IV. Rész

Sziasztok!

Végre eljött az a rész mikor az egyik főszereplő is benne van a blogban. Remélem tetszik. Véleményeket nagyon szívesen fogadok. 

Jó olvasást!

Lassan két hete hogy Los Angelesben vagyok. A város gyönyörűbb, mint gondoltam, viszont nagyon szokatlan is. A megérkezésnél próbáltam magabiztosnak mutatkozni több-kevesebb sikerrel. Várt rám egy idősebb ember, aki elvitt a lakhelyemre, én és a többi nyertes egy szállodában vagyunk. Mindenki nagy kíváncsissággal nézett meg mikor megérkeztem, nagy szenzációnak számítottam, hiszen nem kerültem be a legjobbak közé, de mégis itt vagyok. Három lány és két fiú volt itt rajtam kívül. A legtöbb csak az ellenséget látta bennem és igazságtalannak találták, hogy itt vagyok, de volt egy lány, aki nagyon kedvesen fogadott. Mindent elmondott mit csináltak eddig és elmesélte ki milyen ember.

Eva az a lány, aki bármit megtesz a cél érdekében és nem bírja, ha valaki egy kicsit is jobb nála, dalt nem tud írni, viszont a hangja fantasztikus. Szőke haja a derekát veri, telt ajkai és barna szemei díszítik arcát.. Így hírtelen ránézésre azt mondanám róla rendszeresen jár szoliba. Kinézetre nagyon rendesnek tűnt viszont miután együtt töltöttem vele egy kis időt rájöttem nem nagyon kedvel. Bár nem meglepő, hiszen senkit sem kedvel magán kívül, nem nagyon láttam még senkivel sem beszélgetni inkább csak azt csinálja, amivel el is tud érni valamit.

A másik lány Rosa, ő van a középpontban, igazi rosszkislány, a zenei ízlését tekintve rocker csaj, de a kinézetén nem nagyon látszik, a hangja emlékeztet Steen-ére ami viccesen hangzik de igaz. Kifogott magának, de én nagy ívből teszek rá mit gondol rólam. Nem egyszer kétszer próbált már vitába szállni velem a két hét alatt, de túl jól érzem magam, minthogy leálljak vele veszekedni.

A két srác Tyler és Collins ők azok, akik semlegesek, szerintem régóta ismerik egymást, mert nem akartak külön lakás ezért Collins átköltözött Tyler-hez. Nem sokat beszéltem velük sem mert sosincs egyszerre óránk vagy megbeszélésünk, de szimpatikusaknak tűnnek.

És végül, de nem utolsó sorban ott van Grace ő az, aki megmutatott nekem mindent és szólt mire kell vigyáznom. Egy kicsit magamra találtam benne. Egy kicsit magasabb nálam nagy fekete kocka szemüveget visel a haja sötét barna és gyönyörű göndör fürtjei vannak, az az igazi göndörség, amitől eláll egy srác lélegzete, ha meglátja őt.

Nem volt kedvem senkivel sem barátkozni, mert hiányzott az otthonom egy egész napig csak Steen-nel beszéltem az interneten, de ő odajött hozzám és megkért kísérjem el bevásárolni. Nagyon szimpatikus és őrült egy csaj. Őt is rendszeresen piszkálja Rosa, de ő meg sem hallja, nem tudom, hogy csinálja, de úgy viselkedik, mintha minden pont úgy lenne jól, ahogy van és ő örül ennek akár ha rossz is rá nézve.

Az első hét nagyon nehéz volt. A lakásom szokatlan volt magamról kell gondoskodnom, bevásárolnom. Maga az egész nem túl nagy, de nem is kicsi pont elférek benne kényelmesen van egy nagyszoba ahol az ágyam van, egy nappali ahol van egy tévé és egy kanapé, konyha, fürdőszoba és külön egy mosókonyha, ami még most is nagyon szokatlan nekem. A konyhámba nem sok minden van, van néhány konzerv, gabonapehely és gyorslevesek. Minden felé jártam már és nem sokszor ettem még itthon. Rendszerint csak beestem este, úgyhogy a konyha helyett inkább az ágyamat kerestem meg.

