V. Rész

Sziasztok! 

Bocsánat, hogy ennyire elhúztam az új részt de sűrű hetem volt.

De itt a rész. Remélem elnyeri a tetazéseteket. 

Véleményt szívesen fogadok megjegyzésbe! 

Jó olvasást. 

A ház túl csendes volt nekem, ezért kiültem a teraszra. Megszokásom volt a babzsákomban dalt írni, de most nem volt itt, ezért kitoltam egy fotelt. A nap lemenőben volt, felkapcsolták a fényeket, a város a sajátos módján nyugtatta meg az embert, azt semmiképpen sem lehetett rá mondani, hogy csendes kis városka is ez.

A mostani dal, ami már félig majdnem kész volt, az éjszakáról szólt, az élettel teli éjszakáról. Már teljesen megszoktam a város zaját ezért észrevettem, ha valami zaj támad körülöttem. Mintha egy mikrofon recsegését hallottam volna, de lehet,hogy csak képzeltem. Nem telt el öt perc mikor megint hallani kezdtem. Egyre sötétebb volt, felálltam és kihajoltam a korláton meglesni mi folyik odalent. Mindkét kezemmel a korláton kívül voltam ,nyakamban a gitárommal. Csoda, hogy ki nem estem annyira kihajoltam, mikor egy piros hajú srác lépett elő a semmiből kezében egy megafonnal.

- Hallóó Elisa! – kiabálta, ami miatt duplán ijedtem meg, reflexből ugrottam hátra ,de a gitár kifordult a nyakamból és kiesett az erkélyen.

- Francba, francba, francba. – mindent hátrahagyva vágtattam végig a lépcsőn és ki az ajtón. A gitárom széttört az egyetlen értékes dolgom, amit magammal hoztam, ami az enyém volt, ami számított.

Gondolkozás nélkül estem neki Michael-nek, torkom szakadtából ordítottam ameddig csak bírtam. Mondott valamit, de nem hallottam .A fülemben hallottam a saját szívverésemet, mikor már nem bírtam tovább szusszal a gitárom mellé térdeltem. Nem hiszem, hogy meg lehet csinálni. Meghalt.

- Ohh, te szerencsétlen. Tudod mennyit jelent nekem ez a gitár, amit tönkre tettél. Ő szimbolizálja az életemet. – éreztem, ahogy kicsordul a szememből egy könnycsepp.

- Én nem akartalak megijeszteni. – dünnyögte az orra alatt miközben a kezét simogatta, ami remélem, belilul neki.

- Egyáltalán minek jöttél ide? – igazából nem csak az ő hibája, ami történt és ezt tudtam is ,de nekem muszáj volt valakit utálnom.

- Nem tudom, beszélgetni. – felálltam és a szemébe néztem.

- Egy megafonnal? Jó kis beszélgetésnek indult volna.

- Ha nem így sült volna el, hidd el élvezted volna. – úgy nézett, mint egy kiskutya.

- Kinyomom a szemed, ha még egyszer így nézel rám. Ha ilyen jó ötleteid vannak, akkor elmondhatnád nekem, hogy hozod helyre a gitáromat?

- Veszek neked egyet. Egy sokkal jobbat. – vágta rá a választ .Mintha minden meg lenne oldva.

- Nem nekem ez a gitár kell, de most, rögtön mert éppen dalt írtam.

- Nem vagyok varázsló! – és már megint úgy nézett.

- Szólj, ha megcsináltad addig felmegyek és öngyilkos leszek. – belenyomtam a kezébe a gitárom maradványait és megcéloztam az ajtót.

- Várj! – fogta meg a kezem.

- Mi van? – tudtam, hogy kedvesebbnek kell lennem, de nem ment, tönkre tette a gitáromat.

- Kölcsön adok egyet, míg megcsinálják ezt. Gyere el hozzánk.

- Jó! De csak azért mert nagyon nagy szükségem van egy gitárra. – végig néztem magamon és rájöttem, hogy egy rövid gatyában vagyok és a lila tehenes zoknimban.

- Nekem, nincs semmi problémám az öltözékeddel, de lehet, hogy meg fogsz így fázni.

- Nagyon okos vagy Clifford, várj meg itt mindjárt jövök.

- De én szívesebben mennék be a jó melegbe. – hívatta be magát.

- Mondom, maradj itt! – kiabáltam vissza az ajtóból.

