XXVIII. Rész

Sziasztok! Tudjátok vannak olyan dolgok, amik másnak rossz vagy kellemetlen de nektek viszont jó.. Na ez is egy olyan dolog. Én itthon döglődöm lázasan és gethásan ami mondjuk meg nem egy jó dolog viszont nektek ez azért jó mert egyedül vagyok a házba és nem csinálok mást csak fekszem és írok nektek. Ügye, hogy ti is így látjátok.. Na akkor olvassátok a részt tudva, hogy szenvedve írtam nektek ez a kis csodát. Mindenkinek jobb napot mint nekem..
UI: Van egy blog ami össze találkozott az én történetemmel tehát a végén lévő részletet megtaláljátok egy másik blogban is.. nem szóról szóra mert vannak benne kisebb változtatások, de a lényeg megegyezik. 

A másik blog: http://dorkaswriting.blogspot.hu/2014/12/xliii-resz-with-your-love.html
És utoljára a blogom face csoportja aki még nem tette csatlakozzon! : https://www.facebook.com/groups/315881435273550/?fref=ts

- Nem hiszem el!! – századjára is pontosan úgy fáj ez a kijelentés, mint elsőnek, de teljes mértékben megértem, hisz én is így viselkednék a helyében. Még mindig ott álltunk az ajtó előtt és Grace még mindig ugrált..  megragadta a kezem és szorosan magához ölelt. – el kell mennünk, ünnepelni! Te is jössz? – fordult Alex felé.

- Sajnos nem tudok, de ne aggódj lesz még időnk együtt bulizni. Elisa, add át üdvözletemet a srácoknak. – kacsintott és Jordan társaságával együtt lelépet. Ismerték egymást, nagyképűség lett volna ha a srácok beajánlanak? Igen! Nekem sincs kedvem elmenni, ünnepelni, hisz nincs mit.. inkább visszamennék gyakorolni egy kicsit, hisz gyakorlásból sosem elég.

- Menjünk, szóljunk a többieknek. – kezdett el húzni magával a folyosón.  

- Én inkább még maradnák egy kicsit. Tudod nekem meg kell terveznem a videoklipet és a számon is van még mit javítani. – egyik kifogás jött a másik után. De a lényeg az volt, hogy hit nekem és kedvét nem rontottam el. Utjaink ketté váltak, én felfele míg ő lefele vette az irányt. Csak, hogy legyen valami valóság alapja elővettem a gépem és elkezdtem videoklipeket nézegetni.  Ha azt mondom, több ezer fajta teljesen más videó van, akkor lehet keveset mondok. Egyik követte a másikat, de nem volt olyan, ami meg fogott volna és azt tudtam volna mondani, hogy igen én is valami ilyet akarok. Valami nagyon ütőst akarok, ami tükrözi az egyéniségemet és megszereteti a zenémet az emberekkel. Így bele gondolva ez egy lehetetlen terv. Nem adom fel a reményt, akkor is sikerülni fog, ha bele gebedek is! Ezzel az elhatározással folytattam a nézelődést. Küldtem egy üzenetet, Mikey-nek, hogy ha még van palacsinta, akkor hozhatna be nekem. Véletlennek mondható, hogy pont akkor lépet be az ajtón mikor az ők videóját néztem.

- Mi ez az ízléses zenebona? – mosolygott és a kezembe nyomott egy alufóliába csomagolt valamit.

- Nem tudom, csak úgy bejött ismered őket? – maga a jelenléte is jobb kedvre derít. Kibontottam a csomagolást és ott volt benne három csodaszép aranybarna palacsinta nutellával. – nem hittem volna, hogy még marad belőle.

- Hát igen.. meg kellett harcolnom, a többiekkel és magammal is, hogy ne egyem meg. Ash csinálja az egyik legjobb palacsintát a világon.. nem sűrűn tudjuk rávenni, hogy csináljon, mert akkor egész nap ott kell állnia a konyhában. – aranyos voltam és az utolsó darabot megfeleztem és a szájába tömtem.

- Nem is csodálom.. Steen anyukája is nagyon finomat csinál, ő nem sima cukrot használ hozzá, hanem valami egészségesebbet, de hidd el egy fokkal se rosszabb ennél, sőt lehet még jobb is. – belegondolva elkapott a honvágy. Anyával se beszéltem már vagy egy hete, de ha nem felejtem, el ma este felhívom.

- Min gondolkozol? – úgy látszik bele vesztem a gondolataimba, mostanság egyre többször előfordul. – beszéltél már Jordan-nel?

