XXIX. Rész

Sziasztok! Aki korán kel blogrészt lel. Ez a rész ha minden igaz egy kicsivel hosszabbra sikerült, mint az eddigiek, remélem senki sem bánja a dolgot. Jó olvasást!

Mit ne mondjak a tegnapi napom elég érdekesen fejeződött be. A srácok azt hitték okosabbak és rafináltabbak, mint mi ketten Khara-val. Harry felvetette, hogy nem kéne olyan okosnak lennünk, hisz létszámfölényben vannak.. ami igaz is volt. Ők hatan voltak, mi pedig ketten, de így simán okosabbak voltunk náluk. Michael, mint kiderült ma el akart menni bowlingozni és mivel nem hitték el, hogy a nők jobbak és okosabbak, mint a férfiak felvetette hát az ötletet, hogy játszunk egy bowling meccset lányok vs. fiúk. Tegnap már túlfáradtak voltunk és Niall-éknek is más dolguk volt ezért mára tettük át ezt a barátságos csatát. Tudtam, hogy a hat a kettő ellen nem nagyon fair így megkértem egyetlen női barátnőmet, aki a tegnapi nap miatt egy kicsit másnapos volt, hogy jöjjön el velünk mielőtt elutazna tőlünk.

- De ez így is kevés. – kezdte el számolni Grace a létszámot.

- Nagyon jó megállapítás drága barátnőm. – veregettem vállba. – reménykedünk benne, hogy Khara tud szerezni még pár csajt. – léptem el mellőle és vettem fel pulóveremet. Az egyetlen dolog amit sajnálok, hogy nem vihetem magammal Steen-t mert a másik nemet erősítené.. bár sosem tudott bowlingozni.

- Akkor kis is az a Khara és te miért találkozgatsz mindig ilyen izgalmas emberekkel, mikor én nem vagyok melletted? – fel volt háborodva. Felhúzott szemöldökkel fordultam vissza hozzá.

- Jah, végül is én vagyok a legszerencsésebb ember.. én megyek el turnézni. – magyaráztam neki.

- Jaj.. én megyek el, de nem nekem van egy piros hajú barátom, aki szeret engem és nem nekem lesz videoklipem és nem én tudok úgy gitározni, mint egy angyal.. soroljam még. Úgyhogy nekem te ne legyél felháborodva életem mert még így is jobb az életed, mint nekem – na jó lehet, hogy tényleg nekem sincs túl rossz sorsom, de mindenki vágyik a legjobbra. Megvontam a vállam és nem foglalkoztam tovább a dologgal.

- Amúgy kék. – értetlen pillantással nézett reám. – a haja kék vagyis olyan kékes valamilyen, nem piros. – magyaráztam neki és hanyatt vágtam magam az ágyba. Mellém dobta magát és együtt bámultuk az unalmas fehér plafont. – te tudsz egyáltalán bowlingozni? Le kell aláznunk őket.. ez lenne neked a búcsú ajándékod. – nevettem el magam.

- Hát nem vagyok egy profi, de remélem, jobb vagyok náluk. Nem kellene indulnunk? – kíváncsiskodót. Igaza volt, lassan el kellene indulnunk a stúdió előtt, találkozunk a többiekkel. Felkeltünk az ágyból és összeszedve cuccainkat lesétáltunk a találkahelyre. Nem mi voltunk az elsők a három újdonsült barátom már ott ült a padon és néztek ki a fejükből.

- Basszus! – kiáltotta el magát Grace. Hangja vízhangozott a fejembe. Természetes dolognak tartottam, ahogy a többiek is hisz mindenki tudja kik ők. Harry elmosolyodott.. élvezte hírnevét.

- Te.. te. – szembe fordult velem és egy pillanatig azt hittem elájul. Ilyen reakciót még Ed sem váltott ki belőle a szilveszteri partin. – ő Khara. Tudtam, hogy ismerős a név. – várjunk csak akkor nem is a fiúk miatt volt ez a hiszti hanem Khara miatt. Mind a hárman nagyon meglepődtek.

- Szia. – állt fel és ölelte át Grace-t. Nagyon barátságos volt látszott rajta, hogy nem sokszor reagálnak így rá az emberek és, hogy mennyire jól esett neki ez a gesztus.