Nagyon gyors voltam, csak felkaptam egy pulóvert és felrángattam magamra egy gatyát, ja és belebújtam a bakancsomba. Épp olt álltam ahol az előbb a gitárom darabjai voltak, de most sem az, sem Michael nem volt ott. Biztos lelépet az a kis féreg.

- Itt vagyok! – kiabálta bele a megafonba az utca túl oldaláról. Miközben át szaladtam, majdnem sikerült elüttetnem magam egy taxival.

- Honnan van neked ez az izéd? – kivettem a kezéből miközben megindultunk az utcán.

- Látom nem nézted meg a videóinkat, Luke nem fog örülni ennek.

- TÉNYLEG NEM! – beszéltem bele a mikrofonba.

- Mostantól csak így kellene beszélned.

- Válaszolj már!

- A legújabb videó klipünkben kellett és én megtartottam, nagyon jó vele szórakozni hajnali háromkor, mikor a többiek már alszanak.

- Te vagy a leghülyébb ember, akit ismerek, és ha már itt járunk miért piros a hajad?

- Egyéniségemet tükrözi, sokszínű volt már. – kezembe nyomta a gitáromat és leintett egy taxit.

A taxi utat végig beszélte, ki faggatott mindenről, ami csak eszébe jutott. Kezdtem elviselni a jelenlétét, még élveztem is nagyon hülye, annyit nevettem, hogy alig tudtam kiszállni a taxiból. A taxi egy nagy ház elé tett le minket, azt hittem még sétálnunk kell, de nem. Ez a ház az ő házuk.

- Kik is laknak itt? – kérdeztem meg ijedve.

- Mi négyen. – megtorpantam, nem akartam bemenni, nem ismerem őket és kétlem, hogy annyira jó benyomást kelltettem volna mikor először megláttnak.

- Megijedtél Green? – kacagott rajtam és ez az egyetlen dolog, amit nem bírok.

- Nem! És ne hívj így Clifford! – berontottam az ajtón, mint aki megőrült. Akkora lendülettel mentem, hogy nem tűnt fel a másik ajtó, aminek szerencsésen neki mentem. Az ajtó erős ellenfélnek bizonyult, amit az orrom bánt.

- Jól vagy? – guggolt le mellém.

- Azt hiszem eltörtem az orromat. Ne röhögj már! – vágtam hasba.

- Gyere adok zsebkendőt és elállítjuk a vérzést. – észre sem vettem, hogy elindult az orrom vére, túlságosan lefoglalt a fájdalom.

- Tudod, mi jó ebben az egészben? – követtem őt lassan befele.

- Mi?

- Van bennünk valami közös. Pont ugyan olyan színű a vérem, mint a te hajad. – felmentünk az emeletre és ott egy ajtón, ami mögött egy fürdőszoba volt.

- És tényleg. Milyen jó már nekem. Vedd el a kezed itt van a vizes ruha.

- De tisztázzuk, ezt eltekintve még mindig utállak! – elkerekedett szemekkel nézett rám, miután kimondtam a szavakat.

- Utálsz?

- Tönkre tetted a gitáromat. Soha többé nem fog olyan jól szólni, mint egykor. Olyan mintha megölted volna.

- Ha egy törött kardot helyrehoznak, néha erősebb tud lenni a javításoknál, mint valaha volt.

- Most idéztél valahonnan? – konkrétan leesett az állam.

- Igen! A múltkor olvasta fel valahonnan Calum, most nagyon okosnak látszok? – kihúzta magát és beletúrt a hajába.

- Elrontottad a pillantot, mondhattad volna, hogy te olvastad.

- Amúgy én olvastam tegnap a kedvenc könyvemből.

- Jah persze. Melyikből? – közben elállt az orrom vérzése. Megkerestem a kukát és bele dobtam a vizes ruhát.

- Pillanat elfelejtettem a címét.

- Csillagainkban a hiba. – kiabálta valaki a folyosóról.

- Igen, az a kedvenc könyvem. Telis tele van harccal és izgalommal. – közben Calum jött be és nézte meg, ki van bent, alig kapott levegőt a nevetéstől.

- Besültél öregem. Veled meg mi történt? – nézett rám.

- Csak nagyon vagány csaj akart lenni, de egy ajtó megakadályozta benne. A Csillagainkban a hiba nem is harcos könyv ugye?

- Nem egy szerelmes regény, de majdnem elhittem. Hol a gitárom?