- Az otthonomon.. igen beszéltem. Grace-t viszik magukkal. Te tudtad, kik a srácok? – mintha egy pillanatra elszomorodott volna. Nem olyan szomorúság volt, hogy szegény Elisa nem sikerült neki, hanem valami teljesen más.

 - Nem. Kik voltak?

- Az All Time Low, de már mindegy valahogy csak túlélem. Üdvözölnek titeket, ebből gondoltam, hogy talán tudhattad.

- Nem tudtam. Nem baj legalább több időt tölthetünk együtt. – szorosan magához ölelt. Szükségem volt rá, hogy valaki megöleljen. Nem most voltam életem legmélyebb pontján, de akkor is jól esik tudni, hogy valakinek fontos vagyok. Arcomat a vállába fúrtam és próbáltam elraktározni ezt az emléket. Minden kis apróságot meg akarok őrizni, mert már csak egy fél év amit itt tölthetek ami nagyon kevés, ha azt nézzük az első fele milyen hamar eltelt.

- Mikor utaztok legközelebb el? – jutott eszembe, hogy ha én nem is megyek el egy darabig ők biztos lelépnek a világ túlsó végére.

- Most csak itt a környéken lesz pár koncertünk.. az új albumunkon dolgozunk így a legtöbb időt itt fogjuk tölteni. – mosolygott.

- Ennek nagyon örülök.. segíthetnél nekem, milyen legyen a videoklipem?

- Nincsenek olyan emberek, akik neked ebben segítenek? Nekünk sokan segítettek, de persze segítek, de nem garantálom, hogy az én agyamból fog kipattanni a világ legjobb ötlete. – jogos, szerintem neki az tetszene a legjobban, ha pizzákkal táncolnék együtt vagy valami ilyesmi. Hangosan felnevettem. Elképzeltem, ahogy én be vagyok öltözve egy nagy szelet szalámis pizzának és úgy táncolok. – elképzelted?

-  Igen! Én, mint egy hatalmas pizza. – magyaráztam neki, milyen látomásom volt. Felálltam és elkezdtem táncolni a hozzá illő táncot. Ennyi volt a rosszkedv, pillanatok alatt tovaszállt.

- Nem is olyan rossz ötlet, de én inkább másra gondoltam. Próbáltam komoly lenni, de nem nagyon ment nem hittem, hogy normális ötletet tudna mondani a pizzás ötletem után. Visszaültem mellé és elkezdte magyarázni a dolgot. – az emberek szeretik, ha nem tudnak valamit. Ha van valami titokzatos a háttérben. Maga a dal is nagyon jó meg minden, de kell egy nagyon ütős klipp is. Nem akarom magunkat fényezni, de azért igencsak jó klipjeink vannak.

- A kedvencem a Try Hard! – szóltam közbe.

-  Nem konkrétan arra gondoltam, de az is eszméletlen jó lett. Mi lenne, ha nem lennél rajta a videón vagy csak háttal és senki se tudná, kihez tartozik a hang. Vagy lehetne az egész egy dalszöveges klipp mostanság az is nagyon felkapott. – nem beszélt hülyeséget.. sőt amúgy se vagyok a kinézet híve így megmaradhatok magamnak és lesz benne valami titokzatos.

- Nem gondoltam volna, hogy neked vannak jó ötleteid is. – ütöttem oldalba.

- Teszik? Szerintem rohadt jó ötleteim vannak. – már el is volt szállva magától, de meg kell mondani tényleg nagyon jó ötlet.

- Igen! Köszönöm. Majd felvetem az ötletet Jordan-nak is mert az ő engedélye nélkül nem csinálhatok semmit. – fájdalmas, de igaz. Mindig valaki van felettem, aki megmondja, mit s hogyan szabad cselekednem. Hagytam magam gondolkozni. Michael pedig átment a srácokhoz, mert nekik elvileg most is gyakorolniuk kell.

- Ha megunod, az egyedüllétet gyere át. – ez volt a végszó és el is tűnt. Az ötlet, amit mondott nagyon beette magát a fejembe. Lehetnék én az a titokzatos lány, akit azért szeretnek, mert jó zenéi vannak és nem a vörös fürtjei miatt. Mindent elképzeltem és hittem benne, hogy ez az ötlet nem csak nekem fog tetszeni. A telefonom az asztalról rezegve zuhant a szőnyegre és esett darabjaira. Nem egyszer játszottam már el ezt, hogy a telefon az asztal vagy esetleg párkány szélén van és hívnak nem vagyok elég gyors és ő pedig a rezgése következtében öngyilkossági kísérletet követ el. Összepakoltam eredeti állapotában és vártam ki miatt követte el tettét a telefonom. A bűnös nem más volt, mint Michael Clifford. Egy épületben vagyunk, miért nem tud átjönni és elmondani személyesen? Jah tudom, mert egy lusta disznó. Összepakoltam a holmimat és a gitáromat a hátamra csapva elindultam a szomszédos emeletre. Mindenki ott volt és ki-ki maga hangszerét fogva zenélt. Rég láttam őket így. Ash fejére megint felkerült a fejkendő és már Calum is újre festette a haját. Luke az egyetlen aki magad az eredetiben, jah meg persze Ash, de ő sem mert neki meg tetoválása van. Akkor csak Luke az egyetlen.