- Annyira imádlak. Láttam az új képeidet te vagy az egyik példaképem. – áradozott Grace. Vicces helyzet volt és mindez addig tartott, míg a négy srác meg nem érkezett. Együtt vágtunk neki a nagy útnak.. Calum azt mondta tud egy csendes termet, ami nagyon jó. Mivel nekem ötletem sem volt és a többieknek sem volt kifogásuk ellene ennél az ötletnél maradtunk. AZ egész utat végig röhögtük.. ismét nagyon jó kedvem volt, ha elég kávét iszok reggel akkor tuti a siker. Nagy lendületet vettem és felugrottam az előttem lévő személy nyakába aki nem más volt, mint Luke.

- Értem miért találtatok egymásra. – szenvedte ki a szavakat Luke, én pedig lepacsiztam Michael-el, aki pedig Ash nyakában volt. Grace Khara nyakán lógott.. nem úgy, mint mi annál egy kicsit idegesítőbben. De nem vette magára, lehet élvezte is. Felvetette, hogy nincs meg a létszám így Khara improvizált és beszaladt egy shake-hez és meghívott még három lányt. Teljes volt a csapat és pillanatok alatt ott is voltunk. – nem szállnál le rólam? – próbált lerázni magáról Luke. – remélem, nem gondolod, hogy felviszlek a lépcsőn is.

- Igazából, de. – karjaimat nyaka köré fontam.

- Nem. – jelentettem ki határozottan, de be kellett látnom, hogy ő sem egy súlyemelő világbajon így leszálltam és a saját lábaimon tettem meg az utat. MI voltunk egyedül a teremben. Mindenki felvette a cipőt amit kaptunk. Kezdtem félni a dolgoktól, de minden erőmmel azon voltam, hogy ezt a félelmemet csak én tudjam. Elkezdődött a meccs és az amúgy sem barátságos csatából egyre nagyobb lett a harci szellem. Mindenkinek kellett egy kis idő még belejön a dologba, bár úgy tűnt nekünk, lányoknak egy kicsivel több kell.

- És ti mondtátok, hogy a nők jobbak nálunk? – kérdezte öntelten Calum. – szerintem egy iskolás is jobban játszana nálatok. – erre a kijelentésre összeszedtük magunkat és Betty a következő gurításnál az összes bábút leütötte. Itt kezdődött a sikerszériánk.. egyik dobás jobban sikerült, mint a másik. Még olyan is előfordult, hogy én is leütöttem az összes bábut akkor sikítva ugráltam, mint egy idióta. Mindenkit magával ragadott a játék szellem és együtt viselkedtünk gyermekekként.

A játék végére felhoztuk magunkat és egyenlő eséllyel álltunk a győzelem kapujában. Minden Sarah-n múlt ha mindent visz akkor nyerünk, ha pedig egy bábú is fennmarad akkor a srácok nyernek.

- Esélyetek nincs. – jelentette ki valamelyik hím a pálya másik oldalán.

- Hiszitek. – kiabált vissza Khara. – csak ügyesen Sarah.. nyerünk, s a srácok állják a vacsinkat. – erről lemaradtam, nem tudtam, hogy ennek tétje is van.

- Ilyet mi nem is ígértünk. – csattant fel Michael.

- De! Harry mondta.. – világosította fel a csapatot Niall.

- Ingyen kaja! – csaptam össze örömmel a kezem. – hajrá Sarah.. gondolj, bele azt eszel amit akarsz és a srácok fogják kifizetni.. – próbáltam biztatni. A pálya felé fordult és eldobta a golyót. A fél perc mint egy lassított felvétel játszódott le. Mindenki síri csendben figyelte a pályát és az újaimat tördeltem és vártam a játék végkimenetelét.. a golyó elkezdett balra menni ekkor azt hittem, hogy ezt elbuktuk ám még onnan is képes volt az összes bábút leverni. A fiúk mind a homlokukat fogták, mi pedig hát azt nem lehet szavakba leírni mit éreztünk. Egymás nyakába ugrottunk.. kiabáltunk és élveztük győzelmünk édes ízét. Fergeteges érzés volt.. a fiúk orra alá dörgöltük, hogy mi nők mennyivel jobbak vagyunk.

- Győztünk! Mi győztünk.. ti vesztettetek. – engem is elkapott a győzelem. Talán jobban is, mint kellett volna.. de nem érdekelt. Mi tagadás, élveztük a győzelmet.

- Azért ne vigyük túlzásba.. egyszer sikerült.. egyszer! – Calum vette a leginkább a szívére a dolgot. A férfiak amúgy is önteltek és mikor egyszer megsérül az egójuk akkor halál fiai mind. – hova megyünk kajálni?

- Sarah-nak kell döntenie elvileg ő nyerte meg. – magyarázta Luke. Mindenki rá szegezte a tekintetét és vártuk a választ.

