XX. Rész

Nem hittem, hogy még ma befejezem, de sikerült. Jó olvasást és éjszakát mindenkinek. UI: Ha tovább írnék lehet, hogy lefejelném a billentyűt. 

A vasárnap hamar eltelt egész nap az ágyba feküdtem, zenét hallgattam, filmeztem és aludtam. A telefonomra pillantottam párszor, de semmi olyat nem mutatott, amit én akartam. Nem tudtam mi van, ezért nem tudtam min idegeskedni. A hétfői napom izgalommal teli volt, mert végre újra voltak óráim. A tanárt, mintha teljesen kicserélték volna, türelmes volt és egy kicsit még kedves is. Élveztem azt a két órát, amit vele töltöttem. Utána elvonultam egy kicsit gyakorolni és gondolkozni a dolgokon, holnap megbeszélésem lesz Jordan-nel a jövőmet illetően, mit hogyan képzeltem el, ja és persze az album. Még mindig fogalmam sincs melyik dalt tegyem fel a lemezre, de szerintem ezt fogom amit Steen-nel énekeltem, azt jobban magamnak éreztem, mint a másikat. Még mindig nem kaptam egy hívást se, pénteken pedig lelépnek, a világ másik végébe, ha addig nem hív valószínűleg már nem is fog többet. Tayler közben úgy döntött vissza költözik Collins-hoz. Hiányozni fog, de nem mondhattam neki, hogy ne menjen, mert ezt neki kellett eldöntenie. Steen már nem nagyon szeretett bejárni, dolgozni Johanna miatt. Johanna elmondta mit érez iránta, Steen pedig nem tudta mit tegyen. Elmondta neki, hogy neki van egy barátnője, aki Európában él. Egy kicsit zokon esett neki, és Steen kellemetlenül érzi magát a közelébe. Nekem nincs semmi bajom Johanna-val, de a történések után nem nagyon kereste a társaságomat. Gondolom ez így van rendjén, nagyobb gondom is volt, mint ezzel foglalkozni. Az a megbeszélés igen érdekesre sikerült. Kaptam egy időpontot január végére, akkor lesz az album kép készítése. Elvileg addigra meg kellene lenni a daloknak, legalább lapon, a feléneklés nem érdekelte csak, hogy a szöveg meglegyen. Kis diktátor volt, megmondta mit, mikor, hogyan és kivel kell csinálnom. A megbeszélés inkább egy olyan ő beszél, én hallgatom dologgá alakult át, ami már azért sem zavart, mert nem biztos, hogy tudtam volna értelmes dolgokkal szolgálni. A költözés már biztos volt, Tayler már nem is aludt a lakásba csak a cuccai jelezték egykori jelenlétét. Hiányzott, pedig még alig két napja, hogy elment. Nem baj a lényeg, hogy nem szabad sehonnan sem elkésnem. Szerda van ami azt jelenti újra ének órám lesz, és utána mehetek gyakorolni, és ezt is, hogy két nap múlva indul a repülője egy SMS-t se kaptam tőle, ami zavart egy kicsit, de a sok más dolog elterelte annyira a figyelmemet, hogy ezen rágódjak. Az óra megint jól sikerült megengedte, hogy következő órára én vigyek dalt, nem sajátot hanem olyat a itt szívesen énekelnék és tükrözi a hangulatomat. Nehéz feladat, de majd a hétvégén kitalálom. Az óra után beültem a gitárommal a gyakorló terembe és addig ott maradtam, míg a takarító nő ki nem zavart azzal az indítékkal, hogy nemsoká bezár a stúdió. Életembe nem maradtam itt ilyen sokáig, viszont lett egy új dalom az albumra a "Fly" első dolgom volt megmutatni Steen-nek, akit felkeltettem, mert elaludt a tv előtt. Tetszett neki a szám, de elmerem, képzelni, hogy holnap nem fog rá emlékezni, hogy egyáltalán találkoztunk az este. De nekem tetszett és a többi nem érdekelt. Ledobtam a holmimat a takarításra váró szobámba és megcéloztam a fürdőt. A telefonomat minden hova cipeltem magammal még a WC-be is a kezembe volt, ha elfelejtettem bevinni lehúzott nadrággal szaladtam ki érte, de hiába. Egyszer még majdnem bele is ejtettem a WC-be, a szerencsétlenségemet mércével lehet mérni. Kiszámoltam, hogy ha most itt hajnal van, akkor otthon normális idő lehet, tehát telefonálhatok anyámnak. Miután Jordan közölte velem, hogy van ilyen lehetőség egyből hívtam és meséltem neki mindent. A reakciója ahhoz képest, hogy mennyire ellenezte ezt az egészet, jó volt. Megígértette velem, hogy a megbeszélés után hívjam fel, nehogy olyat írassanak alá velem, ami miatt pórul járhatnék. Nem számoltam jól, felkeltettem. Nem haragudott érte, részletesen el kellett mesélnem a nagy semmit. Miután megtudott mindent, kérdezett még két dolgot és kinyomta a telefont, igazán aggódó és aranyos anyuka. Nem baj, mindent elintéztem nincs más dolgom, csak pihenni és élvezni a jó meleg habfürdőt. Tegnap leszaladtam a kisboltba és szembe találtam magam egy nagydoboz fürdősóval, vesztetést éreztem, hogy megvegyem. Lehet, hogy a doboz felét bele borítottam, de legalább biztos lesz, hogy az egész testem rózsa illatú lesz. Ki nem szálltam, míg a víz ki nem hűlt és a hab el nem tűnt teljesen. A kezem olyan ráncos volt, mint egy száz éves öregasszonyé, de teljesen megérte. Mire kivánszorogtam a fürdőből Steen eltűnt a kanapéról, benéztem és az ágyába feküdt keresztbe a takarója pedig a földön hevert. A lehető leghalkabban közelítettem meg az ágyát, próbáltam semmiben sem el esni ami elég nehéz feladat volt a szoba kinézete miatt. Felkaptam a takaróját a földről és betakartam. Féltem, hogy fel kell, mert mikor rátettem elkezdett beszélni valamit, de nem kelt fel csak átfordult a másik oldalára. Éreztem magamon, hogy nekem is ideje lenne aludnom, ugyanolyan halkan mentem ki a szobából, mint ahogy az előbb bejöttem. Felkaptam magamra a pizsamám, amibe akkor is voltam, mikor Michael miatt leestem az ágyról, majd ő is leesett rám. Befeküdtem az ágyba, nem kellett film vagy zene, hogy el tudjak aludni pillanatok alatt elnyomott az álom. Reggel a telefon hangja keltett, rég nem pattantam ki olyan hamar az ágyból, mint most.

