtettem el.

- MICHAEL! - ugrottam ki az ágyból. Hogy lehetek ilyen szerencsétlen. A telefonom után kaptam, le volt véve a hangja ezért nem keltem fel a hívásokra. Nem egyszer, hanem hatszor hívott. Ezt nem úszom meg szárazon már három órája náluk kellene lennem. Kétlem, hogy màr bármi értelme lenne felöltöznöm és utánuk rohanni, ezt már lekéstem.

Szégyenkezve próbáltam elérni, de sem õ sem a többiek nem vették fel a telefont. Ez már így sikerült majd holnap bocsánatot kérek. Visszafeküdtem az ágyba mikor Tayler beviharzott a szobába.

- Az ajtó azért van, hogy kopogj. - jegyeztem meg kedvesen neki ezt az illemszokást. Mintha meg se hallotta volna ugrott fel az ágyamra.

- Segítened kell! – határozott hangjától zengett az egész szoba. Kíváncsian vártam mi az a nagydolog, amihez az én segítségem kell. - Miben kellene segítenem? - Jordan hívott.. - remélem nem a duett miatt, miért őt hívta volna?

- És? - kezdtem kellemetlenül érezni magam. - És megkért, hogy segítsek megszervezni egy bulit. - egy hatalmas kő esett le a vállamról.

- Ez szuper! Nekem ehhez mi közöm? Kétlem, hogy túlságosan nagy segítség lennék, még soha nem szerveztem ilyet. - az egyetlen dolog, amit egyedül szerveztem az a tizenhetedik születésnapja volt Steen-nek, ami nem volt nagydolog, mert csak négyen voltunk.

- Nem baj, egyedül nem fog sikerülni. Fel is léphetnél. - ez már egy fokkal jobban érdekel.

- Miben segíthetek? - ajánlottam fel magam.

- Kell egy hely ahol meg lehet csinálni, egy kajálda ami elkészíti az ételt, fellépők és meghívok sem ártanának. - ez nem tűnik kevés dolognak.

- Ezt mindet nekem kell csinálnom? - döbbenet és egy csepp kétségbeesés keveredett a hangomban. - Nem, csak a fellépőket és a kaját.

 - Jah, így mindjárt másabb csak a két legnehezebb dolgot kell nekem intéznem. Egyáltalán miért rád bízta ezt Jordan?

- ez fontos dolog és ott lesz az egész stúdió ezt nem szokták akárkire csak úgy rábízni.

- Nagyon jól összehaverkodtunk és úgy gondolja, képes vagyok megbirkózni a feladattal. - én ebben nem lennék annyira biztos. Ezt jobb, ha inkább magamba tartom.

- És mikorra is kell ez? - reménykedtem a lehető legtávolabbi időpontban.

- December 31. este hét. - meg kellett kapaszkodnom, pedig az ágyban ültem.

- Az szilveszter!

 - Nagyon jó meglátás. - le voltam sokkolva az egy, kettő, három, hat. Hat nap.

- Hat nap. - mondtam ki hangosan.

 - Köszönöm. Imádlak. - nyomott egy puszit az arcomra és a következő pillanatban már az ajtó túloldalán volt.

Rám sózta a feladatott és le is lépett, igazán jó fej. Most hat napig agyalhatok, rajta mit hogyan csináljak.

A telefonom közben külön életre kelt. Olyan szinten rezget, hogy letáncolta magát a szekrényről.

Michael nagyba posztolgatja a képeket a buliról. Nem idegesít a tudat, hogy nélkülem van, mert amúgy se akartam menni, de az egy kicsit zavar, hogy mellette három plasztik cica pózol. Féltékeny vagyok nagyon is. Tudom, hol vannak most, rögtön felöltözök, és oda megyek. Igen ez a legjobb, amit tehetek, de mit vegyek fel? Egyik ruhám se olyan, ami megfelelő egy ilyen helyre. Ide Grace kell. Felkaptam a kabátom és átviharzottam az egy emelettel lentebbi lakásba. Szerencsémre otthon volt, de nem a szerencsémre fel keltettem. Nem épp a legszebb szavakkal fogadott, de nem zavart el, mert én is pont ugyan ezt csináltam volna. Lényeg, hogy nem utált annyira, hogy ne adjon egy normális ruhát. Nehéz volt úgy ruhát találni, hogy jól álljon, de közbe rám jöjjön, és ne legyen szoknya az alja. Egy hosszított sötétzöld felsőt kaptam kölcsönbe és egy fekete koptatott latex-et. Nagyon dögös lettem. Egy kicsit elszállva magamtól fogtam egy taxit és indultam el a buli helyszínére.

