XXXI. Rész

Sziasztok! Nem tudom nektek fel tűnt-e de céltudatosan közeledünk az 50 rendszeres olvasóhoz.. Ez valami csodálatos, nagyon- nagyon örülök, neki és remélem mihamarabb meglesz az a szép kerek szám. Jó olvasást a részhez, és senki se felejtsen el komizni mert kíváncsi vagyok nektek, hogy tetszett a rész..

Abból a napból három hosszú nap lett. Nem is tudom mit hittem, Jordan sosem beszámítható ilyen téren. Ha azt mondja egy óra és jön, jó ha két óra múlva elő bújik valahonnan. Nem szívesen lennék a helyében, fiatalon csöppent bele ebbe a munkába, nem tudja kiélvezni az élet apró örömeit, nem tud felhőtlenül boldog lenni, mert komoly következményei lesznek, ha nem teszi meg amit meg kell tennie. De lényeg a lényegben, hogy bele egyezett a videoklipbe. Sok dalt tudtam volna elképzeli a kliphez, de mikor a kezembe fogtam a kottákat rá kellet jönnöm, hogy ez első dalnak nem megfelelő. Előtört belőlem a maximalista énem. Ez az énem nem foglalkozik mással csak a zenével.. hosszú napok óta nem is tettem ki a lábam a lakásból, az összes órát lemondtam. Szabadabbra vagyunk engedve, mert már az első félévet kibírtuk, a tanárnak meg úgyis mindegy, mert a fizetését mindenképp megkapja ha bent vagyok, ha nem. Utoljára akkor viselkedtem így mikor be akartam kerülni ebbe a pályázatba.. kemény idők voltak azok is. AZ biztos, hogy nem sírom vissza, stressz alatt nagyon nem megy nekem az írás. A szobám már több papír fecnit tartalmaz, mint bármi mást. Steen nagyon aranyosan hozz nekem kaját, de nincs idegem enni se, am nagy szó azt nézve, hogy én mindig éhes vagyok.  Fetrengek az ágyba és szó szerint szenvedek. Mintha megszállt volna az ördög. Az ajtómon kopogás hallatszott, nem voltam benne biztos, hogy tényleg kopogtak vagy csak képzelődök. Nem reagáltam rá, mert inkább nézzenek süketnek, mint örültnek. Újra hallottam, és már válaszolnom se kellett mert az ajtó kinyílt. Az ajtóban nem más állt, mint az én lovagom, aki egy hétre átment az államok másik végébe koncertet adni. A spagettizés óta két és fél hét telt el ha minden igaz.. a napok már összefolynak és ha nem lesz meg a dal napokon belül lehet, hogy azt is elfelejtem ki is vagyok.

- Meghaltál? – ez volt a szívéjes fogadás a részéről. Kezét az orrához tette és közeledni próbált az ágyamhoz, ami nagyon nehéz volt a papír hegyek miatt.

- Örülnél neki? – a kommunikációs késségem is eltűnt a többi dologgal együtt. Nem most fordul ez először elő velem. Steen tudja igazán, hogy ilyenkor mit is kell tenni.. békén hagyni, erre ez az egyetlen megoldás. A medvét se szabad felkelteni az álmából, meg kell várni míg kialussza magát és önszántából kijön. Ha sikerül egy számomra is elfogadható dalt kreálni, akkor ki fogok menni a szobából, nem csak a szobából hanem a lakásból is. Előre látom magam, ahogy fel-alá szaladgálok a dallal a kezemben. De az még nagyon messze van, túl messze.  Közben sikerült neki megtalálni az ágyamat és leült mellé. Elvette tőlem a gitárt és letette a földre.

- Abba én is belehalnék. Viszont te nem halnál bele egy zuhanyba. – bókot bók követ. Még pár ilyen megjegyzés és felkötöm magam a csillára.