- Csak ideiglenes, ha utálsz, nem adom neked a gitáromat.

- Jó. Csak mutasd már. – elindultunk kifelé, majd mentünk még egy emeletet. Közbe mellém lépet Calum és megkérdezte, miért utálom őt, elmeséltem neki. Mire ő csak annyit vágott Michael fejéhez, hogy „gyökér”. A második emeleten nem voltak szobák csak egy nagy tér volt ahol hangszerek voltak, tömérdeknyi mennyiségben. Mind ott voltak már, Ashton a doboknál ült és gyakorolt, Luke pedig egy fotelbe ült és gépezett.

- Mi szél hozott erre, aláírást szeretnél kérni? – sajgott a fejem, de próbáltam viccesen felfogni a helyzetet ,hiszen fejel mentem a falnak.

- Igen. Most már én vagyok a legnagyobb rajongótok, de a legjobban téged szeretlek Luke. Alá írnád a pólómat? – oda léptem hozzá és felhúztam a pulóveremet.

- Ne hazudgálj már, meg sem hallgattad a dalainkat. – ugrott le a fotel szélére.

- És mi az már, hogy ő a kedvenced? Én vagyok a legcukibb, majd én, aláírlak.

- Nem kell te eleget tettél már értem, hiszen megjavítatod a gitáromat.

- Mehetsz haza! Vagy most leülsz és meghallgatod a zenénket.

- Nem vagy egy kicsit egoista. – beletrafáltam, és erre Ashton fokozta a hangulatot egy kis dobpergéssel.

- Választhatsz! – az arcára kiült az a fajta mosoly, ami csak akkor van, ha tudja az illető, hogy úgyis eléri ,amit akar.

- Téged is utállak! Menjetek arrébb. – fogtam és beültem Michael és Luke közé.

- Te mindenkit utálsz! – jelentette ki Michael kacagva.

- Nem, csak aki megérdemli, például őket nem utálom. – biccentettem a két srác felé.

- Ne járjon a szád, nézd a videót! – kaptam a parancsot.

Hosszú éjszaka elé néztem. Egyik videó után jött a másik és így tovább, mikor már azt hittem vége akkor tartottunk a felénél. Már szinte nem tudtam gondolkodni annyira fáradt voltam és éhes.

- Befejeztük? – néztem Luke-ra valószínűleg félkomásan ,mert csak nevetett.

- Nem, még van egy pár videó, ennyire rossz?

- Nem, de fáradt vagyok és ma alig ettem. – a hasam már szinte életre kelt a hasüregemben, éreztem, ahogy folyton csak ízzeg mozog odabent.

- Azon ne múljék, megyek, rendelek pizzát! – pattant fel mellőlem Michael.

Pizza

Michael  wants another slice

Michael  wants another slice

Michael  wants another slice

Pizza!

Pizza!

Michael  wants another slice

Michael  wants another slice

Michael  wants another slice

Pizza!

Pizza!

Now!

Pizza!

Gyorsan keltem fel, a dobhártyám kiszakadt Luke mellettem ordította Ashton pedig velem szemben püfölte a dobokat.

- Ez meg mi a franc volt? – kérdeztem tágra nyílt szemekkel.

- Ez a mi pizza dalunk. Meglátszik, hogy nem ismersz minket. – közölte Luke ,miközben kikiabálta Michael-nek milyen pizzát akar enni.

- Imádom a pizzát. – csúszott be a szobába Michael ,de megakadt egy vezetékben ezért pont előttem terült el a földön.

- Ki gondolta volna, inkább azt mond milyet rendeltél? – kérdezte Calum, kezdtem felébredni, míg ők megvitatták milyen pizza van éppen úton. Nem nagyon szeretem a bolti pizzákat, inkább azt ,amit mi csinálunk otthon, de nagyon éhes vagyok tehát már éppenséggel mindegy mit eszek csak hadd ehessek. Ha jól vettem ki négy vagy öt fajta pizzát is rendeltek, de az sem volt elég, elkezdtek veszekedni, aminek az lett a vége, hogy nem csak Michael volt a földön, de Ashton is, vagyis ő Michael-en volt rajta pedig Calum majd Luke fejezte be a tornyot. Mikor teljes volt a rakás megszólalt a csengő, nagylelkűen felajánlottam, hogy lemegyek és átveszem. A pizza futár egy fiatal velem egyidős lány, hosszú szőke haja copfba volt fogra, az jutott eszembe, hogy ha nem sikerült volna eljönnöm, akkor nekem is dolgoznom kellene, úgyhogy szerencsésnek mondhatom magam. Kifizettem, a pizzát majd visszasiettem az emeletre. Meglepve tapasztaltam, hogy sikerült felkelniük, ami valószínűleg a kajának köszönhető. Michael valamit piszkált a kezében, amit nem tudtam kinézni, hogy mi, közelebb mentem és láttam, hogy a telefonomat piszkálgatja. Valószínűleg kiejtettem a zsebemből. Ledobtam a dobozokat a fotelbe, amin az előbb ültem és kikaptam a kezéből.