A bejutás nehezebben ment, mint gondoltam, de sikerült bejutnom. A lélegzetem is elállt olyan emberek mellett mentem el, akik a példaképeim, de most csak Michael járt az eszembe és az a három picsa. Céltudatosan törtem át a tömegen miközben a helység egyre züllöttebb lett. A zene igencsak nem az én ízlésvilágom, sőt ez az egész hely nem az én világom. A falakon hatalmas kivetítők voltak ahol egy divat show-t mutattak és hozzá nem illő zene töltötte be a teret.

A szemem körbe-körbeugráltam mindenhol egy piros hajkócot keresve. Túl kicsi vagyok és nem fogadtam el a magas sarkút így a saját bakancsomba jöttem el, aminek vagy kettő centi sarka, ha van.

A neonfényben mindenkinek piros vagy épp zöld haja van. A helység közepén lehetek, keresnem kell egy magasabb pontot. Találtam is egy ennek a célnak megfelelő helyet, egy kicsit jobbra tőlem asztalok vannak ahol csinosan felöltözött nők táncoltak tisztes keretek között. Oda jutni egy kicsit nehezebb volt, mint gondoltam út közben valaki megfogta a fenekemet, amiről próbáltam nem tudomást venni.

Mikor észbe kaptam már az asztalon álltam. A mellettem lévő lány egy kicsit sokat ivott, megfogta a kezem és elkezdett rángatni, amit ő szerintem táncnak hívott. De megérte három asztallal arrébb kiszúrtam őt és a három barátját. Épp az italát hajtotta felfele. A gyorsabb megoldást választottam és az asztalokon ugráltam el a pultig.

Gondolkoztam, hogy jól szájba rúgom, és akkor észrevesz, de nem kellett semmit sem tennem csak az előtte lévő asztalra lépnem. Meglátta a bakancsomat és egyből ráismert. Egy kicsit félve emelte fel a fejét, majd elnevette magát.
- Nem is tudtam, hogy itt dolgozol. - leguggoltam és próbáltam ezt a megjegyzését elereszteni a fülem mellett. A következő pillanatban már mellette álltam.

- Oh, te mocskos.. - akkor esett le, hogy direkt posztolgatta a képeket. Becsapott. Öntelt mosollyal húzott oda magához.
- Azt hittem téged nem lehet becsapni. - azt a mosolyt soha nem fogom tudni eltüntetni a képéről. A többiek kíváncsian figyelték mi is folyik itt.
- Nem úgy volt, hogy végül nem jössz? - érdeklődött Ash. Michael hamar kapott a lehetőségen és elmesélte nekik részletesen, hogy is tervelte ki az egészet, hogy ide csaljon. Égett az arcom, hogy lehettem ilyen hülye.
- Akkor én megyek is haza. - jelentettem ki.

- Dehogy mész! Megyünk táncolni. - megfogta a kezem és megpróbált a táncparkett felé húzni.
- Veled biztos nem! - kihúztam a karom a kezei közül. A szemem elkezdett keresni valakit, akivel táncolhatok, hogy bosszút álljak. Logikus lett volna, Luke-kal vagy a többiekkel táncolni, de az nem adta volna ugyan azt a hatást, amire én vágytam. Meg is volt, tőlünk egy kicsit jobbra egyedül üldögélt egy rövid barna hajú, szemüveges srác. Lehetőleg itt nem a barátnőjét várja. Sose csináltam még ilyet.

Remegő lábbal indultam el a srác felé, hátra néztem és Michael arca igen nagy energiát adott.  Ő se és én se gondoltam, hogy ezt fogom tenni. Összes energiámat összegyűjtve léptem oda mellé.
- Szia! - felnézett az italáról és rám mosolygott. Ez jó jel nem, vagy ennyire nevetséges lennék? Gyorsan megfordultam és elindultam vissza a srácokhoz, de valaki megfogta a kezem.
- Szia. - ennél már nem lehet rosszabb.
- Szia, bocsánat nem akartalak zavarni. - próbáltam menteni a menthetőt.
- Semmi baj, lenne kedved táncolni? - biccentett a fejével a parkett felé.
- Persze! - akkor csak nem vagyok olyan béna. A tánctudásom igen csak pocsék, de őt nem zavarta. Nem gondoltam volna, hogy még élvezni is fogom, pedig igen. El is feledkeztem miért is jöttem ide. A következő pillanatban már azon kaptam magam, hogy a srác meg akar csókolni.

Minden olyan hírtelen történt, próbáltam hárítani, de nem sikerült teljesen. Utána már a srác a parketten hevert és az orrából vér szivárgott, mellettem pedig Michael rázta a kezét.
- Õ az én csajom, te barom. - megfogta a kezem és lerángatott onnan. Ez igen érdekes volt. Próbáltam kivenni milyen a hangulata, de a fények torzították az arcát, nem tudtam kivenni mennyire utál.