- Szeretem a pizzát. – túrt bele fekete hajába. Komolyan pizza? Miért kell mindenkinek pizzát ennie?

- Pizzzzaaa! – kiáltott fel mindenki. Úgy látszik, csak én vagyok az egyetlen, aki annyira nincs oda ezért a kajáért? Úgy látszik igen. Sajnos Grace nem tarthatott velünk, mert pakolnia kellett, de legalább a fontosabbik felénél ott volt. Visszavettük saját lábbelinket és átvándoroltunk a szomszédos pizzériába. Így bele gondolva sosem voltam még ennyi emberrel önszántamból.. osztály programok mindig voltak, de ott nem volt választásom, hogy elmegyek-e mentem és kész. Jó nagy hanggal voltunk ezért az emberek megbámultak minket.. jah mert a srácok igen nagy hírnévvel rendelkeznek. Összetoltunk három asztalt és leültünk köré.

- Csak mértékkel a rendeléssel.. nincs kedvem maradni mosogatni. – jelentette ki valaki az asztal másik végéből.

- Jó vicc volt! – nevetett Khara. – mindenből kérjétek, a legdrágábbat én szívesen nézem meg Harry-t felmosóval a kezében. Szemem egyből Michael-t kereste és elképzeltem, ahogy a tányérokat törölgeti.

- Gyorsan szaladok. Ha nincs elég pénzünk, akkor én tuti elszaladok.. ne is képzelj semmi olyan dolgot. – ismer a drága. Kijött a pincér és mindenki rendelt magának valami finomságot. Én személy szerint a tenger gyümölcsi pizza mellett döntöttem.. ha már ilyet eszek akkor egyek olyat amit még nem ettem. Többen mondták, hogy az gusztustalan és büdös is, de nem volt az. Nekem ízlett..  A maradékot becsomagoltattam és haza vittem Steen-nek. Kajálás után igen hamar szétszéledtünk.. Khara-nak valami fotózása lesz Párizsba így hamar leléptek. A srácok még elmentek a csajokkal. Engem is hívtak volna, de nem volt kedvem leinni magam ez a nap így volt szép és ennél már nem igen lehetett volna jobb így a csúcson hagytam abba.

- Biztos, hogy ne menjek veled haza? – kiskutya szemeket meresztet rám.. nem tudtam ezt most miért. Azt akarja, hogy mondjam, elmehet bulizni vagy, hogy jöjjön velem haza. Nem kell, az engedélyemet kérnie már nagyfiú simán tud vigyázni magára. Míg nem csal meg vagy csinál olyat, amitől rosszul vagyok nem zavar.

- Nem. Megleszek egyedül is.. azaz Steen-nel. Megesszük a maradék pizzát és kibeszélünk titeket. – indítottam útjukra a fiatalokat majd hazafelé vettem az irányt. Még nem volt túl késő.. az óra mutató még nem érte el a tízest tehát sok időnk van. Lusta voltam taxit fogni, és mert nem volt olyan hideg úgy döntöttem haza sétálok.  A város pont olyan volt, mint amilyennek megszoktam.  Az emberek nagyobbik része bunkó így csak úgy tud közlekedni, hogy leviszi a fél oldalad. Mikor jobb formában vagyok, utánuk kiáltok, de most túl jó kedvem van. Nagyon bejött Steen tanácsa miszerint legyek pozitívabb.

- Szia! – csaptam be az ajtót magam mögött úgy, hogy az egész ház halja az érkezésem. De ez sem volt, elég mert nem hallottam Steen hangját. Ledobtam a cuccaimat és bekukkantottam a szobájába.  AZ ágyon feküdt szokásos kinézetében. Rég leszoktam róla, hogy megkeressem rajta a valami kockást, de most nem is kellett keresnek virított az alsógatyája a félig lecsúszott nadrágja alól. A zene füles keresztüljutott a fülébe ezért is nem hallotta meg azt a szép érkezésem.

- Szia.. még hamar hazajöttél. Porig aláztak titeket és jöttél haza mert ott nem mertél sírni? – ennyit a baráti támogatásról.

- Jah persze.. komolyan hittél bennük, azt hittem te okosabb vagy.. de még én is tévedhetek. Amúgy hoztam neked pizzát. – csak úgy mellesleg jegyeztem meg a dolgot. Hamarabb ért ki a konyhába, mint én pedig én az ajtóba voltam. – látod már miért jobbak a nők, mi oda figyelünk rátok. – hamar rá fogok unni erre a nemes megkülönböztetésre, de most még nagyon bennem van a dolog.

