X. Rész

Csakis Mikulás alkalmából 

és mert nagyon szeretem 

a decembert hoztam nektek

 egy másik részt is.. :D 

Jó olvasást!

A vártnál nyugodtabb álmom volt. Elterveztem, hogy ma egész nap vigyázok mit eszek és megpróbálom helyretenni magam. A többiek még aludtak mikor kimentem a konyhába, nem volt még tíz óra sem. Kerestem egy bögrét és forraltam benne vizet. A mézes tea mindig segített eddig hátha most is bejön. Nem volt itthon méz csak az a kis tubusos, amit a kórházba adtak a száraz kifli mellé. Gyógyteát csináltam hozzá, az íze olyan pocsék volt amilyenre emlékeztem, de a gyógyszert nem azért eszi az ember, mert finom. A lehető leggyorsabban lehajtottam az egészet és átgondoltam mit kellene ma csinálni. Ha hétfőn be akarok menni dolgozni, akkor be kell fejeznem azt a három dalt, aminek megvolt a szövege. És a házat sem ártana kitakarítani. Utálok takarítani, de én vagyok az egyetlen ,aki megcsinálja. A tea után nem is voltam éhes már csak azt kelletett kitalálni mivel kezdjem.

- Jó reggelt. Nem láttad a kacsás felsőm. – a gyerek már megint fél pucéron volt.

- A szobámba hagytad tegnap, ha jól emlékszem. Főzzek neked egy kávét? – ajánlottam fel neki, elég hangosak voltunk, hogy Tayler-t is felverjük. Furdalta az oldalamat vajon hol lehetett tegnap este.

- Én is kérek. – jelentette ki. Az ember, igazi énjét csak akkor láthatjuk meg ha ébredéskor látjuk, mert akkor még túl valóságos és fáradt a színészkedéshez.

- Két kávé azonnal rendel. – Tayler leült a konyhapulthoz és végig azt nézte, hogy csinálom meg a kávét. A haja szerte szétállt, és neki is nyitva szokott lenni a szája alvás közben. Sőt azt is meg tudom állapítani, hogy a bal oldalán aludt, mert arra folyt ki a nyála. Steen-en rajta volt a póló, amit keresett, és a kezében pedig a füzetem volt, ami eddig a kukában volt.

- Ez meg mi? – nézet rám hatalmas szemekkel. Az ablakon kellett volna kidobnom, vagy akár fel is gyújthattam volna. Volt bennt annyi ideig, hogy simán elolvasta azt a három oldalt, amit eddig beleírtam. Nem sok értelme lett volna kivenni a kezéből.

- Elolvastad nem? – bólogatott és hagyta, hogy Tayler kivegye a kezéből. Semmi értelme nem lett volna elkezdeni veszekedni velük miatta, én mindig elolvastam a naplóját, amit rendszeresen próbált eldugni előlem, de sosem jött össze neki. Mint, akit nem érdekel visszafordultam és befejeztem a kávékészítést. Letettem eléjük és reménykedtem, hogy nem kell megbeszélnünk az előbb olvasottakat.

- Merre voltál tegnap este Tayler? – próbáltam elterelni rólam a témát.

- Volt egy egész estés party a város másik végén és meghívtak rá, az egész éjszakából egész nap lett, azután értem haza, hogy te elviharzottál Michael-hez. – a neve is fájdalmat okozott. Rápillantottam a telefonomra és nyugodt szívvel állapítottam meg, hogy nem keresett, vagyis Luke-nak sikerült elintéznie mindent.

- Ne próbáld elterelni rólad a figyelmet. – csattant fel Steen nem értettem mire fel, de megijesztett.

- Miért kellene rólam beszélni, nem tettem semmi rosszat.

- És ezt minek neveznéd? – felemelte a füzetet majd visszacsapta az asztalra.

- Mi bajod van vele ez csak egy füzet.

- De te nem szoktál ilyen lenni, mindig is a naplók ellen voltál.

- Kipróbáltam, de kidobtam nem?

- De ez nincs jól Elisa, szereted őt ,akkor miért nem vagy vele? – igen Tayler-nek is bele kellett szólnia a beszélgetésbe, nem volt elég Steen fejmosása.

- Nem szeretem! – felemeltem a hangom, de meg is bántam, belevillant a fájdalom.

- Tényleg? „ Nem akarom, hogy szeresselek, de már rég nem tudom befolyásolni a szívem, és ő már döntött ezért együtt kell élnem az irántad táplált érzésekkel” Akkor ezt minek nevezed?

- Tudom, mit írtam bele, köszönöm, hogy felolvasod.

- Tönkre teszed magad, láttunk tegnap. Majdnem elsírtad magad. – láttak, de nem érezték, amit én éreztem, semmi joguk vádaskodni.