- Igen, ezzel igazán segítesz nekem. Tudod, hogy kell bókolni és ihletet adni az embernek. – hátra vágtam magam és a fejemre húztam a párnát. Az önsajnálatból nem voltam híján. – itt vagy még? – nyögtem ki a szavakat a párna alól.

- Itt. – éreztem, hogy az ágy megsüpped és utána felveszi eredeti alakját. Leszállt az ágyról, lehet, rájött, hogy mindenkinek az a legjobb ha nem beszélünk egymással. Vagy nem.. megfogta a jobb lábamat és lehúzta a nadrágom, majd ugyan ezt tette a bal lábammal is. – hol a zoknid?

- Nem tudok zokniba dalt írni, de a nadrággal nem volt bajom. Miért szedted le? Már kezdtem megszeretni.. vagy négy napja rajtam volt és nem i volt annyira büdös. – tájékoztattam ezekről a nagyon fontos tényekről. Felültetett és megpróbálta levenni a pólómat is. – ne terrorizálj, nincs kedvem élni sem nemhogy azt csinálni.

- Ilyen szaggal? Nincs olyan gázmaszk, ami megmentené az orromat ettől a bűztől. Elmész megfürödni. – adta ki a lehetetlen utasítást. Pisilni se keltem fel egy napja, nemhogy fürdeni.

- Nagyon aranyos vagy, de én így is jól megvagyok. – hajoltam érte a nadrágomért, ám megfogta a derekam és felemelt. Érdekes pózban voltunk a fejem a talaj felett volt három centivel a lábaim pedig Michael feje körül lehettek.  – agyvérzést fogok kapni, ha nem teszel le!

- Mint ahogy az előbb említettem elmész fürdeni. – lassan de biztosan elindult az ajtó felé. A kezeimmel próbáltam az arcomat védeni, féltem a papírok megbosszulják tetteimet ellenük. Sikeresen kiértünk a szobából. Steen a tévét bámulta egy pillanatra nézett rám majd rájött, hogy nem vagyunk normálisak és visszafordult a képernyő felé. Nem volt energiám tiltakozni, ha már meg kell fürdenem, akkor vigyenek ki a kádhoz. A fürdőben megfogtam a talajt ő pedig szépen letette a lábamat a testem többi része mellé. Hideg volt a csempe a csupasz lábaimnak, de inkább ez, minthogy fel kelljen állnom. Hallottam, ahogy kinyitja a csapot és elkezdi engedni a vizet.

- Bele is teszel a kádba?

- Jobban járnál, ha magadtól másznál bele. – én magamtól csináljak valamit. A-a.. az ki van zárva. Ha visszavisz a szobámba, akkor gitározok egyedül, de másra nem tud rávenni. Felemeltem a karjaimat, hogy letudja húzni rólam a pólót. Nagy nehezen sikerült saját magamat megszabadítanom a fehér neműmtől és bemászni a kádba. Meleg volt, nagyon meleg és telis-tele volt habbal. Tetszett a dolog. Lebuktam a víz alá és élveztem a vizet. A bőrömről égette lefele a koszt a szappan, ami a maga módján kellemes is volt. Most vettem észre, hogy miben is van Mikey.. bár mentségemre legyen mondva eddig látni se nagyon láttam semmit. Mielőtt elmentek volna, a nyakába öntöttem véletlenül egy bögre kávét és adnom kellett neki egy váltás pólót. Sok nagy fiús ruhadarabom van ezért nem volt probléma vele. Egy szürke szakadt felsőt adtam oda neki, amin egy rúna volt. Ha jól emlékszem bátorság adó rúna volt, de már nem mai darab. Az a felső volt most is rajta.

- Lopod a felsőm? – csaptam le egy kis vízzel. Nem mert a kád szélére ülni, ami nagyon okos húzás volt tőle.. jobbnak látta a szennyes kosár tetejét ülőhelynek, de az se volt elég távol tőlem.

- Te adtad nekem. – törölte le az arcáról dünnyögve a habot. Igazából teljesen fölöslegesen, mert kapta a következő adagot. Jól szórakoztam.. szeretem szekálni.