De mi is történt ez alatt a két hét alatt? Rengeteg minden az első két napban még nem csináltam semmit, mert azt mondták ki kell pihennem magam, de csütörtökön már mentem is gyakorolni.

Az otthoni stúdiónak a nagyvállalata a szálloda mellett van egy köpésre, ide kell bejárnunk itt várnak ránk emberek, akik megmutatják, mit kell ahhoz tennünk, hogy jobbak legyünk. Ez az egész olyan, mint egy iskola, csak sokkal jobb. Vannak unalmas dolgok, is mint mindenben, de imádom az énekóráimat és az író gyakorlatokat. És mikor készen leszek egy olyan dallal, ami elég jó, hogy felkerüljön, egy albumra akkor felénekelhetem. Ilyen dalt még itt nem írtam, sőt még egy dalt se írtam, amit oda vihettem volna.

A keddi napirendem viszonylag nyugodt. Egyre kell bemennem énekórára, ami két óra folyamatos éneklést jelent majd utána gyakorolhatok az egyik kis stúdióba este hatig. Addig nincs más dolgom csak elmenni Grace-szel ruhát venni. Ő nagyon szereti a ruhákat és az ízlése is fantasztikus. Szeretek vele elmenni, vásárolni, mert mindig talál nekem is valami nagyon jó ruhát. Még csak tíz óra, rábírom magam, hogy kimásszak az ágyból és lezuhanyozzak. Reggel csak hideg vízzel tudok zuhanyozni, mert máskülönben itt aludnék el. Próbálok gyorsan elkészülni, mert Grace öt percen belül beállít én pedig még törülközőben vagyok. Pillanatok alatt kapom fel a kopott farmeremet és egy fekete kapucnis pulóvert. Aznap mielőtt eljöttem volna elloptam Steen egyik kockás kendőjét és minden nap felkötöm a kezemre, hogy érezzem, mellettem van. Már megint nagyon pontos vagyok épp felhúztam a cipőmet mikor valaki kopogtatott az ajtón.

- Jó reggelt! Azt hittem még az ágyból kell kirángatni. – az ajtófélfának támaszkodott miközben végigmérte mi van rajtam.

- Én nagyon pontos vagyok, ha nem tudnád. És a telefon segített felkelnem.

- Indulhatunk? – mikor elindult láttam meg azt, ami a lábán van egy hatalmas sarkú csizma, nem sok embert láttam még így menni egy ilyen cipőben, magamat pedig főkképp nem mivel a laposra esküszöm.

- Jó a cipőd! Nem félsz, hogy hanyatt esel benne? – gyorstempóba zártam be az ajtómat és szaladtam Grace után, aki sokkal gyorsabb volt nálam.

- Nem, ez még csak egy kis sarkú cipőm van ennél magasabb is.

- Én a második lépésnél elnyalnék az ilyen cipőkben.

- Milyen a mai beosztásod?

- Egytől lesz énekem utána pedig a kisstúdióba gyakorlok. Neked? – ez nagyon szokatlan volt nekem, hogy sose voltam senkivel sem együtt órán a két srác szinte mindent közösen csináltak a beosztásuk is megegyezett viszont a lányok mindig külön voltak.

- Úgy tűnik akkor nekem utánad lesz az órám, de nem is lesz másom ma. Utána elmegyünk a srácokkal egy karaoke klubba, ha gondolod, gyere el te is.

- Majd máskor, neki akarok ülni dalt írni, nektek már van dalotok, amit fel is vetettek nekem meg még dalom sincs.