- A francba! – kiáltottam fel. Csak az ébresztő volt. Kezdek bele őrülni ebbe a semmit sem tudok dologba. Holnap reggel elutaznak, miért nem hív fel? Amúgy se vagyok normális nem, hogy most. El kellett gondolkodnom azon is milyen nap van ma, csütörtök. Akkor ma nem kell mennem sehova, ami annyit tesz, ki kell takarítanom a lakást. Tayler-nek egyre kevesebb dolga van itt, de ez azt is jelenti, hogy egyre nagyobb a kupleráj. Ki-be járkált ő és Collins a lakása és arra nem volt idejük, hogy lehúzzák a sáros cipőjüket így végig gyalogoltak mindenen a retkes cipővel, aminek én különösen örültem. De ha ők nem is járkálták volna össze, akkor is ki kellene takarítani az egész lakást, és bevásárolni se ártana. Bele gondolva mindenbe jobb lenne inkább aludni. Visszafeküdtem az ágyba, de nem tudtam vissza aludni. Dünnyögve másztam ki, hosszú nap elé nézek, ha ezeket tényleg meg akarom csinálni. Ledobtam a nem rég felett még meleg pizsamám és lecseréltem itthoni, hideg vackokra. A hajamat a fejem közepére fogtam fel, hogy ne lógjon bele semmibe se. Kész, úgy nézek ki, mint egy takarító nő, ha nem jön, össze az éneklés beállok valami takarító brigádba. Benéztem a másik szobába, pontosan úgy feküdt ott, ahogy hagytam pár órával ezelőtt. Akkor a zenehallgatás kilőve, mert én nagyon aranyos legjobb barát vagyok és nem keltem fel őt, most legalábbis nem. A csap alatt vannak azok a dolgok, amik a takarításhoz szükséges. Először is a fürdőszobát teszem rendbe és úgy haladok előre, így a Steen szobája marad utoljára. Felhúztam a kezemre a sárga gumikesztyűt és neki vetettem magam a munkának. Soha többet ilyen alapos munkát! Betettem egy mosást és kivettem a régit amit, nem tudtam mióta lehetett ott. Utána a fürdőkádat valami büdös vegyszerrel kitakarítottam, mert a rózsa illatú fürdősó megfogta egy kicsit az alját. Utána a türköt és a hozzá tartozó szekrényt is kívülről belülről és olyan dolgokat találtam, amiket jobb lett volna nem látni. A befejezés az volt, hogy felmostam az egész helységet. A következő állomás a konyha volt, na oda kellett aztán igazán a kesztyű, a gáztűzhely látványával gyerekeket lehetett volna ijesztgetni, de azután, hogy én kezelése vettem ami egy jó háromnegyed órába tellett, de teljesen megérte. Még egyszer nem vállalkoznék a feladatra, ez olyan dolog, amit életembe elég csak egyszer csinálni. A hűtő se volt gyerek játék, amit csak azért nem értettem, hogy hogyan lehet annyi szemét benne, ha konkrétan sose tettünk bele semmit. Az étkezésein nagyjából, gyors levesből, gabonapehelyből és fagyasztott ételekből áll. Hihetetlen pár hét alatt milyen kuplerájjá nem tud átalakulni a ház. Mikor Steen felkelt már a tévét takarítottam a nappaliba. Kaptam néhány megjegyzést arról, hogy elment az eszem és szerinte is elmehetek takarítónak. Közöltem vele, ha még egy ilyen poént elsüt, mindig ő fog takarítani ebben a lakásba, míg itt kell laknunk. Ő is belátta, hogy jobb ha csendbe marad. Már untam magam, nem akartam tovább csinálni, de még két szoba is hátra van. Nem tudtam eldönteni az enyém vagy a Steen-é a rosszabb. Egyetlen jó dolog volt azzal, hogy felkelt legálisan üvöltettem a zenét.