- Kölcsön adtam, nem pedig neked. Nem mindegy. – javítottam ki ezt a kis hibáját.

- Majd ha te vissza adod a felsőmet amire dalt írtál, te is visszakapod ezt. Tusé! – nevette el magát és egy törülközőt vágott hozzám. Sikeresen elkaptam még mielőtt a vízbe bele esett volna. Nem akartam kiszállni, de muszáj volt. Túl akaratos személyiséggel van dolgom.

- Azt visszakaphatod, nem is kértem, hogy hagy itt. – szálltam ki a kádból. Ez a víz egy kicsit felfrissített, de nem feledkeztem meg életcélomról, ami nem más, mint az írás. Valahogy le kell ráznom Michael-t. Nem durván csak úgy egyszerűen. Fogalmam sincs, hogy fogom kivitelezni, de megoldom. Megtörölköztem és büszkén jelenthetem ki, hogy saját lábamon mentem be a szobámba ruhát keresni magamnak. Enyhe célzást adva ki nem mozdulásomnak egy tiszta pizsamát öltöttem magamra. Tudtam, hogy nem kellene mással foglalkoznom, de írni se tudtam semmi jót. Kimentem és beültem Steen mellé aki még mindig a tévét bámulta.

- Sikerült rávenned, hogy megfürödjön? Gratulációm. – biccentett Michaelnek.

- Nem volt választási lehetősége, nem tudom te, hogy bírtad ki ezt a bűzt. – úgy tettek, mintha ott se volnék pedig elég feltűnően viselkedtem. Lábaimat feldobtam Steen lábaira fejemet pedig egy disz párnára tettem.

- Megvagyok fázva.. ha egy borz költözött volna be a lakásba se venném észre. – hát igen, ha Steen taknyos akkor az orrának annyi minimum két hétre. Én sose szoktam taknyos lenni, a betegség egyből a torkomat támadja vagy a fejemet, de az orrom mindig tiszta marad.

- Hidd el ez rosszabb volt a borznál.

- Be lehet fejezni.. nem hallom a mesét tőletek. – Tom és Jerry ment. Rég nem néztem ezt a mesét pedig kiskoromba nagyon rá voltam kattanva. Otthon a szekrény alján még megvan, az első iskolatáskám azon Tom feje van.  Megnéztem még két részt, majd úgy döntöttem frissen és üdén visszavonulok a kuckómba dalt írni. Mikey is felállt, de ráztam a fejemet, hogy nem kell, velem jönnie nézze nyugodtan a mesét. Nem bánta a dolgot a helyemre ült és folytatta a tévé bámulását.

A sok kis kupacból csináltam egy nagyobb hegyet a kuka mellé. a papírgyár simán meggazdagodhatna belőlem.. eddig vagy úgy nyolc füzetet használtam el. Kezembe vettem a gitárom és elkezdtem gondolkodni. Milyen dal az ami megfogja a mai embereket és engem tükröz? Nem akarok olyat ami nem én vagyok, hű akarok lenni önmagamhoz. Lehet tényleg ki kell mennem a lakásból és egy kis inspirációt gyűjtenem. Ez az! Sétálnom kell, össze-vissza mászkálni a városba. Bár ez teljesen ellent mond terveimnek, de akkor is ezt kell csinálnom. Ledobtam a pizsamám és felvettem a szürke szakadt farmerem és a Michael pólóját. Levettem a telefonom a töltőről és átmentem Steen szobájába. Nekem fülhallgatóm van, neki pedig fejhallgató. Már egy ideje én is akarok venni egyet, de lusta vagyok és sose jön úgy a lépés, hogy be tudjak menni egy boltba.. de minek is mikor ő is szívesen ide adja az övét.