Grace-szel a vásárlás felért három tornaórával, céltudatos és tudja, merre kell keresni az igazán jó dolgokat egyik boltból mentünk a másikba majdnem mindenhol vett valamit. Egy kisebb boltba mentünk be utoljára itt több dolog is megtetszett, de végül csak egy pulóvert vettem, amin a kedvenc bandáim, vagyis csak néhány és volt olyan is, amiket nem ismertem, de nem zavart, mert szerelem volt első látásra. Én csak ezt a felső vettem Grace pedig vagy hatot, de volt még nála szoknya és cipő is, sőt vett magának egy elegáns kalapot is, ami még nekem is megtetszett. Kellőképpen meg izzadtam ezen a két órás vásárló túrán és még pont belefért egy gyors zuhany az órám előtt. Az új szerelmemet vettem fel és a fekete kopott farmeremet, a hajam konkrétan egy szénakazal volt és nem tudtam normálisan összefogni ezért Steen kendőjét kötöttem bele ez sem volt a legjobb, de legalább kiláttam. Már megint késésben vagyok! Gyorslépésben szedtem össze a kottáimat és a gitáromat és már szaladtam is a stúdióba.

Nem tudom, mennyi idő kell, hogy megszokjam mikor hova kell mennem, biztos vagyok benne, hogy a recepciós már a halálba kíván, mikor megkérdezem, tőle melyik helyet hol találom, de ma nem kellett egyedül ezt a termet tudom, hol van az első emeleten a harmadik ajtó a lépcsőtől számítva. Konkrétan berontok a szobába és épp bocsánatot kérnék a késésért, de látom, hogy a tanár még sehol sincs. Vannak olyanok, akik nálam is többet késnek ez azért megnyugtató a számomra. Megnézem az órámat, amin már negyed kettő van, kezdek félni, hogy összekevertem a napokat vagy rossz az órám. Megnézem a telefonomat is döbbenten látom, hogy még csak két perc múlva lesz egy óra. Viszont akkor nagyon jó időben vagyok.

- Tegyük el a telefont kisasszony! – a tanárom maga volt a megtestesült szigor ezért sem értettem, hogy képes késni igazából még a nevét sem tudom, mert féltem megkérdezni. De a tanítást nézve jobb tanárt sem kívánhatnék, nem vagyok a legjobb, de ő azzá tehet.  

- Elnézést kérek!

- Kezdjük a bemelegítéssel. Végezze, el a légző gyakorlatokat addig keresek magának valamit mára. – két óra kemény szenvedés vár rám, én mégis élvezem, heti háromszor járok ide és már előfordult velem, hogy fel akartam rúgni az asztalt és mindent itt hagyni, de mikor véget ér az a két óra utána mindig úgy érzem valamivel több lettem és ezért megéri a szenvedést.

- Milyen fajta dalokat énekeltünk a múltkor? – gondolkozz, gondolkozz! Mi is volt annak a nőnek a neve?

- Whitney Houston egyik dalát énekeltem

- Már emlékszem, nem volt még kész a hangja ezért azt mondtuk lassítunk a tempón. A másik kislánynak sikerült majdnem olyan jól elénekelnie, mint az énekesnőnek. – gondolom, Eva-ról beszél, neki tényleg eszméletlenül jó hangja van és a magas hangokat is nagyon jól ki tudja énekelni nekem ezzel még problémáim, vannak. De nem itt lennék, ha olyan hangom lenne, mint Whitney Houston-nak. A kezembe nyomott egy kottát.

- Adele-Someone like you.

- Nagyon jó Elisa most hogy rájöttünk tud olvasni, elkezdhetne énekelni. Ne felejtsen el odafigyelni a levegővételre.

I heard, that you're settled down.
That you, found a girl and you're married now.
I heard that your dreams came true.
Guess she gave you things, I didn't give to you

- Nem jó! Látja ezt? – a az ujját az egyik hangjegyre tette. – Milyen hang ez?

- Egy lá.

- Akkor annak is énekelje. Innen folytassa. – elolvasom a részt és próbálom magamban elképzelni, hogy énekelem el.

Nevermind, I'll find someone like you.

I wish nothing but the best for you too.

Don't forget me, I beg, I remember you said:-

"Sometimes it lasts in love but sometimes it hurts instead",

Az óra végére elértem, hogy megdicsérjen. Mindent beleadtam, de teljes mértékben megérte. Úgy döntöttem megvárom kint Grace-t és csak utána ülök be gyakorolni. Nem kellett sokat várnom, ő is átöltözött bőrhatású latex és szürke hosszú póló volt rajta egy farmer mellénnyel, de a magas sarkúját nem cserélte le. Szinte rohant felém mikor meglátott.