- Ne haragudj. - szólaltam meg mielőtt bármit is mondhatott volna.
- Ez izgalmas volt! Láttad milyen fejet vágott, és mekkorát húztam be neki? - erre nem számítottam. Most komolyan azt mondta, amit hallottam? Lehet, hogy megörült.
- Várj, nem is vagy dühös?
- Nem, vagyis az voltam, de már nem. Vicces volt, de ne csinálj megint ilyet.

Döbbenettel hallgatom a szavait, azt hittem most egy hatalmas veszekedés következik, nem mintha vágyakoztam volna rá, de az lett volna a normális.
- Nem áll szándékomban, de akkor ne verj át többé, jó? - már megint több dolgot csináltam ma, mint akartam és nem pihentem eleget. Megtámadt az álmosság.
- Ezt akkor megbeszéltük. - egyességünket egy csókkal pecsételtük meg. Ezt a srácok zavarták meg.
- Mi lassan mennénk, hullák vagyunk, ti csatlakoztok vagy itt nyáladzotok még? - minden vágyam végre lelépni innen.
- Minden vágyam. - adtam ki magamból.
- Akkor pedig tüzünk innen. - kilépve az épületből a fülem elkezdett sípolni. Túl nagy a csend pedig itt sincs olyan nagy csend. Vakuk villannak mindenhol. Mikor ide értem semmi ilyesmi nem volt.

Nagyon szokatlan volt nekem, de a srácoknak teljesen természetes volt. Nem tudtam mit tegyek, elkapott a lámpaláz túl fáradt voltam hozzá. Michael magához szorított.

Minél hamarabb a kocsinál akartam lenni. Nem akartam a 5 Seconds of Summer gitárosának újabb áldozata lenni, pedig ezek a képek pontosan arról árulkodnak majd. Áldottam az urat mikor beültem a fiúk kocsijába.

 - Na, ez jó volt. - jelentette ki Calum az anyós ülésen.

 - Hát annyira nem, Louis ki fog nyírni minket. - ha minden igaz Louis a menedzserük.

- Miért nyírna ki titeket. - érdeklődtem.

- Mert nem tudta, hogy ide jövünk. - magyarázta Ash.

 - És engedély nélkül nem mehettek el sehová? - csodálkoztam. Nekem senki sem szabta meg hova mehetek el.

- Rólunk most mindenki cikket akar írni. Próbálnak belénk kötni.

- Pedig mi tökéletesek vagyunk! - nevetett fel Luke. Hát hogyne, a tökéletes banda.

- Mindent értek. - igazából nem nagyon értettem, de nem is érdekelt. Az út sokkal rövidebbnek tűnt, mint ahogyan gondoltam. Michael felajánlotta, hogy felkísér, de túl fáradt voltam hozzá...

Alig tudtam felmenni a második emeltre. A tüdőm feladta a szolgálatot. Belépve az ajtón Steen fogadott kíváncsiskodó tekintettel.
- Azt hittem sose jössz haza. - mintha az apám lenne.
- Még csak... három óra van! - ez egy kicsit hangosabbra sikerült, mint akartam.
- Pontosan három óra. Merre voltál. - ledobtam a kabátom és a cipőm és elmeséltem neki az egész napomat. Csak akkor tudatosult bennem, hogy Steen egész nap dolgozott.
- Neked nem kellene aludnod?
- Nem tudtam hol vagy, így nem tudtam aludni. - ohh, de aranyos. Féltett.
- Cuki vagy, de most már lefeküdhetsz, nem szándékozok semerre se menni egy jó darabig. - felálltunk és mind a ketten bementünk a saját szobánkba. A szilveszteri bulin gondolkodva aludtam el. Azt találtam ki, hogy azoktól kellene ételt rendelni, akiknél Steen dolgozik.

Egy bő tizenkét órát aludtam. Végre. Nagyon kellett ez már nekem. A sok alvás nem jelentette azt, hogy kikelve az ágyból nem vagyok zombi. A száraz nyálam a homlokomra tapasztotta a hajam. Igen gusztusos látványt nyújtottam.

A szobámból kilépve valamilyen másik világba csöppentem. A lakótársaim a feje tetejére állították a lakást. Minden máshol hevert. Steen bemelegítőben és egy atlétában feküdt a földön, Tayler pedig csak egy bemelegítőben ült törökülésben Steen derekánál, ölében a laptopjával.
- Szerinted a halványzöld papír megfelelő a meghívópapírnak? - most már minden világos. Az összejövetelt szervezik. Ők hamarabb kezdték, mint én. Én kipihenve állok neki a dolgoknak. Levágódtam Tayler mellé a földre.
- Szerintem ne legyen zöld, inkább valami kékes árnyalat. Az oldalán pedig tegyél be egy pezsgős poharat. - ki gondolta volna, hogy ilyen kora reggel még jó ötleteim is lehetnek.