- Igen, persze.. de mi vagyunk azok, akik udvarolunk nektek, ha mi nem kezdeményeznénk, sose lenne boldog kapcsolat. – tömte befele magába a kaját és áradt belőle a hülyeség.

- Ez már megint egy másik téma csak annyit ehhez, hogy ha mi nem adnánk, a jeleket nem tudnátok, mit kell csinálni. – és ezzel le is zártam a vitát. Töltöttem magamnak egy pohár vizet és leültem a pizzazabáló barátom mellé hallgatni csámcsogását. Miután elfogyasztotta a felséges eledelt bementünk a szobájába, mert meg akart mutatni egy dalt, amit a gépen kevert. Nem tudtam, hogy az ilyenekben is otthon van.. nem vagyok oda az ilyesfajta zenéért, de ezt elviselte a fülem. Megmutatta, hogy lehet az egyik zenét a másikra pakolni majd azokat széthúzni és még sok ezer dolgot csinálni vele. Jól eljátszottunk vele.. a duettünket átdolgoztuk Alvin és a mókusok verziójába és azon röhögtünk kinek viccesebb a hangja így. Így ment még egy darabig, míg be nem aludtam a földön. A telefonom borzalmas csengésére keltem fel hajnali kettőkor.

- Mi van? – ez volt az egyetlen normális mondat, amit ki tudtam mondani ilyen állapotba.

- Jó, hogy fent vagy. Ide tudsz jönni? – Ash nem éppen józan hangja fogadott a vonal túlsó végén.

- Miért kellene nekem oda mennem? Ha most jön valami fárasztó poén esküszöm megfojtalak. – a földön alvás már csak azért sem jó, mert mindig elalszom a nyakam és nagyon fáj.

- Nem viccelek.. Mikey-re rányomult egy csaj és nem tudjuk leszedni róla. Gondoltuk te sikeresebb leszel.

- Ügye csak hülyitesz? – oda kellene mennem, lepattintani egy csajt? Oldják meg egyedül. Kinyomtam a telefont és visszafeküdtem a földre. Átmenni a saját szobámba, a puha ágyamba túl egyszerű lett volna.

Mikor lecsuktam a szemem csak azt a jelenetet láttam, ahogy, Michael ölében ott egy plázacica. Nem tudtam megbirkózni a gondolattal.

- Kelj fel! – rúgtam bele Steen-be. Ha már elmegyek, akkor őt is viszem.

- Minek? – pontosan ő is ugyanúgy reagál a dologra, ahogy én. Megmagyaráztam neki miért is kell elmennünk és ő miért is kell. Nem is volt több kérdése. Felöltöztünk és fogtunk egy taxit. – biztos lerázták már és mi fölöslegesen keltünk fel, de ha így lesz, akkor nagyon dühös leszek. – magyarázott nekem, de nem jutott el a tudatomig semmi. Ha nem hívnak, fel olyan jól alszok, most pedig megöl az ideg. Kiszállva a taxiból nem nagyon tudtam merre kell mennem csak követtem az ösztöneimet. Ugyan ezen a helyen voltunk mikor az asztalon táncoltam.. most ezt a lépést kihagyva mentem oda hozzájuk. A csajok, akikkel ma játszottunk ott ültek a srácokkal, és ahogy Ash mondta ott volt egy picsa egy szál piros ruha fecnibe a pasimnál. Amúgy is olyan idegbetegfajta vagyok az pedig csak tetézte a bajt, hogy most keltem fel. De még mindig megoldhatjuk szépen, ha a lány hajlandó leszállni róla. Oda léptem hozzájuk.. látszott, hogy Michael nagyon nem élvezi a helyzetet, de a leányzót ez nem zavarta.

- Sziasztok! – köszöntem a lehető legkedvesebben.

- Csá! – ez a lány se egy intelligens valaki.

- Ha szépen megkérlek, elvinnéd innen a szép fenekedet? Tudod a srácnak, akinek udvarolsz, barátnője van.

- Engem az pont nem érdekel. – közölte lekezelő hangon. Hallottam a többiek hangját miszerint mindjárt cica harc lesz. Nem fogok senkivel sem harcolni.. nem szokásom verekedni. – de te nyugodtan elmehetnél, mert útban vagy. majd ide jön a csaj, ha baja van.

- Ő a csajom. – közölte Michael. A csaj elnevette magát majd megpróbálta megcsókolni. Tévedtem ebből verekedés lesz. Megragadtam a csaj haját és elhúztam tőle. Nem vágta most mi is van.