- Mit akarsz a telefonommal? Nem tanították meg neked, hogy ne nyúlj a másik holmijához? – nem voltam ideges, inkább fáradt, de az biztos, hogy nem csúnyán szóltam oda neki.

- Ki a háttérképed? – nem értettem a kérdését, azt sem tudtam hírtelen mi a hátterem. Megnéztem és eszembe jutott. Én és Steen a tavalyi karácsonykor, vettem neki egy pulóvert ,amire azt nyomtattam rá, hogy I <3 Elisa! Viccnek szántam, de megtetszett neki és hordani kezdte. Akkor fényképezte le mindet anya,amikor felpróbálta.

- Ő Steen. – a többiek megtámadták a pizzás dobozokat és én is így döntöttem, hiszen csak ott álltam Michael-el szembe és nem mondott semmit, kíváncsi lennék mit gondolt mikor meglátta a képet. Benyomtam négy hatalmas szelet pizzát miután már egy falat sem bírt lemenni a torkomon.

- Szerintem itt az ideje, hogy lelépjek. Köszönöm a pizzát. – elindultam a lépcső felé, mikor rájöttem miért is vagyok itt. A gitárért. Mint valami bolond fordultam meg és ültem vissza a helyemre.

- Nem mész? – kérdezte teli szájjal Ashton.

- Jó látni, hogy ennyire hiányoznék, de még nem kaptam, meg amiért eredetileg jöttem.

- A gitár! Gyere, oda adom. – követtem Michaelt a szoba túlsó végéhez ahol szebbnél szebb gitárok voltak felsorakoztatva. Levett egyet és a kezembe nyomta.

- Köszönöm, mikor kaphatom vissza az én gitáromat?

- Holnap, azaz ma elviszem és megkérdezem meg lehet-e még menteni. Gyere, kikísérlek. – mutatta az utat lefelé, nem kellet sok idő mire megállapítottam, hogy ő olyan ,mint egy hatalmas gyerek, de komolyan, folyamatosan olyan dolgokat tesz, amit csak egy tíz éves tenne meg, mert ők még nem tudják pontosan mit tesznek, de ő tudja és nem szégyelli magát. Ez az ami megtetszett benne olyan egyénisége van, ami különbözik a többi embertől és nem titkolja el ,ahogy sokan mások ,vállalja önmagát.

- Szóval Steen a te barátod?

- Igen! A legjobb barátom. – láttam, ahogy megcsillan a fény a szemében, ami nekem nagyon nem tetszett.

- Mindent értek. Ha tudok valamit a gitárodról, akkor szólok. – fogott nekem egy taxit és megpuszilta az arcomat. Ez nagyon meglepett el akartam húzni az arcomat, de nem sikerült. Elég közel hajolt hozzám, hogy érezzem a parfümje illatát és a pizzáét, amit evett.

- Jó, de ha lehet telefonon, mert még véletlenül ezt a gitárt is összetöröm. – beültem a kocsiba és visszamentem a szállodához. Egész úton az a puszi járt az eszemben, lehet, hogy tetszek neki vagy csak szégyelli magát, ami miatt összetörte a gitáromat. Ez a gondolat hamar eltűnt a gondolataim hálójában. Beestem az ajtón és egyből megkerestem az én puha ágyikómat ,majd bele dűltem. Szándékomban állt volna még lezuhanyozni és összébb pakolni azt a sok lomot, amit úgy hagytam mielőtt leléptem, de magával rántott az álom.