- Annyira imádom ezt a helyet, tele van az épület szexibbnél szexibb énekesekkel, az egyikük elhívott este egy buliba. –ragyogott a szeme.

- Nem karaokézni mész a srácokkal?

- Nem, ez a srác sokkal helyesebb annál. Gitáros egy bandába, nem ismerem őket, de olyan kezei vannak, hogy az nem igaz.

- Hogy hívják? – még alig ismerek két hete, de ez már vagy a harmadik pasija lesz.

- Talán Adam. Milyen a kedve a tanárnak?

- Átlagos kijelentette, hogy Eva-nak sokkal jobb hangja van, mint nekem.

- De te játszol a legjobban a gitáron. Na, megyek, mert ha elkésem, leharapja a fejem.

Elindultam a gyakorló teremhez, szeretek itt lenni csak az zavar, hogy az ajtó mellett van egy hatalmas ablak és mindenki lát mikor játszok. A folyóson fel alá mászkáltak az emberek senki sem beszélt senkivel mindenki céltudatosan ment az egyik pontból a másikba. A teremben nem rég lehettek, mert nem úgy volt, mint ahogy szokott. Székek voltak mindenhol, valószínűleg valamilyen banda lehetett itt. Ahhoz túl lusta vagyok, hogy a helyére pakoljam a bútorokat inkább leülök az egyik székre és előveszem a gitáromat. Elvileg mindenkinek biztosítanak vadonatúj hangszereket, de én nem szerettem volna új gitárt, ehhez kötnek az emlékeim. Érzem a gitárhúr pengését és az egész testem ráhangolódik, a hangzás sokkal jobb itt mint a szállodában vagy bárhol máshol. A falakról visszacsapódik a gitár hangja és olyan mintha kánonba játszanék valakivel.

Ha játszom, megáll az idő, nem tudom belevinni a világot és nem is érzem, ilyenkor a világot olyan mintha egyesülnék a gitárral és csak ő és én lennék az egész világon. Nem tudom más is így érez-e vagy csak én, de nem tudok betelni ezzel az érzéssel. Kiskoromban több hangszert is kipróbáltam, de eggyel sem éreztem ezt, csak a gitár tud teljesen megnyugtatni. Az egyetlen rossz ebben az egészben, hogy nem veszem észre, ha valaki bejön. Befejeztem egy dalt és mikor felnéztem egy srác bámult az előttem lévő kanapéról. Azt hittem szívrohamot kapok mikor megláttam.

- Atyám! A frászt hoztad rám, nem szokás kopogni? – kapkodva vettem a levegőt.

- Nyugi nem foglak bántani. Kérlek, ne kiabálj! – kezdtem nyugalmi állapotba kerülni.

- Te ki vagy? – nem volt túl értelmes a kérdésem, de nem szeretem a meglepetéseket.

- Igen én vagyok az személyesen. – úgy csinált mintha ismernem kellene pedig nem nagyon rémlett, hogy láttam már valahol.

- Ki? Ismernem kellene? – egyre kellemetlenebbül éreztem magam.

- Michael Clifford nem ismersz? – felhúzta a szemöldökét és úgy nézett mintha másik bolygóról jöttem volna. Elkezdtem nevetni, a helyzet még mindig nagyon kellemetlen volt ő valószínűleg nem értette miért nevetek miközben én majd leestem a székről annyira nevettem.

- Mi olyan vicces? – próbáltam válaszolni neki, de nem voltam rá képes csak egy két szót tudtam kimondani.

- Clifford? És piros a hajad? – eltelt egy kis időbe mire sikerült moderálnom magam és csak mosolyogva néztem mit reagál.  

- Igen. És ez azért vicces mert?