Hello Brooklyn, Hey LA

Take the streets all night 'cause we sleep all day

When the world comes crashing down who's ready to party?

Hello Brooklyn, Hey LA

Coast to coast I'll take you down in flames

Let the good times roll we can let go

Everybody knows there's a party at the end of the world.

Az All Time Low koncertet már a saját szobámba a koncertet. Így sokkal élvezhetőbb lett az egész takarítás. Steen kevésbé élvezte a dolgot, de nem nagyon izgatott a dolog. A szobámból három kupac szennyes ruha és két kisebb zacskó szemét került ki, nem értettem honnan jött ez a sok szemét mikor alig voltam bent a szobámba mostanság. Mire végig ment két album a szobám is csillogott- villogott. A Steen szobájához nem volt elég, egy All Time Low alum, ide sokkal, de sokkal több kellett. A daloknak igencsak jó hatással volt rám, igen csak hamar kitakarítottam a szobát, ami nem volt nehéz, mert a szobájába minden egy helyre volt pakolva az ágyára vagy az ágy alá.
- Kész! – kiáltottam el magam. Meghajoltam és ledobtam magamról a koszos pulóvert.
- Nagyon ügyes vagy. – állt meg előttem egy tál gabonapejjel. – és a jutalmad egy tál étel, és miért pont ez? Mert csak ez van itthon. - ez egy célzás volt. Nagyon csúnya célzás.
- Ha nem most mostam volna fel akkor a fejedre borítanám a tálat és a tartalmát. – magyaráztam neki, miközben kanalaztam magamba a kaját.
- Akkor mázlim van. – mosolygott. – de lemész valami normális kajáért is? – ezért a kérdéséért jól hasba vágtam majd a konyha pulthoz ballagtam és ott fogyasztottam el az ebédem maradékát. A nem igazán laktató étel után rájöttem, hogy ha én nem akkor senki sem megy le a boltba. Átöltöztem valami normális szagú és kinézetű ruhába és lemásztam a sarki kisboltba és jól tele pakoltam a kosaramat minden félé laktató étellel. A pénztálcám nagyobb tartalmát otthagytam, de egy darabig még nem kell lejönnünk a boltba.
Visszamentem a házba, kipakoltam a háromszatyornyi élelmet és csináltam magamnak egy hatalmas szendvicset tele minden féle jóval. Utána nem volt nehéz elaludnom, még be se mentem csak letettem a fejem a konyhapultra és már aludtam is. Egy fél óra múlva arra keltem fel, hogy iszonyatosan fáj a nyakam, így bementem a szobámba és végig feküdtem az ágyamon.
Reggel azzal a tudattal keltem fel, hogy ma megy el és nem hívott fel. Átmentem tanácsot kérni Steen-től aki lehülyézett.
- Miért várod el, hogy mindig ő lépjen elsőnek? – nem erre a válaszra vártam.
- Nem értelek.
- Karácsonykor is ő jött ide, mindig ő jön. Nem gondolod, hogy egyszer te is elmehetsz ő hozzá? – végig gondoltam a dolgot és igaza volt, nekem kell mennem. Felugrottam és átsiettem a szobámba és felcibáltam a tegnapi ruháimat. Cipőfelvétel közben már pötyögtem is a telefonomba Ash számát. Megkérdeztem, mikor és hol szállnak fel és megkértem ne szóljon senkinek se. Alig egy fél óra múlva indulnak. Mint egy őrült szaladtam le a lépcsőn majd az utcára, hogy foghassak egy taxit. Nem tudtam gondolkodni, mi van ha nem is akar látni? Akkor is megpróbáltam. Ezzel nyugtattam magam, míg a taxi meg nem állt a repülőtéren. Kifizettem és futottam tovább.
Ritkán vagyok ilyen pontos. Épp a repülőre szálltak fel mikor elkiáltottam magam.
- Michael Clifford! – a kiabálás a visításhoz hasonlított, de elértem a célom. Megfordult és körbe nézett ki kiabál, meglátott. Nem tudtam mit mondjak elindult felé, olyan volt az egész, mintha egy filmbe lennék.
- Mondjad. –lépett oda mellém. Nem akartam és nem is tudtam volna semmit se mondani, csak csókolni akartam. A nyakába ugrottam és megcsókoltam. - Remélem nem gondoltad, hogy ilyen könnyen megszabadulsz tőlem. – néztem a szemébe.
- Semmi pénzért. – válaszolta és szorosan magához ölelt.
- Most menned kell. – mutattam Louis felé, aki dühösen ütögette az órájára.
- Gyere velem. – engedett el.
- Ne hülyéskedj. – nevettem, de nem érdekelte a nyakába kapott és elindult a repülő felé. Kiabáltam nem akartam felszállni, de nem érdekelte. Becsukódott az ajtó mikor sikerült kiszabadulnom a karjai közül.