XIX. Rész

Sziasztok! Itt lenne az új rész, a véleményeteket szívesen fogadom. Jó olvasást!

Akkor, ha minden igaz másfél nap pihenőt kaptam, ami nekem igencsak csekély. De ha el akarok érni valamit meg kell küzdenem érte, vagy legalábbis meg kellene próbálnom.  Haza érve bevágódtam a gépem elé és videó klipeket nézegettem. Ezt egy jó óráig csináltam, és próbáltam bele gondolni milyen nehéz lehet egy egyszerűbb, de mégis jó videót leforgatni. A hátamon is felállt a szőr. Nem lepődtem meg, hogy a fiúk videó kippjét is felhozta a csatorna, kíváncsiságból megnéztem legrégebbi videókat, és amit találtam, az valami eszméletlen volt.  Az is érdekes, volt, hogy láttam őket a videókba, hogy néztek ki két-három évvel ezelőtt. Michael énekel, vagyis tátog, egy Justin Bieber szám alatt és igen csak vicces látványt nyújt. Annyit nevettem, hogy megfájdult a hasam, nem sok hiányzott, hogy leesek az ágyról.  Nem ez volt, az egyetlen ilyen videó, voltak ott még One Direction és HTC-is. Mennyire szeretem azt a számot, pár évvel ezelőtt, minden nap vagy ötvenszer meghallgattam.

- Uhh.. – kaptam észhez. Tegnap leráztam Michael-t és az óta fel sem hívtam.  Felálltam és a ruháimat szétdobálva kerestem a telefonom, ami zsebembe volt. Nem baj a szobán ez a kis dobálózás csak javítani tudott. Első csörgetés után kinyomta, ez nem sugall semmi jót. Kezdet az idegesség felém kerekedni, megpróbáltam még egyszer, de ugyan az történt.  Mit kellene tennem? Legszívesebben hagynám, hogy magától megbékéljen a dologgal, de lehet, hogy azzal csak rontanám a helyzetet. Én még nem kértem tőle sose bocsánatot, mindig csak én rágtam be. Valami igazán jó dolgot kell kitalálnom, valami Michael-eset.  Mi jut az embernek legelőször eszébe? Igazából, mindegy csak csináljak hülyét magamból, akkor biztos sikert aratok.  Ki is találtam, megvalósítani sem nehéz és igen csak örültnek kell lennem hozzá. Gondolom, nincs akkora mázlim, hogy egyedül lesz otthon, de nem baj a többiek úgyis idegbetegnek gondolnak.  Felvettem egy kapucnis pulóvert és a fejemre húztam a kapucnit és úgy fel a kabátot.  Végre valami hasznát is veszem a lenyúlt megafonnak. Kerestem egy pizzériát és rendeltem tíz óriás pizzát, mindet másféle ízesítésbe. A pultos csaj enyhén nézett hülyének, de nem érdekelt. A végén még viccesnek is találtam a dolgot. Az oda útón az foglalkoztatott, hogy is fogom csinálni, és egyáltalán mit fogok csinálni. Ennél már csak az lesz a legjobb, ha nincs is itthon, de miért is ne lenne, hisz még csak délután egy van. Beállok az ablaka alá és bocsánatot kérek, lehívom pizzát enni és szent a béke. Legalábbis azt hittem akkor még, de valahogy sose úgy sülnek el a dolgok, ahogy én akarom. Annyi megvolt, hogy az ablaka előtt megálltam, de eszembe jutott valami. Ott volt egy fa, én pedig tudok fára mászni, a frászt hozom rá, ha az ablakába megjelenek.  Ez mennyire romantikusabb lenne, ha ő csinálná? A famászás nem jött össze, mivel az egy rakat pizzát nem tudtam felakasztani a fülemre, így az a terv ugrott. Köveket kerestem, amivel elkezdtem dobálni az alakot, féltem normálisan megdobni, mert képes lettem volna betörni az ablakot.  Célomat elértem, mert kinyitotta az ablakot. Nem volt nehéz megállapítani, hogy most kelt fel, mert a szemét alig bírta nyitva tartani, valószínűleg sok volt neki a fény.

- Mit keresel itt? – kérdezte nyűgösen. – felkeltettél.