- Te nem néztél kiskorodba mesét? Nekem a kedvencem Clifford a nagy piros kutya volt. – én tényleg próbáltam visszafogni magam, de mikor leesett neki mit mondtam olyan feje vágott, mint aki savanyú almába harapott. A végén már ő is nevetett.

- Most hogy megosztottam veled mi a kedvenc mesém elmondhatnád miért néztél.

- Épp a büfébe tartottam mikor megláttam mit csinálsz a gitárral és kényszert éreztem, hogy nézzelek.

- Mert, mit csináltam? – érdekes akcentusa van, ami miatt a hangja még különlegesebb.

- Nem tudom, de kiderítem. – a kezébe vett egy gitárt ami a kanapé mellett volt és elkezdett játszani. Szó se róla ő is értett a gitárokhoz  

- Ne bámulj már így rám! – nem bírom, ha néznek ő pedig nagyon furán nézet rám.

- Hogy?

- Ahogy az előbb. – rápillantottam az órámra és meglepetten láttam, hogy már fél hat van. Nekem hatig lehet itt lennem, de hat ellőttre beszéltem meg egy web kamerázást Steen-nel. Szokásomhoz híven most is rohanhatok. Felkaptam a cuccaimat, ami össze visszahevertek a földön és elrohantam.

- Bocsi, de most rohannom kell, el fogok késni. – meg se vártam a választ mintha, valamit kérdezett volna, de nem halottam mi volt az.

A szobámba érve ledobtam mindent és gyanítottam, hogy ott hagytam valamit a teremben valószínűleg az egyik dalt, amit elkezdtem. Felnyitottam a gépem és már jött is a felkérés Steen-től.

- Már megint késésben vagy szupersztár? – rászokott, hogy így hív, ami engem nagyon idegesített.

- Csak elnéztem az időt, mi újság van arra?

- Semmi különös az öcsém hazajött a táborból és szalad a ház, mindenhova kipakolt egy két ruháját a táskájából. Azon gondolkoztam, hogy ha beletenném a sporttáskába feltűnne-e valakinek a hiánya.

- Ha nem is, előbb de utóbb mindenképp. Már megint hulla fáradt vagyok pedig alig csináltam ma valamit.

- Elisa, az az én kendőm a fejeden? Te elloptad a kendőm? – lehetett volna annyi eszem, hogy leveszem. De túl távol van ahhoz, hogy bármit is tegyen velem.

- Lehetségesnek tartom, neked ezen kívül is vagy egy halommal.

- Igen, de a tesómat egy fél óráig kergettem, hogy adja vissza.

- Akkor most bocsánatot kérhetsz tőle. – az öccse nagyon aranyos, és ha megharagszik bárkire egy tábla csokoládéért mindent megbocsát.

- Majd te! Jogosan feltételeztem ezt. És hogy, haladsz a dalokkal?

- Ma belekezdtem kettőbe is de ebből egyet elhagytam. Remélem nem dobja ki senki sem, akkor holnap érte megyek.

- Menj most érte, lehet, hogy az a világ legjobb dala, és ha miattam nem leszel szupersztár nem lesz ki fizesse a semmittevésemet.

- Semmi kedvem nincs átmenni.

- Átrugdossalak?

- Átmegyek, de nem miattad, akkor majd holnap beszélünk, puszilok mindenkit.

- Anyukádat is? Rendszeresen átjön megkérdezni mi van veled, nem azt mondtad, hogy nem fogod érdekelni?

- Tévedtem, de engem ő nem érdekel, és ebben biztos vagyok. – rendszeresen kapok üzeneteket is tőle, de egyet sem néztem meg.

- Elisa, beszélned kellene vele.

- Steen most mennem kell, majd holnap beszélünk. Szeretlek. – gyorsan lecsaptam a gépet mielőtt válaszolt volna, anyám olyan, mint egy vérző seb a szívemen ott lesz mindig, de ha nem veszek, tudomást róla talán nem fáj annyira.