Kilestem az ajtón.. a fiúk ugyan úgy ültek a kanapén, mint eddig. Nem akartam, hogy észrevegyenek. Nagyon halkan és lassan elindultam az ajtó fele.. felkaptam a cipőm és a bőrdzsekim és kimentem a lakásból. Odakint felvettem a cipőm és leszaladtam a lépcsőn. Csak reménykedni mertem benne, hogy nem fogok megfagyni odakint, de már tavasz van, vagy mi a manó. Igazam volt, kellemes idő volt. Lehetett volna melegebb is de így sem fáztam. Összeszereltem a telefonomat a fejhallgatóval és neki vágtam a nagyvilágnak. Nem tudtam merre megyek.. csak mentem előre. Próbáltam átadni magam a zenének, de közben nem neki menni senkinek se. Egyik utcán jobbra másikon balra fordultam.  Az utcák, mint mindig most is tele voltak rohanó emberekkel. A nap kisütötte a szemem, de nem zavart.. annyira már sikerült rájönnöm, hogy vidám dalt fogok írni, mert az élet maga vidám.  Azt akarom leírni, hogy mennyi mindent kellett csinálnom, hogy idáig eljuthassak. Így elgondolva könnyűnek tűnik, de ha megint ott leszek, hogy le kellene írnom nem fog eszembe jutni semmi sem.

A hasam tudtomra adta, hogy ideje lenne rá is gondolnom. Kerestem egy szimpatikus helyet és rendeltem egy dupla húsos hagymás hamburgert. Nem voltam hajlandó leülni, ritka esetek mikor inkább sétálok, de ez most egy olyan esett volt. Hát nem sokan tudják úgy megenni a hamburgert, hogy ne essen ki belőle semmi. Én a kabátomat kínáltam meg egy kis paradicsommal és mustárral. Miután sikerült betömnöm az egészet bementem egy kisboltba és vettem egy üveg ásványvizet, a kasszánál álltam mikor megcsörrent a telefonnom. Nem akartam felvenni, de az eladó nagyon húzta a száját a zenére így nem volt választásom.

- Mondjad! – a vállammal tartottam a telefont, mert a nőnek már semmi sem tetszett. Kihalásztam az aprót a pénztálcámból és a kezébe nyomtam. Miért kell ennyire húzni a száját? Örüljön, hogy ide jöttem be, nem pedig a szomszéd kisboltba, de legközelebb oda megyek.

- Merre vagy? Azt hittem a szobádban vagy.. de bementem és nem voltál ott. – Michael konkrétan kiabált a telefonba, nem értettem miért kell ennyire felfújni a dolgot. Nem vagyok ott és kész. Nem kell nekem az engedélye, ha el akarok menni a házból.

- Most perpillanat egy boltban.. vizet veszek. – teljesen normális hangon közöltem vele. Lusta voltam felvenni az ő hangszínét.

- Miért mentél le a boltba.. itt nincs víz? – még mindig kiabált. Eljöttem a kasszától és megfogtam a telefont, ha nem vele beszélnék valószínűleg már kinyomtam volna a telefont és hagynám a saját mérgébe megfulladni, de nem teszek ilyet mert ezt nem illik és az ilyeneket meg kell beszélni.. legalábbis ezt mondják az okos emberek.

- Kell egy kis inspiráció és úgy döntöttem elmegyek sétálni. Most pedig szomjas lettem, ezért merészeltem bemenni egy boltba és venni magamnak egy üveg vizet.

- Nem gondolod, hogy szólhattál volna? Itt várlak, hogy mikor vagy hajlandó kijönni a szobádból te pedig csak úgy lelépsz. – bla.. bla.. blaa.. bár lehet, igaza van.

- Oly nagy baj, hogy szeretnék egyedül lenni? Szeretem önállóan meghozni a döntéseimet és most erre volt szükségem, te pedig tévét néztél. – kezdte átragasztani az idegességet.  

- Igen, mert itt vártam rád! Nem azért jöttem át, mert tévét akartam nézni. Nálunk is van tévé.

- Bocsánat?

- Ezt kérdezed? Mikor jössz haza? – sikerült a lehető legjobban felidegesítenem, pedig nem állt szándékomba.. senkit se akartam felidegesíteni, csak egyedül akartam lenni, ennyi az egész.