- És mit láttatok, ha szabad kérdeznem? Láttátok Michael-t full részegen vagy láttátok ,ahogy összetört szívvel azt kiabálja nekem, hogy szeret, esetleg azt mikor hajnalba felkeltem és elmentem beszélni Luke-kal, hogy megszakítsak minden kapcsolatot velük. Na, melyiknél voltatok ott, mert én egyiknél sem láttalak titeket, de most bezzeg itt vagytok, mikor épp próbálok túllenni mindezen ,csak hogy emlékeztessetek. Nagyon aranyosak vagytok. – vissza kellett fogni magam, mert napokig tudtam volna mondani a problémáimat. Mindketten olyan fejet vágtak, mint az este csak mégis rosszabbat. Steen feláll és oda lépett mellém, hogy megöleljen, de nem engedtem meg neki nem akartam, hogy hozzám érjen. Észre se vettem, ahogy kifolyt egy könnycsepp a szememből. Megtöröltem a pizsamám ujjával és bevonultam a szobámba. A legjobb dolog ebben a szobában, hogy van az ajtóhoz kulcs. Bezártam és zsebre tettem a kulcsot. Bekapcsoltam a zenét a gépemen és nekiálltam kitakarítani a szobám. Próbáltam csak a zenére koncentrálni, de sokkal nehezebb volt, mint máskor. A sok gondolat a fejembe nem hagyott nyugodni ,azt hittem megörülök. A takarításból csak még nagyobb káosz lett, minden, ami a kezem közelébe került a falnak repült. Rég voltam, ilyen dühös és nem tudtam kontrollálni magam. Ennek pedig több tárgy is áldozatául vált, miután nem volt mit a falhoz vágni a saját kezemet kezdtem a falnak verni addig, amíg egy kicsit is éreztem. Sikerült úgy ahogy lenyugodnom, a kezemen vörös folyadék folyt. Addig ütöttem a falat, míg szét nem reccsent az öklöm. Próbáltam a lehető leghalkabban kimenni a fürdőszobáig, de nem sikerült. Steen oda lépet mellé és megfogta a vérző kezem.

- Te teljesen hülye vagy!

- És ha igen? Mit tudsz ellene tenni? – kirántottam a kezemet és folytattam az utam a fürdőszobáig. Bele tettem a kezem a csapba és kinyitottam a hideg vizet. Nem voltak nagyok a sebek fájni sem fájt, de ott voltak. Lehet, tényleg igazuk van, de most már minden más lesz minden olyan lesz mit régen csak kell egy kis idő. A kezem után megmostam az arcomat, hogy lehiggadjak. Jól, tudtam, hogy láttam már a fürdőbe gézt. A lehető legszerencsétlenebbül kötöttem be, de nem zavart. Beszélnem kell Steen-nel , ki kell adnom magamból mindent vagy teljesen megörülök. Ugyanott állt ahol az előbb. Megfogtam a kezét és berángattam a szobámba.

- Sajnálom oké? – leültem az ágyra és a kezembe temettem az arcom.

- Miért nem mondod el nekem, mi a baj? – leült mellém és megfogta a kezem. A szemébe néztem és láttam magamat benne.

- De nem tudom, miért nem történt semmi.

- Eddig olyan jól megvoltatok, mi történt. – kinyílt a szám és féltem sohasem tudom abbahagyni..

- Az elején rájöttem, semmi esélyünk sincs ,mert nekem vissza kell mennem és amúgy se tudnánk találkozni mert ő folyton utazik és ha nekem is bejön az élet ,én is fogok. Megcsókolt, de én közöltem vele, hogy csak barátok lehetünk, elfogadta és az egész szerelmi hiszti lenyugodott. Utána egyre jobban közeledtünk egymáshoz, de csak mint barátok. Tudtam, hogy tetszek neki, de sosem tette szóvá. Elmentek Spanyolországba fellépni, én meg megbetegedtem. Róla álmodtam és mikor megjött a láz miatt mindent elmondtam neki, utána mikor felkeltem azt hittem mégis együtt lehetünk ,de nem volt ott mellettem, mert fel kellett lépni és a szívemet ekkor törte ezerfelé. Nem tudok a szemébe sem nézni, mert ha távol van tőlem akkor erős vagyok, de ha egy légtérben kell lennem vele félek, nem bírom tovább.

- Nem értem miért taszítod el magadtól.