- Hüly.. – a megafont elfelejtettem, a számhoz emeltem és újra kezdtem. – hülyét akarok csinálni magamból, hogy tudd, sokat jelentesz nekem, és bocsánatot szeretnék kérni. – felcsillant a szeme és az ablakpárkányra könyökölt.

- Hallgatlak!

- Igazából, nem tudom, hogy kell ezt csinálni. Nem sokszor kérek bocsánatot emberektől, mert vagy én haragszok, meg vagy nem ismerem be ha neki volt igaza. Viszont tegnap, nem kellett volna rád csapnom a telefont és tudom, hogy nem volt szép tőlem. Ami miatt ma te is kinyomtad az én hívásaimat. Béke ajándéknak pedig hoztam neked tíz nagy pizzát minden más-más feltéttel. – becsapta az ablakot és eltűnt a közeléből is. Reménykedtem benne, hogy nem fogja magát és fekszik vissza az ágyába. Nem tudtam mit csináljak elég kínos volt ott állni miután így viselkedtem.  A pizzát hátra hagyva fordultam az utca felé és nagyon erősen azon gondolkoztam, hogy lelépek.

- Milyen pizzát kaptam? – emelt fel valaki hátulról és pörgetett meg, ijedtembe felkiáltottam.

- Csak a pizza érdekel? – néztem a hatalmas zöld szemeibe, miután letett.

- Mondjuk azt, hogy az is érdekel. – nevetett és mézédes ajkait az enyémhez tapasztotta.

- És mi érdekel még? – távolodtam el egy kicsit tőle.

- Te. – válaszolta és szorosan magához rántott. Tetszik a dolog, teljesen megérte a pizzát ez a dolog, bár a levegő vételi problémáim voltak, de annyira jó érzés volt, hogy szorosan ölelt, hogy nem érdekelt a levegő. Miután elengedett, megcélozta a pizzás dobozokat. Szerintem majdnem olyan érzéseket táplál a pizza iránt, mint irántam. Kinyitotta a legfelső tetejét és egy nagyot szippantott.

- Rám ne is figyelj egyed csak a kajádat, amiket nem mellesleg én hoztam. Tudod én akiről megfeledkeztél. – legyintgetek magam előtt.

- Ne feled, hogy én vagyok megsértődve. Nagyon éhes sértődött vagyok. – guggolt le és vette magához az összes dobozt.

Felkapta a pizzás dobozokat és engem észre se véve ment be a lakásba. Követtem,de csak tisztes távolságból nem akartam megzavarni a randevúját a pizzával. Calum és Ash a kanapén ülve bámulták a falra függesztett plazmatévét. Mihelyst elért odáig a pizza illata felkapták a fejüket, és megtámadták a barátjukat.

- Hééé!!! - kiáltott fel Michael. A szabad kezével az ételét védelmezte, mint a szülő a gyermekét.

- Ne mond már, hogy egyedül eszed meg az összeset. - húzta fel az orrát Calum.

- Fogadjunk! - emelte fel a tekintetét a pizzáról. - a kezével, amivel az előbb az ételt védelmezte Calum felé nyújtotta, majd kezet ráztam. A kézrázást Ashton vágta ketté.

- És mi a díj? - kérdeztem érdeklődve. Egymásra néztek és elgondolkodtak.

- Legyen egy csók tőled. - mutatott felém Calum. Még az kellene, hogy meg keljen csókolnom. Fúj, vagyis nem is fúj, csak hát az olyan fura lenne.

- Nem! - reagáltam a leggyorsabban, ahogy eljutott az összes információ az agyamig. Michael ferde pillantást vetett rám, amit nem tudtam mire vélni. - mi van? Te megengednéd, hogy megcsókoljon? - kérdeztem, félve a választól.

- Nem bízol bennem? - húzta fel az orrát.

- Benned igen, de a gyomrodba nem. - mutattam a hasára. Nagyon nem akartam ebbe az egészbe bele menni, de nem akartam, megint megsérteni. De ha nem fog nyerni, akkor igen pórul jár, de nem csak ő.

- Akkor él a fogadás? - érdeklődött Ash a háttérből. Michael zárta le ezt a kérdést.

 - Természetesen. Hol alázzalak porrá barátom? - mosolygott.