A nap égető fénye keltett fel az álmomból, felkaptam a telefonom megnézni az időt és csodálkozva állapítottam meg, hogy elkéstem. Dél van és nekem pontosan most a stúdióba kellene lennem, Grace-szel a hangfelvételnél. Megkért rá, hogy menjek el vele, mikor felveszi a második dalát. Ilyen dolgokban nagyon jó vagyok, ha valahonnan késésben vagyok, nem kell csak tíz perc, hogy elkészüljek. Mint a villám szaladgáltam össze vissza a lakásban és tizenöt perc múlva már a stúdióban álltam ahol épp Grace énekelt. Bár a tüdőmet valahol félúton elhagytam, de nem baj, mert nem késtem túl sokat. Leültem egy székre és vártam, hogy Grace kijöjjön a teremből. Nagyon érdekes hangja van, pontosan nem tudnám megmondani milyen és az sem, hogy mire emlékeztet, de olyan mintha már hallottam volna valahol, de a dal is rettentő jó volt. Pont annyi ideig volt még bent, hogy ki tudjam pihenni magam legalábbis már nem kapkodtam úgy a levegőt, mint nyolc perccel ezelőtt.

- Elkéstél! Milyen voltam? – most miközben néztem döbbentem rá, hogy nem láttam még sosem álmosnak ezt a csajt, de egy kicsit sem, mindig csak pörög, mintha kávé folyna az ereiben.

- Brutális jó a dal és hangod.

- Mi az oka annak, hogy elkéstél? – látni rajta, hogy dühös rám.

- Elaludtam, tegnap sokáig voltam fenn, és összetört a gitárom. Hosszú történet, de elmesélem, ha gondolod egy kávé mellett.

Elintézte még a többi dolgot, ami a dalhoz kellett , lementünk és kerestünk egy csendes kis kávézót. Mindent elmeséltem neki, hogy tegnap találkoztam egy sráccal majd, hogy miatta összetört a gitárom, ami helyett most kaptam tőle egy másikat. Nagyon tetszett neki a sztori leginkább az tetszett, mikor idegbeteget játszottam a gitárom miatt. Szerinte le kellett volna tepernem ott, és addig ütnöm, amíg lélegzik. A kávé nagyon jót tett nekem, szükségem volt erre az energia löketre, hogy be vagyis el tudjam kezdeni az új dalomat. Bő két órát beszélgettünk miután neki el kellett mennie, találkozni az új barátjával. Fogtam magam és visszasétáltam a lakásomba, közben kétszer is csörgött a telefonom anya hívott, de nem vettem fel. A fejemben volt egy dallam, amit muszáj volt leírnom, utána jött a következő és a következő és mikor észbe kaptam már kész is volt az új dalom. Most, hogy annyira belejöttem és nem volt semmi dolgom, elővettem a tegnapi dalomat és azt is befejeztem. Azt már egy kicsit több idő volt befejezni, de sikerült. Büszke voltam magamra, mert nem telt sok időbe és már két dalom is kész volt, amit már csak be kell mutatni Jorden-nek és ha neki is tetszik, akkor fel is énekelhetem. Megéheztem ebben a nagy munkába, de lusta voltam újra felöltözni és kitenni a lábam ezért inkább felhívtam egy kinaist, akinek a számát Collins-tól kaptam vagy másfél hete. Nagyon vicces mikor nem értik meg mit akarsz, mert ők is akcentussal beszélnek és te is. Amíg vártam a jól megérdemelt ebédemet így este hat fele leültem a géphez, mert az én barátocskám sms-ek kel bombázott, hogy menjek fel mert mesélni akar nekem valamit. Tisztában voltam vele, hogyha sikerül leülnöm és kényelembe helyeznem magam, akkor megszólal a csengőm, de meglepő fordulat volt mert nem a kajámat hozták. Tayler áll az ajtóm előtt. Nem sokat beszéltem még vele igazából senkivel, sem de Collins-t viszonylag megismertem, mert egyszer átjött, hogy kajáljunk együtt.

- Szia! Bemehetek? – valami nagy probléma lehet ha hozzám fordul, látszott a szemén hogy nem sokat aludt mostanság és az is lehet, hogy sírt.

- Persze, gyere csak be. – beinvitáltam, gyorsan leszedtem a ruháimat a fotelről mutattam neki, hogy üljön oda.

- Nem zavarok?

- Nem, de egy kicsit megleptél, nem számítottam rád.

- Gondolom, de nem tudtam hova menni és beszélni akartam valakivel. – jól esett, hogy úgy gondolja jó beszélgető társ vagyok, de még mindig nem értettem mi lehet akkora baj, hogy hozzám kellett fordulnia,

- Mi a baj?