Fúrta az oldalamat ki is az a srác, akivel beszéltem. Elvileg ismernem kellett volna tehát ismert lehet. A telefonomon rákerestem a nevére. Gitáros és énekes egy bandában a 5 Seconds of Summer-ben, ausztrálok tehát ezért van akcentusa, úgy döntöttem a zenéjükbe is belehallgatok, ha visszaértem.

Nem sok ember volt már az épületben már csak a takarítoók járkáltak össze vissza pedig még fél nyolc sincs. Remélem nincs már itt, és nem dobták ki a dalom.

Lassan nyitottam be, de buktam az egészet. Nem csak ő volt ott hanem még három srác.

- A francba! – még mázlim, hogy időbe kapcsoltam és nem csúnyábbat mondtam.

- Szia! Hiányoztam? – lendületből fordultam ki, nem ér ennyit egy dalom se, hogy végighallgassam megint őt. Próbáltam normális tempóba haladni a lépcső felé. De valaki megfogta a kezem.

- Ne menj el, gondolom a dalodért jöttél. Gyere be oda adom. – most két választásom van vagy azt mondom, hogy tartsa meg és elviharzok és akkor nagyon nagy bunkó leszek vagy pedig próbálok értelmesen viselkedni és érte megyek a dalomért. A második mellet döntöttem.

- Te írtad?

- Igen, de még nincs kész teljesen. – nem szeretek idegenek között lenni itt pedig volt négy is.

- Nagyon jó. Ash átjavította és befejezte, de maga a dal ugyanaz. 

- Skacok ő itt., hogy is hívnak? – próbáltam nem arra gondolni, hogy pont most mérnek végig mind a hárman.

- Elisa

- Ő Elisa, a fiúk pedig Luke, Calum és Ashton.

- Sziasztok. Elkérhetném a dalom és én már itt sem vagyok.

- Ne siess annyira, ülj le. Tessék, itt van. – egy barna göndör hajú srác nyújtotta felém a lapot, tehát ő Ashton, aki átírta a dalom.

Szokatlan volt tudtam, hogy az enyém, de valahogy mégis olyan más volt. Viszont nem tudtam eldönteni jobb-e vagy rosszabb.

- Tényleg nem ismersz minket? – mamám nem tudom kit, hogy hívnak sőt már azt sem tudom, milyen nevek hangzottak el az előbb.

- Nem, de rátok kerestem. – felcsillant a szemük.

. És mit találtál? – ebben az egyben biztos voltam, hogy ő Michael.

- Azt, hogy ausztrálok vagytok és a One Direction elő zenekara  voltatok. Nem mentem bele nagyon a dologba.

- Csak engem zaklat fel, hogy nem ismer?

- Igen Luke csak téged. – kezdett feszültté válni a helyzet, nem gondoltam volna, hogy ennyire gáz nem ismerni őket.

- Énekelj valamit, hátha kiderül, mégis ismerem valamelyik dalotokat.

She looks so perfect standing there

In my American Apparel underwear

And I know now, that I'm so down

Your lipstick stain is a work of art

I've got your name tattooed in an arrow heart

And I know now, that I'm so down

- Mintha rémlene valami. Lehet, hogy Steen öccse mutatta nekem van videó kippje? – kicsit hülyének éreztem magam de tényleg rémlett valami.
- Igen, van.
- Megvan! – egy kicsit hangosra sikerült.

- Akkor ismersz? – Luke majd leesett a székről miközben várta a választ.

- Ez az a videó amikor mindenki elkezd vetkőzni, nem tudom miért nem emlékeztem pedig Peter még el is kezdett vetkőzni rajta, de sokat nevettünk rajta. Miért olyan fontos ez neked, hogy ismerjelek? Te se ismersz engem.

- Csak te nem ezt csinálod három éve. – lehet, hogy érzékeny pontra tapintottam.

- Hazamegyek és az összes zenéteket meghallgatom jó? – sikerült feloldani a hangulatot, mindenki nevetett még Luke is nevetett.

- Ez a minimum.

- Viszont nekem mennem kell, holnapra be kell fejeznem egy dalt, amit, még el sem kezdtem. – sietősre fogtam a távozást nem nagyon akartam zavarni őket.