- A konyha nekem megfelel. - és elindult a konyha felé. Nem tudtam, csak engem zavar ez az egész? Miért én vagyok a "nyeremény"? És mi van ha tényleg nem Michael nyer? Én nem akarom megcsókolni Calum-et. Semmi képen nem akarom.

- Na akkor - kezdte el tisztázni a szabályokat Ashton. - Michael-nek egy órája van, hogy megegyen tíz doboz pizzát. Ha ezt nem teljesíti, akkor a barátnője - mutatott felém. - megcsókolja Calum-et. - ahányszor rá gondolok, kirázz a hideg.

 - Pontosan. Akkor kezdjed! - adta ki a parancsot Calum és elindította a telefonján a stopper órát. Nem siette el a dolgot lassan, de biztosan kezdte el magába pakolni a pizza szeleteket. - Ha nem eszed meg mindet, biztos vagyok benne, hogy megnyúzlak. - biztattam.

- Azért nem csókolok olyan rosszul. - jegyezte meg Calum.

- Nem is azt mondtam. - néztem rá. - csak nem akarlak megcsókolni. - magyaráztam. 

 - Megértelek, én se szívesen csókolnám meg őt. - szólt közbe csámcsogva Michael.

- Te ne szólalj meg, inkább egyél. - szóltam rá szigorúan.

- Jó.. - duzzogva fordította újra az összes energiáját a pizzára. Egy fél óra múlva már csak négy doboz pizza várta a halálát, kezdtem megnyugodni, talán mégis képes megenni mindet. Idő közben Luke is csatlakozott a szurkolók táborához. Elmeséltük neki az egészet, hogy bocsánatot akartam kérni Michael-től egy megafonnal és tíz doboz pizzával. A fogadásba is beavattuk.

- Én is fogadni akarok! - ugrott egyet örömébe.

- Meg a manókat, majd végig csókolok mindenkit, ha ez a tökkelütött nem lesz képes győzni. - ecseteltem nem tetszésemet, az egész dolog iránt.

- Akkor ez egy nem? - érdeklődött szomorúan Luke.

- Igen, ez egy határozott nem. - zártam le a témát, és folytattam a lelki támogatást. Már csak egy doboz és egy fél van hátra. Ami nagyon jó jel, de már csak hat perc, ami nem nagyon nyugtat meg. A tenyeremet a nadrágomba törölgettem olyan fél percenkként. Már csak egy doboz van, és négy perce van. Még van esélye, megnyerheti. Ezzel nyugtattam magad, de ez már szinte vesztett ügy volt a számomra. Ezért ki fogom csinálni, majd én is fogadok rá. Csókolja meg ő Calum-et.

- Vesztettél! - kiabálta el magát Calum. Michael az asztalra csapott, látszott rajta, hogy dühös, ami érthető is volt, de akkor én mit mondjam?

- Nem fog megcsókolni! - jelentette ki, elszántan. Calum tudta, hogy úgyse engedné meg, viszont én nem szoktam megszegni a szavam. Egyetlen porcikám se akarta, de az a majom vesztett és megígérte. Viselnie kell a következményét a tettének.

- De meg fogom. - válaszoltam, halkan. Nem voltam magamba biztos, de tudtam így lesz fair.

- Mi van? - nézet rám mindenki.

 - Most mit nem értettek? - kérdeztem vissza. Michael arca kezdett elvörösödni, Calum pedig elfehéredni. Igen érdekes dolgok folynak itt.

- Komolyan meg akarod csókolni? - nézett rám felháborodva.

- Nekem te ne pattogj, te vesztettél. Majd legközelebb magaddal fogadsz. - léptem oda Calum mellé. Alacsonyabb, mint Michael, de még így is magasabb. Nem kellett lábujjhegyre állnom. Magamhoz rántottam és megcsókoltam, nem csináltam még ilyet. Elöntött a magabiztosság, ujjaimmal a hajába túrtam és bele feledkeztem a csókjába. Kellett egy kis erő, hogy el tudjak távolodni tőle. Ő is olyan fejet vágott, mint akit jó párszor fejbe vágtak. Félve néztem Michael-re akinek a feje megegyezett a haja színével.