- Mert csak csalódás lenne belőle és nem akarok ennél nagyobbat elég ha csak nekem fáj, de itt vagy mellettem és nem találkozom többet vele elintéztem. – magamra erőltettem egy mosolyt, de nem volt túl őszinte. Még egy jó darabig beszélgettünk ami nagyon  jól esett a lelkemnek kellett már ez a beszélgetés nekem, különben lehet dili házba kerültem volna. A kutyuska szemekkel sikerült rávennem nem csak Steen-t hanem Tayler-t is, hogy segítsenek a takarításban. Elég fárasztó volt és nem is tudtuk befejezni. A nappalit teljesen befejeztük de beletelt két órába. Zene mellett takarított három zenész ami azt jelentette, hogy nem egyszer lett a vége egy kisebb koncert bár én inkább hátértbe szorítottam a hangom, de amikor tudtam akkor énekeltem. Steen a takarítás közebén kihozta a gitárjainkat és még mi gitároztunk Tayler énekelt. Csodálkoztam is, hogy nem jött át senki sem panaszkodni a zaj miatt.

Nem éreztem magam fáradtnak de sikerült elaludnom a nappaliban, amíg a fiúk levitték a szemetes zsákokat. Nem aludtam még teljesen, ezért éreztem mikor Steen megfogta a derekamat és bevitt a szobámba. Kifelé menet nyomott az arcomra egy puszit, és utána nem is hallottam már az ajtó becsukódását sem, átadtam magam az álmaimnak.

Én akár mikor el tudok aludni, ha kell és nem fogok hamarabb felkelni mint egyébként. Az ébresztőm keltett, ami tizenegy órára volt beállítva. Az egész napot takarítással töltöttük. A hangom már majdnem visszajött és nem is gondoltam annyit rá. Egy igazi jó nap volt, olyan dolgokat találtunk, amikre nem is számítottunk volna. Találtunk egy pizza maradékot Tayler ágya alatt, amiknek már csak napok kérdése lett volna, és maguktól sétálnak ki a szobából, vagy befejezetlen számokat ,amik nagyon megtetszettek. Ekkor ugrott be egy nagyon jó ötlet.

- Szeretnék mind a kettőtökkel egy-egy duettet az albumomra. Lehetne valami szerelmes, a kórházba írtam három dalt csak át kell írni egy kicsit és azok meg is felelnek.

- Nem is tudom. – húzta az orrát Tayler

- Nem muszáj, ha nem szeretnéd. – azt hittem tetszeni fog neki az ötlet.

- Félek túl jó a hangom a tiedhez képest. – folytatta gyorsan. A kezem mellett volt egy plüssállat, amit a fejéhez vágtam. Visszadobta, de nem talált el, nem akartam, hogy Steen kimaradjon, mert csak rajtunk nevetett, ezért a következőt ő kapta. Így alakult át a takarítás,  szinte teljesen mássá, párnacsatává. Rég nevettem ennyit. Utána nagy nehezen sikerült befejeznünk a takarítást, az egész lakás csillogott villogot. A kanapéra leülve csodáltuk a művünket.

- Szebb, mint mikor idejöttem. – állapította meg Steen.

- Hogy a manóba ne, hisz Tayler több mint egy napig egyedül volt itthon és nem nagyon strappálta magát, hogy rend legyen.

- Ki kérem magamnak. Mindent a helyére tettem. – büszkén húzta ki magát.

- Ha pizza maradéka  helye az ágyad alatt van, akkor tisztáznunk kénne, minek hol van a helye.

- Nekem meg vannak a sajátos módszereim ,nem kell beszólni jó?

- Bocsánat, Steen te nem is válaszoltál, akkor énekelsz velem egy dalt? –  fordultam felé.

- Ez nem kérdéses, még ma meg kell írnunk, hogy fel tudjuk énekelni. – felpattantam és kihoztam a gépemet és a gitárokat. Toll és papírnak nem voltunk híján, kinnt ,mert az összeset, amit találtunk az itteni asztalra gyűjtöttük.

A kezükbe nyomtam a kiírt változatot és vártam a reakciókat.

- Kinek melyik tetszik jobban?

- Nekem ez! – a kezembe nyomta Steen a papírt. Nem adtam egyiknek sem címet még, úgyhogy csak a szöveg alapján lehetett beazonosítani.

- Na Látom, te se unatkoztál a kórházban. – mosolygott rám Tayler

- Nem mondanám, melyik tetszik jobban?

- És mi lenne ha a kettőt összeraknánk. Mind a kettőben van olyan rész, ami nagyon tetszik ,de külön- külön hiányosnak tűnnek. – letette az asztalra, és elkezdte bekarikázni miket akar beletenni az új dalba, látszott rajta, hogy nem most kezdett el dalokat írni és nagyon ment neki a dolog. Bele telt egy jó ideig, míg mind a két dalnak meg lett a pontos szövege, már csak a dallamot kellett hozzárakni ,ami már a fejemben volt.

- Fantasztikus! Nagyon tetszik. – adtam ki magamból.

- Szerintem is nagyon jó, nekem is írhatnánk egy dalt, de nem ma ,mert hula vagyok. – hátradűlt és ásított egy hatalmasat.

- Holnap lesz énekórád? – kérdeztem tőle, minél hamarabb fel akartam venni és úgy éreztem a hangom már készen áll.