- Igazából én sem tudom, úgy érzem, kicsúszik a lábam alól a talaj és szükségem van valakire, aki meghallgat egy olyan emberre, aki pártatlan. – nem igazán vagyok jó az ilyen ügyekben, főleg ha kiderül, hogy szerelemről van szó.

- Akkor kezdj el mesélni. De szólok, nem vagyok valami jó a tanácsadásban.

- Összevesztem Collins-al, de ez már a vége eredetileg úgy kezdődött, hogy kiderült, hogy mi együtt vagyunk és ezt megtudta Eva és azt mondta nem akar velünk barátkozni, többé mert nem vegyül „korcsokkal”. Itt kezdődött a balhé Collins nagyon megszerette őt és nem vette észre, hogy csak utánfutót keres magának és kidobott a házunkból és szerintem szakított velem. – ez hirtelen jött. Fogalmam nem volt róla, hogy ők úgy vannak együtt.

- Te hogy állsz az ilyen emberekkel? – a kérdés egy kicsit sértő volt, hiszen ők szekáltak engem az első pár héten és most pedig félre kell tennem mindezt, mert én nem vagyok olyan, mint ők.

- Nincsenek, előítéleteim mondanám, hogy ha ismernél tudnád, de nem nagyon volt alkalmunk megismerkedni miközben Eva-val épp rajtam röhögtetek.

- Igazad van nem is értem miért jöttem ide. – felállt, és szívem szerint hagytam is volna, de az a kis hang nem engedte. Utálom magam miatta.

- Ne menj, nem vagyok haragtartó csak néhány embert utálok, de akkor nagyon és te nem vagy rajta a listán. És mihez fogsz kezdeni most?

Láttam rajta, hogy jól esett neki, amit mondtam. – épp megszólalt volna, de a csengő gyorsabb volt.

- Szavad ne feledd. Szereted a kínait? – kifizettem majd visszarohantam a nappaliba. Nem tudom mennyi ideig hallgattam a történetét, de elszomorított. Neki se volt valami túl jó gyerekkora. Mikor megemlítette, hogy volt egy legjobb barátja akkor ugrott be, hogy Steen a gépnél vár rám. Gyorsan felugrottam és átrohantam a másik szobába a gépemért.

- Bocsi, bocsi, bocsi. Mostanság már azt sem tudom, hol áll a fejem. – könyörögtem neki, hogy ne haragudjon, de tudtam fontosat akart nekem mondani.

- Nálam is fontosabb? Ha azt mondod, hogy egy fiú volt az oka ennek akkor komolyan megverlek. – letettem a gépet az asztalra majd visszaültem a földre. Oda ült mellé Tayler, ami nem volt túl jó dolog.

- Szia! Én raboltam el a csajodat, de csak segítséget kértem ne aggódj nem nagyon illik hozzám. – belekacsintott a kamerába de Steen még a lányok jelzését sem érti nem hogy a srácokét.

- Nem a barátnőm! Nem tudom miért hiszi ezt mindenki, de erről akartam beszélni vele. Elisa emlékszel arra a csajra akiről azt állítottad, hogy folyton engem bámul.

- Az aki engem meg akart ölni a szemével? – kezdett izgalmas lenni a dolog.

- Igen, na már találkozgatunk egy ideje és megkértem, hogy legyen a barátnőm! – elkezdtem ujjongani nagyon örültem a hírnek Steen-nek még soha sem volt senkije, rossz volt nézni, hogy olyan magányos.

- Nyugi, nem tudom mit tegyek, hova vigyem el legközelebb mert ez már hivatalos és a fejem majd szét robban tetszik a csaj és nem akarom elszúrni.

- Ne hadarj így nem értelek, majd én segítek, mit vegyél fel és hova vidd. – válaszolta Tayler ami kissé meglepett, de tetszett. Míg befejeztem a kajálást addig megbeszélték mit, hogy csináljon. Kimentem a konyhába kidobtam a dobozt és bedobtam egy-egy bögre tejet a mikróba. Meglepve tapasztaltam magamon, hogy viszonylag jól bírom a strapát és ha épp nem kések el sehonnan akkor nem is vagyok annyira béna. A forró csoki az, amit mindenképpen vennem kellett mikor megérkeztem egy hatalmas dobozzal vettem, ami már azóta el is fogyott, de vettem egy másikat, ami még szinte tele van. Gyorsba összekevertem a port a tejjel és visszamentem a napaliba. Mintha ki se jöttem volna, ők még mindig nagyon jól elbeszélgettek.