- Többet ne fogadj rám. - jegyeztem meg és elhagytam a konyhát. Halvány fogalmam nincs ezt, hogy dolgozza fel majd, de nem gondoltam, hogy nagy dobra veri. A többiek is ki jöttek és leültek  a kanapéra.

- Na, hogy csókol? - támadott le Luke aki szorosan mellém ült le. Michael velem szembe foglalt helyet.

- Luke! - emelte fel a hangját. - szerintem nem kellene ezt firtatni. - nem nagyon tetszett neki. De muszáj lesz vele megbékélnie, ő akarta ezt nem én.

- Jól van na, nem kell felkapni a vizet. - próbálta lenyugtatni.

- Ne legyél ideges. - szóltam rá, nem Luke hibája, sőt senkié se. Fogadtatok, vesztettél és megfizettél érte, ennyi. Nem hiszem, hogy te még nem csókolóztál még mással. - elkapott a hév. Nem nagy ügy egyikünk se halt bele.

- Jó. - dünnyögte az orra alatt. Még egy jó darabig rágódni fog ezen, de meg is érdemli. Akkor jutott eszembe, hogy el akartam mesélni nekik mi történt tegnap.

- Képzeljétek, tegnap felhívott Jordan. Azt mondta a szilveszteri partin, amin nektek is részt kellett volna vennetek. - jegyeztem meg. - voltak támogatók. Összegyűlt annyi pénz, hogy kippeket és plakátokat csináljanak.

- Ez csúcs! - szólt közbe Ash.

 - Tudom, és egy valaki, elmehet az egyik bandával a fél éves turnéjukra, mint elő zenekar. - Michael-t egy kicsit sem érdekelte, vagy nagyon jól titkolta azt.

- Az nagyon nagy lehetőség. - lökött oldalba Luke.

 - Tudom. - viszonoztam e szép gesztusát. - remélem minden jól sikerül. - még egy jó darabig ez volt a téma. Felajánlották, hogy segítenek bármiben, amiben csak kell, ami nagyon aranyos volt tőlük, de mégsem akarok miattuk előnybe kerülni. Fair versenyt szeretnék minden téren, legalábbis az én részemről. A többiek felől erre nem esküdnék meg. És itt Rose-ra gondoltam, de majd minden eldől. Michael még mindig húzta az orrát, de néha-néha már bele  a beszélgetésbe. Ekkor már sejtettem, hogy nem is a csók zavarja, valami más baja van de, hogy mi azt nem tudtam. A csapat lassacskán elszivárgott, mindenkinek volt értelmesebb dolga is már, mint engem hallgatnia. Már csak ketten maradtunk a nappaliba. Azon gondolkoztam rákérdek mi baja van, de nem biztos, hogy készen állok rá.

- Mi bajod van? - tört ki belőlem. Úgy látszik, mégiscsak készen állok. Felálltam és az ölébe ültem.

 - Semmi.. - válaszolta kedvtelenül.

- Akkor miért viselkedsz így? - megpiszkáltam az arcát, de semmit sem használt. Ugyanolyan fapofát vágott, mint eddig.

- Hogy? - nézett a szemembe.

- Ne csináld már. - álltam fel az öléből. - Elmondod vagy sem? - kérdeztem meg utoljára.

- Minden olyan gyorsan történik. - dünnyögte az orra alatt.

- Itt vagyok. - legyintgettem magam előtt. - nekem mond ne az orrodnak, ha lehetséges.

 - Minden olyan gyors. - ismételte meg.

- Mi? - nem értettem pontosan mire gondol. Sok minden történik, ami biztos nem lehet az a kapcsolatunk, mert az minden csak nem gyors.

- Ha neked összejön minden, sose fogunk találkozni. Nem akarlak elveszíteni. - mindenre gondoltam, de erre nem.

- Azt akarod, hogy ne sikerüljön elérni a célom? - kérdezte egy kicsit felháborodottan.

- Nem! Persze, hogy nem csak azt hittem lassabban fog menni.

- Nem értelek, még semmi se biztos. Lehet nem fog senkinek se tetszeni a stílusom.

- Dehogynem. Jó vagy, ezt mindenki tudja. - nem akartam folytatni ezt a beszélgetést, mert csak arra tudtam gondolni, hogy nem akarja, hogy nekem sikerüljön, ami neki, és, hogy nekem igazam volt a kapcsolatunkat illetően.