- Nem tudom, még sétálok egy darabig majd vissza fordulok, de ha akarod most is haza mehetek. – be kellett látnom, hogy ebben most én vagyok a hibás.

- Akkor megvárlak. – válaszolta és kinyomta a telefont. Tehát akkor irány haza. Azzal nyugtattam magam, hogy egy kis segítséget azért kaptam ezzel a sétával. Nem rohantam csak szépen lassan mentem, pontosan úgy mint mikor ide fele tartottam. Még fagyit venni is megálltam.. vettem magamnak egy hatalmas nutellás fagylaltot és nyomtam rá csoki öntetett. Nagyon, de nagyon finom volt. A fagyi után már egy kicsit gyorsabbra vettem a tempót. A hotel előtt elkezdett csipogni a telefonom, azt hittem, hogy már megint Michael akarja leharapni a fejem, de nem ő volt. Az emlékeztető emlékeztetett Grace születésnapjára. Ha nem hazudott nekem, akkor ma ünnepli a huszadik születésnapját. Venni akartam neki egy tortát, de így már egy kicsit nehezebb a dolog. Fogalmam sincs most épp merre lehet, de remélem nem alszik.. vagy ha igen akkor felkeltem.  Megkerestem a számát és megnyomtam a hívás ikont.

- Szia életem! – vette fel. A hangja túl vidám volt.. tehát nem én keltettem fel. – hogy vagy drágám? Sikerült kitalálni a videokliped forgatókönyvét?

- Igen, de most nem azért hívtalak. Nem így akartalak felköszönteni, de a tortázáshoz egy kicsit messze vagy. De azért remélem így is elfogadod a köszöntésemet.

- Jaj, de drága vagy. Azt hittem elfelejtetted. – elkezdett szipogni.. meghatódott, pedig nem is csináltam semmi nagy dolgot. – tőled kaptam a legnagyobb ajándékot.. vagyis a barátodtól. – nem vágtam mit beszél. Michael nem ismeri annyira, hogy ajándékot vegyen neki, vagy mégis?

- Milyen ajándékot vett neked Michael? – kellemetlen csend telepedett a beszélgetésünkre.

- Nem tudtál róla? Azt hittem.. azt gondoltam tudsz róla.

- Miről? Nyögd már ki végre! – rosszabbnál rosszabb ötletek jutottak eszembe.

- Ő ajánlott be Alex-éknek. Miatta jöttem én el a turnéra. Neki kellett választania két emberközül.– megállt bennem a vér. De lehet nem én voltam a másik ember, akkor pedig nem tett semmi rosszat.

- Nem tudod, ki volt a másik ember? Nekem nem mondott semmi hasonlót.

- Várj megkérdezem.. mindjárt visszahívlak.

- Oké. – zsebre tettem a telefont és elindultam felfelé. Útközben összefutottam Tayler-el. Nagyon vidámnak látszott.. igazán boldognak. Szent a béke köztük, ez igazán jó dolog, bár még mindig nem bírom Collins-t, de az nem az ő hibája.. csak úgy simán unszimpatikus a gyerek.

Leültem a lépcsőre és vártam a hívást. Ha én lettem volna a másik, akkor csak engem ajánlott volna be nem? Nem akarhatott keresztbe tenni a karrieremnek, nem olyan. Ezekkel próbáltam nyugtatni magam, nem tudom mit tennék ha kiderülne tényleg én voltam. Már hívott is Grace.

- Sikerült megtudnod?

- Igen. Nem tudom, hogy mennyire igaz Jack mondta neki pedig nem nagyon szoktam hinni, mert folyton megpróbál becsapni..

- A lényeget Grace.

- Azt mondta, hogy te voltál a másik lehetőség. – basszus. Megtette. Tényleg megtette. – itt vagy még? Ne haragudj rá, csak veled akart lenni. – magyarázkodott Grace.