- Igen, nyolctól tízig, de utána gyakorlok, úgyhogy fel is vehetjük, ha gondoljátok.

- Szuper! Akkor most mindenki menjen aludni és holnap tíz után találkozunk a stúdióba. – felálltam és elmentem lezuhanyozni. Túlfáradt, voltam fürödni hamar le akartam tudni ,és csak aludni akartam.

Másnap reggel teli voltam energiával, de még mindig fájt a szívem. Megpróbáltam ezt a két dolgot elválasztani egymástól és szomorúan is mosolyogni. Eddig nagyon jól sikerült. Már megint késésben voltam, Steen már felöltözve ette a reggeliét mikor kiértem a szobámból pizsamában.

- Tíz perc és indulunk! – jelentette ki.

- Sietek! – kiabáltam ki a fürdőből fogkefével a számban. Tényleg nagyon siettem, fel- alá rohangáltam.

- Két perc múlva itt hagytalak.

- Nem is tudod, hova kell menni. – szaladtam ki a szobámból teljes harci öltözetben.

- Ki találtam volna, indulhatunk? – nyitotta ki az ajtót.

- Igen! – nem késtünk sokat pontosabban csak hat percet és az még jónak számit nálam. Tayler lent várt minket a stúdió aulájában. Együtt indultunk el, felfele. A harmadikon sétáltunk mikor szembe jött velünk Calum. A szívem majd kiugrott a helyéről ,meg sem tudtam mozdulni, de Steen megfogta a kezem és magával húzott. Mikor meglátott minket elöntötte az arcát a düh.

- Mit csináltál vele? – ordított rám. Levegőt sem mertem venni annyira megijedtem.

- Nem tudom, miről beszélsz. – nyögtem ki nagy nehezen. Megszorítottam Steen kezét, hogy bátorságot kapjak.

- Mit mondtál Michael-nek? Ki sem akar jönni  a házból. Elindult felém, egy pillanatig azt hittem nekem fog jönni, de megállt ,mikor Steen beállt elém.

- Jobb, ha most inkább elmész haver. – remegett a kezem. Calum rám nézett és elnevette magát.

- Miatta volt ez az egész? Ezért etetted Michael-t, hogy lecseréld egy ilyenre, mint ő. – bökött az állával Steen felé.

- Semmit sem értesz. – mondtam neki.

- Oh, dehogy nem. Egy szajha vagy Elisa. – a szavak a torkomat szoritották, alig kaptam már levegőt. És akkor hallottam egy puffanást. Calum a falnak támaszkodva fogta az orrát, amiből folyt a vér. Steen pedig a kezét rázta.

- Nem beszélhetsz így vele.  –közölte és a kezemnél fogva végig rángatott a folyosón, a teremig ahol a felvétel történik. Kezdtem felfogni ,ami az előbb odakint történt.

- Te bevertél neki egyet? – kérdeztem hitetlenkedve. Sohasem láttam még Steen-t verekedni.

- Megérdemelte. –nyugtázta nyugodtan

- Na, ez hatalmas volt! Fel kellett volna venni. – nevetet mellettünk Tayler.

- Inkább kezdjük el a felvételt, mielőtt még bejön az egész banda és nekünk esnek. – vajon mit mondhatott Luke Michael-nek ,ami ennyire összetörte. De nem szabad erre gondolnom, eddig olyan jó volt ez a nap,  és a vasárnapom is, nem fogják elrontani.

- Jól mondja Steen, kezdjünk el énekelni. – jelentettem ki határozottan, kifejezve, hogy nem akarok többet hallani erről. Tayler még mindig mosolygott ,de egy kis idő után sikerült túllépni a dolgon.

Az elején nem nagyon sikerült eltalálnom a hangokat, de egy kis idő után olyan volt a hangom ,mint rég.

Elsőnek Steen-nel énekeltem.

/Steen/  You wanted my love but you throw it away./ Én/
 I didn’t know what to do until you were in front of me./Együtt/ True love destroyes the real life. 

Volt egy jó félóra mire sikerült normálisan mind a kettőnknek elénekelni a saját részünket.

Tayler-rel valamivel könnyebb volt

/Együtt/ 

You and I but „us” is so much better.

             When two roads meet it is determinative.

             When two hearts meet the feeling stays forever.

Büszke voltam magamra, bár egy hetet kihagytam ,mégis sikerült valami jót kihoznom a dologból. A fiúkat haza küldtem, mert nekem még be kellett mennem, megmutatni Jordan-nek a felvételeket. De nem volt itt, lementem a recepcióshoz megkérdezni, hogy mikor jön vissza és azt mondta, hogy jövő hét kedden. Az egy hét és egy nap. Szomorúan ballagtam át a szállodába, nagyon kíváncsi voltam a véleményére.