- Na, akkor, én inkább elmegyek és hagylak gondolkodni a jövőnkkel kapcsolatba, ne feledd, hogy te akartad ezt minden áron. Tudtad mivel fog járni. - vártam valami választ, de nem kaptam választ. Fogtam magam és ott hagytam a nappaliba. Nem értettem ez tényleg csak a miatt van ami a stúdióba történt vagy több dolog játszik benne szerepet. Azért kíváncsian várom mikor hív fel. Nem sértődtem meg csak nem akartam felesleges köröket tenni, mikor ezt az egészet neki kell rendbe tenni magában az érzelmeket. Már csak azt nem értem miért most jött elő ez az egész, semmi különös dolgot nem tettünk, amivel felborítottuk volna a mindennapi életünket. Ezen kattogott az agyam egész haza úton, nem fogtam taxit, kellett egy kis friss levegő. Nem éreztem magam bánatosnak, csak zavartnak. Bedugtam a fülesemet a fülembe és elkezdtem zenét hallgatni. Mikor oda értem a szálloda elé, elment a kedvem, hogy felmenjek, és ott csináljak valamit. Hideg volt, de már melegebb az előző naphoz képest. Leültem egy padra a szállodával szembeni parknak nevezett kis zöldterületnél és néztem a nagyvilágot, ahogy az emberek elmennek egymás mellett, ki-kimosolyogva, vagy szomorúan. Vannak olyanok, akik észre se veszik a körülötte élőket, hogy lehet teljesen elzártan magányosan leélni egy életet? Tény, hogy szeretek egyedül lenni, de tudom, hogy Steen mindig mellettem van, ha baj van. Egy jó ideig ültem még azon a hideg padon és néztem ki a fejemből, pontosan addig, amíg a telefonom be nem adta az unalmasat és le nem merült. Ekkor hagytam ott a már felmelegített padot és vonultam fel a lakásomba. Nem tudom honnan volt energiám, de másodpercek alatt szaladtam fel az ajtóm elé. Úgy emlékeztem, hogy Steen dolgozni van, de tévedtem. Az egész ház az ő hangjától zengett. A fürdőszoba felől jött a hangzavar. A víz csobogása elhallgatott és a zene is alább fagyott mire nekem sikerült leműtenem magamról a kabátot és a cipőm.

- Halihó! - találkoztunk össze a konyhában.

- Szia. - mosolyogtam rá, imádom ilyenkor az illatát. A tusfürdője és a sok pipere vackának illatának keveredése nagyon kábító volt. A haja az ég felé állt és csillogott a víztől. Egy halász nadrág szerűséget kapott magára és ennyi volt az öltözete. Leültünk és elmesélte milyen volt a napja állítása szerint Johanna egész nap őt bámulta, vagyis kémkedett utána, ami neki egy kicsit kellemetlen volt, meg mesélt még Nadia-ról akivel ahogy kihallottam a szavaiból nagyon jól elvannak. Boldog  volt és ez tetszett, szeretem mikor vidám. Vagyis mindig az de nem mindig árad belőle így mint most. Kíváncsi voltam a véleményére, amit ma produkált Michael, de nagyon nehezen tudtam kiszedni belőle a véleményét.

- Hülye. - ennyi volt minden, amit mondott.

- Bővebben? - idegesítettem, hátha nyomás alatt többet beszél.

 - Nem tudok mit mondani erre, hülye és kész. Ha most szakít veled, akkor oltári nagy hülye. - szakítás. Utálom ezt a szót, eddig ebbe bele se gondoltam, mi van hamar megunt és eldob, mint egy használt rongyot. A gondolattól is kirázott a hideg. Még egy jó ideig beszélgettünk a konyha pultnál. Ő egy rövidnadrágban és pedig egy vastag kapucnis pulóverben és egy vastag fekete nadrágban. Vicces volt, mert nem volt melegem ahhoz képest, ahogy ő mellettem ült úgy néztem ki, mint egy eszkimó. Ez a nap is hamar eltelt. Holnap ki kellene pihennem magam, hogy új erővel vágja bele az új évi teendőkbe. Michael-t pedig el kell felejtenem egy darabig, remélhetőleg kis ideig.