- Megzavartam valamit? – tettem fel a kezem ártatlanul.

- Jah a próbát, de nem hiszem, hogy oly nagy baj lenne úgyse vagyunk formában. – jelentette ki Calum és leült a mellette álló szélre. Leültem mellé és elővettem a gitáromat.

- Melyik dalt gyakoroltátok? – érdeklődtem és elkezdtem játszani az akkordokkal. Ash kérdés nélkül kezdte el verni dobjai s szerintem ezzel egyfajta választ próbált adni kérdésemre. Annyira nem ismerem a számaikat, hogy egy dobszólóról kitaláljam melyikről is van most szó. – ezzel majdnem sikerült közelebb kerülnöm a megoldáshoz, köszönöm.

- Igazán nincs mit. – ütött még egyet a dobra. – ez amúgy az End Up Here lett volna. – nem ugrott be így nem is feszegettem tovább a dolgot. Inkább olyan számukat kezdtem játszani amiben biztos voltam.

I remember the day you told me you were leaving

I remember the make-up running down your face

And the dreams you left behind you didn't need them

Like every single wish we ever made

I wish that I could wake up with amnesia.

- Nem tán hallgatod a zenéinket? – bazsalygott Luke. – nem tudtam, hogy ízléses zenét is hallgatsz. – fokozta az önfényezést.

-  Én pedig most már biztosan tudom, hogy mindannyian el vagytok szállva magatoktól. Reggel Ash és a palacsinta.. utána Michael és az ötletei most pedig te.. Calum te esetleg valami közérdekű bejelentés miért vagy te is annyira különleges? – néztem felé és láttam, hogy nagyon kattog valamin az agya egy igazán jó beszólás kell még ehet, hogy teljes legyen a dolog.

- Kurva cuki vagyok és nem mellesleg jó fej is. – kihúzta magát és hátrasimította frissen festett haját.

- Nem ezért de igen jó ötleteim vannak és te is egyet értettél vele, hogy nagyon finomat kotyvasztott Ashton. – védte meg barátait a barátom.

- Ez az! Már megint túlerőben vagyok. – ütött oldalba Calum. – beismerve vesztésem áttelepedtem Michael mellé aki nem volt épp aranyos kedvében kitépve kezemből a gitárom elkezdett játszani rajta.

- Ne tegyél úgy, mintha tudnál rajta játszani..  jobb, ha ideadod, mielőtt újra összetöröd. – világosítottam fel. Nem szeretem, ha más kezében van azt pedig főleg nem ha az övében. Valahogy vonzza a baj és a baj és a gitárom sose jöttek ki jól egymással.  Felállt és elkezdett vele sétálni. – Michael azonnal tedd le a gitáromat.. nem érted? – emeltem fel a hangom, de ő ezt csak viccesnek találta.

- Michael tégy úgy, ahogy a kedves Elisa kéri. – állt a pártomra Ash de kiderült, hogy ő is csak viccnek látja az egészet.

- Én félnék tőle. – hurrá mindenki megint ellenem. Keresni kellene olyan embereket akik nem csak az agyamat húzzák.. még nem volt lezárva a meccs lehet Luke mellém áll és segít kitekerni a nyakát mind a háromnak. Egy idegen hangja töltötte be a termet. Nem vettem észre, hogy e színarabot közben két kívülálló is szemügyre veszi. Csak egy pillanatra néztem oda majd kedvesem után vetettem magam. Egy igen csinos lány és egy nagyon ismerősnek tűnő fiú állt meg a küszöbön. Michael oda szaladt a lányhoz és kezébe nyomta az életemet. Szegény pára nem tudta mit is tegyen, de a lehető leghelyesebben cselekedet és a kezembe adta a gitárom. Biztos rájuk hoztuk a frászt, de mi már csak ilyenek vagyunk.