- A szín tetszik, de a pezsgős pohár nem kell. - kötekedett Steen. Egy jó nagy lendülettel csaptam rá a hasára.
- Ne kötekedj, nekem jó ötleteim vannak!
- Igaza van, nekem tetszik az ötlet. - állt ki mellettem Tayler.
- Köszönöm. Én is gondolkoztam ám, Steen ahol te dolgozol, ott vállalnak hideg tál készítést? - kérdeztem Steen-t aki már félig ülve fogta a hasát.
- Majd holnap megkérdezem. - válaszolta mogorván.

- Jordan szólhatott volna hamarabb is. Hány meghívó kell? - ma még minden zárva van, de ha ma megcsináljuk, holnap ki lehet nyomtatjuk és elküldjük talán meg is kapják időben, de semmi sem biztos.

- Majdnem százan, minden ügyfelet meghívtak és azokat akik fontosak. - magyarázta kétségbe esetten.
- Az kemény menet lesz. És hol lesz? - kellenek az információk, sok dolgunk van kevés és nagyon levés időnk. Beléptem a gépemért és folytattam a tervezgetést.

Három hosszú napba tellett mire majdnem kész voltunk mindennel. Két egész napunk van még és az én feladatom még sehol sem tart. Nincsenek szereplők, akik fellépnének. Tayler és Collins fellépnek együtt, de ez még csak egy fellépő és még vagy hat kell. Megkaptam a listát kiket hívhatok fel, olyan emberek nevei álltak a lapon, akik még felfedezés alatt állnak. Tay szerint sok olyan ember lesz ott, akiknek sok pénzük van, amit nem tudnak mire költeni ezért ránk költik. Ha jók vagyunk, akkor jókora támogatást szerezhetünk, ami csak segíti a munkánkat.

Felpattantam a konyhapultra a telefonommal és egy bögre kávéval és el kezdtem tárcsázni. Voltak kevésbé kedves emberek, akik csak úgy simán rám csapták a telefont, de voltak olyanok is, akik kedvesebbek voltak a vártnál. Öt emberrel sikerült rávennem, hogy fellépjenek.
Nem nagyon akarodzott, de Rose-t sem hagyhattam ki.

- Igen? - még a hangjától is felfordul a gyomrom.
- Szia, Elisa vagyok! Szilveszterkor rendez a stúdió egy rendezvényt, amire fellépőket keresnek. Az érdekelne fel tudnál-e lépni? - azt hittem rám tette a telefont, mert nem reagált egy jó ideig.
- Hát ennél szánalmasabban még sose kértek fel szereplésre. - na, jó, mindjárt rá csapom a telefont és nem érdekel fel lép-e.
- Tudod, inkább csináljunk úgy, mintha fel sem hívtalak volna. Szia. - nem is tudom mire számítottam soha nem is volt egy jó szava se.
- Várj drágám, nem azt mondtam, hogy nem lépek fel. - pofátlan kis liba.
- Jó akkor várunk holnap után délután ötre, a próbára. - és lecsaptam a telefont.

Tehát minden kész. A kaját elintéztem és még engedményt is kaptunk. Már csak azt kell eldönteni én mivel lépek fel. Vajon saját dallal kell fellépnem vagy az teljesen mindegy. Tay épp most lépett ki a fürdőben, és egy törülköző volt a derekára kötve.

 - Az az én törülközőm! - kiabáltam rá.

- Szeretnéd, hogy levegyem? - mosolygott rám sunyin.

- Inkább ne, mi az oka, hogy ennyire vidám vagy. - áradt belőle a vidámság.

- Randim lesz! - minden világos.

- Kivel? Ismerem?

- Collins-sal.

- Azta tehát csak sikerült kibékülnötök. – őszintén örültem nekik. - Gratulálok.

- És mi van a te lovagoddal? - na, igen az igen érdekes történet. Most ha minden igaz épp Tokióban van fellépésük.

Az óta a buli óta nem is láttam és telefonon se nagyon tudtunk beszélni. Mikor épp ráértem akkor ott hajnal volt, vagy épp fellépés és pontosan ugyan ez volt nála is. Ők is meg vannak, hívva elvileg el kell jönniük akkor legalább, találkozhatunk. Hiányzik, de túl sok dolgom volt, hogy ezzel foglalkozzak, csak reménykedek, hogy eljönnek.

- Nincs ebben az időzónában, viszont én mindent elintéztem. Holnap bemegyek a stúdióba Grace-el és Steen-nel megnézzük, hogy díszítették fel a termet. Utána a kaját nézem meg és nem lesz más dolgunk csak élvezni az újév ünneplését. - jó ízűen csaptam össze a tenyereimet.

- Imádlak! - megölelt majd el is sietett. Húsz perc múlva felöltözve lépett ki a szobájából. Én még mindig a pulton ültem és a dalon gondolkoztam.