- Már mindegy. Még egyszer boldog születésnapot, és köszi, hogy megkérdezted. Most mennem kell, aztán csínján az italokkal. Igyál egyet helyettem is. – ezzel biztos, nem lesz semmi probléma. Grace sok alkoholt képes bevinni a szervezetébe, és ha jól sejtem jobb alkalom se kell a bulizáshoz, mint a születésnapja.

- Kettő is életem. Vigyázz magadra.

- Te is!

Felálltam a lépcsőről és elindultam az ajtó felé, a kilincshez érve kétszer is meggondoltam, hogy be menjek-e.  Vonjam kérdőre? Vagy tudomásul se vegyem? Ezeken gondolkoztam, míg leszedtem magamról a cipőt és a kabátot. Úgy döntöttem nem foglalkozom a dologgal, már nem tudok mit tenni vele. Mindenkinek az a legjobb, ha elfelejtem és élem tovább az életemet.

Ezt a gondolatmenetet pontosan addig folytattam, míg meg nem láttam a konyhába. Ott és akkor elöntött a düh.. összeállt a dolog. Mikor Luke megemlítette, hogy beszéltek velük Michael bele rúgott, nehogy elárulja magát. Én pedig másnap meg is kérdeztem, hogy tudott-e róla. Hazudott nekem. EZ pedig csak rátett egy lapáttal.. ez nem egy kis hazugság. Ha azt mondja, hogy fáj a feje, hogy ne kelljen, átjönnie vagy bármi ilyesmi azt elfogadom.. de ez már egy másfajta hazugság. Nem szeretem, mikor a szemembe hazudnak.

- Azt hittem sose jössz ha.. – nem akartam, de pofon vágtam. Az egész kezem bele fájdult. Hírtelen jött neki is ez a dolog.. de megérdemelte és újból megtettem volna, ha  nem fájt volna annyira a tenyerem.

- Hazudtál! – könny szökött a szemembe, de nem hagytam, hogy kifolyjon.. nem fogok sírni annyit nem ér az egész.

- Nem hazudtam! – az arcához kapott. A kezem nyoma vörösen izzott az arcán. Lelkiismeret furdalásom volt miatta, de megérdemelte. Hátba szúrt. AZ pedig sokkal fájdalmasabb, mint egy pofon.

- Miattad nem mehettem el turnézni. Neked kellett választani! Grace-t választottad, pedig tudtad, hogy mennyit jelent nekem. De ezt úgy, ahogy elviseltem volna, ha nem hazudtad volna, hogy nem tudtál róla.  – már kiabáltam. Steen is előjött a hangom hallatán.

- Baj van? – lépett mellém.

- Nem! Nincs semmi baj. Michael épp menni készült. – néztem rá. Szemembe izzott a düh és a gyűlölet.

- Elisa! Elmondhatom, hogy is volt ez az egész?

- Nem! Nem kell semmit se mondanod. Majd három heted volt beszélned.. most már nem akarlak hallani. – Steen átkarolt. Látta rajtam, hogy szükségem van egy támaszra.

- Bocs haver, de tényleg menned kellene. Hagyd, hogy átgondolja a dolgokat. – tanácsolta neki. Nem szólt semmit csak felvette a kabátját a székről és elment. Az ajtó csukódásával teljesen összetörtem. Elment.. elment mert elzavartam. Sikerült, megint tönkre tennünk egymást.

 Steen felé fordultam és szorosan átöleltem. Nem kérdezett semmit csak hagyta, hogy öleljem. A hátamat simogatta és várt türelmesen várt, míg készen állok elmesélni neki az egész dolgot. Hogy lehet valaki ennyire kedves? Szinte lehetetlen. Hatalmas mázlim van vele. Nem voltam képes bele kezdeni a történetbe. De tudtam mit akarok írni.. tisztán láttam magam előtt a szöveget a dalnak és tudtam, hogy ez a dal jó lesz. Szívből jött és ez kellett nekem, hogy mélyről jöjjön a szöveg.