- Nőők! – csapta homlokon magát Michael. Egyre érdekesebben alakult ez a délután, már egy kicsit sem bántam, hogy nem tartottam Grace-l bár az még mindig fájt, hogy nem én mehetek helyette, de ez a fájdalom is minimálisra csökkent. Egy szőke srác feje jelent meg az ajtóba és esett le most ki kicsoda.

- Na szóval ti is megérkeztetek! Ideje volt már.. – próbáltam a emberekhez nevet kapcsolni. Niall.. ő Niall a másik srác pedig akkor minden bizonnyal Harry de, hogy a leányzó kicsoda lehet fogalmam sincs pedig ő is ismerősnek tűnt valahonnan.

- Igen.. épp Michael különleges show-ját néztük. Az események magukkal ragadtak a következő pillanatban már Calum is mellettünk volt és az ismeretlen leányzónak udvarolt elég feltűnően. Mindenki bemutatkozott én pedig némán néztem mi is folyik itt, míg meg nem hallottam a nevem.

- Ő pedig Elisa. – mutatott be a többieknek Luke.

- AZ én csodálatos barátnőm. – húzott szorosan magához. Minden erőmmel azon voltam, hogy eltoljam magamtól, de azért nem vagyunk egy súlycsoportba.

- Ha így folytatod nem sokáig. – dünnyögtem magam elé s sikeresen kiszabadultam karjai közül, még ha csak kis időre is.

-  Én pedig Khara. – fogott kezet Michael-el. Most már biztos volt. Mindenki hülyének nézi az életemet.. ami mondjuk meg nem nehéz ilyen viselkedéssel.

- Nyugi, ha jobban megismered, őket rá fogsz jönni, hogy ennél csak hülyébbek szoktak lenni. – nyugtatta meg a göndör srác Khara-t, aki e tény hallatán elnevette magát. A srácok nagyon lelkesen ajánlották fel, hogy körbevezetik a lányt, aki még úgy tűnik sosem járt itt.. ergo nem énekel, vagy legalábbis nem itt. Míg a négy bájgúnár mindent bele adott, hogy elnyerjék a lány kegyeit aki minden bizonnyal már a barna hajú srácnak adta a szívét.. Legalábbis nekem úgy tűnt. Nem mindenki néz így a másikra. Hagyva őket érvényesülni szóba elegyedtem Niall-el. Jó társaságnak bizonyult.. a mosolyától pedig szó szerint elolvadtam..

- Akkor azt mondod, hogy ugyan onnan jöttünk? – nevetett.

- Úgy tűnik csak egy kicsit más úton. – nevettem el én is magam. Jól lemaradtunk míg elmeséltük egymásnak ki, hogy is került bele a zene világába.. és mikor már a nyomukat se találtuk a többieknek arra jutottunk, hogy a kiindulási helyen várjuk meg őket. Csak úgy rohant az idő. A többiek egy kis eltéréssel tértek vissza hozzánk. Khara kiélve zenei vágyait oda ült a dobokhoz és elkezdte őket verni.. kezdtem megérteni miért is nem a zenéléssel foglalkozik. Ahogy Michael belépett a szobába ferde pillantást vetett Niall-re és közölte vele, hogy én az övé vagyok.

- Nyugi haver nem hiszem, hogy miattam dobna. – látványosan elgondolkoztam a dolgon, hogy ezzel is vissza vágjak a gitár rablás miatt. – vagy talán mégis? – emelte meg a hangját Niall majd mind a ketten elnevettük magunkat. Michael megsértődve lépett oda a dobokhoz és vetette fel a tényt, hogy neki nem engedi meg Ash, hogy oda üljön, pedig őt régebb óta ismeri. – megmutatsz egy számodat? – nyomta a kezembe a gitáromat újdonsült barátom..  

- Hogy is tudnék nemet mondani. – kezdtem el játszani a húrokkal. A szoba másik sarkában megint a színes hajú gyermek volta középpontban. – szerinted nem okkal tarja mindenki távol az értékait? – kiabáltam oda neki. Khara értetlen pillantással jelezte, hogy valaki elmagyarázhatná neki a dolgokat, mert semmit sem ért, de nem csak ő volt így a két srác is csak leste miről beszélünk.

- Az a drága azt hiszi, hogy vicces dolog meglepni valakit megafonnal miközben az a másik illető az erkélyen gyakorolt.. hát elmondom nektek nem az, megijedtem és elejtettem a gitárt ami leesett és darabjaira tört. Ezért csak egy jó tanács nektek, ne engedjétek törékeny közelébe.. – meséltem el nekik azt a már ezer éves sztorit. Majd átadtam magam a zenének és meg mutattam Niall-nak miért is szeretek gitározni annyira.