- Hahó, én is itt vagyok. Neked meg hoztam forró csokit. –bele nyomtam a kezébe és magam felé fordítottam a monitort.

- Mesélj te is valamit. – azt hittem sosem hallom meg ezt a kijelentést.

- Remélem, ráérsz, mert sűrű két napom volt, ami alatt írtam két dalt is… várj megmutatom. – elővettem a gitárt és elkezdtem játszani, mindkét dalt eljátszottam és kíváncsian vártam mi lesz a reakciójuk a srácoknak.

- Te se vagy semmi, kisanyám. – „kisanyám” ez a szó mindig megnevettet.

- Jó volt, de hol a régi gitárod és ez honnan van? – ez felért egy lecseszéssel. A szemöldöke már megint az egekben volt. Letettem a gitárt és elmeséltem neki az egész történetet, amin csak jót nevetett.

- Kíváncsi vagyok meg csináltatja-e a gitárodat.

- Ha nem akkor megölöm. Viszont én nagyon elfáradtam srácok, ha nem haragudtok, lefeküdnék.

- Elisa várj egy pillanatot, az anyukád itt járt és írt neked egy levelet. – kezd az őrületbe kergetni ez a nő.

- Steen ezt már megbeszéltük, nem akarok róla még hallani sem, ha akarnák, akkor felvenném a telefont. Szeretlek! – és kikapcsoltam a chat ablakot.

- Gondolom, nem akarsz róla beszélgetni. – úgy gondolom, egy nagyon jó barátság kezdete ez Tayler-rel, de igaza van semmi kedvem nem volt elmesélni neki.

- Nem! És te mit fogsz most csinálni?

- Meg akartalak kérni, hogy hadd maradjak itt, míg vissza nem kérem a külön házamat a szállodától, de csak ha nem baj.

- Dehogy megkaphatod ezt a kanapét. – ütögettem meg a mellettem álló bútort.

- Tökéletes, és köszönöm szépen nem fogom elfelejteni, hogy befogadtál.

Kerestem ágyneműt és huzatot neki, majd beköltöztem a fürdőszobába. Tele engedtem a kádat forró vízzel, bekapcsoltam a zenémet majd befeküdtem a kádba. Nem sok kellet volna hozzá, hogy elaludjak ott a kádba.

- Elisa! Jött hozzád valaki. – nem hallottam mit kiabált Tayler de nem is nagyon foglalkoztatott túl lusta voltam kiszállni, de lehet, hogy jobban jártam volna.

Kinyílt az ajtó és ott álltak az ajtóban Tayler és Michael. Lebuktam a víz alá és a kezemmel igen csúnyát mutatva jeleztem, hogy kívül tágasabb. Ameddig bírtam levegővel lent maradtam majd feljöttem. Hála az égnek kimentek, kimásztam a kádból magam köré tekertem a köntösöm és kimentem, hogy megöljem mindkettőt.

- Remélem elmenekültetek, mert készen állok legyilkolni titeket!

- Nem, de nem láttunk semmit.

- Köszi, ezzel megnyugtattál. Mit keresel itt Clifford, úgy volt majd telefonálsz!

- Nem ismerem, régóta de csak akkor hív így, ha dühös rám. – súgta oda Tayler-nek.

- Igen az vagyok! Még a fürdőkádban sem lehetek egyedül.

- Nem is mentem bele, de ha gondolod, szívesen fürdök veled. – rám kacsintott

- Kinyögöd miért vagy itt? – megfogtam az ajtót sugallva vele, hogy nyugodtan elmehet, ha akar.

- Meg tudják csinálni a gitárodat, de csak akkor adom vissza, ha eljössz a holnapi koncertünkre.

- Érdekes felállás. Tehát eltörted a gitáromat, majdnem eltört az orrom miattad és rám nyitottál a fürdőben és még én tartozok neked? – hogy kimondtam rájöttem, igen csak izgalmas két napon vagyok túl.

- Jó meglátás volt, tudtam én, hogy okos csaj vagy. Akkor megbeszéltük? – fanyar mosoly ült ki az arcára.

- Jó, de csak a gitárom miatt.