- Ribanc. – én tisztességes ember vagyok és barátságos, míg nem szidnak. Nem biztos, hogy ez volt a legjobb megoldás, de neki mentem a csajnak. Nem szórakoztam tudtam mit akarok.. kikaparni a szemét, hogy ne nézzen többet rá más pasijára. Nem volt annyira gyenge, mint ahogy gondoltam nem egy ütést kaptam én is, de nekem  nagyobb volt az inspiráló erőm így mikor sikerült felé kerekednem ököllel kezdtem verni a csinos kis arcát. Tettem ezt mindaddig, míg Michael a derekamnál fogva le nem szedet róla. Még kiabáltam és rugdosódtam egy kicsi majd megpróbáltam lenyugodni.

- Jól helyben hagytad a csajt. – dicsért meg Steen. Éget bennem a düh. Éreztem, hogy minden szem engem bámult, de nem érdekelt jól eset a dolog a kis picsa megérdemelte a dolgot.

- Remélem, örültök. Nem lehetett volna csak simán elzavarni és engem nem belekeverni? – kérdeztem tőlük.

- Hiába mondtuk, hogy van barátnőm nem érdekelte. – Michael igencsak viccesnek találta ezt a szituációt. – ilyet még senki sem tett értem.

- Azt, hogy megvert volna egy picsát? Csúnyábbnak kell lenned, nincs más megoldás. – jelentettem ki majd magamhoz szorítottam.

- Ennél is? – szólt be Ash.

- Téged is megverjelek? – kezdtem el ütögetni a karját. Gyere, ki a hóra szétverlek téged is. – mindenki rajtam nevetett. Addig ütöttem a drágát, míg le nem fordult a székről.

- Vérzik a fejed. – ez nekem szólt. Egyből a fejemhez kaptam, sehol sem fájt és nem éreztem, hogy vérezne, de tényleg vérzett. Ahogy a piszkos kezemmel hozzá értem az arcomhoz végigégett a seb helye. – szép harci sebet szereztél. – kaptam a dicséreteket. A csaj a műkörme lehet az arcomba maradt.

- Ja. És ha nem szóltok észre sem veszem, de most fáj.. köszönöm. Maradtok még vagy maradtok? – nem tervezetem, hogy itt maradok. Steen se kelt fel normálisan azt hittem még a kocsiba kidűl, de jól bírta magát.

- Szerintem mi is mehetünk lassan. – Ash volt itt a legrészegebb, vicces részeg volt. Így jobban kihallatszott akcentusa, ami aranyosabbá tette.  Elindultam az ajtók felé, még nekik kell egy kis idő, míg fel tudnak kelni a székről, én viszont túlfáradt vagyok ehhez a zenéhez. A taxi, amivel jöttünk még mindig ott állt ennek örültem, nem kellett másikat fogni. Valahogy a taxi fogás még mindig nem megy én az a buszozós fajta vagyok, de itt a buszozás nehezebb, mint otthon.

- Elisa várj! – szaladt ki Mikey.

- Mondjad.

- Haragszol?

- Nem, csak tanuld meg lekoptatni a csajokat magad mellől, mert így olyan őrült barátnőérzésem van. – lehet, hogy most kellett volna megsértődnöm, de mostanság már mind a ketten kihisztiztük magunkat.

- Te vagy a legjobb és legörültebb barátnő. – felkapott és megcsókolt. Ő is ivott egy keveset édes ajkain érezhető volt az alkohol különleges aromája.

- Ne a taximon csináljatok már gyereket. – kiáltott ki a kocsi tulajdonosa. Éget az arcom, de közben nevettem. Kiszabadultam karjai közül és beszálltam a taxiba. Meg se mertem szólalni láttam, hogy a visszapillantó tükörből épp azt nézi nem-e esek neki Steen-nek.

- Jól helyben hagytad azt a csajt. – dicsért meg még egyszer Steen. Már nem nagyon állt a lábán, nagyon kiütötte az ottani légkör.

- Gondolod? – nevettem el magam rajta. A második lépcsőfordulónál megbotlott a lába és eltaknyolt. – utánozni akarsz, hogy neked is legyen ilyen sebed, mint nekem? – felsegítettem, de nem bírtam abbahagyni a nevetést.

- Kellet neked felkelteni. Olyan szépet álmodtam.

- Nyugi visszaaludhatsz. Mindjárt. – előkerestem a feneketlen zsebű kabátomból a kulcsot. Nem mentünk el egy órája, pedig sokkal hosszabbnak tűnt az idő. Lecuccoltunk és mindenki meglátogatta maga ágyacskáját.